AZ AGONÁLIS IDŐSZAK DR. BENKŐ SÁNDOR

Agónia fogalma (gör.), halálküzdelem Tartama a halál okától és a beteg erőbeli állapotától függ. A halálküzdelem legfeltűnőbb tünete a lassú, egyenetlen, erőltetett lélegzés, melyet gyakran a váladékkal megtelt hörgőkben keletkező hang - a halálhörgés - kísér. A szívműködés és ezzel az érlökés folyton gyengül s miközben az idegrendszeri működések egymás után - utoljára többnyire a szemhéjzáró reflex - megszűnnek, az utolsó szívveréssel bekövetkezik a halál. (A Pallas Nagy Lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893-1897)

A halál és a haldoklás Előfordul, hogy súlyos betegségben szenvedő beteget a kórházban hathatósan kezelnek, és állapota hirtelen rosszabbodik, majd haldoklása a halál bekövetkezte előtt csak néhány óráig vagy napig tart. A haldoklás napjainkban egyre inkább a képességek hosszú időn át tartó, lassú romlását jelentő folyamat, esetenként súlyos szövődmények előfordulásával.

Az orvosok meglehetősen pontos, rövid távú prognózist tudnak adni átlagos személyek bizonyos állapotainak esetére, nagyszámú, hasonló állapotú személy statisztikai adatainak elemzése alapján. Valójában azonban senki nem tudja a beteg várható halálának idejét. Mindezek ellenére az egyes esetekben szükséges előrejelezni, hogy egy betegség mikorra vezet a beteg halálához.

Életvégi döntések A beteg saját egészségügyi ellátásával kapcsolatban dönthet orvosának és az ellátás jellegének megválasztásáról, meghagyhatja, hogy mely gyógykezeléseket részesít előnyben, és milyen korlátokkal, kifejezheti kívánságát azzal kapcsolatban, hogy hol akar meghalni, és halálát megelőzően milyen lépéseket tegyenek, valamint nyilatkozhat arról, hogy halálát követően felajánlja-e szerveit szervátültetésre.

Az ellátás jellege alatt annak finanszírozási módját, valamint az ellátást végzőket: az orvosokat, a kórházat, a bentlakásos intézményeket és az otthoni ellátást biztosító szolgálatokat értjük. A beteg a kórház helyett otthonába kerülhet, megszokott környezetébe, támogató légkörbe.

Gyógykezelés módja: A koraibb halál esetén a személy viszonylag jobb állapotban maradhat élete utolsó szakaszában, illetve ha az élet hosszát intenzívebb gyógymódok alkalmazásával némileg megnövelik, az rosszabb állapottal és az önállóság elvesztésével járhat. Az újraélesztés megkísérlését tiltó rendelkezés azok számára fontos, akiknek közeli halála várható, és így e nehéz döntés nem hárul a családra. Mesterséges táplálás és folyadékpótlás alkalmazása előzetesen ugyancsak megtiltható.

Életfenntartó kezelés visszautasítása cselekvőképes beteg is csak akkor utasíthatja vissza az ellátást, ha a beteg olyan gyógyíthatatlan betegségben szenved, amely megfelelő ellátás mellett is rövid időn belül halálhoz vezet (terminális állapotú beteg) ebben az esetben bonyolult eljárást ír elő a törvény

Három tagú orvosi bizottság eljárása is kell hozzá (kezelőorvos, az alapbetegség jellegének megfelelő szakorvos, pszichiáter) kétszer jár el (három nap múlva ismét) a beteg nem utasíthatja vissza, ha várandós, és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.

„Living will” Cselekvőképes beteg visszautasíthat előre bizonyos beavatkozásokat (életfenntartót is) de kell hozzá: - közokirat (közjegyző készíti) - pszichiátertől a cselekvőképességre vonatkozó szakvélemény - 2 évig érvényes

Az eutanázia 49. Az eutanázia az orvosnak foglalkozási körében megvalósított szándékos ténykedése, amely a gyógyíthatatlan szenvedő beteg halálára irányul, a beteg kérésére. Az aktív eutanázia esetén tevőleges, passzív eutanázia esetén mulasztással megvalósuló magatartásról van szó. 50. Az eutanáziát végző orvos a halál bekövetkeztének idejét a természetes végnél korábbra helyezi át. Az orvos gyógyításra és a beteg szenvedésének enyhítésére tett esküt és kapott felhatalmazást és nem arra, hogy más ember életét kioltsa. Az ember életének kioltását célzó tevékenység mind az orvosi hivatással, mind az orvosi etikával összeegyeztethetetlen.

A terminális állapotú betegek egészségügyi ellátása 52. A terminális palliatív medicina - ami nem azonos a passzív eutanáziával - az orvosi tevékenység sajátos területe. Célja a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése. Az orvos kellő mérlegelés alapján javasolja a helyes kezelést és az eredménytelennek ítélt gyógymód mellőzését. 53. A beteg, illetve hozzátartozójának kellő felvilágosítás utáni beleegyezése nélkül a palliatív terminális medicina nem alkalmazható. (A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe)

Agonális szakasz A halál (mors, exitus) általában egy folyamat, melynek szakaszai vannak. Maga a halál az agóniával kezdődik, ezt agonális szakasznak nevezzük. Az orvostudomány ki tudja tolni ezt az időszakot mesterséges táplálással, keringést segítő kemikáliákkal. Egyes kórképek hosszú, elnyúlt agóniát okozhatnak. Természetesen ez alól lehetnek kivételek, hiszen más rendkívüli halálokoknál akár azonnal beállhat.

Vannak emberek, akik ilyenkor már nem kommunikálnak a külvilággal, de az is előfordulhat, hogy a haldokló végig öntudatánál van, és mikor a szívműködés abbamarad, csak akkor veszíti el a kontaktust a külvilággal. Ennek lehetnek pszichológiai okai, de a beteg általános fizikai állapota, illetve maga a kórkép is közrejátszik abban, hogy milyen az agonális periódus.

A halál közelségének jelei A beteg tudati állapota esetleg romlik. A végtagok lehűlhetnek, esetleg elkékülnek, vagy foltok keletkezhetnek rajtuk. A lélegzetvétel szabálytalanná válhat. A torokban felgyülemlett folyadék és a torok izmainak ernyedtsége a légzést zajossá teheti, ezt szokták „halálhörgés”-nek nevezni. Az így keletkezett zaj csökkentése a beteg testhelyzetének megváltoztatásával, vagy gyógyszerek alkalmazásával történhet. Az ilyen légzés órákon át tarthat.

A halál A halál bekövetkeztekor izomösszehúzódások történhetnek, és a mellkas megemelkedhet, mintha lélegezne a halott. A szív a légzés leállása után még néhány percig dobbanhat, és rövid görcsroham is előfordulhat.

A halott családja Amennyiben a haldokló beteg nem szenvedett olyan fertőző betegségben, mely veszélyeztetné a családtagokat, meg lehet őket nyugtatni afelől, hogy a halott megérintése, megcsókolása, vagy a holttest átkarolása, akár csak rövidebb időre is, teljességgel elfogadható a halált követően. Általában megnyugvást jelent az elhunythoz közelállók számára, ha láthatják a holttestet. Szociális munkás, pszichológus segíthet a gyászmunkában és a tennivalókban.

Felhasznált irodalom: A halál és a haldoklás. In: MSD Orvosi kézikönyv a családban. I. Alapok. Főszerk. Mark H. Beers, MD. Melania, 2007. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe A Pallas Nagy Lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893-1897.