BALASSI BÁLINT 1554-1594 ZÓLYOM Bornemissza Péter tanította Nürnbergben tanult 1575. fogság – olaszos műveltség Báthory István – Lengyelország 1578. – Ungnád Kristóf felesége – Losonczy Anna Anna-versek; Júlia-versek 1579. Eger – hadnagyság 1584. házasság – Dobó Krisztina Sárospatak 1589. Lengyelország Wesselényi Ferenc felesége – Szárkándy Anna Célia-versek 1593. török elleni harcok itthon 1594. Esztergom - meghalt

Balassa-kódex A magyar reneszánsz legnagyobb költője Poéta doctus – tudós költő 8 nyelven beszél Művei jelentős része Halála után fél évszázaddal a kéziratos 1874-ben találták Tudatosan szerkesztett Balassi kézzel írt kömyvéből másolta Nem időrendi a sorrendjük a verseknek Ciklusokban 32 vers – házassága előtti versek (Anna-versek is) Ezt egy vallásos költ. Zárja Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor hogy házasodni szándékozott 33 vers – hazassága utáni ciklus (Júlia-versek) Ó, én édes hazám kezdetű búcsúvers zárja Nem teljes 33 istenes vers alkotta volna a 3.ciklust

Tematikus csoportosítás szerelmes versek (Anna-versek; Júlia-versek; Célia-versek) istenes versek (Adj már csendességet…) vitézi versek (Egy katonaének) Csoportosítás szempontjai témabeli hasonlóság Jellemző szerkesztésmód szókincs képhasználat hangnem

Júlia-vers Hogy Júliára talála, így köszöne néki az török „Gerekmez bu dünya sensiz” nótájára 4 Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye! 1 Ez világ sem kell már nékem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! 5 Szerelmedben meggyúlt szívem Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem, Idvöz légy, én fejedelmem! 2 Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kívánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled Isten áldomása. 6 Juliámra hogy találék, Örömemben így köszenék, Térdet-fejet néki hajték, Kin ő csak elmosolyodék. 3 Én drágalátos palotám, Jó illatú, piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám, Élj sokáig, szép Juliám!

Istenes vers 1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! 2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére! 3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg! 4 Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való, Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló. 5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e? Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e? 6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint, Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint, 7 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát; 8 Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül, Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!

Vitézi vers Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik, Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik; Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt, Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt, Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok, Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok, Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok. Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek, Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek, Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek. Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!

Balassi-strófa Kiben az Celia szerelméért való gyötrelméről szól, hasonlítván az szerelmet hol malomhoz s hol haranghoz Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem búmra most malommá lett, Hol, mint gabonáját, engemet, szolgáját szép Celiával őrlet, Siralmam patakja az kereket hajtja, kin lisztté létig töret. Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem már szinte haranggá lett, Kit szerelem bennem félen vér ellenem, rám támadván amellett, Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással szegény, nyugalma helyett. Mint egy kristálykövet soha el nem törhet, noha éget, verőfén, Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet, el nem rontja tüzes kén, Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl, mint kristály, kit süt hév szén.

6 soros Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem 6+6 (AA) búmra most malommá lett, 7 (B) Hol, mint gabonáját, engemet, szolgáját 6+6 (CC) szép Celiával őrlet, 7 (B) Siralmam patakja az kereket hajtja, 6+6 (DD) kin lisztté létig töret. 7 (B) Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem már szinte haranggá lett, Kit szerelem bennem félen vér ellenem, rám támadván amellett, Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással szegény, nyugalma helyett.

9 soros Mely csuda gyötrelem 6 (A) ez, hogy a szerelem 6 (A) búmra most malommá lett, 7 (B) Hol, mint gabonáját, 6 (C) engemet, szolgáját 6 (C) szép Celiával őrlet, 7 (B) Siralmam patakja 6 (D) az kereket hajtja, 6 (D) kin lisztté létig töret. 7 (B)