A magyar nyelv finnugor és török elemei Magyar őstörténet 2016/2017, 1. félév

Prezentáció az uráli népekről:

Az uráli nyelvek családfája

Finnugor alapszókincs/1. Testrészek fő ’fej’ (fi. pää) szív (v. sim) száj kéz (fi. käte-) A rokonsági terminológia szavai apa (fi. isä ’apa’) eme ’állat nősténye’ (fi. emä ’anya’) meny (v. miń) fiú A hiedelemvilág szavai lélek (v. lili) hagy, hagymáz (v. kul’, hul’ ’ördög, manó’) Számlálás egy (fi. yhte) kettő (fi. kahte-) három (fi. kolme) olvas ’számol’ (fi. luku ’szám’)

Finnugor alapszókincs/2. A társadalmi szervezet szavai had (o. hont) szer A halászat szavai háló (fi. kalin) folyó (fi. joki) hal (fi. kala) nyj. fal ’a csíkvarsa vagy kas tömlöcrésze’ (eredeti jelentése: duzzasztógát a folyón) A vadászat szavai ideg ’íjhúr’ (v. jantew) nyíl lő (v. liγ-) nyúl (zrj. ńimal) A gyűjtögető életmód szavai méz (fi. mesi) bogyó (fi. puola ’vörösáfonya’) nyj. mony ’tojás’ (o. mon)

Finnugor alapszókincs/3. A lakás és ruházkodás szavai ház (fi. kota) fél ’ajtófélfa’ (md. päl ’sövénykaró’) (ruha)ujj (zrj. soj) ágy fon köt varr A házieszközök, a munka és az anyagnevek szavai fúró (fi. pura) bőr (osztj. pär) kő vas (fi. vaski ’réz’) arany A táplálkozás szavai fazék (fi. pata) fő, főz nyj. köved ’abárolódik, párolódik’ lé (v. läm) vaj (v. woj) háj Az elemi életjelenségek, cselekvések és érzékelések szavai ad (zürj. ud ’megitat’) val-, vol- (létige) lesz, lev- (létige) él (fi. elä) eszik, ev- (mord. seve) tesz, tev- megy, men-

Finnugor alapszókincs/4. Az égitestek és a természeti jelenségek szavai hó ’hold’ (fi. kuu) húgy ’csillag’ felhő (fi. pilvi) jég (fi. jää) Az idő- és térbeli tájékozódás szavai év (cser. ij) al- ’alsó’ (md. al) tél tavasz hol- ’reggel’ A környezet és a növényvilág szavai víz (fi. vete-) fa (cser. pu) vad ’erdő’ (o. wont) fenyő szil(fa)

Finnugor alapszókincs/5. A magyar nyelvben kb. 650 finnugor eredetű tőszó található. A finnugor tőszavak és a belőlük képzett szavak aránya a beszélt nyelvben ma is 50% fölött van. Az irodalmi nyelvben arányuk eléri a 80%-ot.

Az ősz a szótárban Forrás: A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Bp. 1967‒1978.

Magyarázatok az ősz etimológiájához és az alapnyelvi alak rekonstrukciója Forrás: A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Bp. 1967‒1978.

Finnugor szavak az interneten: Uralonet Uralonet

Az ősz az -ben

Szabályos hangmegfelelések

A jellegzetes alapnyelvi tőtípusok cvcv = fi. kala 'hal' cvccv = fi. kolme 'három' vcv = fi. elä- 'él' vccv = fi. anta- 'ad' cv = fi. te 'ti'

finnugor és ugor eredetű névszóragok a magyar nyelvben

Többesszámjelek a finnugor alapnyelvben *-t − A nominatívuszban jelölte a többes számot. *-j (*-i) − A függő esetekben jelölte a többes számot. (= m. -i birtoktöbbesítő jel: házai) *-k − A személyes névmásokban, a birtokos személyjelek és az igei személyragok végén jelölte a többes számot. (= m. ált. többesjel) *-n − A több birtokra utalt. (a teljes rendszer lényegében változatlanul fönnmaradt a finn nyelvben)

Birtokos személyjel A finnugor nyelvek közös sajátossága a birtokos személyjelek használata a birtokviszony kifejezésére. A toldalékok sorrendjében azonban eltérő típusok figyelhetők meg: Ugor nyelvek: tő+birtokos személyjel+esetrag (m. házamban). Mordvin+balti finn nyelvek: tő+esetrag+birtokos személyjel (fi. talossani ’ház+ban+m’). A cseremiszben mindkét sorrend előfordul.

Időjelek a finnugor alapnyelvben *-k − A jelen idő jele. Hiányzik a magyarból, az osztjákból és a lappból. Etimológiailag azonos a felszólító mód jelével. Mindkét funkciója alapnyelvi. *-j − A múlt idő jele. Az obi-ugor nyelvek közül csak a déli osztjákban van nyoma, egyébként általános. (= m. –a/-e,-á/-é) *-ś − A múlt idő jele. Ismerik a szamojéd nyelvek, a mordvin és a cseremisz, nyomai megmaradtak a balti finn nyelvekben is. A két múltidő-jel csak formailag különbözik, ugyanazt az időt jelölte.

A finnugor alapnyelv mondattani sajátosságai Sorrend: ATÁ=SOV (Pista almát eszik.) Egyeztetés: öt ház, piros alma Páros testrészek egyes számban Névszói állítmány Irányhármasság (hol?, honnan?, hová), általában nem a cselekvés helyét, hanem a kiinduló vagy célpontját fejezi ki a szerkezet Nyelvünk finnugor eredetéről lásd Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Bp (3. kiadás)

„Valóban szeretném azonban, ha a svéd Olvasó megjegyezné, hogy a magyarok éppenséggel nem minden szerkezetben vetik el a van létigét, hanem különösen a melléknévi igenevekkel és a határozószókkal kapcsolatban használják… A létige elhagyásának e nagy gyakoriságából következik a magyar nyelvnek az a megjegyzésre méltó tulajdonsága, hogy a magyar ember egész beszédet képes írni és hosszas beszélgetést folytatni anélkül, hogy bármiféle igét használt volna. Példaként szolgáljon ez a rövid [magyar nyelvű] beszéd! A Svekusok, Németek, ’s más éuropai nemzetek elött, egyáltaljában nem kis tsuda a’ mi idöszó nelkül valo beszéllésünk, és irásunk, kiknek nyelvek e’ részben hajthatatlan. De valamelly idegen nemzetbeli tudosok a’ mi nyelvünknek jártas és nyomos esmeröi, azok elött nem mese annak ezen jeles tulajdonsága; hanem inkább igen nevezetes egy disze, ékessége, fontossága, és rövidsége. Mi is e’ nélkül a’ magyar beszéd, és irás? Hanem tsak valami déák, német, frantzia foltokbol öszve toldozott foldozott rongy, mellynek olvasása egy ma feltámodando Zrinyi Miklos, vagy Gyöngyösi elött nevetseges, értése lehetetlen, és követése tsömör. Nesztek hát a’ kults Kedves Magyar Ifjaim nyelvünk ékességeinek leg titkosabb kamarájára, melly nyitva mindnyájatoknak, mihelyt a’ leg régibb Magyar irók fontos velőssége a’ ti mindennapi mulatságos olvasástoknak tárgya. Nem álom ez, s’ nem tsupa képzelödés, amaz orra fintsolgato tudákos Korpádiként; hanem nyelvünk igaz ösi szép tulajdonságainak szemes visgálásán épült tapasztalás, melly minden elött; valaki egyszer nem izevesztett, s’ nem déák, német, tot korts; á leg elsö tekintetre is nagyon szembe tünö remek szépség.” (Affinitas. Gyarmathi Sámuel: A magyar nyelv grammatikailag bizonyított rokonsága a finn eredetű nyelvekkel. Bibliotheca Regulyana 3. Ford. Constantinovitsné Vladár Zsuzsa és Koszorús István, szerk. Szíj Enikő. Bp )

Csuvasos jellegű hangtani jelenségek a magyar nyelv török jövevényszavaiban/1. Rotacizmus Ez talán a legjellegzetesebb, legkönnyebben felismerhető hangváltozás. A köztörök nyelvek szó belseji -z hangja helyett a csuvasban és a magyar nyelv csuvasos jellegű jövevényszavaiban -r hangot találunk: m. ökör ~ csuv. v ă k ă r ~ kt. (köztörök) öküz, ögüz m. sár ~ csuv. šur ~ kt. saz m. szűr- ~ csuv. sĕr- ~ kt. süz- (Ide sorolható még pl. borjú, görény, gyűrű, iker, tenger, térd szavunk is)

Csuvasos jellegű hangtani jelenségek a magyar nyelv török jövevényszavaiban/2. Lambdacizmus Kevés példával adatolható hangváltozás, csuvasos jellege vitatott. A köztörök nyelvek szó belseji -š hangja helyett a magyar és csuvas változatokban -l hangot találunk. m. süllő ~ csuv. š ă l ă, šala ’Lucioperca’ ~ kt. tiš-aq m. dél ~ kt. tüš (a csuvas alak nem ismert)

Csuvasos jellegű hangtani jelenségek a magyar nyelv török jövevényszavaiban/4. Őstörök szókezdő y- E hang az ócsuvas nyelvi korszakban ĵ-vé változott, majd ősmagyar kori dzś- átmenetet keresztül vált a magyarban gy- hanggá. A mai csuvasban folytatása ś-. Gyakori változás, kb. 20 darab gy-vel kezdődő török jövevényszó ismert a magyarban. m. gyümölcs ~ csuv. śimĕś ~ kt. yimïš m. gyertya ~ csuv. śurt ă ~ kt. yarut- ’világít’ m. gyom ~ csuv. śum ~ kt. yoŋ

Török jövevényszavak/1. Lovasnomád életmód gyeplő, balta Törzsi rend, nomád társadalom gyula, kündü, karcha, kapu, sereg, tábor, bilincs, törvény, tanú Népnevek besenyő, nándor, böszörmény, káliz, bular (belár) Vallás, hiedelemvilág báj, ige, igéz, boszorkány, ünnep, egyház, búcsú, gyónik

Török jövevényszavak/2. Állattartás barom, ökör, bika, tinó, ünő, borjú, ürü, kos, kecske, disznó, ártány, tyúk, túró, író, köpű, ól, karám, vályú, komondor, kuvasz Földművelés arat, búza, árpa, őröl, ocsú, kölyű, eke, sarló, tarló, borsó, gyümölcs, alma, körte, som, dió, kökény, kender, csalán, tiló, csepű, orsó, szőlő, bor, seprő, csiger Halászat gyalom, vejsze, tok, süllő, gyertya ('éjszakai halászathoz használt fáklya') Solymászás, madarászás sólyom, keselyű, ölyv, turul, karvaly, tőr ('háló, hurok, csapda')

Török jövevényszavak/3. Mesterségek ács, szűcs Közlekedés tengely, szál ('tutaj') Kereskedés bársony, gyöngy, bors, tár, szatócs Lakás, eszközök sátor, cserge, karó, szék, teknő, bölcső, koporsó Ruházat süveg, saru, ködmön, csat, tükör

Török jövevényszavak/4. Természeti környezet tenger, sár, szél Állatvilág oroszlán, bölény, gödény, túzok, ürge, borz, bögöly Növényvilág gyertyán, kőris, katáng, kóró, gyékény, gyom, bojtorján, kökörcsin, üröm Család gyermek, kölyök, iker Test, testi tulajdonságok térd, boka, gyomor, köldök, tar, csipa, szeplő

Török jövevényszavak/5. A magyar nyelv régi török jövevényszavainak átadója valamilyen nyugati ótörök nyelv volt. Három hullámban kb. 380 nyugati ótörök szó került a magyarba. A magyar nyelv régi török jövevényszavai a finnugor alapszókincsből kikövetkeztethető halász-vadász- gyűjtögető életmódnál fejlettebb állattartó-földművelő életmódra utalnak. Ez önmagában is bizonyítja, hogy a török nyelvi hatás másodlagos, a finnugor alapszókincs régebbi eredetű a magyar nyelvben. Irodalom Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp Róna-Tas András, Berta Árpád: West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian. Wiesbaden, 2011.

Török múltidőrendszer a magyarban Hasonló rendszer található a permi és cseremisz nyelvekben. Feltehetőleg közös török hatásra jött létre. Eredetileg azt fejezte ki, hogy a mesélő szemtanúja volt-e az eseményeknek vagy sem. A magyar múlt idő rendszer a török alapok után latin hatásra fejlődött tovább. A magyar nyelv szerkezetében elenyésző számban találhatók török eredetű jelenségek.

A magyar nyelv török kapcsolatai másodlagos jellegűek. A tükörfordítások jelenségéből (pl. házas, vagyon, süllő, féreg) arra következtethetünk, hogy a magyarsággal együtt élt egy török nyelvű népesség, egyes magyar közösségekre a kétnyelvűség volt jellemző. A kétnyelvűségre Bíborbanszületett Konstantin művében is találunk utalást: [a kabarok] „a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket [ti. a magyarokat], de tudják a türkök másik nyelvét is.” (39. fej.)