Az iskola, mint egészségfejlesztő műhely Setényi János
Az iskola, mint a társadalmi modernizáció eszköze? A fejlesztéspolitikai hitek forrása: Az iskola a legfogékonyabb korban képzi a polgárokat Az iskola tudásátadó hely A tudásátadást végző pedagógusok jól képezhetők és továbbképezhetők Az állam kontrollálhatja az átadott tudástartalmakat
Az iskola, mint a társadalmi modernizáció eszköze? A korábbi állítások igazak, de: ● A gyermekek egészségképe társadalom és családfüggő ● A család jelenleg tabu az oktatáspolitika számára ● A pedagógusok – jó esetben – a mérsékelten konzervatív középosztályi értékeket jelenítik meg ● A tudásátadás alig befolyásolja a készségek és attitűdök világát (“tudják és nem teszik”) ● Az egészség értékként tételezése végső soron összefügg az önbecsüléssel
Az iskolai egészségnevelés lehetséges területei ● Az oktatás világa (tantervi és extra- kurrikuláris) – a felső tagozati törés és a középfok A nevelés (az oktatással összekapcsolódva) - tabu ● Az iskolai működés (“rejtett tanterv”) ● A pedagógusok iskolai munkája és élete Tanár-diák kapcsolat – a pedagógusok az első akadály ● Diákélet – nem használatosak a külvilág technikái
A nyitás fokozatai ● Egészségneveléssel kapcsolatos nyitottság és érdeklődés (női lapok, Menta) ● Egészségneveléssel kapcsolatos iskolai rendezvénybe való bekapcsolódás ● Egészségnevelési tárgyú továbbképzésen való részvétel ● Egészségnevelési program oktatásába való bekapcsolódás ● Tudatos saját egészségnevelődés (munkakörnyezet, iskola-pszichológus, testnevelés, étkezés)
A két feltétel ● A külső: az iskolai munkakörnyezet változása: önigazgató szakmai klubból rendezett és elszámoltatott munkahellyé alakulás – világos felelőségek ● A belső: a pályához kapcsolt elvárások újrafogalmazása: messiás/társadalmi mérnők helyett szakember – önfeláldozás helyett szakmai munka