NAVRACSICS JUDIT PANNON EGYETEM Az identitás kérdései két nyelvvel és két kultúrával élők körében

Identitás 2 szemszögből Ethnos – magánszféra – Érzelmi hozzáállás, nyelv, kultúra, irodalom, szülőföld, kötődés, rokonság stb. Demos – közéleti szféra – Állami, társadalmi szintű, demokratikus, állampolgári jogok gyakorlásának lehetősége, iskoláztatás, érvényesülés Egynyelvű környezetben a kettő egybeesik, nincs probléma az önmeghatározással

Az identitás tartalma EU tagállamok:  nemzetközi migráció – a nemzetállamok hagyományos identitása megváltozott Európa:  növekvő európai szintű együttműködés és integráció – ‘európai identitás’ fogalma Világ:  egyre kisebb és interaktívabb a világ – gyorsabb információáramlás, állandóan fejlődő kommunikációs technológia

A globalizáció nyelvi hatásai Európában Konvergencia a nemzetközi szinten – az angol lingua franca, a többi nyelv rovására Divergencia nemzeti szinten – kisebbségi nyelvek újraéledése

Nyelv, kultúra, identitás Nyelv és identitás  Egynyelvű társadalomban  Kisebbségekhez tartozók identitása  Nyelv határozza meg (pl. bretonok, velsziek, katalánok) Kultúra és identitás  Egykultúrájú társadalomban  Két kultúrával élők  Kultúra határozza meg (pl. elzásziak, zsidók, örmények) Nemzetállamok, EU, európai identitás  20. század: hivatalosan egynyelvű államok Európában (pl. Németország, Franciaország, Magyarország stb.) – asszimilálódó kisebbségekkel  21. század: EU üdvözli a többnyelvűséget és multikulturalizmust

Nyelv és identitás: ethnos szint Kisebbséghez tartozó kétnyelvű családokban Vegyesházasságokban Nyelvromlás, nyelvvesztés – identitásproblémához vezethet

Tanácsok a vegyes házasságban élők számára (Piller 2002)  Koncentráljunk a hasonlóságokra, inkább a kulturális közelséget hangsúlyozzuk mintsem a távolságot, szorítsuk háttérbe a nemzeti identitást és emeljük ki a közös identitást  Neutralizáljuk a különbségeket azáltal, hogy  megkérdőjelezzük a különbségek relevanciáját,  a különbségeket vonzónak állítjuk be,  felmentjük a partnert a sztereotípiák alól,  az egyéni fejlődést és az új perspektívákat hangsúlyozzuk,  a nacionalista szövegeket inkább a közös emberi értékekkel állítjuk szembe.

Egyéni kétnyelvűek vallomásai Kozmopolita érzés "Se magyar, se angol és ez a nehéz benne. Angliába nagyon jól, szóval nincs ott problémám gyakorlati dolgokban, meg tudom értetni magamat, jól tudom a nyelvet, több mint húsz évet éltem ott... de mégis van mellette egy plusz, amitől másnak érzem magam. Én bennem nem volt az az óriási vágy, hogy a brit legyek, hogy teljesen annak, az legyen belőlem, hogy egy, egy angol. Szóval, ez az egyik. A másik, hogy itt vagyok most Magyarországon, magyar útlevelem van, magyar fizetést kapok, de mégis nem lehet, nem tudok úgy viselkedni, hogy valaki ne vesz..., ne vesz..., ne tudja, hogy nem, mert világos, hogy nem az átlag magyarról van szó, nem 100%-os az a magyarság vagy az a magyar tudat, vagy a viselkedési módom.”

Származási hely Magyarországi horvátok a horvát kultúrához és nyelvhez kötik magukat, de az önmeghatározásuk magyar, mert Magyarországon születtek és magyar állampolgárok

A nyelv és a személyiség „Amikor németül beszélek, akkor az én vagyok. Ha magyarul beszélek, az más. Olyan, mintha egy kabátot vennék fel. Akkor nem vagyok természetes.” „Nagyon szürke a személyiségem, amikor a másik nyelvet használom. Legalábbis az érzelmi szinten teljesen más embernek érzem magam. Nem vagyok egész, amikor az L2- t használom. Még a hangszínem is más (a finn mélyebb, meggyőzőbb).” „Finnül nagyon szórakoztató és elég szarkasztikus tudok lenni. Németül nem megy.” „Be kell vallanom, hogy kisebbségi komplexusom van, amikor németül beszélek. Bizonytalanabb vagyok, és mindent sértésnek veszek. A finn főnököm miatt sose érzem magam nullának vagy hülyének, a német miatt MINDIG!”

Nyelvválasztás „Én kétnyelvűnek gondolom magam, de de hát az anyanyelvem magyar akkor is. Szóval akinek két állampolgársága van, annak is van egy, amelyikhez közelebb áll. A másik, az meg ilyen felvett. És én úgy érzem, hogy attól függetlenül, hogy kint születtem és kint tanultam meg hamarabb beszélni, attól függetlenül úgy érzem az a ilyen 16 évig csak magyarul beszéltem.”

Megfelelni az elvárásoknak „Mondjuk év alatt valamennyit javult, és szerintem azóta nem nagyon. Szóval amit mondjuk 5 évvel ezelőtt jópofának tartották, meg megdicsérték, akkor most a férjem is már mondja nekem, hogy hát azér az már jó lenne megtanulni // vagy, szóval ilyen dolgok. És tudom, hogy ha fejen állok, nem tudom.” „nyilvános helyen én magyarul szólok, de semmiképpen nem azért, hogy szégyellem oroszul megszólalni, hanem úgy vélem, hogy most ez nem csak mirólunk szól.”

Nyelvvesztés  „Volt idő, amikor állandóan kódot váltottam. Ahogy teltek az évek a kétnyelvű otthonomban, ez megoldódott, már csak ritkán váltok. Úgy érzem, hogy az anyanyelvem elszíntelenedik, és folyamatosan csodálom az egynyelvű finnek nyelvét, az idiómák tömegét, amik az én nyelvváltozatomból már kivesztek.”  „Az anyanyelvi kompetencia megsínyli, ha néhány évet a hazádon kívül töltesz. Már nem akkora a tudásod a kultúrával, társadalommal kapcsolatban, nem érted az új idiómákat, és vannak szavak, amiket már nem ismersz. Természetesen nem tudod fejleszteni a nyelvtudásodat, mert nincs rá lehetőség.”

Bevándorlók "Hát, az az igazság, hogy én nagyon másnak éreztem magam. Az tény, hogy az iskola nagyon nemzetközi jellegű volt, és ahogy meséltem, sok volt a lengyel, pakisztáni, amerikai. Szóval nagyon vegyes társaság, de én soha nem éreztem soha nem éreztem magam, hogy mondjuk echte britnek. Tudtam, hogy más a nevem, tudok egy furcsa nyelvet, aki senki más abba az iskolába nem tudott. És a szüleimtől, szóval otthon magyarul beszéltünk, magyar ételeket ettünk, szóval magyarnak éreztem magam."

Kultúra megőrzése – 1. generáció „Az az igazság, hogy csak itt tudtam igazába fejlődni magyarba. Otthon csak szüleimmel beszéltem magyarul, meg inkább felnőttekkel beszéltem magyarul. És mivelhogy nem sokszor voltam felnőttekkel, hanem inkább baráti társaságba, akkor inkább angolul beszéltünk, és így nagyon keveset beszéltünk magyarul. De így is ránk ragadt, meg mert sokat foglalkozott velem az édesapám és ezért nagyon is tisztelem. Sokszor olvastatott velünk könyveket magyarul, meg naplót kellett írni neki magyarul neki, és mindig megnézte, kijavította a nyelvtani hibákat.“

Kultúra megtagadása – 2. generáció „... egyszer akart a szüleim, hogy menjünk egy magyar iskolába. És mentünk első nap, és én és az öcsém bemászkáltunk egy szobába és ööö ott volt magyarok és táncoltak ööö régi ruhákban, magyar ruhák, tudod, nagyon régi és ilyen magyar tánc és én és az öcsém: ez nem lesz. Nem – azt mondtam apámnak és anyámnak: azt hiszed, hogy én ebbe az iskolába megyek?... komolyan mondtam neki, hogy én nem megyek ebbe egy percig. So, visszamegyünk a másik régi iskolámba és hagyjuk ezt, tudod. Ilyen magyar, aki táncol, én nem akarok semmit róla, tudod?”

Emigránsok – asszimiláció, nyelvvesztés, kultúravesztés o „Ha megidézhettem volna egy szellemet, aki leradírozhatta volna a barnaságomat…, mivel ez lehetetlen volt, arra rendezkedtem be, hogy láthatatlan akarok lenni. Így éreztem magam a 80-as években: láthatatlan és névtelen akartam lenni, hogy senki ne mutathasson rám és ne mondhassa: ’Te más vagy, és nem ide tartozol.’ Ez az ország nem fogad el engem magáénak, de akkor melyik másik országot tarthatnám hazámnak?

A multikulturális Európa részeként el kell fogadnunk a kulturális különbségeket; meg kell értenünk a kétnyelvűek „másságát”; segítenünk kell a beilleszkedésüket; befogadónak kell lennünk; a közös értékeket kell hangsúlyoznunk,  végül is Magyarország mindig is többnyelvű és többkultúrájú állam volt.

Köszönöm a figyelmet!