A magyar nyelvújítás Készítette:Ambrus Emese Forrás: nyelvújítás.hu/A nyelvújítás

2 A nyelvművelés A XVIII. század végén az elmaradottság, az elnémetesítés a nemzeti önébredés kibontakozását hozta Magyarországon. A francia felvilágosodás eszméi elterjednek hazánkban, s egyre erősebb lesz az igény: a tudományoknak és az irodalomnak anyanyelven kell megszólalniuk. A legkiválóbb írók és költők felismerték, hogy a nemzeti függetlenség és a társadalmi fejlődés ügye nem léphet előre fejlett nemzeti nyelv nélkül. Bessenyei György fellépése a magyar művelődéspolitika fejlesztése érdekében (Magyarság című nyelvművelő programjával – 1778-tól mozgalommá erősödik.

Nyelvújítás A magyar felvilágosodás korának egyik legfontosabb eseménye az egész magyar közéletet átfogó mozgalom - a nyelvújítás. A nyelvújítás tudatos beavatkozás az adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb megformálhatósága érdekében. A nyelvújítás mintegy száz esztendeig, Bessenyei fellépésétől (az 1770-es évektől) egészen a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott. Az újítások célja a magyar szókincs bővítése, az idegen szavak magyarral való helyettesítése, a stílusújítás, végső soron pedig az európai szintű tudományos és kulturális eredmények egységes, nemzeti nyelven való megszólaltatása volt. „ Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem" - írja Bessenyei György a Magyarság című röpiratában.

Központi kérdéssé a magyar nyelv jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele lett. Először az es országgyűlésen terjesztették elő nyelvi követeléseiket a magyar rendek, de a magyart államnyelvvé majd csak az évi országgyűlés tette.

Neológusok Bessenyei nyomdokain a szépírók (Dugonics András, Baróti Szabó Dávid, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc stb.), és a szakírók is (Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály - növénytan; Révai Miklós - nyelvészet; Bugát Pál - orvostudomány stb.) sürgették a nyelvfejlesztés ügyét, sőt ők maguk is - tanulmányozva a korábban lezajlott francia és német nyelvújítást - új szavak tömegeit gyártották. Az új szavak gyártása sok tekintetben az idegen szavak magyarosításáért folyt. Az újítás képviselői az ún. neológusok voltak, akik vallották, hogy a nyelvet „fokról fokra mívelés által" kell emelni, s e jog elsősorban a költőket illeti, akiknek „gyakran még a grammatikai regulát is félre kell vetniük", ha „csinosan" és energikusan akarják gondolataikat kifejezni. A neológus alapelv tehát: tudatosan be kell avatkozni a nyelv életébe.

A neológusok és ortológusok vitái A régi állapotok féltői, az ún. ortológusok voltak, akik közreadták a Debreceni Grammatikát (1795), amely azt tükrözi, hogy a magyar nyelv fejlődésének alapja állapotának változatlanul hagyása. Ekkorra már Kazinczy Ferenc került a nyelvújítási mozgalom középpontjába. Kazinczyt politikai múltja, írói és szervező, irányító munkássága a neológusok vezérévé avatta. Az ortológia ellen a Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményének közreadásával (1811) lendült támadásba, s több más művében is csapásokat mért a nyelvújítást ellenzők táborára.

Vallotta, hogy „a nyelv művelése a szépíró joga, aki nem ismer más törvényt, mint azt, hogy írása szép legyen. Valami ezen igyekezetét segíti, az neki mind szabad; akár engedi a grammatika és a szokás, akár nem... Az író barátja a nyelvnek, nem pedig ellensége, mívelője, nem pedig pusztítója, nem rontója, de építője". Az ortológusok válasza a Mondolat című gúnyirat volt (1813), amelyben nevetségessé tették a nyelvújítók túlzásait, megcélozva vezérüket, Kazinczy Ferencet is. A gúnyirat elejére Kazinczy megkoszorúzott torzképét tették, amint szamárháton lovagol a Parnasszus felé, őt magát nevének anagrammájából Zafyr Czenczi- nek nevezve. Magában a gúnyiratban számos sikertelenül megújított szót gyűjtöttek össze, s durván gúnyolták a neológus vezért.

Kazinczy társai közül Szemere Pál és Kölcsey Ferenc adta közre a neológusok válaszát Felelet a Mondolatra címmel (1815). E mű stílusparódia a parlagias, terjengős előadásmód és a Debreceni Grammatika ellen. A vita ezzel nem zárult le a két tábor között. Röpiratok, magánlevelezések, egyéb kiadványok fejezték ki nemtetszésüket egyik vagy másik felfogás ellen. Kazinczy belátta, hogy a nyelvújítás szándékával a nyelvhez nyúlni csupán tudós mérséklettel lehet, elismeri a túlzások helytelenségét, bevallja tévedéseit. Közzétette a nyelvújítási harcot lezáró írását, Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címmel (1819), amelyben kimondja „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind ". Maga Kazinczy gyakorlati nyelvújító is volt. Nevéhez fűződnek alak, hölgy, pongyola, ácsorog, árny, dölyf, kedvenc, csalogány, évszak, emlékkönyv stb. szavaink.

A szókészlet bővítése A gyakorlatban a nyelvújítás főként a szókincs hiányosságait óhajtotta kiküszöbölni. A magyar szókészletet az alábbi eljárásokkal bővítették: - Nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé: betyár, burgonya, hullám, idom, kamat, bútor stb. - Régi szavakat elevenítettek fel: aggastyán (az Ágoston személynévből), fegyelem stb.; felújítottak régi személyneveket is, pl. Béla, Gyula, Zoltán, Géza. - Idegen szavakat alakítottak át, pl. a latin balanea bálna lett, a német Leipzig pedig Lipcse.

Új szavakat alkottak - szóképzéssel, felhasználva az -ng; -lag-leg; -ít;-kozik/-kezik- közik igeképzőket, pl. borong, érzeleg, lazít, tanulmányoz, építkezik stb.; az -alomi-elem; -mány/-mény; -at/-et; -ákony/-ékeny; -g;zet névszóképzőket, pl. történelem, tengerész, állítmány, körzet, folyékony, adag, szenvedély, példány, alapzat stb. - szóvégek megelevenítésével: a -c, -nc; -dal-de elevenedik meg a kegyenc, újonc, cukrászda, szálloda, lövölde szavakban. - szócsonkítással (szóvégek önkényes elhagyásával) nyerték a címerből a cím, a zömökből a zöm, a gyámból a gyár szavakat. - szóösszetétellel pl. búskomor, folyóirat, szemüveg stb.; német hatásra idegenszerű összetételeket is létrehoztak, pl. jogerős, iskolaköteles. - Nem ritka módszere a szóteremtésnek az ún. szócsonkításos összetétel, pl. a híg + anyagból született a higany, a levegő + égből alakult a lég, a könnyű + elméjűből pedig a könnyelmű.

Örvendetes, hogy a nyelvújítási szavak milyen gyorsan gyökeret vertek a magyar nyelvben. Mindmáig mintegy tízezer szó van használatban belőlük. Vörösmarty, Petőfi, Arany stb. már természetesen használták ezeket a szavakat és az új stílust, amely jobban simult a gondolati tartalomhoz. A nyelvújítás voltaképpen a magyar irodalmi nyelv egységesülésének aktív, mozgalommá kiteljesedett szakasza volt. A táji irodalmi nyelvváltozatokban a nyugati és az északkeleti változat ez idő tájt vívta meg egymással végső harcát, s így a nyugati (vagy dunai) nyelvváltozat kiszorulva átadta helyét az északkeletinek. Ebben szerepet játszottak elsősorban az írók Kazinczy vezetésével, de nem kevésbé a nagyhagyományú kelet-magyarországi iskolák, a sárospataki és a debreceni kollégiumok.

A jottista-ypszilonista háború A helyesírás egységesítéséért harc folyt Révai Miklós és Verseghy Ferenc között is, amit az emlékezet,jottista-ypszilonista háború"-ként ismer. Eszerint a kiejtés szerinti írásmódot, a Verseghy képviselte „lánya, haggya, kertye"féléket kiszorította a Révai támogatta szóelemző írásmód, azaz a „látja, hagyja, kert je" -félék. A normatív irodalmi nyelv megszilárdulásában fontos szerepe volt a Tudós Társaság helyesírási szabályzatának (A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai ), majd pedig A magyar nyelv rendszerének (1846). Az 1872-ben meginduló Magyar Nyelvőr című folyóirat pedig - mint címe is mutatja - kiegyensúlyozó szereppel őrködik a magyar nyelv hagyományainak és újszerű jelenségeinek rendszere fölött.

Köszönöm a figyelmet!