Emberformáló folyamatok Dr. Molnár Béla Ph.D. főiskolai docens

A pedagógia tárgya az ember alakítása, formálása, fejlesztése, azaz nevelése. Ahhoz, hogy az embert alakítani tudjuk, többek között, meg kell ismernünk azokat a hatásokat, amelyek személyiségét érik. Ezeket a hatásokat Gáspár László emberformáló (az emberi erőket, képességeket, tulajdonságokat fejlesztő) folyamatoknak nevezi.

1. A biológiai életképesség kialakítása Ez az alap, amelyre az egyéni fejlődés valamennyi szakasza épül. A biológiai életképesség kialakulása több (biológiai és környezeti) tényező függvénye. Függ a szülők egészségügyi állapotától, az anya szülőképes korától, a genetikai kód hibátlan voltától, a szülők életmódjától, táplálkozási szokásaitól, a szülés levezetésének körülményeitől.

2. Az alapadottságok (diszpozíciók) kibontakozása Az alapadottságok: lokomóció = helyváltoztatás lehetősége, manipuláció = a kézzel végezhető alkotó tevékenység lehetősége, az intellektuális tevékenység = a gondolkodás és a beszéd alapjai.

Kialakulásuk feltétele a testi – idegrendszeri épség (szükséges, de nem elégséges feltétele) valamint a fejlődést elősegítő (ösztönző) környezet. Az alapadottságok csak tanulással teljesedhetnek ki, fejlődhetnek képességgé. Többnyire az emberi élet első három évében kialakulnak. Kifejlődésük általános törvénye: a gyermek akciólehetőségei legyenek összhangban akciószükségleteivel.

3. A szociális életképesség kifejlődése Az elsődleges szocializáció, a szocializációs folyamat alapja. Közege a mindennapi élet. Ebben a folyamatban sajátítja el az egyén a mindennapi élet szerepeit, nyelvét, tárgyait, cselekvési módjait. Ez az elsajátítás tapasztalati úton történik.

Az elsődleges szocializáció a követlen környezetbe (családi, rokonsági, szomszédsági viszonyokba) vezeti be a kisgyermeket. Az elsődleges szocializáció sajátos, pedagógiailag felerősített változata az óvodai nevelés, amely hozzájárul a kommunikációs és kooperációs képességek fejlődéséhez, egyúttal megvalósítja sz iskolára való előkészítést is.

4. Az általános képességek fejlesztése (az iskolázás) Az elsődleges szocializáció mellett történelmileg kialakultak a társadalom életébe való bevezetés intézményes formái is. Az általános képességek fejlesztése (az iskolázás) azokat a képességeket (a kommunikációs képességek: írás, olvasás, az intellektuális képességek, a cselekvés képességei, a szociális tevékenység képességei) részesíti előnyben, amelyek a társadalom fennmaradását és fejlődését szolgálják, ugyanakkor az egyéni fejlődést is biztosítják.

Az intézményes nevelés arra törekszik, hogy a nevelés tartalmának és formáinak meghatározásában egyszerre érvényesítse a társadalom szempontjait és az egyéni érdekeket.

5. A speciális képességek fejlesztése (szakképzés) A szakképzés a társadalmi munkamegosztásba vezeti be a felnövekvő nemzedéket. Alapja az általános képességek magas színvonala. Az egyéni képességstuktúra meghatározó elemei: - általános műveltség, - generalista szakértelem (rendszeregész szakértő) - specialista szakértelem (részrendszer szakértő)

6. Az életvezetési képességek kialakítása Az életvezetési képességek elsajátítása a fiatal felnőttek legnehezebb feladata. Szinte egyszerre kell dönteniük sorsuk meghatározó kérdéseiről: a pályaválasztásról, a munkahelyről, a párválasztásról, a családalapításról. Ezekre a helyzetekre általában sem a család, sem az iskola nem készíti fel tudatosan a fiatalokat. A nehézséget az is fokozza, hogy akkor kell ezeket a döntéseket meghozniuk, amikor még alig rendelkeznek élettapasztalatokkal.

Az is előfordulhat, hogy a választás meghaladja a fiatal felnőttek erejét, s következménye lehet: zavar az emberi kapcsolatokban, pszichikus feszültségek, alkoholizmus, kábítószer fogyasztás.

7. Érett személyiség önfejlesztő képességeinek felhalmozása Az érett személyiség képes tudatos önfejlesztő tevékenységre. Ez az önfejlesztő aktivitás gazdagítja a személyiségben a felhalmozott emberi erőket, képességeket, a saját élet tervezéséhez és vezeté- séhez szükséges akarati tulajdonságokat.