A konfliktusok és a szociális kompetencia fejlettségének/fejlesztésének összefüggései Podráczky Judit (ELTE TÓK)

Miről lesz szó? 1.A pedagógia fokozott érdeklődése a téma iránt 2.Konfliktuskezelés és szociális kompetencia 3.A szociális kompetencia fejlődése és óvodai fejlesztésének szükségessége, lehetőségei

1. A pedagógia fokozott érdeklődése a téma iránt A konfliktus eredeti jelentése fegyveres összeütközés, majd egyre inkább mindenféle emberi összeütközés szinonimája A pedagógia a ‘60-as évektől foglalkozik vele Önálló diszciplínaként csak a közelmúltban kíséreli meg értelmezni magát A diszciplína létrejöttét a megváltozott pedagógus-diák kapcsolattal, ill. ezzel összefüggő változásokkal magyarázzák

A konfliktusok főbb okai a magyar közoktatásban Az egyén (és autonómiájának) felértékelődése A nevelő-nevelt viszony gyökeres átalakulása Család és intézmény értékrendjének ütközése, illeszkedési problémák Pedagógusok szakmai elbizonytalanodása Tantestületen belüli ellentétek

Konfliktuspedagógia szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg.Értelmezésében a konfliktus olyan ütközés, amely mögött szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg. (Szekszárdi,1995). Mire épít? szociológia ▫Elsősorban a szociológia (a konfliktusok viszonylatai, megjelenési formái), fejlődéspszichológia ▫a fejlődéspszichológia (a személyiség fejlődését kísérő konfliktusok) és szociálpszichológia ▫a szociálpszichológia (a konfliktusok fajtái, tartalma, lejátszás módja, versengés, együttműködés) humánetológia, szociobiológia ▫újabban a humánetológia, szociobiológia (a konfliktusok adaptív funkciója) ismeretrendszerére. A konfliktusokat és azok megoldását a pedagógia perspektívájából szemléli.

Ebből a perspektívából a konfliktusok (konstruktív konfliktusok) a pedagógiai folyamat szerves, kívánatos, hasznosítható elemei, amelyben a felek autonóm lények, demokratikus játékszabályok alapján működnek, a köztük lévő kapcsolatok szimmetrikusak, a konfliktus megoldása a felek egyenrangúságán alapuló interakció során alakul ki, a végkifejlet nem előre meghatározott. (Szekszárdi, 1996) A szakterület művelői szerint nem csak a konfliktusok száma nőtt meg, hanem a tartalmuk lett sokkal változatosabb (minden relációban).

2. A konfliktuskezelés és szociális kompetencia A társas viselkedést meghatározó szociális kompetencia = szociális motívum-, készség-, képesség- és ismeretrendszer, valamint szociális aktivitás /szociális magatartás, viselkedés/ (Nagy, 2000) = a szociális megismerés, a szociális motívumok és a szociális képességek, szokások, készségek, ismeretek komplex rendszere. (Zsolnai-Józsa, 2002) = a szociális viselkedést szervező, a cél eléréséhez szükséges elemeket aktiváló, módosuló rendszer, amely szociális motívumokból és szociális képességekből épül fel (Zsolnai, 2006) = a társas viselkedést szervező, az interperszonális célok eléréséhez szükséges pszichikus (szociális, kognitív és emocionális) elemeket aktiváló, és az életkor előrehaladtával folyamatosan változó motívum- és képességrendszer. ( Zsolnai, Lesznyák és Kasik, 2007)

A szociális kompetencia kulcskompetenciái és a hozzájuk rendelt alapképességek (Nagy, 2007) 1.Kommunikatív kulcskompetencia 1.Kommunikatív kulcskompetencia –funkciója egymás befolyásolása Alapképességek: - kontaktuskezelő, - konfliktuskezelő, - érdekérvényesítő, - meggyőző/befolyásoló képesség. 2.Proszociális kulcskompetencia 2.Proszociális kulcskompetencia – funkciója az önzés és önzetlenség egyensúlyának megőrzése és ennek érdekében a magatartás szabályozása. Alapképességek: - gondozás, nevelés, segítés képessége, - a proszociális együttélés és -érdekérvényesítés képessége.

3.Együttélési kulcskompetencia 3.Együttélési kulcskompetencia – az ember társadalmi lényként önmaga és a csoport számára is hasznos életet élhessen Alapképességei: - csoportszervező és -működtető, - rangsorképző/kezelő, - konfliktuskezelő, - demokráciahasználó és -működtető képesség. 4.Érdekérvényesítő kulcskompetencia 4.Érdekérvényesítő kulcskompetencia – funkciója saját és mások érdekeinek érvényesítése Alapképességei: - vezetési, - együttműködési és - versengési képesség.

A szociális készségek ▫Olyan viselkedéstechnikai eszközök, olyan tanult pszichikus összetevők, amelyek a specifikus célú és tartalmú szociális viselkedés kivitelezésében működnek közre. (Nagy, 2000) ▫Tanulás (megfigyelés, modellkövetés, ismétlés, megerősítés) útján sajátítjuk el. ▫Verbális és nem verbális viselkedési formákat tartalmaznak ▫Szituációfüggőek (mérhetőség problémája!) ▫Különböző csoportosítási lehetőségek

Miért vált hangsúlyossá ez a terület? A szociális viselkedés fejlettsége befolyásolja az iskolai tanulmányi sikerességet is, valamint az interperszonális kapcsolatok nem megfelelő működése a kialakuló viselkedési problémák, devianciák egyik forrása (Flanagen, 1994). Külföldi kutatási eredmények (pL. Chen, French és Schneider, 2006) szerint a fejlesztésre – a korai években tapasztalt egyéni különbségek miatt – már az óvodában szükség van. A szocializációs folyamatnak ebben a szakaszában elsajátított és begyakorolt szociális és érzelmi készségek, szokások és minták nemcsak az óvodai, hanem az iskolai és a felnőtt lét eredményességére is hatással vannak (Chen, French és Schneider, 2006).

Az érzelmi és szociális kompetencia fejlődése összefügg, kölcsönösen hatnak egymásra. Longitudinális vizsgálatok eredményei szerint spontán fejlődés nem, vagy alig mutatható ki az intézményes nevelés szerepe nagy (Zsolnay A., 1999, Kasik, 2004) Már óvodáskorban nagyok a gyerekek közötti különbségek a szocialitás (a személyiség szociális kompetenciája) terén (Nagy, Józsa, Vidákovich, Fazekasné, 2004.) A szociális viselkedés hatékonysága nagymértékben függ a szociális készségek készletének gazdagságától, fejlettségétől. Minél gazdagabb ez a készlet, annál nagyobb az esély arra, hogy az aktuális helyzet megoldását hatékonyan segítő készség aktivizálódjon (Nagy 2000). Az intézményes nevelés egyik legfontosabb feladata a szociális kompetencia folyamatos fejlesztése (Zsolnay A., 2007)

3. A szociális készségek fejlődése és fejlesztése óvodáskorban Hazai vizsgálat: A proszociális és az agresszív viselkedést meghatározó szociális készségek működésének vizsgálata (Zsolnai A., 2007) 119 gyermek (36-48 hó, hó, hó), homogén és heterogén csoportok vegyesen Az óvodai évek alatt a szociális és az érzelmi készségek működése jelentősen differenciálódik A szociális készségek közül az életkor előrehaladtával a megosztás, a segítségnyújtás, ill. a csúfolás és bosszantás egyre jellemzőbbé válik Ugyanez a tendencia a bántalmazás, az ellenállás és az egyezkedés vonatkozásában Az életkorral nő a fizikai bántalmazás és az erőteljes tiltakozás nem tetsző tevékenység végzése, vagy nézetkülönbség esetén, továbbá az egyezkedés a játék birtoklásáért és egy-egy tevékenységben való részvételért.

A nemek között a legfiatalabbaknál nincs számottevő különbség A középső és nagycsoportos lányokra nagyobb mértékben jellemző a vigasztalás és a segítségnyújtás Legidősebb fiúk: ütés alkalmazása Az érzelemkifejezés készsége lányoknál mindhárom korcsoportban intenzívebb, mint a fiúknál A pedagógusok megítélése hasonló a gyerekek önjellemzéséhez, szerintük a hónaposok szignifikánsan több verbális és fizikai agressziót alkalmaznak A csoportösszetételt tekintve (homogén, heterogén) két készség esetében mutatható ki általánosítható különbség: megosztás, segítségnyújtás már fiatal korban jelentős az idősebb gyerekek modellnyújtó szerepe Az anya iskolai végzettsége nem mutatkozott szignifikáns befolyásoló tényezőnek

A szociális kompetencia fejlődését befolyásoló tényezők (Tunstall nyomán 1994) Az egyén személyiségéből fakadó tényezőkAz egyén személyiségéből fakadó tényezők (pozitív önértékelés, pozitív attitűd, mások elfogadása) A család által képviselt tényezőkA család által képviselt tényezők ( pozitív szülő-gyermek viszony, az apa-anya szociális kompetenciája, a kötődés erőssége, a család magas önértékelése, megfelelő szülői elvárások, pozitív modellnyújtás, támogató, elfogadó családi környezet) Az óvodai környezet által képviselt tényezőkAz óvodai környezet által képviselt tényezők (meleg, nyitott légkör, világos szabályok, gyermekközpontú életszervezés, sokféle tevékenység biztosítása, a gyerekek pozitív elfogadása, felnőtt kontroll, személyközi kapcsolatok sokasága)

Az óvodai környezet mint fejlődést befolyásoló tényező Az óvodai nevelés országos alapprogramja szerint az óvodai nevelés egyik feladata az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása Az alapprogram az érzelmi nevelés és szocializáció szempontjából alapvetőnek tartja, hogy az óvodában a gyermekeket érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteli légkör vegye körül. Ennek érdekében: ▫kedvező érzelmi hatások érjék, ▫a kapcsolatokat pozitív érzelmi töltés jellemezze, ▫az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és éntudatának alakulását, engedjen teret énérvényesítő törekvéseinek, ▫teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse társas szükségleteit; ▫nevelje a gyermeket a másság elfogadására.

közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlásánakA szocializáció szempontjából különös jelentőséget tulajdonít a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlásának, ezért olyan óvodai élet szervezését tartja kívánatosnak, amely: ▫segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint pl.: együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség) és ▫akaratának (ezen belül önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését. ▫A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékűnek tekinti az óvodapedagógus viselkedését.

Az óvoda a lehető legkedvezőbb terep a fejlődés támogatásához A fejlődés kétirányú: ▫a gyerekek integrálódnak a közösségbe, megtanulják a közösség értékeit-normáit, (szocializálódnak) ▫ezenközben differenciálódnak mint önálló egyének, személyiségük fejlődik (individualizálódnak) A meleg, barátságos légkör, a fizikai környezet, a személyközi kapcsolatok sokasága és a közvetített szociális értékek hatékonyan szolgálják a szociális kompetencia fejlődését Kivételes terep és önmagában is jótékonyan hat a fejlődésre-fejlesztésre az óvoda térszervezése, a rugalmas időkeretek és a párhuzamos tevékenységek, melyben folyamatos az individuális jellegű együttműködések lehetősége (fontos, hogy legyen erre kellő és tudatos pedagógusi figyelem)

Szociális készségfejlesztő technikák Modellnyújtás Megerősítés Szerepjáték Problémamegoldás Mesék, történetek megbeszélése

A szociális kompetencia megítéléséhez felhasználható szempontok (amely annak alapján készült, hogy az iskolában az eligazodáshoz és sikeres beilleszkedéshez milyen szociális készségek alkalmazására van szüksége a gyereknek (Stephens, 1992, Zsolnai – Józsa 2003.): Személyközi viselkedés Konfliktuskezelés Figyelemfelkeltés Üdvözlés Segítés másokon Viselkedés társalgás közben Viselkedés szervezett játék közben Pozitív attitűd mások iránt Önmagával szembeni viselkedés Következmények vállalása Etikus viselkedés Érzelmek kifejezése Pozitív énattitűd Felelősség

Feladattal kapcsolatos viselkedés Verbális kommunikáció feladatvégzés során Figyelés feladatvégzés közben Osztálytermi kommunikáció /óvodában kommunikáció feladat- és csoporthelyzetben/ Csoporton belüli aktivitás Mások előtti szereplés vállalása Környezeti viselkedés Környezet megóvása Étkezési viselkedés Közlekedés

Az óvodapedagógus szerepe Szociális kompetenciát csak az tud fejleszteni, aki maga is fejlett szociális kompetenciával rendelkezik A szociális készségfejlesztés feltételei a pedagógus oldaláról: ▫Empátia ▫Kongruencia ▫Kommunikációs ügyesség ▫Gyors helyzetfelismerés, konstruktív helyzetalakítás és konfliktusmegoldás ▫Gyerekekkel, szülőkkel, kollégákkal való együttműködés, mások véleményének elfogadása, kompromisszumra való hajlandóság ▫Pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzésének, értelmezésének képessége ▫A családi nevelés, a szülők támogatása a szociális készségek fejlesztésében

Irodalom: Horváth Szabó Katalin (1997): Az iskolai konfliktusokról. In: Mészáros Aranka (szerk.): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, Hunyady Györgyné – Szekszárdi Júlia(1998): Konfliktusok az iskolában. Esetelemző gyakorlatok. BTF, Bp. Zsolnai Anikó (2008): A szociális készségek fejlődése és fejlesztése gyermekkorban. Iskolakultúra Online, 2, Nagy József (2007): Kompetencia alapú kritériumorientált pedagógia. Mozaik Kiadó, Szeged Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): DIFER Programcsomag: Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és kritériumorientált fejlesztő rendszer 4-8 évesek számára. Mozaik Kiadó, Szeged Radnóti Katalin (2006): A szociális kompetencia fejlesztési lehetőségei a mai magyar iskolában a tanórákon. In: Kerber Zoltán (szerk.): Hidak a tantárgyak között. Országos Közoktatási Intézet, Budapest Szekszárdi Júlia(1995): Utak és módok. Pedagógiai kézikönyv a konfliktuskezelésről. IFA–Magyar ENCORE. Szekszárdi Júlia (2002): Konfliktusok pedagógiája. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém Zsolnai Anikó (2006): A szocialitás fejlesztése 4–8 éves életkorban. Módszertani segédanyag óvodapedagógusoknak és tanítóknak. Mozaik Kiadó, Szeged Zsolnai Anikó - Józsa Krisztián (2002): A szociális készségek kritériumorientált fejlesztésének lehetőségei. Iskolakultúra, 4. sz Zsolnai Anikó, Lesznyák Márta, Kasik László (2007): A szociális és az érzelmi kompetencia néhány készségének fejlettsége óvodás korban. Magyar pedagógia, 3. sz. 233–270. Zsolnai Anikó, Kasik László, Lesznyák Márta (2008): Óvodáskorú gyerekek agresszív és proszociális viselkedése: egy longitudinális vizsgálat eredményei. Új Pedagógiai Szemle Zsolnai Anikó - Kasik László (szerk.) (2010): A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.