A nyelvtudás és a kommunikatív nyelvoktatás aktuális kérdései.

Dr. Németh Anikó SZTE JGYPK Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék Angol Szakcsoport 2010

Az előadás három fő témakört érint: 1. Az idegen nyelvi, főleg az angolszász, kultúra és oktatás hatásait. 2. Az újat hozó módszerekkel és technikákkal járó változásokat. 3. A ránk vonatkozó változások és változtatások mértékét, de semmiképpen sem az erőltetett, idegenként megélt módszerek átvételét.

Az előadás célja, hogy: tájékoztasson annak a kultúrának a tanítási és tanulási módszereiről (approaches), folyamatairól, melyek nyelvén tanítunk, azonosítsuk az anyanyelvi kultúra és az adott nyelvkultúra közti tanítási és tanulási különbségeket és az ebből adódó problémákat, tudatosítsuk az egyéniségünknek és tudásunknak megfelelő új módszereket és technikákat, a megtartandó „örökségeinket” és a sikert már bizonyító módszereinket.

Nem célja: hogy rábeszélje a résztvevőket a teljes változásra, hogy egy más kultúrából mindent átvegyünk és alkalmazzunk.

BUZZ Words KOMMUNIKÁCIÓ (tanítás és tanulás) NYELV (verbális és képi) Nyelvtudás? Tapasztalat, globalizáció, technikák Rutin Tudatosság Önelemzés, Értékelés Képességek, Kompetenciák Stílus, Stratégia,Motiváció, Hatékonyság, Változás, Új Szerepek

Kezdjük egyszerűnek látszó kérdésekkel. Hogyan tanítunk az anyanyelvünkön? Valóban úgy tanítunk, ahogyan bennünket is tanítottak? Ugyanígy tanítunk idegen-nyelven is? Mi a nyelvtudás és milyen színtű tudás kell ahhoz, hogy idegen-nyelven tanítsunk, esetleg számunkra még nem tapasztalt módszerekkel?

DILEMMÁK Kell-e változtatnunk a tanításunkon/ kommunikációnkon (tanulásunkon), ha már a bevált módszereinkkel sikeresek vagyunk? Miért is alkalmaznánk olyan módszereket, melyek más kultúrában gyökereznek pl. az angolszász kultúrában? Valóban új az, amit újnak gondolunk és mondunk? Egyáltalán van-e régi módszer és új módszer?

Mihez képest új? *Mi nem ismerjük? *Hallottunk már róluk csak nem alkalmazzuk? *Mennyiben más anyanyelven tanítani és tanulni mint idegen-nyelven? *Mit vegyünk át az újból? *Mindez mennyi idő és energia?

21. századi helyzetjelentés „Erősen specializált és differencializált életet élünk, egyes emberekkel a munkában találkozunk, másokkal a szórakozásban és megint másokkal a családban vagy otthon” (Forgács 1996: 18). Blogírás, tömegkommunikációs technológiák, „world-wide culture” felfogás, valamint a telekommunikáció követelményeivel és igényeivel kell számolnunk.

Az az elv, hogy a lehető leggyorsabban tanuljunk, olyan intellektuális fejlődést indított el, ami nem tűri a körültekintő, megfontolt és a gondolkodásnak helyt adó tanulást.

A tanulóknak már többnyire nincs kapcsolatuk a természettel, az óvodás kortól kezdve a teljesítmény, feladat- és tesztközpontúság uralkodik. Irányított a tanulás, és a természetes impulzusokat is figyelmen kívül hagyják.

Hatásai pszichések, intellektuálisak és érzelmiek

Kommunikálni, tanítani, tanulni idegen-nyelven? A kommunikáció fogalmát több tudomány (pszichológia, biológia, informatika, szociológia stb.) alkalmazza a saját értelmezéseként. Általában mit értünk kommunikáción?

Általában alkalmazunk, elfogadunk, tisztázunk, kritizálunk, bátorítunk, dicsérünk, tekintélyt alkalmazunk, előadást tartunk, (rá-/ki-/vissza-) kérdezünk, tényeket közlünk, utasítunk, irányítunk, vitatkozunk.

Mint idegen-nyelven tanítók pl.: magyarázunk, kérdezünk, kikerüljük a választ, értékelünk, feladatokat szerkesztünk, és írunk, elemzünk stb. Szavakat, kifejezéseket fordítunk, értelmezünk stb.

Mint idegen-nyelven kommunikáló nyelvet tanuló pl.: felelünk, válaszolunk, kérdezünk, használjuk az Internetet, teszteket oldunk meg stb.

Problémáink? Hogyan magyarázzuk meg egy kívülállónak, hogy ha jól kommunikál is az adott nyelven, tovább fejlődni csakis kemény munkával tud?

És mi a nyelvtudás? A globalizációs világunk bonyolultságával járó, a nyelveket érintő hatások felismerését, a változásokkal járó nyelvi kultúra (ezen a fogalmon elsősorban a nyelvvel közvetített viselkedést, etikát és erkölcsöt értem) átalakulását követni és szintetizálni tudó tanári tudást, gondolkodást és képességeket.

Elsősorban a nyelvre gondolunk, amikor kommunikációról beszélünk. Holott, például a gondolkodás csak részben verbális, hiszen a szavakon kívül, képekben, képletekben, zenében is gondolkodhatunk. A 21. század pedig már információtechnikákról és ezzel együtt kommunikációs technológiákról szól, melyek erőteljesen átformálják a gondolkodásunkat, és természetesen átalakítják a nyelvünket, így a kultúránkat is.

„Igen fontos készség, ha valaki egy verbális nyelvnél többön is tud kommunikálni. Az angolul beszélőknek megvan az az előnyük […] amit a középkorban a latintudás jelentett, (vagyis) biztos helyet a világban. Ezzel a kétségtelen előnnyel együtt járhat azonban a szemtelenség és az önteltség […] azok lesznek a legsikeresebbek, akik a velük kapcsolatban levők közül a lehető legtöbbel a saját nyelvén tudnak kommunikálni”. (Peel 1999:22).

Kultúra és nyelv A kultúra mint civilizációs eszköz a kultúra mint szimbólumrendszer a kultúra mint stabilizáló rendszer és mechanizmus a kultúra, változások és a nyelv ezekre adott reakciói a kultúra és a régiók kultúra és oktatás, társadalmi és egyéni igények

És mindezek kifejeződése a nyelvekben Másképpen történik az anyanyelvünkön és másképpen egy idegen-nyelvi kultúrában pl. angolul, németül, oroszul stb., miközben az idegen nyelv-használatot teljesen felforgatta a tudományos-technikai fejlődés és a politikai határok felbomlása, ami a kultúrák átjárhatóságát is jelenti.

Szabadon „közlekednek” a nyelvek a kultúrákban, hatnak egymásra, és olyan sebességgel és információzuhatagok közepette, amit az ember már alig tud követni.

Furcsa, különleges helyzet, amit kezelnünk kell. Amint nem az anyanyelvünkön szólalunk meg, a szavakat, a mondatokat a mi magyar énünk mondatja velünk, miközben egy más kultúra szférájába jutunk annak a nyelvnek a révén.

Ehhez elég a tudás: nyelvi és szakmai?

Más, fontos befolyásoló tényezők is bonyolítják a helyzetünket pl.: a státusz, a hatalom, a közös érdekek és az intelligencia, melyek behatárolják a kommunikációs stratégiákat is. Sőt, maga az üzenet is meghatározza a nyelvet, hiszen másképpen fogalmazunk és más szavakat használunk egy recept elmondásakor, mint amikor a betegségünk részleteiről érdeklődünk (Forgács 1996:132).

Mi a teendő? Megismerni az adott nyelv kultúrájában gyökerező tanítási és tanulási technikákat módszereket (methods and approaches).

Központi kérdés: hogyan fejlesszük a nyelv segítségével sikeres önmegvalósító képességeket, és hogyan képezzünk az önmaga tanulásáért/munkájáért felelős kreatív, kritikus gondolkodású embereket?

Ez ugyanúgy történik az anyanyelvünkön, mint idegen- nyelven?

Milyen módszerek segítik/segíthetik e célok megvalósulását? a strukturalista a behaviorista (Lozanov 1979) az audiolingvális az ún. ’Army Method’ az 1950-es években a szugesztopédia (Gattegno 1972 nevéhez fűződik, tanácskozó, cselekvésközpontú, néma) a transzformatív-generatív nyelvelméleten alapuló és a szociál-pszichológiai módszerek, valamint

a kommunikatív módszerek, kiegészítve az önálló gondolkodás és az egyén tapasztalataira épülő kompetencia fejlesztést tartja fontosnak dráma pedagógiai módszer a kognitív és a kollaboratív módszer.

Ezek közül melyik módszer segíti az idegen-nyelvi tanításunkat?

Miért a kommunikatív módszer? Nem mindenható, de számunkra újat hozó: megbizonyosodunk arról, hogy eddig sem jártunk rossz utakon, csak a megismert új dolgok tudatosítják a bennünk eddig is ’mocorgó’ kérdéseket, melyek megválaszolása új tanítási eszközökhöz és kompetenciák kifejlesztéséhez juttathatnak.

A lényege?

A konkrét tapasztalat – érzelmekkel kísérve új tapasztalatszerzés A folyamat tudatos megfigyelése – vizsgálat és bírálat Az elmélet szintjén történő elemzés – a megfigyelő végiggondolja a folyamatot – levonja a konklúziót Az így tanultak alapján megtervezi a gyakorlatát, és elkészíti a következő munkaszakasz konkrét tervét és közben a módszert megtanítja.

A gyakorlat és elmélet egyensúlya Előbb felméri a tanulók igényeiket és (nyelvi) szükségleteit, és ehhez igazítja a tanulás menetét, tartalmát, értékelését és módszereit.

Problémát vet fel, kérdez. Felhasználja a diákok tapasztalatait. kezdeményezését Közös felfedező munka. A tanulói kérdéseket nem a tudatlanság jeleként kezelik a szakemberek, hanem a (kritikus) gondolkodás részeként. Mér, értékel és visszacsatol, a tapasztaltakat beépíti.

Mi változik? A hozzáállásunk? A célok? A tanulási tartalom? Technikák (csoport, team munka stb.), gyakorlattípusok? Szerepeink? Stratégiák? Stílusok?

Mit és hogyan fogunk értékelni? ?

Miért kell beszélnünk szerepekről? Mert a társadalmi elvárások és a tanárok munkájának és szerepeinek a megítélése között óriási az ellentét. Már rég nem beszélhetünk stabil szerephelyzetről, mely feltételezi, hogy az emberek az azonos pozíciókra vonatkozó előírásokat azonos módon értelmezik. Módosultak foglalkozási, az életkori és a nemi szerepek.

A legmarkánsabb változás, hogy a szakmai kompetencia megőrzéséért és érvényesítéséért újra és újra meg kell küzdeniük.

Milyen szerepek várnak ránk? Irányító, tudás és információszelektáló, közvetítő, támpont-, stratégiatervező, tanulást stimuláló, éntámogató, facilitátor, tanácsadó és mentor stb.

A problémamegoldó szerepeken túlmenően előtérbe kerül a preventív tanítás, amely megelőz, előre lát, feltár, megold bizonyos problémákat. Ez a szemlélet a tudatosságnak egy sokkal magasabb szintjét tételezi fel, a tanítási folyamatban pedig a személyiségeket külön-külön és együtt is érzékelő reflektív tanári személyiségeket teremt.

Tudatossá kell, hogy váljon, hogy milyen szerepeket kényszerítenek ránk a magyar kulturális, szociális és oktatási változások is.

diák és hallgatói toborzó szerepkör, törvények értelmezése, kutató, felmérő, Internetes anyagok felhasználásával járó szerepek, a szociális körülményekből fakadó konfliktus és a versenyhelyzetből adódó szervezői és oktató szerepek, projektíró, multimédia anyagok feldolgozásával járó szerepek stb.

A konklúzió: az eddigi „szerepfelfogás konzervativizmusa” és az új szerepek között olyan nagy a távolság, hogy az a tanárokat, oktatókat teljesen ismeretlen szerepekbe kényszerít. A tanári szerepekben megnyilvánul a tanár nyelvi kultúrája, elméleti tudása, és egyre inkább szűksége van a mindennapi életben alkalmazott és felvett szerepeinek a tapasztalataira is.

Tények, melyekkel szembe kell néznünk: az oktatási rendszerünkbe most kerülők és a már benne lévők soha nem látott és tapasztalt információözönnek vannak kitéve, egy másik kultúra nyelvével kell elboldogulniuk, a technika speciális területeinek szavaival és kifejezéseivel, a hozzá tartozó információkkal, azok szintetizálásával és felhasználásával.

A tanulást felfoghatjuk egy azonos időben történő, többfunkciós folyamatnak, vagyis a tradicionális értelemben vett tanulás és tanítás az IT segítségével kiegészül az információ felderítésével és azonosításával, összegyűjtésével, feldolgozásával, Felhasználásával.