Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata

Az előadások a következő témára: "Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata"— Előadás másolata:

1 Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata Dr. Bíró Melinda

2 Tartalom Úszás Vízilabda Egyéb uszodai sportok
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Tartalom Úszás Az úszás és az úszásoktatás története Az úszásoktatás fontossága és sajátossága Az úszófoglalkozás szervezése Az úszásoktatás, a vízhez szoktatás módszertana Az úszásnemek oktatása Vízilabda Egyéb uszodai sportok

3 TÁMOP E-13/KONV Úszás

4 Az úszás és az úszásoktatás története
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV

5 Őskorú úszók a barlangrajzokon
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Őskor Barlangrajzok Vízi akadályok leküzdése gyors és mellúszás szerű mozdulatokkal Oktatás: Utánzással történt Őseink az életet adó víz mellé települtek, halásztak, vadásztak, és valószínű, hogy a vízbe is bemerészkedtek. Milyen technikával úsztak? Erre a kérdésre az ősember maga adja meg a választ. A barlang falára rajzolva ábrázolta úszásmódját. (kép1 ide) A vízi akadályokat valószínű, hogy kutyaúszással, evező karmozdulatokkal (a mai gyorsúszó kartempóhoz hasonló), rönkökbe állati hólyagokba kapaszkodva küzdötte le. A kőkorszaki barlangrajzok, melyeket délnyugat Egyiptomban, Líbia, Wadi Sora (vagy Sura) közelében találtak úszó elődeinket ábrázolja. Időszámításunk előtt 4000 – 9000-ből származik az az egyiptomi agyagtábla, amely négy gyorsúszó alakot ábrázol. A kartempónál tisztán kivehető a gyorsúszás kartempójának mozgásfázisa, az egyik kart víz fölötti karelőrevitel fázisában ábrázolták, míg a másik kar a víz alatti a húzómozdulatot végzi. A fej emelt, ezért a test kissé menedékes. Ezen bizonyítékok alapján gondoljuk, hogy az első úszásnem, amit elődeink használtak, a gyorsúszás lehetett. A leghíresebb barlangrajzokat az egyiptomi Kebir sivatagban találtak, a becslések szerint i.e –ből származik. Az őskor úszóit az életben maradás vezérelte. Őskorú úszók a barlangrajzokon

6 Ókor Fejlett úszókultúra jellemzi Az úszás szerepe: katonai kiképzés
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Ókor Fejlett úszókultúra jellemzi Az úszás szerepe: katonai kiképzés nevelésben betöltött funkció az egészségre gyakorolt pozitívumok Oktatás: oktatás módszerek családi nevelés utánzás oktatási eszközök megjelenése Asszír katona úszásának ábrázolása i.e.1200-ból Míg az őskorból kevés emlék maradt ránk, annál több származik az ókorból. Az emberi civilizációk (Mezopotámia, Egyiptom, Kína, India, Görögország) vízparton, folyók-, tengerpartok mentén alakultak ki, ez pedig szoros köteléket alakított ki az életet adó vízzel. Az ókori gondolkodók, költők, törvényhozók, hadvezérek, orvosok hamar felismerték az úszás pozitívumait, harcászatban, a katonai kiképzésben, nevelésben betöltött fontosságát, és az egészségre gyakorolt jótékony szerepét, gyakran élenjártak az úszás szerepének fontosságának hirdetésében. Az ókori görögöknél az úszás a műveltség fokmérője volt. Aki nem tudott írni, és úszni, az műveletlennek számított. Az úszókiképzést leginkább nevelési, harcászati szempontból tartották fontosnak, míg a fürdőzést, úszkálást egészségügyi szempontból hangsúlyozták. Az antik világ fejlett társadalmaiban szinte mindenütt megjelent az úszás-, és fürdőkultúra. Legmagasabb szintre az ókori Rómában emelkedett. Maguk a rómaiak is hamar felismerték az úszás hasznosságát, a szórakozásban, a közéletben, politikában betöltött szerepét. Fürdőépítésben is élenjártak. Augustus akkora úszómedencét építetett, hogy tengeri ütközeteket is lehetett rajta szimulálni. A mai Tigris és az Eufrátesz folyók között fekvő területen – amely a mai Irak, Törökország és Szíria egy részén található – is fejlett fürdőélet bontakozott ki. A szíriai ásatások négyezer éves fürdőket tártak fel, melyek akkora méretűek voltak, hogy úszásra is kiválóan alkalmasak lehettek. Úszómedencéik vízhőmérsékletét kívánság szerint tudták szabályozni. A korábban már említett sumér irodalom, a Gilgames-eposz amely amellett, hogy fontos történeti, tudományos, filozófiai mű egyben a korszak úszását is bemutatja. Az Asszíroktól is számos úszóemlék maradt fenn. Ninivé romjainak feltárásakor a királysírokból ie.1200 körül több olyan domborművet ástak ki, amely az asszír harcosok úszását mutatja. Ahogy Mezopotámia civilizációinak kialakulásában jelentős szerepet kapott a két nagy folyó, úgy kapott nagy szerepet a Nílus Észak-Afrikában. A Nílusban való úszás, fürdés, vallási kötelességük volt. Fürdőik is voltak, sőt nem csak a fáraóknak, hanem az egyszerűbb emberek lakhelyein is találtak a régészek úszásra alkalmas medencéket. Egyiptomban az uralkodó osztály nő tagjainak a testi nevelésére is nagy gondot fordítottak. A hölgyek szépségének megóvásában fontos szerepe volt a friss levegőn végzett testmozgásnak, úszásnak, ami nemcsak „széppé teszi a hölgyeket bőrét, de jó alakot is formál”. A szakszerű úszásábrázolás legrégebbi emlékeit is az egyiptomi papiruszok őrzik i.e ből. Az ókori egyiptomiak számos úszásnemet ismertek. Gyorsúszást ábrázoló emlékeket találtak i.e ból a (5. dinasztia) szakkarai sírokban, i.e ból a 6. dinasztia idejéből, (Kairói Múzeum), és a 18. dinasztia idejéből i.e ból (Pushkin Múzeum). Mellúszást ábrázoló emlékek maradtak fenn a 8. dinasztia idejéből i.e ból, (Metropolitan, Louvre) és a 20. dinasztia idejéből i.e ból (Turin Múzeum). Olyan relikviák is fennmaradtak, amelyen több úszásnemet (gyors, hát, mell) ábrázol, ilyen található Benihasanban a 11. dinasztia korából i.e ből. Ahmed D. Touny a NOB Egyiptomi tagja a királysírokban található úszóábrázolások alapján gyűjtötte össze ezek. Feltételezhetjük, hogy a gyors, hát, mellúszáson kívül ismerték még a „tártkarú hátúszást” mai néven pároskarú hátat is. A többi ókori nép fürdőkultúrájáról kevesebb emlék maradt ránk, de azt azért tudjuk, hogy a germánok az úszást harcászati gyakorlatként alkalmazták, a finneknél pedig ugyanolyan természetes mozgásnak számított, mint a futás. Az izlandi mondavilág is beszámol néhány úszó hőstettről, ami azt mutatja, hogy mind a férfiak, mind a nők kiváló úszók voltak. Japánban a szamurájok képzésében is fontos szerepet szántak az úszásnak. Az egyik nemesi készség közé tartozott. Indiában, i. e. I. században Manu rendelkezései előírták az úszás, és a víziküzdelmek elsajátításának kötelezettségét a katonák kasztján belül. Az egyik legelső úszásra is alkalmas medence (Mohenjo Daroból) i.e bón származik. 30x60 méteres. A Sárga-folyó vidékén is több kultúra, fejlődött egymás mellett. A Kínai testkultúrára leginkább a praktikus szemléletű természetfilozófiai irányzataik, és a tapasztalati úton szerzett orvosegészségügyi ismeretek voltak nagy hatással, ebben az úszás is helyet kapott. (kép 7.ide) A testkultúra virágkorát a harmadik dinasztia a Csou-dinasztia (i.e. XI-III. sz.) idején élte. Ebből a korszakból már folyamátúszásokról számolnak be a történészek. Az oktatás módszerekről, oktatási eszközökről mindössze annyit tudunk, hogy már alkalmaztak a víz tetején fenntartó öveket, felfújható bőrtömlőket. „Ha majd a korral tested s lelked is megizmosult, parafa nélkül úszol” Wagner József (1933) Úszósport az ókorban. Testnevelés 1933 IV. évf. 2. Csengery János fordítása139.o) Úszó alakot formáló kanál az ókori egyiptomból

7 Középkor Az úszás tilalma Az úszás szerepe:
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Középkor Az úszás tilalma Az úszás szerepe: A lovagi nevelésben van csak helye. „A mindennapos fürdés, a nyílt vizekben való úszkálás fölöttébb káros az egészségre”- vallották. A kereszténység és a keresztény nézetek terjedésével, a megváltozott erkölcsökkel, az egyház tiltotta a test edzését, a testi élvezet, így az úszást, még a fürdést is. Az úszással, fürdéssel kapcsolatos előítéletek babonák hatására, az úszás és fürdőkultúra magtorpant, a tiltás, pedig gyakran engedetlenséget váltott ki, mely következtében megnövekedett a vízbefulladások száma. Így a halálos balesetek megelőzése érdekében a XVI. Század második felétől az iskolai rendtartás szabályzatokban is tilalmi listára került az úszás, a XVII. század közepétől pedig számos országban, így hazánkban is betiltották a nyíltvízi fürdést, úszkálást. „A mindennapos fürdés, a nyílt vizekben való úszkálás fölöttébb káros az egészségre”- vallották. Ennek persze volt alapja is, hiszen a bizánci csapatok által 542 körül behozott pestis és lepra átrendezte Európa népességét. A víz, járványok és betegségek forrása lehetett, így jobb volt tőle távol maradni. A víz nem Isteni, hanem ördögi táptalaj – terjesztették a keresztény hittérítők. Egyesek még azt is leírták, hogy „undorító” dolog, mikor az ember hason fekve széttárt nagy kézmozdulatokkal úszva még a száját is a vízhez érinti. Az úszás olyan, mint a szexuális öröm, csábít, mint a bűnös nő „mint a test örömeinek egyik forrása egyet jelent a gonoszsággal, a bűnnel és a kísértéssel”. Bakó Jenő (1986) Az úszás története. Budapest, sport, 62.o. A századtól a tiltások ellenére Európaszerte ismét fellendült a fürdőélet. A századig a városok legtöbbjében rendszeres fürdők működnek. Középkori fürdőábrázolás

8 Reneszánsz Divatba jön az úszás Az úszásoktatás fontossá válik
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Reneszánsz Divatba jön az úszás Az úszásoktatás fontossá válik Első szakkönyvek Oktatás: vizuális oktatást Thevenot, Bachstrom, Bernardi, a szemléltetést a képi bemutatást és a meggyőzést A reneszánsz szabadúszás ábrázolása A világ első úszószakkönyve Az úszás tilalmával szembe léptek fel a humanista gondolkodók, akik úgy vélték, hogy nem tiltó rendeletekkel kell megakadályozni a vízbefulladásokat, hanem úszásoktatással. Az egyházi tilalommal szembeszállva az úszás gyakorlására ösztönzött, annak fontosságát hangsúlyozta az úszás első hivatalos szakkönyve is, ami 1538-ban jelent meg. Nicolaus Wynmann ingolstadti egyetem tanárának munkája. Művében, melynek címe „Az úszás művészete” az úszásnemeken, a tanítás mikéntjén túl leírja a vízbeugrásokat, az alámerülést, és a vízből mentést. A mellúszás oktatásának elsődlegességét hirdeti. Wynmann írását a Tridenti zsinat indexre tette. A reneszánsz testkultúra fellendülése elvetette a középkor úszással szembeni előítéleteit. A reneszánsz ember felfedezte a test, a mozgás szépségét, visszatért az ókor testkulturális értékeihez. Ismét divatba jött a szabad vizekben való úszkálás, fürdés. A korszak természettudományos gondolkodása az úszás szakembereire is hatással volt. A művészeti alkotásokban is megjelentek az úszó alakok. (Dürer, Leonardo, Cranach, Gentile) A humanista gondolkodók többsége az úszás mellett foglalt állást. John Locke, kinek munkája hazánkba is eljutott a következőképp érvel: ”Szükséges továbbá a gyermeket, elérvén az arra való időt, úszni tanítani..” „…mely hasznos légyen úszni tudni, s mely gyakran tartja meg az ember maga, s mások életét.” Míg az ókorban a gyorsúszás, itt a mellúszás, békaúszás kerül előtérbe, de a szakkönyvek már ismertetik a vízbeugrásokat, a víz alá merüléseket, sőt a vízből mentést és a szárazföldi oktatás fontosságát is. Comenius és John Locke is hangsúlyozzák az úszásoktatás fontosságát. (cit. Bakó J., 1986) Egyre több olyan szakirodalom jelenik meg, (Thevenot, Bachstrom, Bernardi) amely a vizuális oktatás céljából képeken, ábrasorozatokon mutatja be az úszómozdulatokat. Fizikai törvényekkel, (Archimédesz) támasztják alá, hogy az ember természeténél fogva is képes úszni, (meggyőzés módszere) így egyszerű könnyen megtanulható az úszómozgás alapja. A vízfekvést, az emberi test könnyebb fajsúlyára hivatkozva- kell először elsajátítani, majd ezt követhetik az egyszerű előrehaladást segítő mozdulatok - vallják. Ezek voltak talán az első olyan gondolatok, amelyek a vízhez szoktatás egyes elemeit (siklás, lebegés) hangsúlyozták. Az oktatási módszereknél a vizuális oktatást, a szemléltetést, a képi bemutatást és a meggyőzést (arról, hogy tud úszni) emelhetjük ki. Úszásnemek között szerepelt a váltott karú oldalúszás, a víztaposás, a hátúszás, de legfontosabbnak a mellúszás elsajátítását tartották. A XVII-XVIII. század oktatási eszközeiként a parafa övet, a felfújható légzsákot, a bőrtömlőt, a kötelet használták, de új találmányként megjelent a mentőmellény őse, a parafával bélelt kabát. Ezek, még inkább a mentés szolgálatában álltak, és abban segítettek, hogy a vízbe merészkedők ne fulladjanak meg. Az iskolákban elvétve foglalkoznak csak úszástanítással. Thevenot 1696 „Úszás művészete képekkel ábrázolva és utasítások a hasznos fürdőzéshez”

9 Újkor Uszodaépítések A versenyúszás megszületése Oktatás:
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Újkor Uszodaépítések A versenyúszás megszületése Oktatás: szárazon oktatás módszere öntanulás módszere könyvek segítségével szárazföldi segédletekkel történő oktatás A filantropisták hatására kedvező fordulatot vett a szervezett, tömeges úszásoktatás. A XVIII- XIX. század testnevelésének forradalmi újításai az úszásoktatásban is érvényesültek. Basedow, ( ) Guts-Muths ( ) az iskolai úszásoktatás és vízből mentés tanítását kezdeményezték. Azért harcoltak, hogy államilag is intézményessé váljon az úszás. Az oktatás középpontjába a mellúszást helyezték, a szárazföldi előkészítés után ennek oktatásával kezdték a tanítást (szárazon oktatás módszere). Kivételt képezett Bernardi, (1794) aki módszertanilag a hátúszást tartotta első úszásnemként előnyösebbnek, a levegővétel könnyebbsége miatt. Oktatási segédletekként használták a parafát, az övet, rudat, kötelet, felfújható tárgyakat. Az úszásoktatás fellendülése az oktatási eszközök fellendüléséhez is vezetett, viszont ezek némelyike visszavetette az úszástanítás megfelelő irányú fejlődését. Módszertani újítás volt az „öntanulás módszere” könyvek segítségével és a szárazföldi segédletekkel történő oktatás. Előnynek tartották, hogy a tanítványokat, felfüggesztéses vagy alátámasztásos szerkezetek segítségével, az uszodán kívül, szárazon is lehetett tanítani. A szárazon tanítás módszere azon a kézenfekvő megállapításon alapult, hogy aki szárazföldön tisztába van az úszómozdulatokkal - a szárazon tud úszni - az vízben is képes (Rheker U., 2004; Wilke K., 1992). A mellúszás technikájának tanítása először szárazon, a kéz lábmozdulatok begyakorlásával, (2. kép) majd úszóbak alkalmazásával történt (Bakó J., 1986; Wilke K., 1992) (3. kép) 1793-ban jelent meg az első magyar úszással is foglalkozó irodalom, amelyben Kibédi Mátyus az úszás szerepét annak egészségügyi fontosságát hangsúlyozta. Vajda Péter 1841-es, Úszás Tanító értekezése és az 1845-ös „Aradi Úszómester” című közlemény már az úszásnemek ismertetésén kívül az úszás elméletével és gyakorlatanyagával is foglalkozott. Karl Heinitz 1816-ban publikált könyve az úszás tanításáról, a mellúszás oktatásának fázisait részletezi. Karl Heintz módszerét Európa szerte, sőt Magyarországon is, több mint száz évig alkalmazták. Módszerének lényege, hogy az úszástanítást három fő részre bontotta, a szárazföldi gyakorlatokra, ami a szárazon való úszástanítás továbbfejlesztése volt, majd ezt követték a merülési gyakorlatok és az úszás oktatása vízben egy rúdra felfüggesztett heveder segítségével. Ezt a ”katonai kiképző módszert” folyamatosan felváltotta egy ”természetesebb” (Gaulhofer & Streicher 1922) pszichológiailag is kedvezőbb úszástanítási mód, amely a kezdők módszereként vált ismerté. Thevenot 1696 „Úszás művészete képekkel ábrázolva és utasítások a hasznos fürdőzéshez”

10 Az úszás sportági jellege technikája
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Az úszás sportági jellege technikája Pillangóúszás Hátúszás Mellúszás Gyorsúszás Vegyesúszás                            

11 A versenyúszás szabálya
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A versenyúszás szabálya Az érintőpanel elhelyezése a medence végfalánál AZ VERSENYÚSZÁS NEMZETKÖZI VERSENYSZABÁLYAI szigorúan rögzítik A verseny és a versenyek szervezésével kapcsolatos szabályokat, A versenybíróság összeállíttását, és funkcióját, Az időmérés szabályait, A korosztályos szabályokat, A létesítményekre vonatkozó szabályokat. Az előfutamok, középfutamok és döntők összeállítását, A rajtok, a fordulók, és az úszásnemek szabályait. A FINA szigorú szabályokban határozza meg, hogy rendezvényeit milyen medencében lehet és kell lebonyolítani. 25 m vagy 50 m hosszúnak és minimum 1.35 m mély fedett medencének kell lennie. Az olimpiai uszoda medence méreteire vonatkozó követelmények

12 Az úszásoktatás fontossága és sajátossága
Ide kérünk…elmondhatjuk, hogy az úszás, mint mozgásos cselekvés, egy olyan célra irányuló, céltudatos tevékenység, amely a személyiséget sokoldalúan fejleszti írni! Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV

13 Miért tanítsunk úszást?
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Miért tanítsunk úszást? Életmentő (fulladások elkerülése). A szervezetre gyakorolt számos jótékony hatása miatt. Az egészség megőrzésének, megtartásának, helyreállításának fontos eszköze. A személyiségfejődé - fejlesztés fontos színtere. Életünk végéig űzhetjük.

14 Az úszás szerepe jelentősége
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Az úszás szerepe jelentősége Az izomrendszer fejlesztése és a mozgásszervi rendellenességek javítása. A csontrendszerben bekövetkező pozitív változások . Pozitív hatása van a légzőrendszer működésére. Az úszás az idegrendszerre, pszichikumra is kedvezően hat.

15 Az úszásoktatás a személyiségfejlesztés eszköze
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Az úszásoktatás a személyiségfejlesztés eszköze „szociális szabályozás ” „tekintélyi szabályozás” érzelmi – akarati tényezők fejlődése: szorgalom, kitartás, akaraterő, küzdeni tudás, önbizalom, önfegyelem, bátorság, a kezdeti kudarcok és sikertelenség elviselése, önmaguk - mások reális értékelése, gazdagítja az általános műveltséget A mozgásnak, sporttevékenységnek a személyiség fejlesztésében betöltött funkciója nem vitatott. Azzal viszont tisztába kell lennünk, hogy a személyiségformálásának nem ez az egyetlen és kizárólagos formája. A mozgásos tevékenység számos kedvező hatást fejt ki a személyiség alakulására, önmagában viszont nem elegendő (Biróné, 2004). A személyiség fejlődése egy bonyolult, soktényezős folyamat, komplex jellegű, amelyben a sportnak is megvan a sajátos helye és szerepe, s nem szakítható ki ebből a rendszerből. A tevékenység, a nevelési folyamat alapja, mondja Bábosik (1999) Ha ezt a tevékenységet, vagyis a gyermek tevékenységét, a nevelés folyamatában céltudatosan és célratörően irányítjuk, akkor „olyan magatartás-reguláció” (Bábosik, 1999) fejődik ki, amely mind az egyén, mind, pedig a társadalom szempontjából értékes „autonóm aktivitást” eredményezhet. Azt, hogy ez a belső vezérlésű autonóm aktivitás milyen mértékben képes kifejlődni, azt nagymértékben az határozza meg, hogy a heteronóm szabályozású tevékenységek, pedagógiailag mennyire jól irányítottak (Bábosik, 1999). A heteronom szabályozású tevékenységhez a szakirodalom a szociális szabályozást és a tekintélyi szabályozást sorolja. „Az úszásoktatásban az oktató pedagógus (mint tekintélyi irányító) és a közösség (mint szociális szabályozó hatást kifejtő közeg) alapvetően determináns szerepet tölt be nemcsak a mozgástanulás eredményességében, hanem a tevékenység szabályozásában, a nevelési folyamatban is.”[1] Az úszásoktatás során a tanuló bekerül egy közösségbe, ahol a társaival együtt tevékenykedik, játszik, segítséget nyújt másoknak, megfigyeli társai mozgását, értékeli azt, értékeli önmaga teljesítményét, megpróbálja túlszárnyalni önmagát, majd megpróbál legyőzni másokat, tehát társaival kölcsönösen formálják egymást. A tanuló tevékenysége a kortárs csoportban zajlik, a „szociális szabályozó tényezőt” pedig a közöttük kibontakozó interakciók jelentik. Az oktatásba - legyen az iskolai oktatás, vagy úszásoktatás -, bekerülő gyermek, elfogadja a tanár, az úszó oktató pedagógus vezető szerepét, tekintélyét, tehát „tekintélyi szabályozás” alá kerül. A tekintélyi szabályozás viszont korfüggő, kialakulásának időszaka egybeesik az úszásoktatás kezdetének időszakával. Mivel az úszásoktatást, a vízhez szoktatással kezdve már óvodás, kisiskolás korban megkezdjük, ami a tekintélyi szabályozásnak szenzibilis időszaka, ezért a tanulók elfogadják az úszó oktató pedagógus irányítását. (Tóth, 2002) [1] Tóth Á., ( 2002)Úszás oktatás, sportági szakmódszertan; Bp.70.o.

16 Az úszófoglalkozás szervezése
elmondhatjuk, hogy az úszás, mint mozgásos cselekvés, egy olyan célra irányuló, céltudatos tevékenység, amely a személyiséget sokoldalúan fejleszti Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV

17 Milyen keretek közt oktathatunk ?
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Milyen keretek közt oktathatunk ? Az oktatás keretei Az általános iskolai úszásoktatás megszervezése testnevelési óra sportköri szabadidős szakosztályi vállalkozás keretein belül szervezett, rendszeres (heti) Idényjellegű (nyári) Függ : tárgyi - dologi tényezőktől iskola hozzáállásától iskolavezetés, igazgató óraszám, (csoportlétszám) támogatás testnevelő tanároktól

18 Balesetvédelem, higiéné, egészségmegőrzés
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Balesetvédelem, higiéné, egészségmegőrzés Rend - fegyelem biztosítása gyülekezőhely megszervezése pontosság balesetek elkerülésére csak az oktató engedélyével lehet vízbe menni A csúszásveszély miatt nem szabad futni fejest ugrani, csak mélyvízbe, oktatói felügyelettel szabad tilos társat vízbe lökni, víz alá nyomni a sérülést rögtön jelezni kell az uszodát, medencét csak edzői engedéllyel lehet elhagyni A rend, fegyelem, nem csak a gyerekre, de a szülőre is vonatkozik!

19 Az úszásoktatás, a vízhez szoktatás módszertana
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV Az úszásoktatás, a vízhez szoktatás módszertana

20 Úszásoktatás hatékonysága
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Úszásoktatás hatékonysága Személyi,tárgyi, dologi feltételek Az úszást oktató személyisége Az oktatási módszerek Az oktatási eszközök Szervezési módok Az úszást oktató szakértelme Úszás - Oktató Pedagógus Szakmai, pedagógiai felkészültség Személyisége - „a nevelő hatások forrása” bizalmi kapcsolat kiépítése a tanítvánnyal Sikerélmény nyújtása „A sikerélmény a további munka éltetője” Fantáziadús oktatás (ötletesség, kreativitás) Motiváció A szervezési módok a mozgásos cselekvéstanításban nem kizárólagosan az egyes munkaformák (foglalkoztatási formák) meghatározásából, hanem az ehhez kapcsolódó szervezési eljárásokból is állnak. A testnevelési foglalkozásoknál és a mozgásos cselekvések oktatásánál a szervezési feladatok három fő feladatkörből tevődnek össze. A tanulók, a szerek mozgatásából és a foglalkoztatási formák megválasztásából. (Rétsági 2004) A szervezésnél és a foglalkoztatási formák megválasztásánál biztosítani kell a zökkenőmentes alakzatváltásokat, átmeneteket egyik munkaformából a másikba, helyváltoztatásokat (egyik medencetérből a másikba, kismedencéből a nagyvízbe, stb.), a szerek kiosztását és összeszedését. Ahhoz, hogy a hatékony tanulás biztosítani tudjuk, Megfelelő legyen az időkihasználás, a metodikai eljárásoknak megfelelő formát válasszunk Életkornak, tanulási feladatnak, didaktikai feladatnak megfelelő formát válasszunk. Számos egyéb tényező

21 Oktatási módszerek A vízhez szoktatás gyakorlatát és az úszómozgás megismerését, megértését segítő módszerek Szóbeli kifejtés módszerei (magyarázat, beszélgetés) Bemutatás, imitálás, bemutattatás Verbális - vizuális együttes módszer tanári magyarázat - tanulói bemutattatással tanári magyarázat – tanári imitálással tanári magyarázat - egyéb vizuális információval (digitális vagy videó felvétel elemzése) Egyéb verbális – non verbális módszerek Bíztatás Bátorítás Buzdítás ösztönzés Beidegzés módszerei Ismétlés (globális, parciális, izolációs) (egésztanulás, résztanulás) Segítségadás Hibajavítás A tanulók egyéni ismétlései Alkalmazás - feldolgozás módszerei Tanári gyakoroltatás A tanuló önálló gyakorlása Ellenőrzés – értékelés módszerei Tanári megfigyelés Tanulói ellenőrzés, (önellenőrzés) Tanári értékelés Tanulói értékelés (önértékelés) Verseny Digitális vagy videó felvétel Utánzás Játékos eljárás Előkészítő gyakorlatok Rávezető gyakorlat Kényszerítő helyzetek Azonos feltételek közötti gyakorlás, gyakoroltatás Változó feltételek közötti gyakorlás, gyakoroltatás Problémamegoldás

22 Az úszásoktatásnak, mint mozgásos cselekvéstanításnak a sajátosságai
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Az úszásoktatásnak, mint mozgásos cselekvéstanításnak a sajátosságai A közeg A mozgás sajátos természete Az úszómozgás taníthatóságának életkori különbségei A szervezetre ható szokatlan ingerek A szárazföldi besorolások megváltoznak A szervezet sajátos válaszreakciói az idegen közegre A vízhez szoktatás Az úszásoktatás sajátossága Az úszás, mint mozgásos cselekvés, számos dologban különbözik más sportágak mozgásanyagától. Ezek a sajátosságok: - a mozgás sajátos természete, sajátos közege, az úszómozgás taníthatóságának életkora, a szervezetre ható szokatlan ingerek és a szervezet sajátos válaszreakciói. Az úszómozgás első és talán legszembetűnőbb különbsége más, szárazföldi sportágakkal szemben, a mozgás sajátos közege. Vízbe merülve a tanuló olyan fizikai hatásoknak van kitéve, amelyet a szárazföldi mozgása során nem tapasztalt. Ebben a közegben sajátos biomechanikai törvényszerűségek érvényesülnek. A vízbe merülő testre hat a felhajtóerő és a hidrosztatikai nyomás. Ebben a közegben a gravitáció mértéke lecsökken, a tanuló a fajsúlyánál fogva könnyedén, légiesen mozog a vízben, lebeg. Időbe telik megérezni a szárazfölditől eltérő egyensúlyviszonyokat. Ha a tanuló haladni szeretne a vízben, előrehajtó erőt kell kifejtenie, le kell győznie a víz közegellenállását és a testtét visszatartó egyéb ellenállásokat (örvényellenállást és bőrsúrlódás). Víz alá merülve az érzékszervek is másként működnek. A tanuló látás és hallás útján jut a legtöbb információhoz, a mozgásos információktól, az oktató egyéb utasításáig. A szakemberek azt állítják, hogy a szervezetünket érő információk nagy része a szenzoros érzékszervünkre hat. Az információk jelentős része, 87%-a a szemen, 9%-a a fülön és a maradék 4%-pedig a többi érzékszerven át érkezik. (Buda 2001, Forgó 2002) A tanulás kezdetén, amikor a mozgásképet kell kialakítani, az információt felvevő érzékszervek vevőképességét a víz és egyéb tényezők nehezítik. A víz akadályozza mind az akusztikus, mind pedig, a szenzoros úton felfogható információk vételét. A gyermek szemébe került víz zavarja a látásban és a figyelemkoncentráció csökkenéséhez vezet. Szemüveg nélkül, víz alatt homályossá válik a látás, szemüvegben viszont - víz fölött- változik a térbeli tájékozódó képesség, csökken a térlátás. (Counsilmann 1967, 1968, 1970) Víz alatt tompul a hallás, fölötte pedig az úszósapka, a fülbe kerülő víz, a lefolyó zöreje, a víz csobogása, az uszoda magas zajszintje ugyancsak nehezítik a hallást. (Piéron és Cheffers 1984, Hardy 1998; Kiricsi 2002) A zavaró tényezők hatására, a tanulóknál a szájról olvasás képessége, a tanároknál a nem verbális aktivitás fejlődik magas fokra. (Tóth 2002, 2006) Gyakran látunk a medence partján, kézzel – lábbal „úszó”, a mozgás imitálását végző oktatókat. Ezirányú kutatásaink (Hernádi és Bíró 2003) azt igazolták, hogy az oktatási közeg sajátos jellegének hatására módosul bizonyos kommunikációs csatornák alkalmazása. A víz eleve akadályozza az akusztikus úton történő kommunikációt, jól vezeti ugyan a hangot, de érthetetlenné teszi a beszédet. Az oktatók kommunikációs aktusainak megfigyeléséből azt állapítottuk meg, hogy az úszástanítás során az imitálás csatornáját használják a leginkább, majd a kéz gesztust és a mimikát. A legjelentősebb, speciálisan az úszásoktatásban alkalmazott csatornának számít, az imitálás. Egyik fajtája, amikor a valódi úszómozgásnak megfelelő végtaggal, annak közel a természetes úszómozgás útvonalán végzi a mozdulatot az oktató. Ezeken kívül vannak olyan az úszó mozgást imitáló mozgások is, mint például a krallozó lábtempót imitáló kézfejek, fel-le mozgatása,- amit már nem az eredetileg azt végző testrésszel mutatunk. Leggyakoribb kéz gesztusokkal történő kommunikáció a figyelemfelhívásban, egyéni hibajavításban, bíztató, bátorító célzatú megnyilvánulásoknál, értékelésnél, fegyelmezésnél és kapcsolatteremtési szándékkal használatos. A legtöbb üzenet a gyermek szenzoros érzékszerveit éri, ezt követik a hallás érzékszervével vehető információk, a taktilis és kinezikus kódok, pedig durván egyforma szerephez jutnak. Ez azért érdekes, mert az érzékszervek érzékenységüknek megfelelő arányú terheléshez jutnak, ezért optimális lehet kihasználásuk. A közeg sajátosságaiból adódó, az érzékszerveinkre negatívan ható (gátló) ingerek speciális kommunikációs módozatokat hoznak létre. (Hernádi és Bíró 2003) Az oktató pedagógusok szinte az egész úszófoglalkozáson folyamatosan kommunikálnak, verbális, nem verbális úton. Amikor a tanulóhoz nem jut el verbális információ (nem hallja a tanár utasításait), az oktatók gyakran, a hangerő fokozásával, „kiabálással” próbálják segíteni az értést. Ez viszont félelmet, rossz élményt is kialakíthat a tanítványokban. (Kiricsi 2002) Az információ átadásának módja különbözik, a szárazföldi mozgások tanításánál megszokottól, aminek elsődlegesen a közeg az oka. (Hayes 2006) A közeg sajátosságai miatt az úszástanításnál az információátadás egyéb formái alakulnak ki, állítja Cross (1991) és Lee (1991). A kommunikáció szimultán használata - verbális, vizuális, manuális (Cross 1991, Lee 1991), kinesztétikus (Scully 1996) – is jelentős szerepet játszik, mint azt már korábban említettük. A víz olyan zavaró tényező, amely a hallás és a látás érzékszerveire negatívan hat. (Piéron és Cheffers 1984, Hardy 1998, Kiricsi 2002) A negatív hatások mellett szólnunk kell az úszók kinesztetikus érzékeléséről, amely igen fontos szerepet játszik a mozgástanulásban. (Báthory 1991, Scully 1996, Tóth 2002) Sok gyakorlás és mozgástapasztalat hatására kifejlődik az úszók vízérzékelése, amelyben az izomérzékelésnek van kiemelt szerepe. Az úszókészség kialakulásának magasabb fokán, (főleg a versenyúszóknál) az iramérzék, a távolság érzékelése, a vízérzékelés és az úszómozgás ritmusának érzéke alakulhat ki. Világklasszis úszók mozgáskészségének sajátosságai és nélkülözhetetlen összetevői ezek az érzékek. „A vízérzékelésben elsősorban a tapintási analizátor receptorai játszanak szerepet, melyek a bőrben találhatók. Tapintással érzékelik az úszók a víz, mozgásukkal szembeni ellenállását.” Így az „úszó a tenyér, az alkar, a lábak helyzetéről (miután vizuális kontroll lehetősége jelentéktelen) a mozgásérzet, speciálisan a vízérzékelés alapján szerez tudomást.” Látható, hogy a víz, mint zavaró tényező hatására az úszásoktatásnál (kommunikációban, ismeret elsajátításnál, átadásnál) milyen változások következnek be. Az úszásoktatás további sajátosságai, amivel az úszástanításnál számolni kell, a szervezet válaszreakciói a szokatlan ingerekre. A kezdő úszó szervezete mindaddig reagál a víz szokatlan ingereire, amíg hozzá nem szokik. Az újszerű ingerek hatására a szervezet védekező reflexei lépnek működésbe. Amikor a tanuló testhelyzete eltér a szárazföldön megszokott függőleges helyzettől és az úszómozgásra jellemző vízszintes testhelyzetbe kerül, a tónusos nyak és a labirint-beállítódási reflex próbálja korrigálni az eltérést. A vízszintesből függőlegesbe emeli a tanuló fejét. Amíg nem sikerül megszokni a jelenséget addig a mozgástanulást gátolja, a technika torzulását és merev izomtónus kialakulását eredményezi, ami ugyancsak gátló tényező a helyes technikai végrehajtásnak, a technika tanulásának. (Arold 1989, Tóth 2002) „Az egyensúlyszerv számára a víz hullámzó mozgása, valamint a test hengergődzése is új ingerhatást jelent. A mozgástanulás elején ez az összetett hatás bizonytalanságot, félelmet, valamint az ingerek válaszaként az izomtónus kedvezőtlen megváltozását és rosszul végrehajtott mozgást eredményez.” Hasonló védekező mechanizmus a szemhélyzáró reflex. A szem felé közeledő tárgy, belecsorgó víz, a víz alatt, a szemgolyót érő nyomás a szem reflexes becsukódását eredményezi. Egyszerű merülési feladatokkal és speciális szemkinyitást célzó gyakorlatokkal megszüntethető. A szervezet az új körülményekhez való alkalmazkodása, a védekező reflexek kioltása időigényes. (Arold 1989; Tóth 2002) Erre dolgozták ki a szakemberek a vízhez szoktatás gyakorlatanyagát. A mozgás helyzete, természete is különbözik a szárazföldön megszokottól. Úszáskor a test vízszintesen hason vagy háton fekvő helyzetben a szárazföldi mozgásoktól teljesen eltérően helyezkedik el. Ennek elsajátítása is időbe telik a kezdők számára. (Bíró 2006 a,c ) Sajátosan jellemzi a kezdőt a vízben hason vagy háton lebegő, ide – oda billegő gyermeket, az egyensúly keresése. (Kiricsi 2002) Még inkább különbözik a szárazföldi mozgásoktól a hátúszás, ahol a haladási irány épp arra van, amerre az ember nem látja sem a haladás irányát, sem pedig a célt. Az úszómozgás sajátosságai a mozgástanítás sajátosságait vonják maguk után. Amíg más, szárazföldi sportágaknál, magának a sportág mozgásanyagának a tanításával kezdjük az oktatást, az úszástanítás során az úszómozdulatok oktatásának megkezdése előtt az idegen közegnek a megismertetése, az alkalmazkodási folyamatok kialakítása, a védekező reflexek megszelídítése és a víz megszerettetése a cél. Ezt az oktatási fázist nevezi a szakirodalom vízhez szoktatásnak. A „vízhez szoktatás lényege az új közeghez való teljes alkalmazkodás, e közeg törvényszerűségeinek, jellegzetességeinek megismerése és ennek eredményeként a tökéletes tájékozódás, az otthonos viselkedés és a célszerű mozgás a vízben” Az úszásoktatást további sajátosságok is jellemzik. Testnevelési órán, sportfoglalkozásokon a gyerekek (akár a tanár, edző, szülők felől) különféle besorolásokat kapnak (ügyes, ügyetlen, félénk, bátor, vakmerő, vagy alkati tulajdonságaik alapján duci, izmos). Az úszásoktatás egyik előnye, hogy ezek a szárazföldi besorolások megváltoznak, (Tóth 2002; Bíró 2006c) vagy teljesen átalakulhatnak. Míg egy túlsúlyos gyermek testnevelési órán nem tud felmászni a kötélre, addig a vízben előnyösebb helyzetből indul, hiszen fajsúlyánál fogva könnyebben lebeg a víz tetején, így hamarabb sajátíthatja el azokat a gyakorlatokat (siklás, lebegés) amit egy izmosabb, ezáltal nehezebb fajsúlyú társa esetleg később, vagy épp az adottságai miatt nehezebben. A testtömegen belüli relatív testzsír ugyanis úszástanulás szempontjából előnyös, hiszen kisebb fajsúlyt és nagyobb felhajtó erőt eredményez. (Kiricsi 1994) Abban az esetben, ha az úszó testének az ideálisnál (a test 96-97%-a) nagyobb százaléka merül el a vízben, akkor nemcsak a haladáshoz, de a felszínen maradáshoz is erőt kell kifejteni. (Sós 1997) Míg egy túlsúlyos gyermek minden nehézség nélkül képes fennmaradni a víz tetején, addig egy izmosabb, nagyobb fajsúlyú társának plusz erőt kell kifejteni mindehhez. Így az úszás, a szárazföldi mozgástanulásnál háttérbe kerülő gyerekek személyiségében olyan pozitív változásokat eredményezhet, (növekszik önbizalma, változhat önértékelése, kivívja mások megbecsülését, ezáltal megváltozik a csoporton belüli besorolása, stb.), ami nem biztos, hogy más, szárazföldi sportágaknál bekövetkezne. Tóth Á. Úszás oktatása, sportági szakmódszertan. Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kar, Budapest, 2002: 94. Kiricsi J. Úszásoktatás kisiskolások számára. Semmelweis Egyetem Testnevelési-és Sporttudományi Kar, Budapest, 2002: 11. Tóth Á. Úszás oktatása, sportági szakmódszertan. Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kar, Budapest, 2002: 23.

23 Úszásoktatás Vízhez szoktatás Úszásnemek tanítása kisvizes - mélyvizes
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Úszásoktatás Vízhez szoktatás kisvizes - mélyvizes Úszásnemek tanítása kisvizes - mélyvizes

24 úszásoktatás egyes részfeladatainak egymásra épülése
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Vízhez szoktatás Az úszásoktatás egyes részfeladatainak egymásra épülése Mélyvizes vízhez szoktatás Úszásnemek oktatása Egy úszásnem oktatása Több úszásnem együttes oktatása gyors hát mell gyors-hát hát - mell gyors - mell gyors – hát - mell Vízi sportok oktatása Rajtok-fordulók oktatása Vízből mentés oktatása 11. ábra az úszásoktatás egyes részfeladatainak egymásra épülése

25 A vízhez szoktatás módszertana
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A vízhez szoktatás módszertana Feladatai: Ismerkedés a vízzel vízalámerülés szemkinyitás levegő kifújás lebegés siklás vízbeugrások összetett feladatok

26 A játékos feladat-ismertetés fontossága
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A játékos feladat-ismertetés fontossága A játék a nevelés egyik legeredményesebb eszköze. A fiziológiai hatáson kívül olyan pedagógiai, erkölcsi, szellemi tulajdonságokat fejleszt, amelyek a mindennapi életben, a társadalomba való beilleszkedéshez nélkülözhetetlenek. Játéktevékenység közben fejlődnek az értelmi, erkölcsi, akarati tulajdonságok, a közösségi és az egyéni nevelés is megvalósul. Játék során nemcsak a nevelés, oktatás céljai valósíthatók meg, de a tantervi célkitűzések is. Mindezért a játéknak fontos szerepet kéne szánni a pedagógiai gyakorlatban. Hogy valósul meg a játékos oktatás a mozgástanítás egyik speciális területén az úszásoktatásban? Nézzük! A játék a gyermek nélkülözhetetlen tevékenysége. A játékos cselekvéstanulás az úszófoglalkozások, főleg a tanítás kezdeti szakaszaiban, a vízhez szoktatásnál elképzelhetetlen. Nincs úszófoglalkozás játék nélkül. Az egyre korábbi életkorban elkezdett úszástanítás nem képzelhető el vízhez szoktatás és játék nélkül. Játék közben észrevétlenül olyan feladatokat is meg lehet tanítani, amely talán egyhangúnak, monotonnak tűnne a gyermek számára. A kisméretű labda fújása a víz tetején izgalmas feladatnak ígérkezik. A társ, mint “sziget” megkerülése, “körbehajózása” a „ping-pong” labdával, mint „vitorlás hajóval”, úgy, hogy a tanítvány szolgáltatja hozzá a szelet - nemcsak, hogy izgalmas játék, de közben a gyermek önkéntelenül megtanulja a levegő kifújásának mozzanatát is.

27 Az oktatási eszközök szerepe a vízhez szoktatásnál
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Az oktatási eszközök szerepe a vízhez szoktatásnál Megkönnyíti az oktatást Növeli a hatékonyságot Csökkenti az úszásoktatás idejét Kényszerítő helyzetet teremt Rávezető gyakorlatoknál alkalmazható Érdekes Változatos, színes tőle az oktatás Figyelemelterelés Motiválás Az úszásoktatás első lépcsőfokában, amikor a közeghez szoktatjuk tanítványainkat, annak sajátosságaival ismertetjük meg őket jóval nagyobb teret, kell biztosítani az eszközöknek. (Bíró 2006c) A didaktikai eszköz alkalmazásának az úszásoktatásban számos előnye van. Az eszköz, segíti, megkönnyíti a feladat végrehajtását - mint rávezető gyakorlatok - segítenek a könnyebb helyzetek megteremtésében, az egyszerűbbtől a nehezebb gyakorlatokra való előkészítésben. Hagy érzékeltessük egy gyakorlati példával az előző gondolatmenetet. A siklás végrehajtásának előfeltétele a lebegés. Ha deszkát vagy labdát adunk a tanulók kezébe, ők elkezdik feltárni a lehetőségeket: mire is tudják használni. Lenyomják a víz alá, eldobják, ráhasalnak, szörföznek rajta. Lábuk néhány másodpercre elszakad a talajtól, amely a lebegés és a siklás első mozzanata. A fokozatosságot szem előtt tartva második lépcsőben végeztethetjük a siklást párosával, labdával a kézben - igénybe véve a társ segítségét, aki a labdát fogva áthúzza párját a túlsó partra, mint “hajó a rakományát”. Harmadik gyakorlatként adhatjuk a siklást önállóan, de még labdával a kézben, amely még jelentősen megkönnyíti a végrehajtást. Ezt követheti az eldobott labda utáni siklás. A gyakorlatokból jól érzékelhető, hogy tanítványaink fokozatosan jutnak el a kitűzött célig, a siklás önálló végrehajtásáig. A gyakorlatok során az eszköz segíti a végrehajtást és könnyíti annak elsajátítását. Az eszközök további előnye, hogy a kezdő tanuló nem a vízzel való találkozásra, például a vízalámerülésre koncentrál, hanem a segédeszközre, illetve az eszköz által kijelölt feladatra. Ha például vízbeugrás tanításakor labdát adunk tanítványaink kezébe, vagy ugrás közben dobjuk nekik; ők a labdára, annak elkapására koncentrálva önkéntelenül is elfeledkeznek – az oktatás szempontjából lényeges mozzanatról – a vízbeugrásról. Figyelemelterelő funkción kívül, a víz tetején lebegő tárgy, például a labda, biztonságot nyújt, segít fennmaradni a víz tetején, meg lehet ölelni vízbeugráskor. Vízbeugrás során a kézben tartott labda, illetve annak átölelése növeli a bátorságot, a biztonságérzetet; így a bátortalanabb és félénkebb gyerekek számára a biztonságérzet növelése kedvező hatással lesz az önbizalmára. Mint már említettük a segédeszközöknek fontos előkészítő- és rávezető szerepük van, de emellett még ki kell emelni a kényszerítő helyzetként való alkalmazásukat is. A tanár által víz alatt mozgatott tárgy követése arra ösztönzi a tanulót, hogy kinyissa szemét a víz alatt. A víz tetején lebegő játék, pedig arra, hogy átugorja azt. Ha tanítványaink kezébe labdát adunk, máris kényszerítő helyzetek sorozata elé állítjuk őt. Már azzal, hogy kézben kell tartania az eszközt, megnehezítjük számára, hogy megtörölje a szemét, így lépésről-lépésre oltjuk ki belőle a szükségtelen mozzanatokat és ezáltal hozzászoktatjuk őt a vízhez. Az eszköznek, mint játéknak, örömszerző funkcióját sem szabad elhanyagolni. Játék közben észrevétlenül olyan feladatokat is meg lehet tanítani, amely talán egyhangúnak, monotonnak tűnne a gyermek számára.

28 Az úszásnemek oktatása
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV Az úszásnemek oktatása Azt gondolnánk, hogy - az oktatott úszásnemek számának és azok sorrendjének megválasztásában - napjainkra már kiforrott egy egységes nézőpont, amivel az úszásoktatás szakemberei egyetértenek, de ez nem így van. Ennek legfőbb oka, hogy az úszásnem illetve úszásnemek megválasztása előtt számos tényezőt kell figyelembe venni és ez alapján az egyéni sajátosságokat meghatározva kell kiválasztani az oktatott úszásnemek számát, fajtáját és azok sorrendjét. Viszonylag egységes az álláspont, miszerint az oktatási sorrend a gyors – hát –mellúszás, de számos tényező figyelembevételével kell megválasztani az elsőként tanított úszásnemet. Az úszásnemek oktatási sorrendjének kérdése is sokakat foglalkoztatta a szakembereket. Hosszú ideig kizárólagosan a mellúszást, mint a „vízbiztos úszás” alapját tanították első úszásnemként. (Testnevelési utasítás 1926, Kugler S., 1936, Bárány I., 1964, Peterdi P., 1965) A mellúszás elsődlegességét fokozatosan a gyorsúszás első úszásnemként történő oktatása váltotta fel. A hetvenes évektől az ontogenetikus és idegrendszeri fejlődést alapul véve, a mozgásszerkezetileg egyszerűbb gyors- és hátúszás tanítása került az elsőként oktatott úszásnemek közé. (Arold I., 1989) Napjainkra legtöbben a gyorsúszás elsődlegességét hangsúlyozzák, de természetesen vannak, akik a hátúszás mellett teszik le voksukat (Kiss M. 2005). A szakirodalmak többsége a gyorsúszás - hátúszás - mellúszás - pillangóúszás sorrendet javasolja (Rajki 1978; Arold 1989; Csaba 2001; Molnár – Székely 2001). Más vélemény szerint viszont, a kisgyermekek számára a hátúszás a leggyorsabban elsajátítható úszásnem (Kiricsi J., 2002; Kiss M., 2005). Kiss Miklós „kis lépésekkel, nagy pontossággal felépített” úszásoktatási módszer egyedi, hiszen nagy létszámú csoportnál, a vízhez szoktatást megelőzve kezdi meg az úszástanítást. Első úszásnemként a hátúszás tanítja (4-6 éves korosztálynál) idősebbeknél viszont (8-10 évesek) a mellúszás oktatásával kezd. Egy úszásnem nagy precizitású, aprólékos oktatását tartja célravezetőnek. Másik vélemény szerint, „nem privilegizálhatjuk egyik úszásnemet sem, a sokoldalú, sokféle mozgásügyességet kívánó mozgástanítás a célunk. Nem engedhető meg az egyik úszásnem kiemelése a többiek közül és egy vagy két úszásnem háttérbe szorítása a másikkal szemben.” Vannak, akik egy úszásnem oktatását tartják elfogadhatónak, (Kiss M., 2005) míg mások a párhuzamos oktatás hívei, így a négy úszásnem oktatásának egyéb lehetőségei közt felmerül, a több úszásnem együttes oktatása is (Nagy S. 1984; Bakó 1986). A párhuzamos tanítás kapcsán eltérő a szakemberek véleménye, hogy melyik úszásnemeket tanítsuk együtt. Látható, hogy a vélemények nemcsak az úszásnemek oktatási idejét, nehézségét, de az oktatott úszásnemek számát, fajtáját illetően is eltérőek. Tóth Ákos (2002) Úszás oktatása, sportági szakmódszertan. Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kar. Budapest, 129 o.

29 Az úszásnemek megválasztását befolyásoló tényezők
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Az úszásnemek megválasztását befolyásoló tényezők Mozgásszerkezet Életkor Előképzettség Óraszám Használhatóság Képzés Egyéb: Ahhoz, hogy egy úszásnemről, (vagy többről) kijelentsük, hogy első úszásnemként a legelőnyösebb, illetve ahhoz, hogy a párhuzamos oktatási módszernél meghatározzuk az együtt oktatott úszásnemek számát, fajtáját, legelőször meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a tényezők, amik befolyásolják a választást, és ennek megfelelően célszerű dönte Az úszásnemek oktatási sorrendjének Hosszú ideig kizárólagosan a mellúszást alkalmazták első úszásnemként, mint a „vízbiztos” úszás alapja. Mindig is voltak kísérletek, melyek más úszásnemek elsődlegességét hangsúlyozták. Bernardi, ( ) aki módszertanilag a hátúszás oktatását tartotta elsődlegesnek. Ahhoz, hogy egy úszásnemről kijelentsük, hogy első úszásnemként a legelőnyösebb meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a tényezők, amik befolyásolják a választást. 1. Mozgásszerkezet Az úszás oktatás sorrendjénél figyelembe kell venni az ontogenetikus fejlődés során az idegrendszer változását, annak fejlettségi állapotát. Ennek egyik jellemzője, hogy az egyszerű keresztezett ciklikus mozgások, amilyen a gyors és a hátúszás mozgásszerkezete, a kisgyermek, kúszó, mászó mozgásához hasonlítanak, mely az „ontogenetikus fejlődés velejárója” (Arold 11. o.) Ezért ezeknek az egyszerű ciklikus mozgásoknak, (gyors, hátúszás) a tanítása korábbi életkorban, nemcsak hogy lehetséges, de jóval könnyebb, mint a bonyolult „aciklikus” mellúszásé. Így, vízhez szoktatás után ezeknek az úszásnemeknek az oktatását akár már 4-5 éves korban, is elkezdhetjük. Egyéb okok miatt viszont tanácsosabb az 5-6 éves kor, mely ideális ezeknek a viszonylag egyszerű mozgásoknak a tanulására. A mellúszást, mozgásszerkezetét elemezve, nem természetes mozgás, kartempója viszonylag egyszerű, a lábtempó viszont nagyon összetett, a kéz- lábtempó összhangja, és az úszás ritmikája nagyobb fokú úszás jártasságot, vagy az idegrendszer magasabb fejlettségi fokát, magasabb életkort igényel. Életkor Azt, hogy milyen életkorban melyik úszásnemet célszerű választani, azt már az előzőekben leírtakból következik, Szorosan összefügg az oktatott úszásnem mozgásszerkezetével, és az idegrendszer fejlődésével. Így, mint már említettük kisebb életkorban a gyorsúszás, nagyobb életkorban, pedig mikor már bonyolultabb mozgásformákat is képesek elsajátítani, a mellúszás is javasolt. Ha a „tanítvány túl van a serdülőkoron” (Arold 12) akkor elsőként a mellúszás oktatása előnyösebb. Előképzettség Ha a tanulók egy adott úszásnemet már ismernek, akkor erre alapozva is lehet kezdeni az oktatást. Óraszám Nagyobb óraszámnál, több úszásnem oktatására van lehetőség. Abban az esetben viszont, ha az iskolai pktatásban a testnevalő előre tudja, hogy a nyolc év alatt csak egyszer, akkor is kevesebb óraszámba van lehetősége úszást oktatni, akkor a fontosság, hasznosíthatóság miatt a mellúszás tanítása az elsődleges. Egyéb: Használhatóság, a vízbiztonság, és az életvédelem szempontjából a mellúszás a legfontosabb úszásnem. Ha csak egy úszásnem megtanítására van mód, akkor célszerű, hogy az a mellúszás legyen. a 135 o Nagy S. úszás tanítása nagy létszámnál nem előnyös a mellúszás Képzés (versenyzőképzésről van szó, vagy iskolai úszástanításról) Mindek, az általánosságok, és az egyéni tényezők figyelembevételével a következő sorrendet javasolt Gyors –hát - mellúszás – pillangóúszás sorrendet (Arday L o). (Arold 11 o.) Itt, az úszásoktatás, sajátosságainál kell még megemlíteni, hogy úszómozgás taníthatósága életkora más sportágakéhoz képest (kivétel torna) korábbi életkorokban is lehetséges. (előbbre tolódik.) Míg a sportágak túlnyomó többségében a technikai képzés éves korban kezdődik, itt 5-6 éves korban az alaptechnikák már taníthatók.(Arold) Ennek egyik oka, hogy az egyszerű keresztezett ciklikus mozgások (amilyen a gyors és a hátúszás) mozgásszerkezete, a kisgyermek, kúszó, mászó mozgásához hasonlít, ezért tanítása korábbi életkorra tolódik. (is lehetséges). () Mivel az úszómozgás tanítását megelőzi a vízhez szoktatás, így akár már 4-5 éves korban elkezdhetjük az oktatást. ni.

30 Hány éves korban kezdjük?
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Hány éves korban kezdjük? 5-6 éves korban az alaptechnikák már taníthatók. Az úszástanítás ideális életkorát legtöbben 5-6 vagy 6-7 legkésőbb 6-8 éves életkorra teszik. Az úszásoktatás sajátossága továbbá, hogy az úszómozgás taníthatóságának életkora más sportágakéhoz képest (kivétel torna), fiatalabb életkorra tevődik. A sportágak túlnyomó többségében a technikai képzés éves korban kezdődik, az úszás oktatás során 5-6 éves korban az alaptechnikák már taníthatók. (Lewin 1975) Az úszástanítás ideális életkorát legtöbben 5-6 vagy 6-7 (Campanico és mtsai 2002, Rheker 2004) legkésőbb 6-8 éves életkorra teszik. Ennek egyik oka, hogy az egyszerű keresztezett ciklikus mozgások, amilyen a gyors és a hátúszás mozgásszerkezete, a kisgyermek, kúszó - mászó mozgásához hasonlít, így tanítása előrébb tolódik. Mivel az úszómozgás tanítását megelőzi a vízhez szoktatás, így akár már 4-5 éves korban elkezdhetjük az oktatást. Vannak akik, túlzón azt vallják, hogy akár már 6-8 hetes korban is el lehet kezdeni az úszástanítást (Rheker 2004, Ahrendt 2004a, b) Ez az életkor inkább még a vízben való játékra, mintsem az úszásnemek tanítására alkalmas.

31 TÁMOP E-13/KONV Vízilabda

32 A vízilabdázás története
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A vízilabdázás története Az 1830-as, 40-es évekre, Angliában, - a kontinens országait megelőzve – az uszodaépítések, olyan mértékben megszaporodtak, amely kedvező feltételeket teremtett mind az úszás versenysporttá alakulásához, mind pedig az egyéb „vizes” sportágak megszületéséhez. Az 1960-as és 70-es években az úszás népszerűségének növekedésével és az úszás elterjedésével együtt járt új vízi sportok - vízi futball, a vízi rögbi, vízi kézilabda, „vízi póló”- megszületésével. A vízlabdázás a századfordulóra olyan népszerűvé válik, hogy felveszik az olimpiai játékok programjába ban a futballal párban első csapatsportként bekerült az olimpiai programba. Azóta is, a csapatjátékok közül a legrégebb óta szerepel megszakítás nélkül az olimpián.

33 A vízilabdázás kialakulása
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A vízilabdázás kialakulása “The POLO race”. Pólóverseny ből. New Orleans, Louisiana USA. Vízilabda mérkőzés ből, Great Barrington, Massachusetts USA. A vízilabdajáték kialakulásával kapcsolatosan többféle elképzelés létezik. Az első szerint a vízilabda szó jelentéséből lehet az eredetre következtetni. A vízilabda angolul water polo. A "polo" szó az Indiai pulu szóból származik – amelynek jelentése labda, ejtése pedig "polo". Mivel India egykor Angol gyarmat volt, nem is kell magyarázni tovább, hogy a „water polo” szó hallatán egy angol mire gondolt a század elején. Egy vízben játszott lovaspóló játékra. Nehezen tudjuk elképzelni, hogyan is vihetik a lovakat a vízbe, de az Britek találékonyak voltak. A „vízi póló” -n nem a mai értelembe vett vízilabdát értették, hanem a lovaspóló egyfajta vízi változatát, amelynél a játékosok egy hordóból készített lovon ülve kergették a labdát. Érdekes, hogy ez a játék nem csak az angoloknál volt népszerű, de az amerikaiak is kipróbálták. Evezőkkel a kezükben igyekeztek a labda közelébe kerülni, és persze, ami talán még nehezebb volt, fennmaradni a „lovon”. A „water polo” ezen változata sokáig népszerű maradt a tengerentúlon, hisz még 1897-ben is játszották 1876-ban, Glasgowban, William Wilson kidolgozta az első hivatalos vízilabda szabályokat. Ezek az „ősi szabályok” 11 pontban rögzítették a mérkőzés közbeni teendőket. A paragrafusok a mérkőzés időtartamára (2x10 perc), a góllövés módjára (kétkezes), és a bírói teendőkre vonatkoztak. Így 1876-tól már hét – hét fős csapatok, bírók jelenlétében, zászlók, szegélyezte pályán küzdött a győzelemért. 1885–ben a brit úszószövetség, Wilson szabálykönyvét kiegészítve, illetve némileg átírva, vízilabda néven önálló sportágnak ismerte el az új játékot. A kapu, és a kapus elhelyezkedése nyílt vízi mérkőzéseknél as rajz

34 A vízilabdázás magyarországi története
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A vízilabdázás magyarországi története Harmadik aranycsapat: Első aranycsapat: Negyedik aranycsapat: Hazánkban a vízilabdázás, mint sport, komoly múltra tekint vissza. Virágzása már az 1900-as években megkezdődött. Miután Dr. Füzéressy Árpád sportkedvelő megismertette az országgal a vízipóló műfaját, egymás után két klub is alakult: MUE (Magyar Úszó Egyesület) és az FTC (Ferencvárosi Torna Club) ben a magyar válogatott kijutott a Stockholmi olimpiára, ahol nem sikerült a belgák felett diadalmaskodniuk. Hazánk egyik legeredményesebb csapatsportága a vízilabda. Kilenc olimpiai aranyérme, három ezüst és bronzérme mellett kilencszer állhatott fel dobogóra világbajnokságon, hússzor Európa bajnokságon hazánk válogatottja, emellett persze számos egyéb nemzetközi díjat is magáénak tudhat. A kisebb hullámvölgyek ellenére, minden nagyképűség nélkül mondhatjuk, hogy amióta 1926-ban megnyertük az első EB-t, azóta mi vagyunk a legjobbak. 19 alkalommal szerepeltünk Ebből 9 első, 3 második, 3 harmadik, 1 negyedik, 3 ötödik és 1 hatodik helyünk volt Eddig a legeredményesebb sportoló Gyarmati Dezső A legeredményesebb kapitány Kemény Ferenc Dr. Füzesséry Árpád ( ) – Magyar Úszó Egyesület főtitkára, mint vérbeli sportkedvelő ember folyton figyelemmel kísérte a hazai és külföldi sporteseményeket. Külföldi utazásai során fedezte fel a vízilabdát. Mivel megtetszett neki, megszerezte a sportág szabálykönyvét. Így került be hozzánk a „water polo”. Miután lefordította a szabálykönyvet, a vízilabda meghonosodott Magyarországon. Második aranycsapat:

35 A vízilabda sportági jellege, szabálya
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A vízilabda sportági jellege, szabálya A vízilabdázás sportági jellegének bemutatása A vízilabda egy olyan csapatjáték, melyben két csapat, 7–7 játékossal küzd egymás ellen. Cél a gólszerzés. A csapat 14 játékosból áll, de egyszerre csak hét fő, hat mezőnyjátékos, és egy kapus lehet a vízben. A játékosok különféle posztokon játszhatnak. A center az ellenfél kapuja előtt, ahhoz általában a legközelebb álló játékos. A bekk az a védő, aki a center fogja. Két szélső játékost különböztetünk meg, annak megfelelően, hogy melyik oldalon játszanak jobb, vagy bal oldalt. A vízilabdában nem az oldal alapján nevezzük el őket (jobb-, balszélső) hanem, hogy azon az oldalon, ahol állnak, melyik kézre érkezik a labda. Ha a jobb kezes játékos támadásnál a baloldalon helyezkedik el, akkor számára a jó keze felől érkezik a labda, így ezt a posztot kapásoldalnak, a játékost pedig kapás szélsőnek hívjuk. A kapás egy technikai elem, amiről a technikánál olvashatsz. A másik oldali szélső játékosnak, a rossz keze felől érkezik a labda, ezért a posztot rosszkéz szélnek, a játékost pedig rosszkéz szélsőnek hívjuk. Ezen az oldalon elhelyezkedő játékost még akkor is rosszkéz szélsőnek hívjuk, ha balkezes. A szélsőktől egyel hátrébb álló játékosok a hátsók, annak megfelelően hogy hol helyezkednek el, kapás hátsónak, illetve rosszkéz hátsónak hívják őket. Leghátul középen elhelyezkedő játékos neve: középső hátsó, a hetedik vízben lévő játékos pedig a kapus.

36 A játéktér méretei, jelzései
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Szabályok A játéktér méretei, jelzései A vízilabda méretei A kapu méretei A játékidő: Egy meccs 32 perc tiszta játékidő (vagyis az óra áll, ha a játék áll), melyet 4x8 perces negyedekre osztanak. Minden negyed kezdetén a pálya közepén, a labdatartóban elhelyezett labdáért a játékvezető sípjelére úsznak ki a csapatok az alapvonaltól. Ha a medencében nincs "kosár"(amibe a labdát helyezik kezdéskor) akkor a zsűri asztal felöli játékvezető a medence szélén dobja be a labdát. Támadóidő: Egy csapatnak 30 másodperce van arra, hogy támadjon. Ha ez lejár kapuralövés nélkül automatikusan a másik együttes következik. A támadóidő mérése akkor indulhat újra, ha a támadó csapat ellövi a labdát, az pedig szögletre, vagy az ellenfél kapusának érintése után az oldalkötélen túlra száll, vagy visszapattan a támadó csapathoz. Kiállítás vagy ötméteres megítélése esetén szintén újraindul a támadóidő, így egy-egy akció akár 1-1,5 percig is eltarthat (néha tovább is). Labdaérintés: A labdát a test bármely részével meg szabad érinteni. Csupán két tiltás van: két kézzel (kivéve a kapusokat az 5méteres vonalon belül), illetve ökölbe szorított kézzel tilos beleérni, tehát a fejjel (vagy más testrésszel) szerzett gól ugyanúgy érvényes, ha nem előzte meg szabálytalanság a találatot. Gól: Gólt dobni akcióból bárhonnan, illetve rögzített helyzetben kapuskidobásból vagy 5 méteren kívülről megítélt szabaddobásból közvetlenül lehet, míg sarokdobásból (szöglet), oldalbedobásból és 5 méteren belül megítélt szabaddobásból nem, ezen esetekben legalább egy csapattárs beleérése is szükséges, az ellenfél játékosa – a kapus sem – nem számít. Az érvényes gólt kapott csapat középkezdésből indul. Büntető: a gólvonaltól mért 5 méteres sávon belül elkövetett minden olyan szabálytalaságért jár, mely közvetlen gólhelyzetet akadályozott meg, de 5méterest a pálya bármely részén elkövetett brutalitás miatt is ítélhet a játékvezető és végleg csrével kiküldheti a "bűnöst". Ez esetben a támadó csapat egyik tagja a kapuval szemben, a pálya szélein jelölt 5 méteres vonal mentén helyezkedik el és onnan lőheti a büntetőt, míg a mezőny többi tagjai (kivéve a védekező csapat kapusát, aki a kapuban van) ezen a vonalon kívül várakoznak. A kiállítás időtartama, és a visszatérési terület helye A mérkőzés időtartama 4x8 perc, tiszta játékidő

37 A játék technikája … Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV A játék technikája … A vízilabdajáték technikája A vízilabdajáték technikáján a játékban megjelenő mozgásokat, mozdulatokat, hely-, és helyzetváltoztatásokat értjük. Ide tartozik a labdakezelés, a labdával történő mozgások, a játékos vízben való mozgása vagy akár a víz felszínén való maradásra végzett taposó mozdulatok is. Megfigyelve a vízilabdások mozgását mérkőzés alatt, azt láthatjuk, hogy igen összetett technikai elemek sorozatából épül fel. A mezőnyjátékos támadó- illetve védekező technikájából és a kapustechnikából. A mezőnyjátékosok támadó- és védekező technikája A mezőnyjátékosok támadó és védekező technikáján belül is három nagy technikai csoportot létezik. Vannak az alaphelyzetek, az alapmozgások, és a labdatechnika

38 Egyéb uszodai sportok Víz alatti sportágak Mű - és toronyugrás
TÁMOP E-13/KONV Egyéb uszodai sportok Víz alatti sportágak Mű - és toronyugrás Szinkronúszás

39 Víz alatti sportágak VÍZ ALATTI RÖGBI
TÁMOP E-13/KONV Víz alatti sportágak VÍZ ALATTI RÖGBI USZONYOS ÉS BÚVÁRÚSZÁS TÁJÉKOZÓDÁSI BÚVÁRÚSZÁS APNEA AQUATLON VIZIHOKI A víz alatti rögbi, az uszonyos és búvárúszás, a tájékozódási búvárúszás, az apnea, vagy szabadtüdős búvárkodás, az aquatlon, a vizihoki, és a sportbúvárkodás. Minden víz alatti sportágnak megvan a maga sajátossága. Az aquatlon egy víz alatti küzdőjáték, ahol egy szalag megszerzéséért birkóznak a sportolók. Nem véletlen, hogy vízi birkózásnak is nevezik a sportot. A víz alatti rögbi és a víz alatti hoki csapatjátékok, ahol a szembenálló feleket a gólszerzés motiválja. A rögbiben egy labdát kell a gólt jelentő kosárba dobni, míg a hokiban ütővel kell egy korongot a kapuba juttatni. A sportként űzött búvárkodásnak számos ága van. A sportbúvárkodás, ami leginkább nyílt vizekben, tengerekben zajlik, és az uszodában űzött uszonyos- illetve búvárúszás. Az utóbbinál a hagyományos úszóversenyhez hasonlóan rendeznek versenyeket, többféle versenyszámban, és különböző távon. Az uszonyos úszók légzőcsővel, míg a búvárúszók kisméretű palackkal merülve versenyeznek. Az uszonyos úszásnak egy népszerű változata a tájékozódási búvárúszás, melynek versenyeit szabadvizekben rendezik. A tájékozódási búvárúszók palackkal merülve tájékozódási pontokat keresnek a víz alatt. A szabadtüdős búvárkodás pedig, egy légzésvisszatartáson alapuló rekordteljesítmény elérését jelenti. Minden víz alatti sportnak megvan a saját versenyrendszere, de a legtöbbnél a nemzetközi versenyek legrangosabbika a világ és Európa bajnokság. Olimpiai Játékokra még egyik víz alatti sportág sem tudott bekerülni ben a CMAS egy nemzetközi rendezvényre hívta össze a világ víz alatti sportolóit, ekkor rendezték meg az első víz alatti sportágak világjátékát (World Underwater Games).

40 A TV-re kattintva megtekintheted a videót
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A víz alatti rögbi A TV-re kattintva megtekintheted a videót A víz alatti rögbi egy viszonylag fiatal sportág, melyet a búvárok erőnléti edzésére fejlesztettek ki a hatvanas években, Németországban. A játékban két csapat 6-6 játékosa küzd egymással a víz alatt, azért, hogy az ellenfél kapujába juttassa a labdát. A játék folyamatosan a víz alatt zajlik, a labda nem hagyhatja el a vizet. Egyszerre 6 játékos lehet a medencében, akiket folyamatosan lehet cserélni. A labdát a csapattagok adogathatják, vagy úszhatnak is vele a víz alatt. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél kapujába juttassák. A kapuk fém kosarak, amelyeket a medence alján helyeznek el. A kosarak átmérője cm, magasságuk 45 cm. A pálya méter hosszú, méter széles. A játékteret a víz felszínén általában kötelekkel, a víz alatt pedig valamilyen látható jelöléssel kell határolni. A vízmélység méter. A labdának jól láthatónak, vízzel töltöttnek kell lennie, átmérője adott, (férfiaknál mm, nőknél 490 – 510mm). Súlyát nem határozza meg a szabály, de centimétert kell, hogy süllyedjen másodpercenként. A szabályok szerint a mérkőzésre 15 játékos nevezhető. 6 játékos a vízben, hat a medenceparton foglal helyet, 3 pedig tartalék. A játékosoknak búvármaszkot, légzőcsövet (snorkerl), uszonyt, sapkát és azonos színű fürdődreszt kell viselniük. 75. kép víz alatti rögbi meccs pillanatképe A mérkőzést három bíró felügyeli. Ketten a vízből, a főbíró pedig a partról irányítja a játékot. A bírók a víz alatt is hallható hangjelzéssel, és látható kézjelekkel kommunikálnak. Világversenyeken van egy negyedik bíró is, a főbíró segédje. Leginkább adminisztratív feladatokat lát el, figyeli a büntetések és a cserék szabályos menetét. Számos szabályt a vízilabdából vettek át. A mérkőzés kezdetén például a labdát a játéktér középre, a medence aljára helyezik. A két csapat a medence falánál helyezkedik el, és a főbíró sípjelére a labdára startolnak. Gól után a csapatok visszatérnek a saját térfelükre, a gólt kapott csapat pedig a bírói sípjelre középkezdéssel hozza játékba a labdát. A mérkőzés időtartama 2x15 perc, 5 perces félidővel. Félidőben a csapatok térfelet cserélnek. Minden csapat egyszer időt kérhet a mérkőzés során, melynek ideje 1 perc. Ha a mérkőzés a játékidő végére döntetlen, és mindenképp el kell dönteni, hogy ki a győztes, akkor 2x5 perc hosszabbítási idő áll a csapatok rendelkezésére. Ha a hosszabbítás során sem dől el a mérkőzés, akkor aranygólig játszák a következő 5 percet. Ha ezután is döntetlen a mérkőzés, akkor büntetődobások (3) következnek. Számos eset van, amikor a bírók szabaddobást, vagy büntetődobást ítélhetnek. Ilyenek például a szabálytalan labdatartás, a hibás játékos csere, a sportszerűtlen viselkedés, a játék késleltetése, az ellenfél felszerelésének vissza, vagy lehúzása, könyöklés, stb. A játékvezető figyelmeztetheti a játékost, ha az provokatív módon viselkedik, durva szabálytalanságot követ el. Figyelmeztetésnél a játékos sárga lapot kap. Ha a figyelmeztetett játékos szabálytalan viselkedése továbbra is folytatódik, a játékvezető büntetőt ítél az ellenfél csapat javára. További büntetésként kiállítás is alkalmazható, melynek időtartama 2 perc.

41 Az uszonyos- és búvárúszás
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV Az uszonyos- és búvárúszás Az uszonyos és búvárúszás története az uszony felfedezésével kezdődhetett, versenysportá válása pedig a XIX. század végére tehető. A századforduló környékén a búvárúszók a többféle versenyszámban mérték össze tudásukat. Ilyen volt a víz alatti távolúszás, a tányérkeresés, a víz alatt maradás időre, és a kombinált verseny, amely az előzőek variációiból állt. A búvár versenyeken az 1900-as években még mindig uszony nélküli, szabadtüdős távúszásokat tartottak. Ilyenek voltak az 50 méteres úszások víz alatt időre, illetve egy másik változat, ahol meghatározott idő alatt kellett minél messzebbre úszni ban, Párizsban megrendezett második újkori olimpián is szerepelt hasonló versenyszám, a 60 méteres búvárúszás. Itt az időt, és a megtett távot is pontozták ben, St. Luisban megrendezett olimpián pedig a „fejesugrás távolba” versenyszám került be a programba. Először, és utoljára.

42 A búvárúszásnak három válfaja ismert:
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A búvárúszásnak három válfaja ismert: uszonyos úszás, búvárúszás tájékozódási búvárúszás. uszonyos úszók A búvárúszásnak három válfaja ismert: az uszonyos úszás, a búvárúszás, és a tájékozódási búvárúszás. Az első kettő versenyeit medencében, míg a tájékozódási búvárúszásét nyílt vizekben rendezik. Az uszodában űzött uszonyos- illetve búvárúszás két szakága közt a különbség, hogy az uszonyos úszók légzőcsővel, míg a búvárúszók kisméretű palackkal merülve versenyeznek. Az uszonyos úszás medencében zajlik, az úszó uszonyt visel a lábán és légzőcső segítségével vesz levegőt. A hivatalos versenytávok a felnőtteknél: 50, 100, 200, 400, 800, 1500 méter. Rendeznek versenyeket váltóban is. A búvárúszás szintén uszodai sport, azonban a búvár, búvárpalackkal úszik a víz felszíne alatt, nem jöhet fel a felszínre. A tájékozódási búvárúszás nyílt vízben űzhető versenysport, ahol a búvárnak a búvárpalackra szerelt tájoló, métermérő és mélységmérő segítségével kell megtalálnia a víz alatt a pályát alkotó bójákat. búvárúszó

43 A TV-re kattintva megtekintheted a videót
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV Az apnea A TV-re kattintva megtekintheted a videót Az apnea a szabadtüdős búvárkodás egyik változata, ahol nem a gyorsaság a meghatározó, hanem az, hogy a versenyző egy levegővétellel milyen eredményre képes. Számos versenyt rendeznek ebben a szakágban, melyek közül néhányat medencében, a többségét viszont tengerben Medencében statikus és dinamikus versenyszámokra rendeznek. A statikus apnea versenyszámban az a cél, hogy a búvár egy helyben lebegve a lehető leghosszabb időt töltse a víz alatt egy lélegzettel, míg a dinamikus verseny során egy levegővel a lehető leghosszabb távot kell leúszni a víz alatt. A dinamikus változatot lehet uszonnyal, és anélkül is rendezni. Létezik egy harmadik változat (speed-endurance apnea) is a dinamikuson belül, amelynél egy előre megadott távolságot a lehető leggyorsabb idő alatt kell teljesíteni. Leggyakrabban 100 és 400 méteren rendeznek versenyeket, de más távon is lehetséges.

44 A TV-re kattintva megtekintheted a videót
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A víz alatti hoki A TV-re kattintva megtekintheted a videót A víz alatti hoki egy olyan csapatsport, ahol két csapat hat-hat játékosa ütővel a kezében, a jégkoronghoz hasonlóan üldöz egy korongot. A szárazföldi változattól sokban különbözik, hisz itt a játékosok uszonnyal a lábukon, szemüvegben, légzőcső segítségével lélegezve a víz alatt játszanak. A sportot négy angol búvár John Ventham, Alan Blake, Jack Willis és Frank Lilleker találta ki, 1954-ben. Az akkor újonnan alapított Déltengeri Víz Alatti Szövetség egyik tagja volt Alan Blake, aki úgy vélte, hogy a búvárokat valahogy a téli hónapokra is az egyesületben kell tartani. Kitaláltak egy játékot, amit oktopusznak neveztek. A játék elnevezése az angol octopus, azaz polip szóból származik. Az eredeti jelentése a polip nyolc karjára is utal, hiszen kezdetben nyolcan játszották. Nagy Britannia területén még ma is főleg ezen a néven hivatkoznak erre a sportra. Az „octo-„ jelentése nyolc, míg a „push” a korong víz alatti tolását jelentette. A játék meghódította a világot, először a környező országokat, mint Franciarszág, Belgium, majd a tengerentúlon is népszerű lett ben került át Kanadába, ahol később a sportág első világbajnokságát is rendezték 1980-ban, melynek VANCOUVER adott otthont. Víz alatti hoki jelenleg a világ számos országában nagy népszerűségnek örvend, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, az USA-ban, Hollandiában és Franciaországban, valamint kisebb népszerűséggel más országokban is megjelent, például Japánban, Szingapúrban, a Fülöp-szigeteken, sőt még hazánkban is. Magyarországon 1995 óta létezik a sportág.

45 A víz alatti céllövészet
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A víz alatti céllövészet A TV-re kattintva megtekintheted a videót A víz alatti céllövészet egy olyan víz alatti sport, mely a légzésvisszatartáson és a koncentráción alapul. A versenyzők a gyors víz alatti haladás érdekében uszonyt, a légvétel miatt snorkelt, a tájékozódáshoz maszkot, a merülés megkönnyítéséhez pedig ólomövet viselnek. Ezek segítségével víz alá merülve lőnek célba. A sportág kialakulásának története visszavezethető a vadászó, halászó őseinkig. Versenysporttá a kilencvenes években nőtte ki magát. A víz alatti céllövészet megtekintése A víz alatti céllövészetnek számos versenyszáma van. Ilyen a statikus céllövészet (precision) ahol álló helyből kell végrehajtani a lövéseket, a biatlon, melynél víz alatti úszás után van a céllövés, és a váltó melynél a lövés pontosságát, és a víz alatt töltött időt is pontozzák. Statikus céllövészetnél a versenyzőknek megszakítás nélkül kell 10 lövést leadniuk úgy, hogy egy ötös céltábla minden egyes körszeletébe két lövést kell elhelyezniük. A gyakorlatot úszás nélkül időkorlát alatt hajtják végre. Biatlonnál 5 lövést kell megszakítás nélkül végrehajtani, apnea (légzés visszatartásos úszás) után. A versenyzőknek minden lövés után vissza kell menni az indulási zónához, ami 10 méterre van a lövő ablaktól, ahonnan a lövéseket kell leadni. Biatlonban három versenyző részvételével rendeznek csapatversenyt is. A versenyzők egymás után 2 alkalommal merülnek, összesen 3 perc áll rendelkezésükre. Minden merülésnél 2 lövést hajtanak végre egy alsó és egy felső céltáblára.

46 Az aquatlon A könyv címe TÁMOP 4.1.2.E-13/KONV-2013-0010
Az aquathlon egy olyan küzdősport, ahol a vízben és a víz alatt egy szalag megszerzéséért harcolnak a versenyzők. Elnevezése az „Aqua”, víz és az "Athlon" birkózás szavak összetételéből származik. A sportág résztvevői közül egyszerre ketten küzdenek a vízben egymással. A küzdő felek maszkot és uszonyt viselnek, bokájuk körül pedig egy bokagyűrűt, és szalagot. Cél a szalag megszerzése. Igor Ostrovsky fejlesztette ki ezt az érdekes sportágat 1980-ban. Két évre rá 1982-ben megrendezték a sportág első versenyt, természetesen az aquatlon szülővárosában, Moszkvában ban fogadta el hivatalosan a CMAS az aquatlont, mint új víz alatti sportot.

47 MŰ - ÉS TORONYUGRÁS TÁMOP 4.1.2.E-13/KONV-2013-0010
A mű és toronyugrás egy olyan olimpiai vízi sport, ahol az ugrók a versenyszámnak megadott magasságból leugorva különféle akrobatikus elemeket hajtanak végre a levegőben. Két változata közt a különbség az, hogy míg műugrásnál az ugrók egy rugalmas deszkáról hajtják végre az ugrásokat 1, vagy 3 méter magasból, addig a toronyugrók 10 méteres magasságból, egy szilárd felületről ugranak.

48 A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A sportág születése Egy itáliai síremlék egy ókori görög sziklaugrót ábrázol i.e ból A vízbe ugrás mindig is kedvelt szórakozása volt az embernek. Magasból vízbe ugró alakokról már az ókori írások is megemlékeznek. Az ókori tenger mellett élő népeiről tudjuk, hogy egyik kedvenc szórakozásuk volt, hogy magas sziklákról ugrottak fejest a vízbe. A hagyomány szerint a reménytelen szerelmesek is így fojtották vízbe bánatukat. Egy dél Olaszországban feltárt sírboltozaton, egy ókori sziklaugrót látunk (lásd 94. kép). A képen azt a pillanatot látjuk, amint az ugró épp a tengerbe veti magát. Úgy vélték, hogy ez jelképesen az életből a halálba való „ugrást”, utazást jelenti. Habár a spoerágnak ókori gyökerei vannak, a mű és toronyugrás, mint versenysport csak a században, Németországban, és Skandinávia területén alakult ki. Egy itáliai síremlék egy ókori görög sziklaugrót ábrázol i.E ból

49 A sportág kialakulása és kiemelkedő alakjai
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A sportág kialakulása és kiemelkedő alakjai A műugrás 1904-ben került be a nyári olimpiák programjába, a 10 méteres toronyugrás férfiak számával, amit az amerikai George Herbert Sheldon nyert, így ő az első olimpiai bajnoka a sportágnak. A következő, 1908-as Londoni olimpián a 10, és 5 méteres toronyugrás mellett már a 3 méteres műugrás is szerepelt a programban. A hölgyek számára az 1912-es olimpia jelentette a kezdetet. Lássunk néhány érdekességet a sportág történetéből. A legeredményesebb versenyző az olimpiák történetében az orosz Dmitri Sautin, aki 8 olimpiai érmet (2 arany, 2 ezüst és 4 bronzérmet) tudhat magáénak. Öt olimpiai éremmel a legjobbak közé tartozik az olasz Klaus Dibiasi (3 arany, 2 ezüst), az amerikai Greg Louganis (4 arany, 1 ezüst) és a kínai Xiong Ni (3 arany, 1 ezüst, 1 bronz). Az olasz Klaus Dibiasi négy olimpián vett részt ben egy ezüstérmet vihetett haza, 1968-ban egy ezüstöt és egy aranyat, 1972, 76-ban pedig egy-egy aranyérmet. A mű és toronyugrás fenoménjának az amerikai Greg Louganis tekintik ban 16 évesen toronyugrásban lett második a nagy Klaus Dibiasi mögött ban kénytelen volt kihagyni a bojkottált moszkvai játékokat, így csak 8 évvel később a Los Angeles-i olimpián állhatott ismét rajthoz, ahol megnyerte a mű, és a toronyugrás versenyszámát is. A négyszeres olimpiai bajnok amerikai ugró életében és pályafutásában is több különös epizód van ban a selejtező során például az egyik ugrásánál beverte a fejét a deszkába. A sérülés ellenére folytatni tudta a versenyt, sőt meg is nyerte azt. Louganis életéről később könyv és film is készült Breaking the surface címmel. A négyszeres olimpiai bajnok Greg Louganis

50 Mű- és toronyugrás sportági jellege technikája
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Mű- és toronyugrás sportági jellege technikája A mű és toronyugrás versenyszámai: Műugrás (3m) Toronyugrás (10m) Szinkron műugrás (3m) Szinkron toronyugrás (10 m)                             a mű és toronyugrás versenyszámai, ugróhelyei A sportág elnevezése is utal arra, hogy két különböző típusa van a mű és toronyugrásnak. Műugrásnál a versenyzők egy rugalmas ugródeszkákról ugranak, amit 1 és 3 m magasságban helyeznek el a víz felületétől. Toronyugrásnál a versenyzők szilárd felületről ugranak. Minden FINA versenyen (Olimpiai, világ bajnokság, világkupa és egyéb FINA eseményeken kivéve a korosztályos versenyeket) csak 10 méteres toronyból mutatható be ugrás, más versenyeken rendezhetnek 5 és 7,5 méter magasságból is versenyeket. A legfiatalabb versenyszáma a sportágnak a szinkronugrás, ahol a két ugró igyekszik a lehető leginkább egyező ritmusban, szinkronban végrehajtani a gyakorlatot. A szinkronugrás két versenyző egyidejű ugrása a deszkáról vagy a toronyból. A versenyt aszerint bírálják el, hogy egyénileg hogyan adják elő ugrásaikat és a csapatok mennyire tudják összehangolni mozgásukat. Szinkronugráskor két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, a lehető legnagyobb szinkronitással. Szinkronugrásnál az ugróknak ugyan azt az ugrást kell végrehajtaniuk, de lehetséges, és ritkán elő is fordul, hogy ugyanazt a gyakorlatot eltérő forgásiránnyal mutatják be. A műugrás technikája Mű és toronyugrásoknál a következő alaptechnikákat különböztetjük meg: kiinduló helyzetek, roham, ugrás, légmunka, merülés. A kiinduló helyzetnél az ugrók az ugráshoz előkészülve egy szabad, tetszőleges és természetes helyzetben várják az ugrást. Az ugrásokat végrehajthatják helyből, rohamból, de indíthatják kézállás alaphelyzetéből is. A mű és toronyugrás versenyszámai, ugróhelyei

51 A mű-és toronyugrás szabálya
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A mű-és toronyugrás szabálya A 3 méteres műugródeszka hivatalos méretei a FINA szabályzata alapján Az ugrómedencének 21 méter x 25 méteresnek kell lennie. A vízmélységnek a torony alatti résznél 5 méternek a sekély résznél 1,8 méternek, a víz hőmérsékletének 26 fokosnak kell lennie. A medencét olyan berendezéssel kell ellátni, ami a víz felszínét „pezsegteti”. Ez segít az ugróknak a víz felületének az érzékelésében, továbbá a buborékok lágyabbá teszik a vízbeérkezést. A 3 méteres műugráshoz egy 4,8 méter hosszú, 50 centiméter széles, a víz felszínétől 3 méter magasságban elhelyezett rugalmas, és csúszásmentes deszkát kell biztosítani. A versenyszámokra vonatkozó szabályok meghatározzák, hogy az egyes ugrásoknál milyen rendszerben, és hány versenyző juthat tovább. A versenyeken a sportolóknak megadott ugrásszámot kell végrehajtani. A férfiaknak egyéniben és szinkronban is hat (6) különböző ugrást kell bemutatni, nőknek pedig ötöt (5). Az egyéni mű és toronyugró számokban a versenyzőknek (nőknél öt, férfiaknál hat) különböző ugráscsoportból választott nem korlátozott nehézségi fokú ugrást kell végrehajtani. A szinkronugrás minden versenyszámában, 3méterről, és a toronyból is nőknél 5, férfiaknál hat ugrást kell bemutatni. Mindkét nemnél az ugrásokat 4 különböző ugráscsoportból kell kiválasztani. Ebből legalább egy ugrást úgy kell kivitelezni, hogy az ugrók arccal a víz felé érkezzenek meg. Minden ugrásnál a pároknak ugyanazt, azonos számú és testtartású ugrást kell bemutatniuk. Minden ugrás megadható egy szám-, és betűkombinációval. Ez 3 vagy 4 számból és egy egyjegyű betűből áll. Az ugrásokat a bírók, félpontonként 0–10-ig pontozhatják. A pontok meghatározásában az ugrás technikája és kivitelezése, annak összbenyomása számít. Az ugrás összbenyomásának értékeléséhez a kiállást, a rohamot, az elugrást, a légmunkát, és a merülést, annak technikáját és szépségét kell nézni. Semmilyen más tényező nem befolyásolhatja az értékelést. Nem kell figyelembe venni a kiállás előtti mozdulatokat, az ugrás nehézségi fokát, vagy a víz alatt történő mozdulatot. A mű és toronyugrás medenceméretei

52 Szinkronúszás TÁMOP 4.1.2.E-13/KONV-2013-0010
A mű és toronyugrás egy olyan olimpiai vízi sport, ahol az ugrók a versenyszámnak megadott magasságból leugorva különféle akrobatikus elemeket hajtanak végre a levegőben. Két változata közt a különbség az, hogy míg műugrásnál az ugrók egy rugalmas deszkáról hajtják végre az ugrásokat 1, vagy 3 méter magasból, addig a toronyugrók 10 méteres magasságból, egy szilárd felületről ugranak.

53 A szinkronúszás története
A könyv címe TÁMOP E-13/KONV A szinkronúszás története A szinkronúszás gyökereit az ókorban kell keresnünk. A rómaiak és a Macedón hölgyek már szórakoztatták a közönséget különféle vízben végzett gyakorlattal. A szinkronúszás igazi sportággá viszont csak a 19. század végén és a 20. század elején nőtte ki magát a színpadi balettet vízi változataként. A kezdeti korszakban a hölgyek mellett még a férfiak is részt vettek a táncban, és a művészi formációk kialakításában. A vízi balerinák díszes ruhákat, fejdíszeket viseltek, a bemutatóhelyet pedig kínai lampionokkal dekorálták. 186. kép csapatformáció Az 50-es években a Szinkronúszás egyre népszerűbbé vált ben a Helsinki Olimpián is bemutatkozott, de még csak, mint attrakció, és nem sport. Egy 1952-es javaslattal felterjesztették olimpiai sporttá, de a NOB az olimpiai státuszt elutasította. Folyamatosan szerepelt az olimpián 1968-ig, de csak az 1980-as Moszkvai játékokon debütálhat, mint bemutató sportág. Hivatalos olimpiai sporttá az 1984-ben a Los Angeles –i játékokon válik től 1992-ig csak egyéniben és párosban versenyezhettek a hölgyek, majd 1996-ban mindkettőt törölték a programból, és kizárólag a csapatversenyt engedélyezték. A 2000-es olimpián ismét engedélyezték a páros versenyeket, így azóta duóban és csapatban lehet olimpián szerepelni. Világbajnokságot 1973-tól tartanak. Az Európa-bajnoki dobogót kezdetben az angolok uralták, 1995 óta az oroszok kerültek az élmezőnybe, de erős szinkronúszó gárdája van többek között a franciáknak, a spanyoloknak, az olaszoknak, és a görögöknek is. A világ legjobbjai közé is ezek a nemzetek tartoznak.   Magyarországon 1992-ben alakult meg a sportági szakszövetség. A magyar versenyzők 1993 óta vesznek részt az Európa bajnokságokon és 1994 óta a világbajnokságokon. Bár a sportág hazánkban csupán egy évtizedes múltra tekint vissza, a magyar válogatott 2000-ben sikeresen kvalifikálta magát a sydney-i Olimpiára a világ legjobb 24 duója közé.

54 A szinkronúszás sportági jellege technikája
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A szinkronúszás sportági jellege technikája A TV-re kattintva megtekintheted a videót A flamingó pozíció A szinkronúszás a FINA alá tartozik, nemzetközi versenyei: az olimpiai játékok, a világbajnokság, a világkupa, és a kontinentális bajnokságok. A nemzetközi versenyeken való részvételt, olimpiai kvalifikációt a FINA külön szabályzatban rögzíti. A szinkronúszás versenyszámai a következők: az egyéni (szóló), a páros (duó), a csapat (8, min. 4 fő), és az úgynevezett kombináció, melyben az előbbi három felváltva szerepel. A kombináció legfeljebb tíz (10) versenyzőből állhat. Világversenyekre a versenyszabályzatnak megfelelő számú csapat, és páros harcolja ki az indulás jogát. Egy nemzet általában egy csapatot és egy párost indíthat. Az olimpián 8 csapat, csapatonként 9 fővel szerepelhet. Az eredmény két részből tevődik össze (kombinációt kivéve): kötelező elemeket is tartalmazó rövid programból, és egy szabadon választott kűrből. A versenyzőket 1-10-ig pontozzák. A szinkronúszás az egyik legnehezebb sportágak közé tartozik. A lányok anaerob körülmények között dolgoznak, és viszonylag kis kiterjedésű karmozdulatokkal kell kiemelni testüket a víz fölé, a technikai elemek végrehajtása pedig maximális hajlékonyságot követel meg a szinkronúszóktól. A technikai elemek különféle alappozíciókból, és alapmozgásokból állnak. Fordulatok a vízben Catalina forgás

55 A szinkronúszás szabálya
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV A szinkronúszás szabálya szinkronúszás általános szabályai kimondják, hogy minden nemzetközi szinkronúszó versenyen a FINA szabályai szerint kell rendelkezni. Szinkronúszó versenyt egyéniben, párosban, csapatban és kombinációban rendeznek. Szinkronúszó versenyeken a medencének minimum 20 méter szélesnek, és 30 méter hosszúnak kell lennie. Ezen belül kell lennie egy 12x12 méteres területnek ahol a vízmélységnek minimum három méternek, kell lennie. A medencében és azon kívül is kell hangszórókat elhelyezni, hogy a versenyzők a víz alatt és fölött is hallják a zenét. A szabályok az elemek végrehajtását is előírják. Kötelezőben minden versenyző köteles végrehajtani négy (4) előírt figurát, amit a versenyszabályzat függeléke tartalmaz. A kötelező technikai rutint (technikai elemeket) mind egyesben, mind párosban és a csapatban végre kell hajtani. Ezeket az elemeket minden negyedik (4) évben a FINA hagyja jóvá és a versenyszabályzat függelékében adja közzé. Minden pontozásos sportágnál, így a szinkronúszásnál is egy bonyolult rendszer határozza meg, hogy melyik technikai elem hány pontot ér, milyen hibákra mennyi a pontlevonás mértéke. A kötelező gyakorlatok során egy-egy szinkronúszó van egy-egy bírócsoport előtt. A pontozás a maximum 10 pontból indul. Az elemek értékelésénél a bírók pontozzák: a kivitelezést, annak pontosságát, a pozíciókat, átmeneteket pozíciók között, hajlékonyságot, a mozdulatok kiterjesztés, magasságát, a stabilitás, tisztaságát, az egyes mozgások egyenletességét. A szabadon választott gyakorlatoknál két 5 fős zsűri értékeli a végrehajtást. Egyik a kivitelezésért, másik a művészi összhatásért adja a pontot. Az egyes rutinok végrehajtásához különböző időkorlátot rendelnek. Mind a kötelező, mind pedig a szabadon választott gyakorlatoknál 10 másodperces medencén kívüli mozgás engedélyezett. A kötelező gyakorlatok ideje egyéniben 2 perc, párosban 2 perc 20 másodperc, csapatban 2 perc 50 másodperc. A szabadon választott gyakorlatok ideje egyéniben 3 perc, párosban 3 perc 30 másodperc, csapatban 4 perc. A kombináció időtartama 4 perc 30 másodperc lehet. A két öt fős bírói csapat. A legmagasabb pontszám a tízes, amit adhatnak. A bírók pontjai közül a legjobb és a leggyengébb pontszám kiesik. a végleges pontszám megállapításához a maradék pontszámot összeadják, majd elosztják a bírók számával, és szorozzák a nehézségi fok értékeivel

56 Szakirodalom Ahrendt L., (2004a): Baby swimming. Meyer and Meyer Sport
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Szakirodalom Ahrendt L., (2004a): Baby swimming. Meyer and Meyer Sport Ahrendt L., (2004b): Toddler swimming. Meyer and Meyer Sport Arold Imre (1989): Az úszás oktatása. Sport, Budapest. Asher K.N., Rivara F.P., Felix D., Vance L., Dunne R. (1995): Water safety training as a potential means of reducing risk of young children’s drowning. Inj Prev.; 1 :228 –233 Bakó Jenő (1986): Az úszás története. Sport, Budapest. Bárány István (1964): A gyermekek úszásoktatása. Sport, Budapest, Barbadillo J. & Murphy M. M. (1972): Teaching the Very Young to Swim. Association Press, New York Bíró M, Az úszásoktatásban alkalmazott oktatási módszerek fejlődése. (Neveléstörténet Internet) Bíró M. (2006) Az oktatási eszközök sokrétű alkalmazása az úszástanításnál, kisvizes vízhez szoktatás. Líceum Kiadó, Eger. Bíró M. (2006) Az úszásnemek megválasztásának és oktatási sorrendjének vízbiztonság és egészség szempontú megközelítése. Iskolai Testnevelés és Sport, 32: Bíró Melinda (2006) Az oktatási eszközök sokrétű alkalmazása az úszástanításnál, kisvizes vízhez szoktatás. Líceum Kiadó, Eger. Cregeen A. & Noble J. (1988): Swimming Games and Activities. A&C Black, London

57 Kiss Miklós (2005) A versenyúszás alapjainak oktatása. Bp.
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Csaba L, Lengyel Sz. (2000) A vízijátékok alkalmazása az úszófoglalkozásokon. Úszás Szöveggyűjtemény II. Obender & Co. Sutio Kft., Csaba László (2001): Úszás; in.: A testnevelés tanítása tanári kézikönyv felső tagozatos pedagógusok számára. szerk.: Ardai László, Korona Kiadó, Budapest. Cseh István (1985): Tanítsunk korszerűen, gyorsan és jól. Testnevelés Tanítása 1985/ Erbaugh S.J. (1986): Effects of aquatic training on swimming skill development of preschool children. Percept Mot Skills.; 62 :439 –446 Gaulhofer K. & Streicher M. (1922): Grundzüge des österreichischen Schulturnens. Wien. Kiricsi J. (2002) Úszásoktatás kisiskolások számára. Semmelweis Egyetem Testnevelési-és Sporttudományi Kar, Budapest. Kiricsi János (2002): Úszásoktatás kisiskolások számára. Semmelweis Egyetem Testnevelési-és Sporttudományi Kar, Budapest. Kiss Miklós (2005) A versenyúszás alapjainak oktatása. Bp. Kiss Miklós (2005): A versenyúszás alapjainak oktatása. Jedlik Oktatási Stúdió, Budapest. Kugler Sándor (1936): Tömegek úszásoktatása. Stephaneum, Budapest. Lewin G. (1975): Schwimmen mit kleinen Leuten. Berlin Molnár Róbertné, Székely Éva (2001): Feladatok vízben – úszás. in.: A testnevelés tanítása tanári kézikönyv alsó tagozatos pedagógusok számára szerk.: Ardai László, Korona Kiadó, Budapest. Nagy Sándor (1984): Az úszástanulás modellje. Pedagógiai szemle 1984/ p. Nagy Sándor, Pádár Károly (1987): A kötelező úszásoktatás hazánkban. Testnevelés Tanítása 1987/ o.

58 Peterdi Pál (1965). Úszni jó. Sport, Budapest.
Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata TÁMOP E-13/KONV Nagy Sándor, Pádár Károly (1987): Az iskolai úszásoktatás. Köznevelés /14. Parker H. E. & Blanksby B. A. (1997): Starting age and aquatic skill learning in young children: mastery of prerequisite water confidence and basic aquatic locomotion skills. Aust J Sci Med Sport.; 29 :83 –87 Peterdi Pál (1965). Úszni jó. Sport, Budapest. Rajki Béla (1978): Úszástanítás – úszástanulás. Sport, Budapest . Rheker Uwe (1996): Integrationssport –Sport ahne Aussonderung. Darstellung eines praxisorientierten Ansatzes einer differenzirten Integrationspadagogik für den Sport von Menschen mit unterschiedlichen Voraussetzungen. Padernborn. Rheker Uwe (2004): Aquafun. First Steps, Learning by Playing. Mayer & Mayer Sport. Testnevelési Utasítás (1926): II. rész testnevelési és sportágak (úszás). Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság, Budapest. Tóth Á. (2002) Úszás oktatása, sportági szakmódszertan. Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kar, Budapest. Tóth Á. (2008) Az úszás tankönyve. 2. fejezet. Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kar, Budapest. Tóth Ákos (2002). Úszás oktatás sportági szakmódszertan. Budapest. Wilke K. (1992). Anfangerschwimmen. Reinbek bei Hamburg

59 Képek hivatkozásai Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV Képek hivatkozásai

60 Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV

61 Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV

62 Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV

63 Úszás és vízisportok elmélete és gyakorlata
TÁMOP E-13/KONV