Vezetői hatékonyság, vezetési stílus A menedzseri munka hatékonyságának lényeges eleme, hogy a rendszer milyen módon képes hatni a beosztottakra, ill. befolyásolni tevékenységüket. A vezetési stílust számos tényező befolyásolja: a vezető személyisége, a szervezet tagjainak elvárásai, céljai, szükségletei, a környezeti és szituációs tényezők.

Vezetői hatékonyság, vezetési stílus Sokan vizsgálták, hogy miben különbözik a vezető a beosztottaktól, és a sikeres vezető a sikertelentől. Céljuk az volt, hogy meghatározzák a pszichológiai, szociológiai és fizikai tényezőket, amelyek alapján a potenciálisan jó vezetők kiválaszthatók.

A sikeres vezetéshez tartozó tulajdonságok A sikeres vezetéshez tartozó attribútumok, tulajdonságok között a következő átlagos szint feletti jellemzők szerepelnek: tulajdonságok fizikai jellemzők képességek

A sikeres vezetéshez tartozó tulajdonságok Átlagos szint feletti tulajdonságok Alkalmazkodás Teljesítményorientáció Együttműködés Törekvés Dominancia (befolyásolásra való törekvés) Kitartás Döntésképesség Magabiztosság Stressztűrés Felelősségvállalás

Fizikai tulajdonságok Aktivitás Magasság Súly Megjelenés

Átlagos szint feletti képességek Intelligencia Koncepcióalkotás készsége Kreativitás Diplomáciai érzék Csoportfolyamatok ismerete Szervezőkészség Meggyőzés Kapcsolatok ápolásában való jártasság

Vezetői tulajdonságok A tulajdonságelméleti megközelítés alaptétele megdőlt, vagyis az hogy a „vezetés művészet”, „vezetőnek születni kell”, csak meg kell találni a megfelelő személyiségjegyekkel rendelkező személyeket, akikből sikeres vezetők lesznek. Hatékonyság szempontjából a környezethez való alkalmazkodási képesség legalább olyan fontos, mint a személyiség.

Vezetői tulajdonságok A meghatározó szituációs tényezőket hét szempontra bontják, amelyeket döntési szabályoknak neveznek. Ezek között olyanok vannak, hogy van-e elégséges információ a döntéshozatalhoz, a beosztottak hozzáállása olyan-e, hogy a szervezeti céloknak megfelelően döntenének-e stb.

Evans-House út-cél elmélete Evans-House szerint a vezetői hatékonyságot az befolyásolja, hogy a jutalmazási rendszert mennyire teszik függővé a céloktól, és hogy a célok megoldásához vezető út mennyire tisztázott a beosztottak számára. Azaz az emberek elégedettségét, motivációit és teljesítményét nagymértékben pozitívan befolyásolja, ha tudják, hogy mit és hogyan kell elérniük.

Evans-House út-cél elmélete Ezek elérése érdekében a vezetők négyféle vezetési stílust alkalmazhatnak: Előíró vezetés: pontos utasításokat ad a beosztottaknak, és elvárja a szabályok betartását Támogató vezetés: barátságos, figyelmes magatartást tanúsít a beosztottakkal szemben Bevonó vezetés: megosztja az információkat a beosztottakkal és a döntések meghozatala előtt konzultál velük Eredményorientált vezetés: kihívást jelentő célokat fogalmaz meg a beosztottak számára, díjazza a kiválóságot, bízik az alkalmazottak jó teljesítményében.

A csoportmunka jelentősége A csoportok természete, működése A csoportok természete; csatlakozás a csoporthoz Csoportról akkor beszélünk, ha két vagy több egyén között kommunikáció és interakció jön létre. Egymásra hatás nélkül nincs csoport, legfeljebb személyek együtteséről lehet beszélni. A csoportok nem esetlegesen jönnek létre, kialakulásuk előre várható, így bizonyos mértékig befolyásolható, irányítható.

A csoportmunka A csoport legfontosabb jellemzője, hogy a gondolkodásmódnak kialakul egy olyan belső rendszere, amely befolyásolja, alakítja a tagok véleményét, viselkedését. Kialakulnak a csoportnormák.

A csoportmunka A csoportszabályozás legfontosabb eleme az internalizáció, az egyén arra irányuló törekvése, hogy gondolkodásrendszerét a csoportéhoz igazítsa. Az internalizáció az a folyamat, amelynek során az egyén elsajátítja az értékeket, normákat, s belső meggyőződésből viselkedik ezeknek megfelelően. A munkatársakkal való huzamos együttlét hatással van az egyedek észleléseire, hiedelmeire, szellemi beállítottságára, magatartására, megjelenésére.

A csoportmunka A csoportmunka eredményei lehetnek: - a termelékenység - a megelégedettség - a biztonság - a vonzerő és megtartó képesség, valamint - a tanulás és fejlődés.

A csoportmunka A csoport jelentősen befolyásolja az egyének munkára való hajlandóságát. A legtöbb csoport kialakítja a munka egészére, valamint annak részeire vonatkozó elvárható teljesítményt.

A teljesítményt korlátozó lehetséges okok: 1. idegenkedés a munkától 2. idegenkedés a vezetőtől, az egész szervezettől, ill. az éppen elérendő céltól 3. félelem attól, hogy elvész a munkalehetőség, ha a termelés szintje adott időpontban nagyon magas, mivel ezt követően valószínűleg korlátozni fogják a munka volumenét

A teljesítményt korlátozó lehetséges okok: 4. félelem attól, hogy a vezetőség felemeli a normákat, ezáltal csökken a pihenőidő és a társas tevékenységekre való alkalom 5. a lassabban dolgozó csoporttagok védelmére kialakult munkatempó 6. az az általános vélemény, hogy a dolgozóknak meg kell védeniük magukat a kizsákmányolásukra irányuló elkerülhetetlen vezetői kísérletektől.

A magas teljesítménynormákhoz vezető érzések: 1. A valóban elégedettséget nyújtó munka 2. A vezető iránt táplált bizalom és tisztelet 3. Az a meggyőződés, hogy a szervezet céljai értékesek 4. Az az érzés, hogy az elégedettség szoros kapcsolatban van a csoport termelékenységével 5. Az a meggyőződés, hogy a munkahelyet jobban veszélyezteti az alacsony termelés, mint a magas. 6. Az az általános vélemény, hogy a vezetés elsőrendű célja a dolgozók jóléte.

Csoporttípusok Két alapvető típus: a formális és az informális csoport.

Formális csoportok A formális csoportokat az intézmény, a vállalkozás felső vezetése hozza létre. A belső munkamegosztásnak megfelelően szervezeti egységeket, osztályokat, részlegeket, műhelyeket, csoportokat alakítanak ki.

Informális csoportok Az informális csoportok az egyéni érdekek, szükségletek és vonzalmak alapján alakulnak ki – a formális csoportokon belül.

Informális csoportok Az informális csoportok jellemzői: tagjai közvetlen személyes ismeretségben vannak, spontán alakulnak, a csoport tagjainak száma korlátozott, a tagok között folyamatos kommunikáció és interakció zajlik, a tagság közös érdekeken és értékrendszeren alapszik, a tagoknak meghatározott funkciója alakul ki a csoporton belül.

Csoportok Mitől függ a státusz nagysága, amelybe egy adott személyt a társadalom, ill. annak egy csoportja elhelyez: az egyénileg szerzett tekintélytől, a megszerzett szaktudástól, az elért teljesítménytől, a műveltségtől, a személyes tulajdonságoktól, a megjelenéstől, a viselkedésmódtól.

Csoportfejlődés A csoportfejlődés feladatát négy szakaszra osztják: - alakulás (forming): egymás és a csoport előtt álló feladatok megismerése, - „ütközés” (storming): versengés a státuszokért és szerepekért, - „normázás (norming): kialakulnak a csoportnormák, attitűdök, szerepek, - „teljesítés” (performing): létrejönnek a személyes kapcsolatok és kialakulnak a - feladatmegosztás szintjei.

A csoportfejlődés fázisai Fázisok Kialakulás Összeütközés Normák megfogalmazása Teljesítmények létrehozása A fázisok tartalma 1. Kölcsönös megismerés, függőségek kialakulása 2. Hatalommegosztás 3. Szabályok kialakítása 4. Célok megvalósítása

Kommunikáció a szervezetben A kommunikáció olyan folyamat, amelynek során két vagy több ember bizonyos szimbólumok segítségével információk, gondolatok közös értelmezésére törekszik. Több meghatározás létezik.

Kommunikáció A kommunikációnak négy funkcióját szokták megkülönböztetni: Információs funkció- Érzelmi funkció Motivációs funkció Ellenőrzési funkció A kommunikáció tehát lényegesen több, mint információk, adatok cseréje és értelmezése.