A jóléti állam Magyarországon -kialakulása, fejlődése, esélyei, jövőképe- Bódi Mátyás, Földrajz Bsc. II.

Előzmény - 1601. Anglia (Act for the relief of the poor) – szegények megsegítése OMM: II. József 1600-XIX.század második fele: szegénypolitika (kordában tartás, dologházak, akasztás, gálya, stb) XIX.század második fele-1945: állami tevékenység kiterjed az ipari munkásságra (gyári törvények, társadalom biztosítás) 1945- ?: mindenkinek szóló közpolitika

A jóléti állam kialakulásának kezdetei Európában balesetbizt. betegségbizt. nyugdíjbizt. munk.nélk.bizt. családi pótlék Magyarország 1907 1891 1928 1957 1938 Németo./NSZK 1884 1883 1889 1927 1954 Egyesült Kir. 1946 1911 1925 1945 Franciao. 1930 1910 1967 1932 Hollandia 1901 1929 1913 1949 1940 Belgium 1971 1944 1924 Ausztria 1887 1888 1920 1921 Svájc 1976 1952 Írország 1966 1960 Svédország 1916 1953 1947 Dánia 1933 1922 Finnország 1895 1963 1937 1948 Norvégia 1894 1909 1936 Olaszország 1898 1919 forrás: Tomka, 2003.

Kezdetek 1875. évi III. törvény: - szociális biztonság: munkaadót 30 napig kötelezte gyógyítással, betegápolással, szüléssel összefüggő költségek megtérítésére. 1891: ipari munkásság kötelező betegségi biztosítás 1907: ipari munk. és a kereskedelmi alkalmazottak balesetbiztosítása, azok családtagjaikra is kiterjesztve 1912: állami alkalmazottak családi pótléka (1939: ipari munkásoknak, kereskedelmi alkalmazottaknak, bányászoknak) 1913: nyugdíjbiztosítás (közszolgák + spec. nyugdíjprogramok katonáknak, vasutasoknak, önkormányzati dolgozóknak) 1919. szept. 30.: 20 hétről 1 évre növelte az időszakot, amely után a juttatások járnak. A táppénz mértéke a fizetés nagyobb %-ára emelték (50%→60%→75%) 1928: nyugdíjbiztosítás nem állami alkalmazottaknak is. A TB programok bevezetésének időpontja alapvetően megfelelt a Nyugat-európai tendenciáknak.

a tb. rendszer lefedettsége A társadalombiztosítási programok közel sem fogták fel a társadalom olyan széles rétegét, mint Nyugat-Európában. Ennek egyik fő oka, a mezőgazdasági dolgozók teljes kiszorulása a programokból. A magyar tb. rendszer minden eleme, csak az ipari, bányászati, kereskedelmi, szállítási munkavállalókra terjedt ki (+ családtagok). Nyugaton ez nem volt így, a mezőgazd. dolgozók, már az I. vh-t megelőzően részesültek ezen jogokból. 1924.: az aktív keresők ¼-e volt táppénzre jogosult. 1938.: bevezették a nyugdíjat a mg.i. dolgozóknak is (15 év várakozási idő) A II. vh. kitörésekor az aktív lakosság 1/4-ének volt betegbiztosítása (nyugdíj 1/3). „… a társadalombiztosítással lefedett lakosság körének alakulása a második világháborúig a bismarcki mintát követte mind az elsőként lefedett rétegek jellegét illetően, mind pedig a további kiterjesztés dinamikája vonatkozásában.” (Tomka; 2003)

folyosítás leghosszabb időtartama táppénz mértéke folyosítás leghosszabb időtartama Magyaro. átl.bér 60% a 4. naptól 52 hét Németo. napti átl. Bér 50% a 4. naptól 26 hét EK 15 schilling ill. 12 sch./hét Franciao. 50% a hatodik naptól Hollandia 80% a harmadik naptól Belgium 50%, két héttől Írország mint Angliában Svédo. min. 90 öre Dánia negyedik naptól 0,4-6 korona Finno. erősen eltérő 2-6 hónap Tomka; 2003. 14. táblázat

Jóléti állam (?) a II. világháború után Hazánkban, a gazdasági és politikai élettel ellentétben, a szociálpolitika területén, valamelyest megmarad a történelmi szervesség. Három nagyobb bővülési hullámról érdemes említést tenni: A világháború után közvetlenül, jelentősen nőtt a társadalombiztosításba bevontak köre. 1945 ősze, a mezőgazdasági munkások betegségi biztosításának bevezetése, (1947-től már pénzbeli juttatást is jelent). A nyugdíjbiztosítást kiterjesztik a mg.i. bérmunkásokra is (1 kat.holdnál kevesebb birtok esetén). 1955: a tsz-ek, munkaviszonyban nem álló tagjainak kötelező betegségbiztosítása. 1958: a termelőszövetkezeti tagok kötelező nyugdíjbiztosítása. Ezáltal a parasztság 97%-a biztosítottá vált a 60-as évek elejére, ami nyílván a kollektivizálás második nagy hullámával függött össze (megszűntek önállóként tevékenykedni). - 1975-ös tb törvény: a fennmaradó kisebb társadalmi csoportokra is kiterjeszti a juttatásokat. Ettől kezdve Magyarországon állampolgári joggá vált az egészségügyi ellátás, valamint az ennek részét képező üzemi balesetbiztosítás.

Jóléti állam (?) a II. világháború után Az államszocialista irányítás célul tűzte ki a jogosultsági feltételek egységesítését, a szolidaritási elv érvényesülését. Ez azonban először csak az állami alkalmazottak körében vált jellemzővé. Számos társadalmi csoportot ért diszkrimináció (lásd. a „hírhedt” B listások): korábbi tisztségviselők, katonák, csendőrök, valamint azok hozzátartozóik, sőt leszármazottai is elveszíthették a már megszerzett nyugdíjjogosultságukat. Voltak kedvezményezett társadalmi csoportok is: katonák, bányászok, stb. A parasztság ebben a rendszerben is hátrányos helyzetben volt, más társadalmi csoportokhoz képest. Miután a kollektivizálás általánossá vált, a parasztság nagy része biztosított lett, de még ezután sem élvezhetett egyenlő jogokat (táppénz jogosultság hiánya, később mehettek nyugdíjba). Ezt a hátrányos megkülönböztetést is az 1975-ös tb törvény számolta fel, amely fokozatosan csökkentette a parasztság nyugdíjkorhatárát. Az 1980-as évek elejére, a tb jogosultságok feltételeinek terén, megszűntek a különbségek az egyes biztosított csoportok között.→skandináv minta

Jóléti állam (?) a II. világháború után Utóbbi intézkedések, hazánkat közelebb hozták Nyugat-Európához szociálpolitikai értelemben, de számos szociálisnak mondható intézkedés lényegesen eltér a Nyugaton tapasztaltakhoz: „Az adott politikai struktúrában a >>szociáldemokrata<< modellel való hasonlóság, valóban csak formális maradt.” (Ferge; 2000) új státushierarchiák létrehozása: elkülönített üdülési lehetőségek, korházi ellátások a pártbürokrácia részére „teljes foglalkoztatás”: Nem ösztönözte a képzetlen munkaerőt a tovább/át-képzésre. „Vattaemberekké” váltak, akik elsőként veszítették el munkahelyüket a rendszerváltás időszakában (pl. cigányság). hiányzó jogfejlődés: a szociális ellátások nem váltak joggá, csupán a rezsim „kegyének” számítottak. rászorultsági elv hiánya: nincs jövedelemvizsgálat, mindenki egyenlő. Karitatív szervezetek felszámolása (világi és egyházi segítségnyújtás tiltása, lásd. Solt Otília és Iványi Gábor: SZeTA). Évtizedeken keresztül, mindenféle tb ellátás feltétele, az előzetes járulékfizetés volt. - fogyasztói ártámogatások: a gazdaságtalan termelés mesterséges fenntartását is szolgálta. Csúcspontja 1986-ban volt. (Az NDK-ban jobban megterhelte a költségvetést, mint az összes jóléti kiadás!)

Jóléti állam a rendszerváltás utáni időszakban A rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi válságjelenségek, nem rögtön 1990-ben jelentkeztek. Egyik legsúlyosabb ilyen jelenség, a munkanélküliség tömegessé válása, amely minden 5. családot, s csaknem 700 ezer embert érintett. Ezen népesség mint egy 50%-a élt ekkor a létminimum alatt. Az magas infláció miatt a nyugdíjjak, családi pótlékok, stb. reálértéke évről évre csökkent. Legsúlyosabb helyzetbe a hazai cigányság került (65%-uk élt ekkor a létminimum alatt). Az idő múlásával párhuzamosan normalizálódott a magyar gazdasági és politikai élet. A szociálpolitika területén is a konszolidáció volt megfigyelhető. 2006 nyarán-őszén az egész társadalom számára nyílván valóvá váltak hazánk politikai és gazdasági rendszerének fogyatékosságai. Nem volt ez másképp a szociális ellátó rendszerrel sem.

Társadalom a gazdaságért, vagy gazdaság a társadalomért??? Az utóbbi évek 8 legsúlyosabb gazdaságpolitikai hibája a Figyelő által megkérdezett szakemberek (Antal László, Cséfalvay Zoltán, Fórián Szabó Gergely, Jaksity György, Palócz Éva, Vértes András) szerint: Új lakástámogatási rendszer bevezetése a Fidesz-kormány részéről, amely még az idén (2007.B.M.) is 220 Mrd. forintba került. 50%-os közalkalmazotti béremelés Medgyessy-kormány által 2002-ben: 90 Mrd. forint. Egyszeri 19.000 Ft. A nyugdíjasoknak: 60 Mrd. forint. A minimálbér adómentessé tétele 2002-ben Medgyessy Péter által: nettó 160 Mrd. forint. 13. havi nyugdíj bevezetése, még 2006-ban is 150 Mrd. forintot „vitt el”. Gyurcsány Ferenc 2006 elején 25%-ról 20%-ra csökkenti az áfát: 166 Mrd. forint. A MNB és a PM eltolja a forint adósávját 2003. június 4-én: 2,26 %al leértékelte a magyar fizetőeszközt→ a forint zuhanórepülésbe kezdett PPP konstrukciók bevezetése, + az ún. „kreatív könyvelés”→ államháztartás hitelességét rontja.

Hazánk politikai erőinek elképzelése a jóléti államról

Konzervatív erők Kevésbé univerzális megoldásokat javasol. Egyházaknak szánt jelentős szerep a szociálpolitikában (pl. egyházi iskolák támogatása). Családok, azon belül is a nagy családok védelme, támogatása. Az állam azonban nem csak segíteni szeretné a családokat, de szociálpolitikai felelősséget és feladatot is szeretne rájuk ruházni. Ilyen intézkedés volt pl. a nagycsaládosok adókedvezményének bevezetése. „szociális piacgazdaság”: Gerhard Kleinhenz nyomán: „A szociális államnak a szociális piacgazdaságon keretein belül akkor kell beavatkoznia, amikor a megterhelés meghaladja a család vagy az egyén önálló felelősségvállalásának teherbírását.” Keresztényszocialista ideológia: szubszidiaritás (egyház és a családok szerepe)→1891. május 15.: Rerum Novarum, XIII. Leó pápa A tőke és a munka egymásrautaltságát hangsúlyozza, a marxi osztályharcos megoldással szemben, mindemellett a liberális, szabad versenyes kapitalizmust is kritizálta.

Liberális erők 1970-es évek óta terjedő neoliberális tanok és az ezzel összefüggő monetarista gazdaságpolitika új paradigmát hozott. Ennek legfőbb ismérvei: Az állam szerepének és felelősségének minimalizálása. „az állam a legrosszabb gazda” „kevesebb állam” Univerzális megoldások tagadása. Csupán a legrászorultabb rétegek segítése, a középosztálynak a piacon kell megtalálnia a különböző jóléti ellátásokat (magánbiztosítók szerepének megerősödése). A szociális kiadások csökkentése, ezáltal hazánk versenyképességének javítása Ferge szerint a legerősebb liberális követelések a következők: Az egészségügy több-biztosítós modellje, amely meggyöngíti a szolidaritáson alapuló egészségbiztosítást „kisebb állam”: közszolgák számának radikális csökkentése (számuk ma 800 ezerre tehető) rászorultsági elv erősítése, ellátások kurtítása - Számos támogató áll ezen elképzelés mögött: EU, IMF, multik.

szocialista/szociáldemokrata erők Univerzális megoldások támogatása: szociális jogok kiterjesztése a középosztály tagjaira is. Az állam szerepét szeretné növelni a gazdaságban, így a szociálpolitikában is. „Az állam a legjobb gazda.” Biztosítók, korházak, iskolák állami kézben való megtartása. Szociális és emberi jogok védelme a piaccal szemben az egész társadalomra vonatkozóan. Ferge szerint hazánkban a jobboldali és neoliberális szociálpolitikának, jelenleg ez az egyetlen létező alternatívája: „ Baloldali győzelem esetén (2006. B M) van esély, még forrásszűke mellett is, egy markánsan baloldali, jogbővítő, univerzális elemeket is tartalmazó, integratív társadalompolitika megerősödésére.” „2006 őszén a helyzet rosszabbnak látszik: az MSZP messze nem áll ellen kellő határozottsággal a társadalmat megosztó, a szegénységet tartósító neoliberális törekvéseknek.”

Felhasznált irodalom: Ferge Zsuzsa; Elszabaduló egyenlőtlenségek, Társadalompolitikai olvasókönyvek Bp. 2000. Ferge Zsuzsa; A jóléti állam lehetséges jövőképei, Élet és Irodalom, Bp. 2006. Figyelő; 37. szám, 13-18.oldal Gerhard Kleinhenz; Szociálpolitika a szociális piacgazdaságban, Batthyány Lajos Alapítvány Kiadója, Bp. 1996. Tomka Béla; Szociálpolitika a 20. századi Magyarországon európai persepktívában, Századvég Kiadó Bp. 2003.