Kezelési szükségletek, lehetőségek és nehézségek Magyarországon Müller Éva főosztályvezető-helyettes 2012. március 29. NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM Ifjúságügyi Főosztály

Kábítószer-helyzet Magyarországon Az illegális szerek kipróbálásának növekedése jellemző. Az egyes szertípusokat külön vizsgálva az illegális szerek használatának növekedése jellemző a kannabisz és különösen az amfetaminok esetében. (A 11. évfolyamra járó fiúk 38,4%-os, illegális szerekre - visszaélésszerű gyógyszerhasználatra – inhalánsokra vonatkozó együttes életprevalencia- értéke ad okot aggodalomra. A 9. és 11. évfolyamban tanuló fiúk körében a mindennapos kannabisz-használat is növekedést mutat). Az első kipróbálás a fiatalabb életkor felé tolódott (14 év, vagy ez alatt). A becslések szerint Magyarországon a heroinhasználók száma jelenleg 2800-3400 főre tehető – változatlan tendenciát mutat. A becslések szerint az amfetaminfogyasztók száma 25 000-30 000 fő, míg a kokainfogyasztók száma országosan 5500-6000 fő, növekvő aránnyal. A TDI adatok alapján 2010-ben az összes kezelésbe lépő száma 4543 volt, 67%-uk (3042 fő) életében először lépett kezelésbe. 2010-ben a kábítószer-probléma miatt kezelésbe kezdők 73%-a (3310 fő) elterelés révén, vagyis büntetőeljárás alternatívájaként választotta a kezelésbe lépést.

Kábítószer-helyzet Magyarországon Designer drogok: 2010-ben jelentek meg jelentősebb mértékben hazánkban. Az új szerek szerhasználati mintázataira vonatkozó kutatások alapján elmondható, hogy azok elterjedésének okai elsősorban az alacsony ár és a könnyű hozzáférhetőség voltak, az újdonság hatása és a legalitás miatt feltételezett alacsonyabb kockázat mellett. 2011. január 1-jétől a mefedron, 2012. januártól további kilenc szer került ún. tiltó listára, sajnos azonban ezzel párhuzamosan számos más, kémiailag rokon szer jelent meg. Új szabályozás megteremtése. E fenti kedvezőtlen változások ellenére Magyarország még mindig az alacsony drog-érintettségű országok közé tartozik az uniós országok között, bár a folyamatos fogyasztók aránya viszonylag magasnak értékelhető hazánkban.

A prevenció Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a megelőzés három szintű modelljét alkotta meg (elsődleges, másodlagos, harmadlagos). Ugyanakkor a drogprevencióban ma már nem probléma-, hanem populációorientált felosztást alkalmazzuk. Magyarországon a drogprevenciós tevékenység - a célcsoport- orientáció figyelembe vételével - különböző színtereken (iskola, család, munkahely; a szabadidő-eltöltés, gyermekvédelmi intézményrendszer; büntető- igazságszolgáltatás intézményei stb.) általános/univerzális, célzott és javallott programokon keresztül történik.

Általános/univerzális prevenció A prevenciós programok a populáció egészét szólítják meg olyan üzenetek, illetve programok segítségével, amelyek a probléma-viselkedés (alkohol, dohányzás, kábítószer-fogyasztás) megjelenését kívánják megakadályozni, illetve késleltetni. A programok nagy része az iskolai színtéren történik. A mintegy 400 iskolai prevenciós program 60 százaléka közvetlenül a diákokkal foglalkozik, 40 százalékuk pedig pedagógus- vagy kortársképző program. Fejlesztési irány: Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben nem alakult ki a megelőzés iskolai egészségfejlesztésbe integrált, fenntartható rendszere. A pályázati úton történő forráselosztás és a normatív finanszírozás hiánya a megvalósult programok tervezhetőségét, fenntarthatóságát, kedvezőtlenül befolyásolják. A megvalósult programok gyakran zárványszerűen jelentek meg az iskolák tevékenységében. Általános probléma, hogy a megelőzési programok esetében nem alakult ki minőségbiztosítási rendszer. A prevenciós tevékenységek értékelése még mindig nem szerves része a programnak. A családok bevonása a prevenciós programba állandó prioritásként jelentkezik, ugyanakkor ismert tény, hogy a drogprobléma stigmatizált volta visszafogottá teszi a problémában még személyes érintettséggel nem rendelkező családokat, tehát e tekintetben továbbra is a társadalom érzékenyítése a reális cél.

Célzott prevenciós programok A beavatkozások a teljes populációnak csak egy sajátos módon körülhatárolt részét célozzák meg, amelyek bizonyos sajátosságaik okán különösképpen veszélyeztetettnek tekinthetők (pl. alkoholista-szülők gyermekei, iskolából kimaradó, tanulási problémával küzdő fiatalok). A legtöbb célzott prevenciós program közösségi szinten működik. Hazánkban a célzott megelőzés tevékenység keretében az elmúlt években pályázati finanszírozás útján támogatott programok valósultak meg, amelyek a szabadidő-eltöltés különböző színterein a veszélyeztetett fiatalokat célozzák meg. Fontos előrelépés történt a célzott prevenciós tevékenységek minőségügyi rendszerének kialakítása tekintetében: 2010- ben öt módszertani ajánlás kidolgozása történt meg. A veszélyeztetett csoportok számos szempont alapján azonosíthatóak, történhet ez az azonosítás a biológiai, pszicho-szociális, szociális, vagy környezeti kockázati tényezők mentén, illetve egyéb jellemzők mentén (pl. kor, nem családi háttér, lakókörnyezet, stb.). Fejlesztési irány: a lefedettség mértéke még messze nem közelíti meg az iskolai színtéren megvalósult programokét, tekintve, hogy előkészítésük nagyobb előkészítő munkát és körültekintést igényel, és a programok megvalósítása is költségigényesebb.

Javallott prevenció A kategória elsősorban olyan prevenciós beavatkozásokat és programokat jelöl, amelyek az érvényes diagnosztikus kategóriák alapján (DSM IV) függőnek nem minősülő, de annak korai jeleit mutató személyek viselkedését szeretnék a kívánatos iránynak megfelelően befolyásolni (pl. korai kezelésbevétel). Ezek a programok tehát elsősorban az egyén szintjén, egyénre szabott módon kezdeményezik a beavatkozásokat. Céljuk nem csak a szerhasználat kialakulásának megakadályozása, hanem minden olyan viselkedészavar befolyásolása is, amely vélhetőleg kapcsolódik, vagy elvezet a szerhasználó életút kialakulásához. Pl. elterelés. Fejlesztési irány: a pályázati programok elsősorban pályázati támogatással valósulnak meg, ami kedvezőtlenül befolyásolja a tervezést. A megvalósult programok közül meglehetősen kevés program irányul a gyermekvédelmi intézményrendszerben élő gyermekekre. Célszerű lenne értékelni és vizsgálni e programok hatékonyságát.

A prevencióra fordított költségvetési és uniós forrásokról Költségvetési források: Előzetes tervek szerint 2012-ben 60,0 millió forint költségvetési forrást biztosít a NEFMI Szociális, Család- és Ifjúságügyekért Felelős Államtitkársága drogprevenciós tevékenységre. Uniós források: TÁMOP-6.1.2/11/3 és TAMOP 6.1.2./LHH/11/B Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok a kistérségekben (a támogatandó célcsoport egyebek mellett a káros szenvedélyekkel összefüggő megbetegedésben szenvedők, mint egészségi rizikócsoport) TÁMOP-6.1.2/12/2 Teljeskörű iskolai egészségfejlesztés (a pályázat egyebek mellett kiterjed a dohányzásról leszokást, szerfogyasztási problémák, az illegális és legális szerek okozta kockázatok megelőzését célzó programok támogatására) TÁMOP-3.1.4-12/1 Innovatív iskolák fejlesztése - „Egészségtudatos, szemléletformáló iskolai programok megvalósítása a tanulók egészségének fejlesztése érdekében” c. komponensében.

Alacsonyküszöbű szolgáltatások A szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátása magában foglalja az egészségügyi ártalmak csökkentését, a krízis-intervenciót, az egészségügyi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban való részvétel ösztönzését, a szenvedélybetegség okozta életvitellel összefüggésben különösen a rövid pihenési lehetőség, a mosási, szárítási, mosakodási lehetőség, illetve a folyadékhoz, élelemhez jutás biztosítását.(Tevékenységi formák: pl. pszichoszociális intervenció, felvilágosítás, megkereső munka, drop-in, telefonos szolgáltatás, tűcsere). Az alacsonyküszöbű kifejezés arra utal, hogy a szolgáltatást végzők nem támasztanak magas követelményeket az igénybe vevőkkel szemben. Az ellátás során nincsenek szigorú elvárások, terápiás szerződések, nem követelmény az absztinencia, nem feltétel a betegbiztosítás, a szolgáltatást igénybevevő akár név nélkül is kaphat segítséget. A 2012-ben befogadott szolgálatok száma: 40 db, 2012. évi támogatás összértéke: 280 000 000 Ft. Fejlesztési irány: a szükségletnek megfelelő hozzáférés biztosítása, a tűcsere programok területi lefedettségének biztosítása.

Közösségi ellátás A közösségi ellátás biztosítja a pszichoszociális rehabilitációt, a szociális és mentális gondozást, a terápiás kezelésen, szolgáltatásban, szűrővizsgálaton való részvétel ösztönzését és figyelemmel kísérését, megkereső programok szervezését az ellátásra szoruló személyek elérése érdekében. A gondozás és a pszichoszociális rehabilitáció, tanácsadás minden formáját az ellátott otthonában illetve lakókörnyezetében, tartózkodási helyén biztosítja. A szolgáltatás olyan hosszú távú, egyéni szükségletekre alapozott gondozást kínál, amely nagymértékben épít az ellátottak aktív és felelős részvételére, valamint a természetes közösségi erőforrásokra, őket is oktatva és támogatva. Közösségi ellátás szenvedélybetegek részére: befogadott szolgálatok száma 78 db. A támogatás összértéke: 639 000 000 Ft. Közösségi ellátások során a teljesítménytámogatás összege éves viszonylatban ellátottanként 150.000 F/év támogatás. A működési alaptámogatás éves viszonylatban: 2.000.000 Ft. Fejlesztési irány: országos szinten az alacsony feladatmutató jellemző, szükséges megvizsgálni, miként javítható a hatékonysága a rendelkezésre álló összeg felhasználásának. Központi nyilvántartás vezetése: 2012-től normavesztést eredményez a napi jelentés elmaradása. Eredményeképp láthatóvá válik hány személy, milyen területi megoszlásban kerül ellátásra.

Egészségügyi ellátás 2010-ben a kezelésre leggyakrabban a kannabisz használat (71%-a), az amfetamin típusú stimulánsok (12,5%), és az opiátok (8,5%) használatával összefüggésben került sor. A pszichiátriai/addiktológiai betegek ellátását végző intézményrendszer évek óta gyorsan változó szabályozási feltételrendszerben működik. A járóbeteg-ellátás finanszírozási koncepciójának változásaként a gondozási tevékenység újraszabályozása volt az egyik leglényegesebb változás (teljesítmény-finanszírozás). Jelentős humánerőforrás-hiány: a pszichiátria, gyermek-és ifjúságpszichiátria hiányszakma 2012-ben! Az addiktológiai járóbeteg-ellátás meglehetősen inhomogén képet mutat. A betegek mintegy 80%-át mindössze 15-20 intézmény kezeli, az illegális szereket fogyasztók ellátása tehát kevés számú ellátóhelyen, elsősorban a drogambulanciákon összpontosul. Nem épült ki a teljes ellátási spektrum. Bizonyos ellátási modalitások részben vagy egészben hiányoznak (pl. high security egység, forenzikus ellátás, gyermek addiktológiai ellátás) 2007-es struktúraátalakítás a fekvőbeteg aktív kapacitások csökkentését eredményezte (pszichiátria -24%, addiktológia -18%). A csökkentést nem követte sem a krónikus sem a rehabilitációs ágyszám növelése, sem a járóbeteg-ellátás kapacitásainak fejlesztése. OPNI (2007), Országos Addiktológiai Intézet (OAI) bezárása (2008).

Javasolt fejlesztési irány: Az ellátórendszer hozzáférhetőségének javítása, a területi egyenlőtlenségek csökkentése. A felépülés-alapú ellátási modell követelményeinek a jelenlegi intézményrendszer csak korlátozottan képes megfelelni. Az ellátórendszer több ponton kapacitáshiánnyal küzd, leginkább a kábítószer-használó gyermek- és fiatalkorúak, valamint a többszörösen visszaeső, a rejtőzködő és a komorbid szerhasználók ellátásának megoldatlansága szembeötlő. Ezek fejlesztése feltétlenül szükséges. Törekedni kell a pszichoszociális beavatkozások minél hatékonyabb alkalmazására, valamint az intravénás szerfogyasztáshoz kapcsolódó fertőző betegségekben szenvedők kezelésbe irányítására. Elő kell segíteni az egészségügyi és szociális ellátások összehangolását, a beteg- és kliensutak áttekinthetővé tételével párhuzamosan. A problémás szerhasználók és függők körében növelni kell a kezelésbe kerülők arányát, törekedni kell a megfelelő ideig történő kezelésben tartásukra.

Drogterápiás közösségek-rehabilitáció Az egészségügyi szolgáltatást és szociális szakosított ellátást nyújtó drogrehabilitációs intézetek egyidejűleg 353 kliens befogadására képesek. Cél: szervezett és strukturált közösség segítségével a szermentesség kialakítása és fenntartása. Fejlesztési irány: differenciált ellátás kialakítása (addiktológiai problémával küzdő gyermekek és serdülők, illetve egyéb speciális célcsoportok ellátásának biztosítása, szakmai hátterének kialakítása). Minőségbiztosítási és hatékonysági szempontok.

Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok A drogfogyasztással összefüggő problémák kezelése érdekében minden KEF-nek képesnek kell lennie: a térségben adódó egyes szolgáltatási területekhez kapcsolódó (drogprevenciós, egészségfejlesztési, kezelési, ellátási, és kínálatcsökkentési) szükségleteket felmérni és megoldási javaslatokat kidolgozni. az egyes szolgáltatási területekhez kapcsolódó programok lebonyolítását kezdeményezni és megvalósítását összehangolni, az egyes szolgáltatási területeken belül prioritásokat felállítani, a szolgáltatási területekhez kapcsolódó helyi tevékenységek, programok, fejlesztések megvalósulását koordinálni, éves cselekvési tervet készíteni, annak végrehajtását koordinálni és értékelni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! eva.muller@nefmi.gov.hu