Előadás a Debreceni Ítélőtáblán március 20-án JÓ HALÁL-E A JÓ HALÁL? Dr. Ferencz Árpád tudományos főmunkatárs (DRHE)

NÉHÁNY ELŐZETES MEGJEGYZÉS Emberi élet kezdetének és végének kérdése már az emberiség kezdeteitől foglalkoztatta a gondolkodókat A kezdetre és a végre való tudatos reflexió ugyanakkor a bioetika olyan vidékére kalauzol, ahol az életet érintő nagy döntések megtörténnek, s ahol határhelyzetben kell sokszor nagyon súlyos erkölcsi döntéseket hozni

Bioetikai kérdések morális relevanciája tekintetében az ember életében először is mindig egy intuitív nyugtalanság áll, mely mindenfajta erkölcsi értékítéletet megelőz, s ha nem is elégszünk meg ezzel a nyugtalansággal, de mindenképpen meghatározó mozgatója erkölcsi értékítélet-alkotásunknak. Így van ez az eutanázia kapcsán is.

Morális ítéletalkotásainkban az intuitív és reflexív elemek egyaránt fontos szerepet játszanak és ez az eutanázia tekintetében fokozottan is érvényes Az eutanázia, az emberhez méltó halál kérdése a görög-római filozófia nemesség és méltóság ideáljához kapcsolódik és annak örökségeként hat az európai kultúrában, s ilyenformán a nyugati típusú európai társadalmak egyházainak ítéletalkotási folyamataiban is

FOGALMI TISZTÁZÁS Eutanázia- ellentmondásos fogalom Két szélsőség: Ókorban még „a jó halálhoz”, azaz az emberhez méltó halálhoz való segítés ebből az újkor az életre méltatlan élet megsemmisítését alkotta (a nemzetiszocialista Németország hivatalos adatai: között megsemmisítettek: szellemileg visszamaradt gyermeket, szellemileg visszamaradt felnőttet, epilepsziában szenvedőt, fogyatékost)

AZ EUTANÁZIÁT (IS) ELŐKÉSZÍTŐ NÁCI PROPAGANDAANYAGBÓL

1939. szeptember 1-. Hitler egy visszadátumozott paranccsal elrendelte a „T 4 Akciót” ( nevét a szervező intézmény székhelyéről kapta :Tiergartenstrasse 4) Az akcióban résztvevő orvosok csak az orvosi kartonok felülvizsgálásával, mindenfajta személyes konzultáció nélkül döntöttek kb ember életének kioltásáról A halál módja: méreg injekció, vagy gázkamra.

Az akciót a katolikus egyház erőteljes tiltakozására augusztusában állították le. A „14 f 13” akció keretein belül az előbbi tapasztalatokra építve a koncentrációs táborok fogvatartottjai közül kb „életre nem méltó életet” („lebensunwertes Leben”) semmisítettek meg.

FOGALOM MAI JELENTÉSTERÜLETEI A.) Eutanázia- szó szoros értelmében nem más, mint a haldoklónak való segítségnyújtás az élet megrövidítése nélkül. B.)Eutanázia tágabb értelemben, a haldoklónak való segítségnyújtás az élet megrövidülése kockázatának felvállalásával (indirekt eutanázia)

C.) Eutanázia tágabb értelemben, amikor ez alatt a reménytelenül szenvedők életének megrövidítését értjük. (asszisztált öngyilkosság) D.) Eutanázia, mint az életre nem méltó, „csökkent értékű” élet kioltása

FOGALOMTÖRTÉNET A fogalom eredeti összetétel szerint, „helyes, jó halált” jelentett (görög) Eu = helyes, jó + thanatos = halál Az antik szóhasználatban a könnyű, fájdalommentes halált értették alatta, melyben az élet beteljesedését látták Jó élet és jó halál összekapcsolódott (ars vivendi + ars moriendi)

16. Századi törölközőtartó Jellegzetes példája az ars vivendi- ars moriendi egymás mellett élésének

Kiemelendő: az antik világban az eutanázia NEM orvosi, vagy jogi, hanem filozófiai kérdés volt és keretei közé befért az élet esetleges megrövidítése is Egy bizonyos „Passzív eutanázia” már Platón államtanában is megjelenik, amikor azt fejtegeti, hogy az orvostudomány nem azért van, hogy a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseit meghosszabbítsa. (?) Idézet:

„Állítom tehát ennek tudatában, hogy Aszklépiosz is csak olyan emberekre gondolt, akik testi adottságuknál és életmódjuknál fogva általában egészségesek, s csak valami körülhatárolható betegségben szenvednek, és csupán ezeknek és az ilyen szervezetnek a kedvéért alapította meg az orvostudományt, amennyiben orvossággal vagy metszéssel kiűzte belőlük a betegséget, s aztán a megszokott életmódra utasította őket, nehogy az állam szerkezetét károsan befolyásolja; azt azonban meg sem kísérelte, hogy egy keresztül- kasul beteg szervezetnek apránként való kimeregetésével, majd újra feltöltésével az ember életét hosszúvá és elviselhetetlenné tegye, s tőlük, ami nagyon valószínű, megint csak ilyen ivadékok szülessenek; ellenben az volt a felfogása, hogy aki az átlagos élettartamot végigélni nem képes, azt nem is szabad gyógyítani, mert az sem az illetőnek sem az államnak nem érdeke […]másfelől pedig úgy vélekedtek, hogy egy természettől fogva beteges és mértéktelen ember életének a megnyújtása sem neki, sem másoknak nem áll érdekében, s nem az ilyenekért van az ő tudományuk, sőt az ilyeneket nem is szabad gyógyítani, még ha Midasznál gazdagabbak is. “

A keresztyén Európa az eutanázia gondolatát is elveti egészen a 16. és 17. századig Morus Tamás: Utópia - Mivel az emberi élet értelme az élvezet-elv, megengedhető, hogy a gyógyíthatatlan betegek életét megszüntessék, ha a köz terhére vannak. Hangsúlyos ez esetben az érintettek önkéntes döntése

1605- Francis Bacon ír az „euthanasia exterior” Orvosi feladattá teszi és értelme: orvosilag segített könnyű halál abban az esetben, ha gyógyulásra más nincsen remény sem Az eutanázia, mint jó halál gondolata azonban az európai kultúrtörténetben egészen a 19. századig mintegy tabutéma

1883- Friedrich Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra Amennyiben az élet csak szenvedés, ezt megrövidíteni az embernek erkölcsi kötelessége, mivel a szenvedők fölöslegesek Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódik az első nyilvános eutanáziát támogató irat 1920-ból

Karl Binding (jogász) és Alfred Hoche (pszichiáter) az életre nem méltó élet megsemmisítéséről értekeznek ebben Érvük: az 1. Világháború utáni időszakban a gazdasági világválság közepette az emberi élet már nem feltétlen érték és a gyógyíthatatlan betegek és a „szellemi halottak” megölése nemzetgazdasági szükségszerűség

A 20. század 30-as éveiben megjelenik az élethez való joggal párhuzamosan a halálhoz való jog gondolata Ennek népszerűsítésére alakul meg pl. az USA-ban a „Society for the Right to Die” és Nagy Britanniában a „Voluntary Euthanasia Society”

TEOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSEK Teológiailag az eutanázia aktív formáját a keresztyén teológia nem tartja megengedhetőnek Az Isten képére formált ember fő sajátossága, hogy azáltal, hogy az életet Istentől kapta, alapvető felelőssége van Isten felé. Ennek következménye a felebarát, azaz a másik ember irányába megmutatkozó szolgáló szeretet

Az istenképűre teremtett ember hordozza a nem vele született, de neki tulajdonított emberi méltóságot A méltóság „dignitas aliena”, ennek megőrzése és megóvása az ember felelőssége. Ezt a méltóságot alapvetően és elsődlegesen Istenhez való viszonyunk határozza meg

Az élet alapvető méltósága nem funkcionalitásán, hasznosságán vagy függetlenségén nyugszik. Nem befolyásolja a cselekvőképesség hiánya, és nem is csökkenti az az érzés, hogy többé semmi öröm nem lelhető az életben. Ebből levezethető felelősségünk azokért, akik az élet és a lét peremére szorultak, azaz halálosan beteg és szenvedő embertársaink irányába is.

A fájdalmakkal, szenvedéssel és kétségbeeséssel teli életet élő, súlyosan beteg és haldokló emberek gondozásának felelőssége nem azon múlik, vagy abból ered, hogy van-e esély arra, hogy egészségesebb és jobb állapotba hozzuk a beteget, hanem az emberi élet alapvető méltóságából, amely az Istennek az emberekkel való teremtő és megigazulást adó kapcsolatára épül. A gondozás ilyen értelmezéséhez fontos dimenziót ismerhetünk fel a palliatív ellátás fogalmában és gyakorlatában, mint a nemzeti egészségügyi szolgáltatások egyre természetesebbé váló alkotóelemében.

. A keresztény hagyomány folyamatosan hangsúlyozza a súlyosan beteg emberek és a haldoklók szolgálatát, akkor is, amikor nincs remény sem gyógyulásra sem javulásra, s ezáltal annak az erős álláspontnak ad teret, hogy fenn kell tartani azt a gondozást, amely az élet utolsó óráiban képes a fájdalmat, a terheket és a kínokat csillapítani.

Ebből következőleg: a protestáns egyházak felismerik a felmerülő bonyolult erkölcsi problémát és az ebben foglalt komoly erkölcsi meggyőződéseket, de mégsem készek arra, hogy minden esetben és abszolút rosszként elutasítsák (például) a tartós vegetatív állapotban lévő betegek táplálásának megszakítását.

Az erkölcsi meggyőződések és értékelések nem csak a döntésekre vonatkoznak, hanem arra az egész folyamatra is, amelynek során a döntésre jutunk. A páciens tájékozott és explicit kívánságát, amely a további kezelések ellen szól, tiszteletben kell tartani. Így amikor egy páciens már 'nincs magánál', de korábban előzetes utasítást fektetett le a kezelésére vonatkozóan, akkor az a döntés során jelentős súllyal essen a latba, különösen ha nincs okunk azt hinni, hogy az utasítás többé már nem a páciens akaratát tükrözi.

Ha és amennyiben nincsen rendelkezés a konzultáció igen fontossá válik Ezeknek mindig inkluzívaknak kellene lenni, amelyek magukban foglalják a szakmabeliek, az egészségügyi személyzet és a tanácsadók széles körét. A közeli családtagokat, a rokonokat és a barátokat, akik jól ismerik a pácienst, és akiktől ésszerűen elvárható, hogy szívükön hordozzák a páciens érdekeit, teljes mértékben be kellene vonni a tárgyalásba, és elegendő időt és teret kell nekik adni arra, hogy megbékéljenek a döntéssel csakúgy, mint szerettük várható elveszítésének gondolatával.

Azonban nem lenne szabad rájuk helyezni a végső döntés meghozatalának terhét. A döntést soha nem az egyén, de egy kollektív kell meghozza.

ÖSSZEFOGLALÓ TÉZISEK 1. A protestáns egyházak szerint az eutanázia, mint megoldás, mélyen problematikus, számos okból kifolyólag. Ellentmond a legmélyebb erkölcsi meggyőződések némelyikének, nem csak a keresztény hagyományra, hanem egy szélesebb közös erkölcsi örökségre nézve is. Nevezetesen azzal az elvvel áll szemben, hogy az ártatlan életet nem szabad elvenni, hanem védeni kell, különösen a gyenge és sebezhető életet.

2. Az autonómia érve és a jótékonyság érve nem rendelkeznek olyan súllyal az erkölcsi vitákban, hogy feltétlen módon igazolhatnák az eutanázia létjogosultságát 3. Az eutanáziát nehéz összeegyeztetni a keresztény hagyomány hitének és meggyőződésének egyik legfontosabb és legtartósabb elemével, tudniillik azzal, hogy az emberi élet alapvető és elidegeníthetetlen méltósága független az önrendelkezés képességétől és tevékenységeitől, viszont arra a teremtő és megigazulást adó szeretetre épül, amelyet az ember Krisztuson keresztül Istentől kap.

4. az emberi méltóság abban a tényben áll, hogy Isten a gyengékben mutatja meg erejét, és hogy az emberi létet épp annyira határozza meg a szenvedésre való képesség, mint a szeretetre való képesség. Az protestáns egyházak szerint a kérésre történő gyilkossághoz, az öngyilkossághoz, vagy az asszisztált öngyilkossághoz való egyetemes jogot nem lehet etikailag igazolni, ezért a protestáns egyházak felismerik az aktív eutanázia jogi szabályozásának szükségességét.

5. Az emberekkel való törődés és a lelki vigasz felajánlása lényegi része az 'egyház létének'. Ez egyértelmű feladatot jelent az egyházak számára a civil társadalomban. Arra hívattak el, hogy hangot adjanak tiltakozásuknak akkor, amikor az életet védeni szándékozó törvényes korlátokat lerombolják. Arra hívattak el, hogy nyilvánosan szót emeljenek annak érdekében, hogy a kórházak és az ápolóotthonok megkapják a megfelelő forrásokat a haldoklókról történő lehető legjobb gondoskodáshoz. Az a feladatuk, hogy olyan társadalmi környezet kialakítása érdekében szólaljanak fel, amely a teljes életet segíti elő a társadalom minden tagja számára, beleértve azokat is, akik közel állnak a halálhoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!