TÉVHITEK ÉS A VALÓSÁG GONDOLATVÁZLATOK A SÉRÜLT EMBEREK ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATÁRÓL
TÉVHIT: A fogyatékosság egy ritka, patológiai állapot VALÓSÁG: A fogyatékosság az élet természetes velejárója, szinte mindenki érintett, különösen életkorunk előrehaladtával.
TÉVHIT: A fogyatékosság többnyire az idősebb korosztály rákfenéje. VALÓSÁG: A tevékeny életükben valamilyen módon gátolt személyek 68%-a 65 évnél fiatalabb.
TÉVHIT: A fogyatékossággal élő személyek a népesség egy kis szegmensét teszik ki. VALÓSÁG: A fogyatékossággal élő személyek az ország népességének legnagyobb összefüggő kisebbségi csoportját alkotják.
TÉVHIT: A fogyatékossággal élő személyek nem képesek alkotó munkát végezni VALÓSÁG: A fogyatékossággal élő személyek 25%-a főállásban dolgozik
TÉVHIT: A fogyatékosság csupán csak orvosi probléma. VALÓSÁG: A fogyatékossággal élő személyeknek az önálló életet biztosító feltételek az optimális életkörülmények.
TÉVHIT: Az esélyegyenlőségi törvény megoldotta a középületek akadály- mentes megközelítését a fogyatékossággal élő személyeknek. VALÓSÁG: A fogyatékossággal élő személyek továbbra is jelentős akadálymen- tességi nehézségekkel néznek szembe, úgy mint építészeti, fizikai, kommunikációs és viselkedésbeli korlátok által támasztott gátak.
TÉVHIT: Az építészeti akadálymentességet egy szűk réteg élvezi. VALÓSÁG: A társadalom veszít amikor egy tagja alapvető hétköznapi tevé- kenységek gyakorlásának a lehetőségétől elesik. A fogyatékos személyeket, akik a társadalom 10%-át teszik ki ugyanazok az alapvető emberi jogok illetik meg, mint a nagy többséget.
TÉVHIT: Az esélyegyenlőségi törvény megoldotta a tömegközlekedés akadálymentesítését. VALÓSÁG: A tömegközlekedés még mindig rémálmot jelenthet fogyatékos- sággal élő személyeknek.
TÉVHIT: Sérült gyermekek integrált beiskolázása csökkenti az oktatás színvonalát. VALÓSÁG: A tanárok és szülők meggyőződése, hogy az integrált oktatás minden diák hasznára válik.