A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Bodó Csanád ELTE, Budapest

NKFP 5/056/2004. sz. pályázata (futamidő: 2004–2007., projektvezető: Kiss Jenő) Az előadáshoz nyújtott segítségért köszönet Vargha Fruzsina Sárának, Vékás Domokosnak és Eris Elvirának.

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában – Etnolingvisztikai és nyelvi vitalitás – A moldvai magyar–román nyelvcsere általános jellemzése – A terjedő innovációként értelmezett folyamat területisége – Két feltevés a nyelvcsere területi megoszlásáról

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Az etnolingvisztikai vitalitás (EV) elmélete (Giles, Bourhis és Taylor 1977) objektív EV: –státus (gazdasági, politikai stb.) –demográfia (területi koncentráció, vegyes házasságok stb.) –intézményi támogatás (iskolák, média stb.)

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Az objektív EV demográfiai tényezője – megoszlás: területi koncentráció, számarány – számok: abszolút számok, születési arány, vegyesházasságok, el- és bevándorlás

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Az EV elméleti kiterjesztése a) beszélőközösségi vitalitás: a nyelvi/etnikai/vallási csoport vitalitása b) nyelvi vitalitás: a nyelvi/etnikai/vallási csoport nyelvi repertoárját alkotó nyelvváltozatok vitalitása

Tánczos Vilmos becslése a magyarul (fekete körcikk) és a csak románul (szürke körcikk) beszélő moldvai katolikusok arányáról az egyes településeken az 1990-es évek első feléről (Tánczos 1997)

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Mi a nyelvi vitalitás? – A nyelvi vitalitás nem azonos a nyelvtudással. – A nyelvi vitalitás viszonyfogalom. – Egyik központi összetevője a nyelvválasztás gyakorisága, a másik a nyelvátadás folytonossága. – Egy beszélőközösség helyi nyelvváltozatáról akkor mondhatjuk, hogy relatív vitalitása nagy mértékű, ha a beszélők különböző kontextusokban gyakran használják ezt a változatot, valamint továbbadják a felnövekvő korosztályoknak.

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában A moldvai magyar–román kétnyelvű beszélőközösségek nyelvi vitalitásának általános jellemzése:  folyamatban lévő változás: a román nyelv használatának növekvő gyakorisága  a nyelvi szocializáció nyelvének megváltozása: magyar  román

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Módszerek I. a MCsNyA. követéses vizsgálata (a kutatás fő célkitűzése diakrón és multimédiás, “beszélő” nyelvatlasz létrehozása) kvótamintás adatfelvétel: falvanként 3 korosztály (6–6 fő), 2 nem (9–9 fő) a nyelvföldrajzi rész (250 kérdés) mellett nyelvszociológiai kérdések az adatközlők nyelvtudásáról, nyelvi attitűdökről, a beszélők nyelvválasztásáról egyes kétnyelvű beszédpartnerekkel

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Módszerek II. a nyelvválasztási adatok skaláris jellege: a magyar és a román nyelv használatának gyakorisága önbevallás alapján látszólagosidő-vizsgálat (3 korcsoport)

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában A magyar nyelvi vitalitás jellemzői Moldvában 1. tétel: a román nyelv használatá- nak növekvő gyakorisága – lásd a szülőkkel választott nyelv megoszlását tíz faluban életkori csoportok szerint (N = 170)

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában

A magyar nyelvi vitalitás jellemzői Moldvában 2. tétel: a nyelvi szocializáció nyelvének megváltozása – lásd a különböző korú beszédpartnerek- kel választott nyelvre vonatkozó kérdésre adott válaszok megoszlását tíz faluból

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában

Nyelvválasztás az idősebb beszéd- partnerekkel (az adatközlő nagyszülei és szülei): magyar (fekete), magyar és román (kék) román (piros)

Nyelvválasztás az egykorú beszéd- partnerekkel (házastárs, testvér, kortárscsoport): magyar (fekete), magyar és román (kék) román (piros)

Nyelvválasztás a fiatalabb beszéd- partnerekkel (gyerekek, unokák): magyar (fekete), magyar és román (kék) román (piros)

Idősebbekkel

Egykorúakkal

Fiatalabbakkal

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában Feltevések a magyar nyelvi vitalitás területiségéről I/1. hipotézis (területi koncentráció): Azokra a településekre, amelyek a nyelvi/etnikai/vallási közösség valamely viszonylag homogén tömbjébe tartoznak, nagyobb arányú nyelvi vitalitás jellemző.

A területi koncentráció mutatója 1 = nagyobb tömb központi települése (Trunk, Klézse, Somoska) 2 = nagyobb tömb periferikus települése (Lujzikalagor) 3 = kisebb tömb központi települése (Szitás, Újfalu) 4 = kisebb tömb periferikus települése (Szőlőhegy, Bahána) 5 = szórvány (Pusztina, Frumósza)

Feltevések a magyar nyelvi vitalitás területiségéről I/2. hipotézis (területi koncentráció): A területi koncentráció egyes településekre jellemző mutatójának értékei egyenesen arányosan növekednek a románnyelv-választás gyakorisági mutatóival.

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában

Feltevések a magyar nyelvi vitalitás területiségéről II. hipotézis (számarány): II/1. Ahol a nyelvi/etnikai/vallási közösség nagyobb arányban van jelen, nagyobb arányú nyelvi vitalitás figyelhető meg. – De hogyan határozzuk meg az “ahol”-t?

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában A közösség számarányának vizsgálatához a többség releváns alcsoportjait kell azonosítani. A nyelvi folyamatok szempontjából azok a többségi csoportok lehetnek jelentősek, amelyek nyelvi mintát kínálnak a szocializáció új útjaihoz. Ezeknek a csoportoknak a hatását a gravitációs modellben elemezzük.

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában A gravitációs modell  az innovációk térbeli terjedésének humán geográfiai elmélete (T. Hägerstrand)  nyelvészeti alkalmazásai (P. Trudgill, Hernández Campoy)  I(a-b) = (Pa * Pb)/d(a-b) 2  az elmélet kritikája: eltekint (a) a távolság perceptuális és szociális tényezőitől, (b) a közösségek társadalmi rétegzettségétől

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában A gravitációs modell alkalmazása a román nyelvű szocializáció mint nyelvszociológiai innováció térbeliségének elemzésében II/2. hipotézis: Az újításban való részvétel intenzitása egyenesen arányos a település lakosságának nagyságával és fordítottan arányos a gravitációs központtól (közeli város) való távolsággal

A környéki város hatásának mutatója Pl. Bákó (a) hatása Klézsére (b): I(a-b) = Q * (Pa * Pb)/ d(a-b) 2 = * fő * 4366 fő /40 perc 2 = 48

Bodó Csanád: A magyar nyelvi vitalitás területisége Moldvában

Következtetések A nyelvi vitalitás elméletének demográfiai összetevője elégtelenül ad számot a nyelvcsere folyamatának területiségéről. A folyamat mint innováció a vizsgált esetben nem áll összefüggésben a területi koncentrációval. Többnyire a gravitációs elméletből levezetett feltevésnek megfelelő tendenciát mutat, de nem teszi lehetővé az alternatív közösségi válaszok elemzését. A nyelvcsere teljesebb megértéséhez Fishman klasszikus kérdését (Who speaks what language to whom and when?) ki kell egészíteni a “hol?”-ra vonatkozó kérdéssel.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! TOVÁBBI RÉSZLETEK MEGTEKINTÉSÉHEZ KERESSE FEL A HONLAPOT