DIDAKTIKA ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS II. Dr. Földes Zoltán DIDAKTIKA ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS II. Az oktatás folyamata II. Konzultáció

Amiről szó lesz: A folyamat felépítése, struktúrája (makro- mikro szerkezete) ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés a folyamat tervezési szintjei

AZ OKTATÁSI FOLYAMAT STRUKTÚRÁJA ismeretszerzés alkalmazás makro- struktúra rendszerezés rögzítés ellenőrzés értékelés A figyelem felkeltése, informálás a célokról Előzetes ismeretek felidézése Az új ismereteket megalapozó tények biztosítása Tények, jelenségek,folyamatok elemzése Fogalomalkotás, következtetések levonása Rendszerezés és rögzítés A tanultak alkalmazása A teljesítmények mérése, értékelése A folyamat mikro- strukturális elemei Az oktatási folyamatban permanensen vissza-vissza térő feladatokat oldunk meg, és ezáltal építjük fel azokat az oktatási eseményeket, amelyek valamennyi elméleti és gyakorlati tantárgy oktatásában közösek. Ezáltal egy olyan sorrendhez jutunk, amely leképezi a tantervi téma feldolgozásának objektív menetét. Ezután megadhatjuk azt a definíciót, amely az oktatási folyamat szerkezetének lényegét tükrözi vissza: “Az oktatási folyamat a motivált ismeretszerzés és alkalmazás komplex fázisainak ciklikus váltakozása. Ebben a folyamatban a tanulói attitűdök tudatos alakítása-formálása történik, s az egész tevékenységben a formatív és szummatív értékelések permanens megvalósítása valósul meg.” /Nagy S. 1997. 69. old./ Ez a definíció megfogalmazza tehát, hogy a tanítási tanulási folyamatban a tanulók személyisége (a tanulás révén) változik/fejlődik, ami a tanári-tanulói tevékenységek során, a rendszeres visszacsatolások révén rögzül és valósul meg. Az oktatási folyamat két nagy komplex fázisáról szoktunk beszélni /Nagy László nyomán/ az ismeretszerzés és az alkalmazás és ezeket kiegészítő rendszerezés (rögzítés) és az elengedhetetlen ellenőrzés (mérés, értékelés) fázisairól. Ezek a makrostruktúrális elemek, amelyek a dinamikus oktatási tevékenységben permanensen jelennek meg. Az ezeken belül megfogalmazott részműveletek képezik az említett nagyobb tevékenység mikrostruktúrális alkotóelemeit. Az oktatási folyamat a gyakorlatban is jól használható szerkezeti elemeit Nagy Sándor az alábbiakban rendszerezi: A figyelem felkeltése, a tanulás motivációjának biztosítása. A tanuló informálása a célról. Az előzetes ismeretek felidézése. Az új ismeret “ténybeliségét” biztosító jelenségek, folyamatok (tárgyak) prezentálása. A tények, jelenségek, folyamatok stb. sokoldalú elemzése. A fogalomalkotás, következtetés (szabály) megszövegezése. A rendszerezés és rögzítés. A tanultak alkalmazása. (visszacsatolás) A teljesítmény mérése, értékelése (elismerés, kompenzálás)

Az ismeretelsajátítás és alkalmazás folyamatának szervezése Tanári tevékenységek, és elvek Tanulók , csoportok helyzete Motiválás Aktivizálás Érthetőség elve Szemléltetés Tudományosság elve Differenciálás Fokozatosság elve Visszacsatolás Megerősítés Fejlettség Sajátosság Előzetes ismeret Tapasztalat Összetétel Az előzőekben láthattuk, hogy az oktatási folyamat komplex fázisaiban megjelennek a didaktikai főfeladatok (ezek a makrostruktúrális elemek), amelyek tervezhetők, dokumentumokban rögzíthetők. A folyamat mikrostruktúrális elemei pedig azok a tanári tevékenységek, amelyeket szintén meg kell tervezni, de itt már a konkrét tanuló csoportra/egyénre vonatkoztatva. Az oktatónak tehát tudnia kell az adott órára való felkészülése során, hogy milyen a tanulók, illetve tanulói csoportok helyzete, állapota, előzetes ismeretei stb. Ezeket a szempontokat tükrözi az ábra baloldali csoportja. Ezek után tervezhetőek azok a tanári tevékenységek, és pedagógiai elvek, (az ábra jobb oldali csoportja) amelyek a tananyag feldolgozását lehetővé teszik, végső soron garantálják. Az ismeretelsajátítás és alkalmazás folyamatának szervezési elveit és tevékenységeit az alábbiakban röviden jellemezzük: Motiválás: Tanulásra mozgósító különböző pedagógiai eljárások összessége, melyekkel felébreszthető a tanulási kedv. Aktivizálás: Olyan szervező, irányító folyamat, melynek célja a tanulók belső aktivitásának kialakítása. Érthetőség: Olyan folyamat, melynél a tananyag világossá tétele a cél. Függ a tanulók előismeretétől, és a differenciált pedagógiai módszerektől. Szemléltetés: Szemlélet felhasználásával, kézzel fogható tárgyak bemutatásával, modellezésével, ábrázolásával történik. Tudományosság: tudományosan igazolt ismereteket kell tartalmazni a tananyagnak. Figyelembe véve a tanulók életkori sajátosságait, tapasztalatait de az egyszerűsítés nem mehet a szakszerűség rovására. Differenciálás: A gyermek életkori sajátosságának, érdeklődésének, eltérő jellegének figyelembevétele. Fokozatosság: Minden új anyag az előzőre épül, s egyben előremutat a következő szintre. Visszacsatolás: A tanárnak folyamatos tájékoztatást kell kapnia a tanulók előrehaladásról, fejlettségi szintjükről Megerősítés: A tanár által a tanulóknak adott visszajelzés.

ISMERETSZERZÉS A tanulás pszichikus feltételeinek megteremtése • motiváció: a figyelem felkeltése, a célkitűzések pontos megfogalmazása eszközei: a probléma-megfogalmazása részcélok és feladatok kijelölése a csoport facilitálása ( + hangulat-érdeklődés felkeltése, kialakítása) - Metodika és munkaforma kiválasztása az új ismeret elsajátításához - A tananyag differenciált elemzése - Induktív-deduktív következtetések levonása, direkt-indirekt bizonyítások Az ismeretszerzés Az ismeretszerzés komplex fázisa az alábbi részmozzanatokat tartalmazza: - A tanulás pszichikai feltételeit biztosító különböző változatai,: a motivációk, a figyelem felkeltése Célkitűzések probléma-célkitűzés Részletcélkitűzés hangulat- és érdeklődéskeltések Az új ismeretek elsajátításához, a tényanyag tanulási stratégiák szerinti biztosítása, a tényanyaggal kapcsolatos differenciált elemző tevékenység, a képességfejlesztés szempontjából fontos induktív és deduktív következtetések, direkt és indirekt bizonyítások lebonyolítása, elsődleges rendszerezések és elsődleges rögzítések, az ellenőrzés bizonyos változatai Mindezek a részmozzanatok sokféle egymásmellettiségben és egymásutániságban jelentkezhetnek az új ismeretek feldolgozásában. Ezeket megközelíthetjük: a pedagógiai tapasztalati modellek felől, a feldolgozás során lezajló pszichikus folyamatok irányából. A konkrét tényeknek, anyagoknak a tanulók elé tárásakor az érzékelés és az észlelés játszik elsődleges szerepet. Különbséget kell tenni azonban a közönséges észlelés és a megfigyelés között. Az utóbbi tudatos, tervszerű, gondolkodó észlelés. A tényanyaggal való megismerkedés csupán kiindulási lehetőség a pedagógiai megismerésben. Szükség van arra, hogy a megismert tényeket, indukciós anyagokat, észleléseket, megfigyeléseket elemeire bontsuk. Megvizsgáljuk a részek tulajdonságait az egymáshoz való viszonyukat, megállapítsuk a mellékes ismérveket és kiemeljük a lényeges sajátosságokat. Ez az elemzési folyamat elválaszthatatlan a konkrét tényektől. Az elemzés során az analízis és szintézis logikai műveletét hajtjuk végre. Amikor pedig az elemzés eredményeként felfedezett lényeges jegyeket egységbe foglaljuk, fogalmakat, szabályokat, tételeket, normákat alkotunk, a tanítási-tanulási folyamat egyik legfontosabb mozzanatát, az absztrakciók és általánosítások megalkotását végezzük el. Az általánosításokhoz indukció és dedukció útján juthatunk el. Az általánosítás és fogalomalkotás eredményét igen gyakran definíciókban foglaljuk össze. Állandóan szemelőt kell tartanunk, hogy a tapasztalati ismeret olyan mozgékony fogalmakból és műveletekből tevődik össze, amelyek rendszer-együttesekben csoportosulnak, s ennek révén rendkívül széles körű alkalmazási és általánosítási lehetőségük van. /Hans Aebli, 1951/ - Elsődleges rendszerezések és rögzítések - Az ellenőrzés különböző formáinak és szintjeinek végrehajtása

I. Ismeretfeldolgozás frontális osztálymunkában II. Ismeretfeldolgozás csoportmunkában III. Ismeretfeldolgozás individualizált munkában a) hagyományos induktív (empirikus jellegű feldolgozás) a) csoportmunka azonos feladatokkal a) programozott tanulás lineáris programmal b) cselekvésből kiinduló ismeretfeldolgozás b) csoportmunka eltérő feladatokkal b) programozott tanulás elágazó programokkal c) problémából kiinduló ismeretfeldolgozás c) csoportmunka speciális programozott anyaggal c) számítógéppel segített tanulás d) alkalmazó jellegű deduktív ismeretfeldolgozás   e) vita és szeminárium jellegű tanulói munkát biztosító ismeretfeldolgozás f) önálló tanulói megfigyelés, ill. tanulói kutatáson alapuló ismeretfeldolgozás Az ismeretszerzés komplex fázisával kapcsolatos ismeretelsajátítási variációknak a rendszere látható a dián. A háromféle megvalósítása az ismeretszerzésnek számos módszertani kérdést érint. (amivel 3. és 4. konzultáción foglalkozunk). Itt csupán fel szeretném hívni a figyelmet, az első, a frontális formában szervezendő tananyag-feldolgozás milyen sokféle formát és módszert képvisel, és nem csak a hagyományos induktív feldolgozást.

ALKALMAZÁS FŐ CÉL, ÉS FELADAT : az ismeretek tudatosítása, alkalmazási körének kiszélesítése Az alkalmazás fogalmi tisztázása, értelmezése, gyakorlati „hasznossága” Az alkalmazás különböző szintjeinek bemutatása Az alkalmazások osztályozásának megadása RENDSZEREZÉS Elsődleges rendszerezés (tanóra/ aktuális ismeretek kötése) Parciális rendszerek kialakítása (tematikus egység/ ismeretek belső rendszerek kiépülése) 3) Komplex rendszerek kialakítása (tantárgyra, ill. tantárgyi integráció) Az alkalmazás Közismertnek tekinthetjük azt, hogy minden új ismeret megértéséhez, minden új fogalom kialakításához felhasználunk valamit a már meglévő ismereteink állományából. Az új ismeretek megértése feltételezi az előzetes ismeretek felidézését, felhasználását, alkalmazását is. A megszerzett ismeretet feladat- és problémamegoldásokban alkalmazzuk, különböző módszerekkel gyakoroljuk; ennek eredménye pedig; a jártasság és készség szintek kialakulása lesz. Amikor alkalmazásról beszélünk, mindig ezekre a nagyon jól megszervezett és irányított tevékenységekre gondolunk. A manapság egyre fokozódó iskolareformok tendenciái jól mutatják, hogy a fő teendők egyike éppen az alkalmazások körének kiszélesítése, s ezáltal a személyiség fejlődése számára optimálisabb feltételek biztosítása az oktatás folyamatában. Az ismeretszerzéssel szoros kapcsolatban lévő alkalmazásnak az iskolai gyakorlatban is sokkal erősebben kell érvényesülnie. Ez a tanári tevékenység eredendő tanulásirányítói szerepkörét erősíti. Az alkalmazás didaktikai feladat megoldásakor legalább három lényeges kérdéskört kell tisztáznunk /Nagy S., 1988/: Meg kell kísérelni az alkalmazás fogalmi tisztázását, a szűkebb és tágabb értelmezés létjogosultságának igazolását. Át kell tekinteni az alkalmazás különböző szintjeinek széles skáláját. Meg kell adni az alkalmazás különböző változatainak áttekinthető klasszifikációját (osztályozását). A rendszerezés és rögzítés A rendszerezés és a rögzítés (összefoglalás) természetes módon következik abból a tényből, hogy az ismereteknek rendszerbe kell illeszkedniük. Meg kell tennünk azért, hogy az ismereteinket megőrizzük, emlékezetben tartsuk, mobilitásukat és alkalmazásukat a különböző feladat- és problémamegoldások esetében biztosítani tudjuk. A rendszerezéseket a következőképpen osztályozhatjuk /Nagy S. 1988/: Elsődleges rendszerezés: az aktuális ismereteknek a megfelelő ismeretekhez való kapcsolását jelenti. Parciális rendszerek kialakítása: adott tantárgyi fejezet (tematikus egység) belső rendszerének kiépülését jelenti. Átfogó rendszerek kialakítása: adott tantárgy egészére vonatkozó asszociációs rendszerét jelenti. Komplex rendszerek kialakítása: a kapcsolódó tantárgyak egészére terjednek ki és az integratív tantárgyak (ismeretrendszerek) kidolgozását jelentené. Napjainkban inkább csak törekvéseket látunk a gyakorlatban, igazi modellel még nem rendelkezik az oktatás gyakorlata. A rögzítés különböző változatai: a) Az elsődleges rögzítés két formája: az új anyag megszilárdításával egyidejűleg végezzük az elemzést és az általánosítást. Ezek az ún. szakaszos rögzítések. az általánosabb, amikor az új anyag feldolgozását “összefoglalásként” közvetlenül követi a rögzítés. b) A folyamatos rögzítésnek is több formája van: logikai rögzítés, amikor a rögzítéshez szervesen hozzákapcsoljuk annak logikai előzményeit. az alapvető tényeket és fő tételeket mindig aktivációra kész állapotban tartjuk. e) A befejező rögzítés egész témákra, fejezetekre, féléves, vagy éves anyagra vonatkozik és több előre tervezett órák sorozatából áll. Megállapíthatjuk, hogy a rendszerezés és a rögzítés egymástól elválaszthatatlan tartalmi és szervezeti kérdés, amit a pedagógusoknak szervező, irányító munkája során figyelembe kell venni. Ebben a tevékenységben nem a már megtárgyalt tananyag valamilyen reprodukálásáról van szó, hanem arról, hogy egy logikailag összetartozó nagyabb anyagrészt megfelelő rendezőelvek (szempontrendszerek) figyelembevételével minőségileg magasabb – hierarchia – szinten, de mennyiségileg tömörített formában tárgyaljuk. Fontos feladat itt a színtézisre való törekvés során az alapelvek, alapvető tények és összefüggések, majd pedig az általánosítások kiemelése, rögzítése. A rendszerezés és rögzítés, mint didaktikai feladat hatékony végrehajtása, (minden didaktikai feladatnál is érvényes) nagymértékben függ az alkalmazott módszerektől, szervezeti formáktól. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a rendszerezés és a rögzítés mind műfaji klasszifikációja, mind tartalmi és metodikai lehetőségei, mind pedig a szervezeti formák sokoldalúsága tekintetében belsőleg igen tagolt, variációit tekintve gazdag és színes fázisa a tanítási-tanulási folyamatnak. /Nagy S. 1988./ RÖGZÍTÉS Elsődleges rögzítés (szakaszos és általános) Folyamatos rögzítés (logikai és szinten-tartó) Befejező rögzítés (a teljes tananyagra vonatkoztatva)

ELLENŐRZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS - CÉLJA, FELADATA - FORMÁI MÉRÉSMETODIKAI KÖVETELMÉNYEI OBJEKTIVITÁS, VALIDITÁS (ÉRVÉNYESSÉG), RELIABILITÁS (MEGBÍZHATÓSÁG) Az ellenőrzés, értékelés Az ellenőrzés, mérés és értékelés problémái rendkívül sokoldalúak és a velük kapcsolatos pedagógiai megoldási javaslatok mindmáig több tekintetben nyitottak, esetenként vitathatók is. A mérésnek, ellenőrzésnek és az értékelésnek a tanítás-tanulás minden mozzanatában jelen kell lennie. Ilyenkor nem csak a tanulók tudását és gyakorlati tevékenységét ellenőirzzük, hanem saját munkánkat is lemérhetjük és tájékozódhatunk arról, hogy a tananyag mely részének oktatásában van/lehet javítandó probléma. Az ellenőrzés tehát ideális esetben és lényegét tekintve a tanárhoz érkező folyamatos visszajelentés, ennek alapján a tanulók tájékoztatása, teljesítményeik megerősítése vagy a hibák korrigálása /Vendégh S., 1979./ Az értékelés több, mint egy tanítási módszer, sőt a tanítás-tanulás olyan rendszerkomponense, amely az egész rendszer működésére kihat, s végeredményben lehetővé teszi a folyamat optimalizálását. /Nagy S. 1997. 82. o./ Fontos az is, hogy e didaktikai feladat végrehajtása során milyen mértékben tudjuk kifejleszteni tanulóinkban az önellenőrzés képességét és igényét, hogy a tanulók saját maguk legyenek képesek munkájuk eredményéről értékítéletet mondani és annak megfelelően korrigálni. Az önellenőrzés jelentősége a szakmai képzésben egyre inkább növekszik az új műveletek és tevékenységfajták elsajátításakor. Új jártasságok és készségek elsajátítása aktív önellenőrzés nélkül lehetetlen. Az értékelés mindig összehasonlítást jelent az adott szellemi vagy gyakorlati tevékenység céljával. Az ellenőrzés és értékelés a tanítási-tanulási folyamat permanens kísérő jelensége és az egyes szakaszokban önálló didaktikai feladatként is megjelenő igen lényeges része. A mérésnél a mérőeszközöknek általában három mérésmetodikai követelményt kell kielégíteniük: az objektivitás, a validitás (érvényesség) és a reliabilitás (megbízhatóság). A mérés, ellenőrzés és értékelés oktatási folytban betöltött szerepével, formáival és módszereivel, a mérőeszközök jellemzőiről a későbbiekben részletesen a mérésmetodika tantárgy keretében ismerkednek meg. .

Az ellenőrzés és értékelés helye a tanulási folyamatban BEFEJEZÉSE KEZDETE FOLYAMATA DIAGNOSZTIZÁLÓ SZUMMATÍV FORMATÍV A felhasználható előismeretek szint informáló értékelése A tanulási folyamatot befolyásoló formáló- segítő A tanulási folyamat lezáró-összegző értékelése FUNKCIÓI A mérésnek és értékelésnek formái; a diagnosztizáló, amikor a folyamat elején a tanár felméri az előzetes tudást. a formatív (formáló-segítő), amikor a tananyag-feldolgozás során ellenőrzik az ismeretelsajátítás mértékét, és a szummatív (lezáró-összegző) értékelés során egy szakasz végén mérik a megszerzett tanulói tudást. (Ilyen pl.: a témazáró, osztályvizsga, modulzáró vizsga, érettségi) Általában elmondhatjuk, hogy az ismeretszerzés, alkalmazás, a rendszerezés-rögzítés és az ellenőrzés-értékelés azok az alapvető didaktikai feladatok, amelyek a maguk kölcsönhatásában és egymásutániságában az oktatási folyamat előrehaladó mozgását megmutatják, és alapvetően meghatározzák a tanár tervező, szervező, irányító (szabályozó) és értékelő tevékenységét Indulási tudás és készségszintet feltáró Számszerű értékelést nyújt Gyakorlást szolgáló STANDARD MÉRŐLAPOK FELMÉRŐLAPOK MUNKA-ÉS FELADATLAPOK

Pedagógiai dokumentumok Tanterv A tan. Hét Sorsz. Óra A feldolgozandó téma (sorsz., megnevezése, a ráford. órák száma) óra sorsz. Feljegyzések (a pedagógus folyamatosan vezeti) Koncentráció: K, Szemléltetés: SZ, Tapasztalatok: T, Egyéb: E. A tan. óra anyaga Új fogalmak   Tanmenet Óra Did. felad. óratíp. Tananyag Jártasság készség képesség Konc. (külső, belső) A feldolgozás módja A felhaszn. eszk. szeml. Alk. Tap. irod.   Tematikus terv Időkeret Tananyag Módszerek, eszközök   óravázlat

Tanmenet A számítástechnika alapjai Óra Tananyag: A tananyag részletezése: Követelmény: Tapasztalat: 1. Az elektronikus számítógép A számítástechnika története Készítsen kiselőadást a tanultakról. Készítsen kiállítást a számítástechnika történetéről.   2. Az ENIAC A Neumann-elvek Neumann János életrajza ENIAC, EDVAC Készítsen kiselőadást az ENIAC készítéséről. Készítsen kiselőadást Neumann János életéről. 3. Számítógép-generációk I. generáció – elektroncsöves áramkörök II. generáció – tranzisztorok, diódák III. generáció – integrált áramkörök IV. generáció – mikroprocesszorok V. generáció – intelligens gépek Látogasson el a könyvtárba, végezzen kutatómunkát. Keressen a számítástechnika történetével kapcsolatos képeket. Keressen könyveket, amelyek a számítástechnika történetével foglalkoznak. 4. Összefoglalás, értékelés

Tematikus terv Témakör/óra Didaktikai feladatok/ makro-, mikro szintű Tananyag/ fogalmak, szabályok, törvények Célok/Követelmények jártasság, készség, képességfejlesztés Műanyagok 1-2.óra Ismeretszerzés: Figyelem felkeltése, tanulási célok kitűzése, szükséges előzetes ismeretek felidézése. Új ismereteket megalapozó tények biztosítása: jelenségek, vegyi folyamatok ismertetése, tanulmányozása, Fogalomalkotás, következtetések levonása, Tanultak alkalmazása; kérdések önálló megválaszolása, ok-okozati összefüggések indoklása Rendszerezés, rögzítés A szerves kémia alapfogalmai, és a kismolekulák átalakításának vegyi folyamatai ismétlés; szerves vegyületek fogalma, csoportosítása, jellemzői: Alkoholok, aldelhidek, szerves savak, zsírok és olajok, szénhidrátok, fehérjék. új ismeret: Polimerizáció, polikondenzáció, poliaddíció. ismeret, megértés, alkalmazás rutin feladatok szintjén; fogalom - meghatározás, képletek értelmezése ábrázolása, tulajdonságok felsorolása az átalakítás vegyi folyamatainak megértése, a definíciók szemléletes értelmezése. 3. óra Figyelem felkeltése, tanulási célok kitűzése, Tanultak alkalmazása feladatok megoldása munkalap segítségével. A műanyagok gyártása, gyakorlati jelentősége és felhasználási területe Műanyagok fogalma, vázszerkezete, csoportosítása (eredete, vegyi folyamata, hővel szembeni viselkedés szerint), A műanyagok halmazállapota, társító-anyagok. fogalom- meghatározás, értelmezése, szemléltetése, tulajdonság- funkció ok-okozati kapcsolatainak feltárása, csoportosítás, tulajdonságok felsorolása, beazonosítása példák alapján.

szemléltetés, prezentáció, multimédia Feldolgozási mód Koncentráció/ Külső-belső Taneszközök/ szemléltetés, prezentáció, multimédia Feldolgozási mód Alkalmazás; feladatok Irodalom Megjegyzés A kémia órán tanultak felelevenítése Kémiai kísérleti taneszköz-modellek, IKT: PPT prezentáció, kivetítő, interaktív tábla, szimulációk az átalakulások megértéséhez, Munkafüzet Frontális munkaforma; tanári-tanulói interaktivitás; vegyületek ábrázolása, egymáshoz való kapcsolódások megfigyelése, Kiscsoportban ill., tanulópárokban; tulajdonságok alapján alkalmazási, felhasználási példák gyűjtése, Önálló munka; feladatlap: kémiai ismeretek áttekintése TK: Fémipari anyag és gyártásismeret I. Az előző órán tanultak felelevenítése, Környezetvédelem, szelektív hulladékgyűjtés, Műanyagok technológiai felhasználása, szerkezeti anyagok, (autóipar, építőipar, csomagolástechnológia, textilipar…) Kémiai modellek (molekulák, vegyületek, vázszerkezetek modellezése) Különböző típusú műanyagok, társító-anyagok bemutatása, Frontális munkaforma; tanári-tanulói interaktivitás, Csoportban tanulói interaktivitás Önálló munka; feladatok megoldása munkafüzetben Mf.

óravázlat Időkeret Tananyag Módszerek, eszközök 2 perc 10 perc 3 perc Az osztály: 10. A Az óra helye a tanmenetben: 5.-6. óra Az óra helye a témakörben: Az óra típusa: új ismereteket feldolgozó óra Az óra feladatai: a Pascal program szerkezetének megismertetése, Pascal program készíttetése. óravázlat Időkeret Tananyag Módszerek, eszközök 2 perc   10 perc 3 perc 18 perc 12 perc Jelentés, bemutatkozás, témamegjelölés A monitorok kikapcsoltatása, feleltetés Az algoritmus fogalma A kör kerületét és területét kiszámító program adatszerkezetének és folyamatábrájának elkészítése. A házi feladat ellenőrzése, a tankönyvek és a füzetek elővetetése 5.-6. Óra A Pascal program szerkezete A Pascal programok felépítése A változók deklarálása Adatbevitel a billentyűzetről Kiírás a képernyőre Számítások Gyakorlati feladat megoldása Egy tetszőleges gömb felszínének és térfogatának kiszámítása. Adatszerkezet, folyamatábra és program készítése Tanári bevezetés 1 tanuló a táblánál felel, és a táblára ír Körbejárás, ellenőrzés Táblára írás és a tankönyv vonatkozó oldalainak magyarázata Diktálás füzetbe Egyéni feladatmegoldás Időkeret Tananyag Módszerek, eszközök 5 perc   30 perc A Pascal fejlesztői környezet indítása: MS-DOS parancssor indítása, átlépés a G:\ meghajtóra F:\BP\BIN\BP paranccsal indítható a fejlesztő környezet A feladat megoldásának folytatása A házi feladat kijelölése: Egy tetszőleges henger felszínét és térfogatát kiszámító Pascal program készítése. Előzetesen az adatszerkezetet és a folyamatábrát el kell készíteni! Az óra befejezése, összefoglalás Táblára írás, diktálás Egyéni feladatmegoldás Diktálás Tanári összefoglalás a tanulók bevonásával

A jelen és a jövő Az alábbi képek tükrözik a jelen oktatási folyamat formáit, de már látni, hogy a jövő is megjelenik !?

Követelmények/önellenőrző kérdések Ön akkor sajátította el a II. rész tananyagát, ha képes; az oktatási folyamat strukturális elemeit felsorolni, példán keresztül be tudja mutatni a mikro strukturális elemeket, az ismeretelsajátítás és alkalmazás folyamatának szervezési elveit és tevékenységeit példán keresztül jellemezni, a makro-strukturális fázisokat (ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés értékelés) jellemző példákon keresztül ismertetni/bemutatni, A pedagógiai dokumentumok (tanmenet, tematikus terv, óravázlat) célját, feladatát, célszerű megjelenési formáit ismertetni, féléves feladatán keresztül részletesen ismertetni/bemutatni a tematikus terv célját, feladatát, készítésének fő szempontjait.