Durkheim Társadalmi kötelékek és rituálék

A vallás társadalmi jellegű A társadalom egyes egyéni erők szintézise Ezen erők az egyén viszonylatában fölérendeltek Egyfajta vegyes kényszer és függőség kettősségének a viszonyában van az egyén ezekkel EZ A VALLÁSOS TISZTELET EGYIK FORMÁJA

A konstitutív normarendszer A vallásosság a társadalom szabályozottságát kifejező megnyilvánulás A társadalmi rend garanciája az ha az nem magában a társadalomban közvetlenül fellelhetően létezik A szabályozottság nem racionális vagy tudatos alapokról levezetett tudata

A vallásos élet elemi formái 1912 A vallásosság alapvető társadalmi dichotómiákban történő értelmezése: Szent profán Egyéniközösségi A vallási gondolkodás megkülönböztető vonása az, hogy a világot két tartományra osztja, az egyik magában foglal mindent, ami szent, a másik mindent, ami profán”

Szent versus profán Radikális és teljesen átfogó dichotómia Minden vallás, vallásos jellegű tevékenység szempontjából elemi jellegű megkülönböztetés Racionálisirracionális Érthetőmisztikus TermészetTársadalom

Egyéni - társadalmi Mágia-Vallás Magán – nyilvános Ritus = társadalmiság

Vallás: rituálé és hiedelem kettőssége Vallás formai meghatározása: kötelező hiedelmek, amelyek kötelező gyakorlatokkal társulnak.

Rituálé A társadalmi interakciók meghatározott kötött formái amelyek csak a hit hiedelem szempontjából értelmezhetőek. a hitet közösségivé teszi. –Mert formái közösségiséget idéz –Mert a közösség ellenőrzi a teljesítésüket

A vallásos jelenségek sajátossága Némedi 1996:205 hiedelmek kötelezőnem kötelező gyakorlat KötelezőVallásErkölcs nem kötelező Politikai eszmék Tudomány

A rituálé Áthidalás a dichotómia ezen szakadékán Résztvétel, kapcsolatteremtés a szenttel Legtöbb kollektív rituálé alapkövetkezménye egy újabb dichotómia Hétköznap ünnepnap Profán színterek szent helyek

A rituálé társadalmi közösségi jellege Bármennyire egyéni és intim gyakorlatot feltételez, a rituálé a társadalmiságán keresztül hat Ha egyénileg is végzik, ami, ahol, ahogyan elvégzik (és a belső állapotok amelyeket a rituálé felidéz) csak a rituálé kollektív jellege által lehetséges. A szent gyakorlatok társadalmi jellegűek.

A szentség mint szimbólum a rituálé mint a közösségiség konstituáló alaphelyzete A szent hely, a szent idő felruházása, elválasztása a profántól, valamiféle szimbólum által lehetséges (tárgy, mítosz, példaértékű történet) Az ünnep, a rituálé teljesítése, a szent helyre való zarándoklás különleges lelki állapot forrongás (nem durkhemi szóhasználattal élve a tömegélmény) az érzelmileg intenzív társasa cselekvés nyomán bekövetkező, a saját/külső erő hit ki- és újratermelődése

A kollektív forrongás: reiteráció és újítás A rituálé mint ismétlés a közösségi összetartozás érzésének az időnkénti megerősítése A rituálé kontextusában létrejött forrongás, új eszmék átadásának a tömegeseményei: a forradalmak szimbólumok formájában megjelenő eszmények átvétele

Bibliográfia Némedi (1996) ,