Wolfgang Amadeus Mozart Született 1756. január 27-én Elhunyt 1791.december 5-én

Wolfgang Amadeus Mozart 1756 Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban, a mai Ausztria területén. A város abban az időben a Német-római Birodalom érseksége volt. Édesapja Leopold Mozart (1719-1787) muzsikus, zeneszerző Édesanyja Anna Maria Pertl (1720-1778) Mozart szülőháza

Mozart apja a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusa volt. A fiát már igen hamar elkezdte zongorára és hegedűre tanítani. A kis Wolfgang zenei tehetsége nagyon korán, kb. 3-4 éves korában megmutatkozott.

A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár bekötött szemmel is. Emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nővére, Nannerl szintén tehetséges zongorista és hegedűs volt.

…ekkor már a nővére kottás könyvébe írt darabokat játszotta. 1761-ben Mozart még csak 4 éves volt… …ekkor már a nővére kottás könyvébe írt darabokat játszotta. Rendszerint 1 óra alatt megtanult egy menüettet, vagy dalt. Leopold papa feljegyzése szerint első ismert kompozíciói is 1761 elejéről származnak.

A kis Mozart 1761 szeptemberében lépett fel először nyilvánosan a salzburgi egyetem egyik színházi előadásának résztvevőjeként. Leopold Mozart hamar felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha tovább fejleszti fia páratlan zenei tehetségét. Azt akarta, hogy a csodagyerek számos utazással Európa-szerte hírnevet szerezzen.

1762 januárjában Leopold Mozart a tehetségesen éneklő és hegedülő Nannerl társaságában Wolfgangot Münchenbe, majd Passaun és Linzen keresztül Bécsbe vitte: a gyerekek főúri otthonokban léptek fel, az arisztokraták, többek között a bajor választófejedelem és Mária Terézia előtt. Ferenc császár tréfálkozva próbára tette a kis Wolfgangot, egy kendővel letakarta a zongora billentyűit, és így kellett bebizonyítania egyedülálló tehetségét.

1764 januárjában játszottak Versailles-ban, XV. Lajos előtt. Leopold első nagyszabású terve szerint a család 1763 nyarán indult el, hogy a „salzburgi csoda” meghódítsa az akkori Európa két zenei fővárosát, Párizst és Londont. A terveiknek megfelelően valamennyi útjukba eső, számottevő zenei központot is meglátogattak, különösen azokat, ahol gazdag adományokra volt kilátás: Münchent, Augsburgot, Mannheimet, Mainzot, Frankfurtot, Koblenzet, Aachent és Brüsszelt, majd csak ezek után érkeztek meg Párizsba, aholis öt hónapig maradtak. 1764 januárjában játszottak Versailles-ban, XV. Lajos előtt. Itt, Párizsban születtek Mozart első nyomtatásban megjelent művei Mozart ekkor még csak nyolc éves! Salzburg München Mannheim Párizs Brüsszel Mainz Frankfurt A postakocsis utazás kalandos és rendkívül fárasztó volt. Mozart írta később: „Éjjelente egyetlen percet sem tudtunk aludni. És azok az ülések! Nem hittem, hogy egészben marad a fenekem!”

Itt írta első szimfóniáit Áprilisban mentek tovább Londonba, ahol tizenöt hónapot töltöttek. Egy történet szerint, amikor a kis Wolfgang megbetegedett, apja jobban aggódott a kieső bevétel miatt, mint fiáért. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához (veséje végül fölmondta a szolgálatot), ill. korai halálához. Fellépett III. György udvarában Itt írta első szimfóniáit (Esz-dúr, K. 16; D-dúr; K. 19). 1765 augusztusában indultak haza, Lille-ben Wolfgang megbetegedett, szeptemberben azonban már koncerteket adott. Újabb betegeskedés és több mint három év távollét után érkeztek meg Salzburgba. Megismerkedett a nála huszonegy évvel idősebb Johann Christian Bachhal, akivel együtt négykezesezett

Miután egy évet Salzburgban töltöttek, három itáliai utazás következett 13 és 17 éves kora között. Leopold régóta tervezte, hogy fiát az új zene otthonának számító Itáliába viszi, mielőtt Wolfgang túllépné a kort, amelyben tehetsége még csodagyerekként kelthet feltűnést. 1769 januárjában hazatértek Salzburgba. Október végén, a tizenhárom éves zeneszerzőt a hercegérsek udvari koncertmesterévé nevezték ki. Rómában a Sixtus-kápolnában meghallgatták Gregorio Allegri 9 szólamú Misereréjét, amelyet nem volt szabad lemásolni, és csak az említett helyszínen hangozhatott el. Mozart – legalábbis Leopold beszámolója szerint – egyszeri hallás után, emlékezetből lejegyezte a művet. Erről tudomást szerzett a pápa, és rendkívüli tehetsége miatt Mozartot az Aranysarkantyú-rend lovagjává ütötte.

Mozart fáradhatatlanul írta egyik művét a másik után. Itáliából hazatérve, 1773 márciusában Mozarték egy tágasabb lakásba költöztek , ahol sok művész megfordult. Többször vendégeskedett náluk Schikaneder is. Mozart fáradhatatlanul írta egyik művét a másik után. 17 évesen írja első saját zongoraversenyét (D-dúr, K.175), valamint több, később híressé vált szimfóniáját (g-moll, A-dúr) és néhány misét a hercegérsek számára. Leopold mindenáron Salzburgon kívül szeretett volna állást találni fiának - több herceghez is kérvényt írt ez ügyben, a válasz azonban minden esetben elutasító volt, így 1773 – ban vissza kellett térniük Salzburgba. Wolfgang mégis elégedetlen volt. Az udvari szolgálat nem hagyta szárnyalni kreativitását. Ezért 1777-ben elbocsátásért folyamodott a hercegérsekhez, aki apát és fiát egyaránt útjára engedte. Egy bécsi útjuk során megismerkedett Haydn vonósnégyeseivel, melynek hatására ő is komponált 6 vonósnégyest. 1775 április és december között születt Mozart teljes hegedűverseny-termése (5), három zongoraverseny, számos alkalmi darab - divertimentók, szerenádok, tánctételek -, és jónéhány egyházi mű. Biztos állás híján azonban Leopold nem engedhette meg magának, hogy otthagyja az udvart, így Wolfgang anyjával indult Párizs felé szeptemberben, hogy apja újabb őt érintő, nagyszabású terveit formába öntse.

Álma azonban nem vált valóra, Wolfgang itt sem találta helyét. Mozart és édesanyja 1777. végén Párizsba utazott, mivel Leopold legszívesebben elismert párizsi udvari zeneszerzőnek szerette volna látni fiát. Álma azonban nem vált valóra, Wolfgang itt sem találta helyét. Mozart levele, melyben beszámol édesanyja haláláról. A párizsi út katasztrofális véget ért: Mozart édesanyja - talán az utazások nyomán legyengült szervezetének következtében - megbetegedett és július elején elhunyt. Végül 1779 januárjában egyedül tért vissza szülővárosába.

Salzburgban kinevezték udvari orgonistának, évi 450 gulden fizetéssel. Bécsben modern zeneszerzőnek tartották, és elismert zongoravirtuóz volt. Bár az udvari komponista állást Salieri olasz zeneszerző kapta, kamaramuzsikusként is jól megfizették, így anyagi helyzete gyorsan javult. Szöktetés a szerájból című operájának bemutatásával 400 aranyat keresett, többet, mint Salzburgban egy egész év alatt. A kötöttségeket azonban továbbra sem bírta, így végül 25 évesen az apai felügyelettől is megszabadulva Mozart új életet kezdett Bécsben.

Karl Thomas pénzügyi tisztviselő lett. 1782. augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert (1762-1842); Karl Thomas pénzügyi tisztviselő lett. Franz Xaver Lembergben lett muzsikus és híres zongorista. Apja végül az esküvő után kényszerűségből beleegyezett a házasságba. Összesen hat gyermekük született, közülük kettő érte meg a felnőttkort: Carl Thomas Mozart és Franz Xaver Wolfgang Mozart.

Tanítványokat is fogadott, növendéke volt többek között a fiatal Beethoven is. A fiatal zeneszerzõ tizenhat évesen Bécsben kereste föl Mozartot, s kérte, hallgassa meg zongorajátékát, s fogadja őt tanítványának. Mozart kezdetben nem tulajdonított jelentõséget a “bozontos hajj fiatalembernek”. De rögtönző, variáló képességét megismerve így szólt zenésztársaihoz: “Erre a fiúra ügyeljetek, erről még sokat fog beszélni a világ!” Mozart korában a zene a hivatalos és magánünnepek tartozéka volt. A fejedelmi udvarok szinte egymással versenyezve jeles alkalmakra új műveket rendeltek. Mozart élete végéig osztotta a kedves, behízelgő szórakoztató zenét. Muzsikája - miután maga is jó táncos volt - szinte táncba  csalogatta a vendégeket. 1785-ben mélyült el Haydnnel való barátsága. Bécsben találkoztak először, s bár Haydn jóval idősebb volt Mozartnál, mégis igazi barátság szövődött kettőjük között. Haydn nagyra értékelte a nála fiatalabb Mozart tudását, s egyenrangú társnak tekintette őt. Mozart művészi alázattal megvallotta, hogy vonósnégyeseit “Haydn-minta” szerint alkotta, s 6 vonósnégyesből álló sorozatát “Haydn kvartettek”-nek nevezte el. Hanyatló egészsége ellenére Mozart rengeteget dolgozott, mégis szűkölködtek: a házaspár nem tudott bánni a pénzzel.

1791 nyarán kezdődött az együttműködése régi ismerősével, a színházigazgató Emanuel Schikanederrel, akinek társulata népszerű darabokat játszott Bécs egyik külvárosi színházában. Együttműködésük tárgya a A varázsfuvola volt, amelyen már a nyár folyamán elkezdett dolgozni. 29 éves, amikor újabb operát ír Don Giovanni címmel. A művet saját maga tanította be és ő is vezényelte az első előadást. 28 évesen operát írt a Figaro házassága c. darabhoz. Mozart egész Európát meghódította ezzel a művével. Az opera munkálatai közben kapott megrendelést egy ismeretlentől gyászmise komponálására. Mint Mozart halála után kiderült, elhunyt felesége emlékére rendelte a Requiemet Walsegg-Stuppach gróf, aki sajátjaként akarta a művet feltűntetni.

Betegsége alatt is megfeszített erővel dolgozott, de ezt a művet már nem tudta befejezni. Tehetséges tanítványa, Franz Süssmayer pótolta a hiányzó részeket. Egy följegyzés szerint élete utolsó délutánján otthonukban néhány barátjával a Requiem egyik tételét próbálták. Mozart az első ütemek után hangosan fölzokogott és félretette a kottát. “Ma éjjel meghalok, megmondtam, hogy magamnak írtam a Requiemet!” Így is történt! Az emberiség művészetét oly bőkezűen gazdagító, zseniális zeneszerzőt a zuhogó havas eső miatt senki sem kísérte el utolsó útján. Így aztán 1791-ben a bécsi temetőtömegsírjába temették.

A Requiem Lacrimosa tételének kézirata

Mozart a Requiem írása közben

Mozart első hegedűje Mozart fortepiano-ja

Mozart kézírása

Mozart első szerzeményeinek egyike, édesapja lejegyzésében

Mozart 9 évesen komponált műve saját írásával

Mozart levele

Egyetlen Magyarországon létező Mozart-levél Apja haláláról ír benne testvérének, Nannerlnek