Izrael kezdetei

K IVONULÁS E GYIPTOMBÓL ; KINYILATKOZTATÁS A S ÍNAI - HEGYEN ; VÁNDORLÁS A PUSZTÁBAN Az egyiptomi fogságból való szabadulás, a pusztai vándorlás a Sínai teofániával Izrael történetének meghatározó, hite szempontjából döntő jelentőségű eseménye. - feltehetően a közép-palesztinai törzsek magjának tapasztalata (József háza) - később össz-izraelita jelentőség (12 törzs később alakult ki) - a kivonulás egyiptomi dokumentumok: Kr. e. II. évezredben nomádok élénk mozgása Dél-Palesztina és Egyiptom határán: kereskedelem, éhínség (sémi elemek Gósenben) - egyiptomi határőrség beszámolói II. Ramszesz a Nílus delta keleti részén újjáépíti a hikszoszok régi fővárosát Avariszt (vö. a Kiv 1,11 adatait) egyiptomi szövegekben egy „hapiru” (*hpr →*hbr) nevű népcsoportot (a Kiv is hébereket említ → történetileg biztos állítás) - valószínűleg a kényszermunkára fogott nomádok menekülni próbáltak, majd az egyiptomi határőrség egyik alakulata (harci szekerekkel) üldözőbe vette őket (Szuezi-csatorna környéki tavak; Szirboni-tenger) → kilátástalan helyzetükből való szabadulást J HWH szabadító tettének tulajdonították

K INYILATKOZTATÁS A S ÍNAI - HEGYEN (S ÍNAI TEOFÁNIA ) Jahve szabadító Istenként nyilatkoztatja ki magát az izraelitáknak és szövetséget köt velük → a bibliai hagyomány szerint ez a Jahve tisztelet kezdete Izraelben - előzménye Isten kinyilatkoztatja magát Mózesnek, a korai Izrael vezetőjének Mózes neve egyiptomi név (vö.: Tuthmozisz) kapcsolatban állt a midianitákal (ide menekül, felesége midianita nő), az ő területükön ismeri meg Jahvét, akinek a nevében indítja népét menekülésre Isten neve: Jahve / יהוה/ J HWH (szent tetragrammaton); rövid forma: יה [yah] (az ún. teofórikus nevekben, „Hallelujah” [„dícsérjétek az Urat!” ]) → „lehetetlen igealak”: múlt / jelen / jövő ( הוה → היה : „lenni”) → a fogság után (Kr. e. 539-et követően) a szent nevet nem lehetet kiejteni - maszoréták: az ʼ ă ḏ onāy vagy az ʼ ĕlōhîm magánhangzóit kellett alápontozni a helyes kiejtés megjelölésére → kiejtési formáját a LXX-ből tudjuk: ιαυε - helye: Sínai hegy (Kr. u. IV. sz. bizánci hagyomány: a Sínai félsziget déli része), Hóreb hegye, Isten hegye - az egyes hagyományok másként tudósítanak róla: teofánia, kultikus esemény A PUSZTAI VÁNDORLÁS HAGYOMÁNYA

I ZRAEL HONFOGLALÁSA, A LETELEPEDÉS ( A BÍRÁK KORA ) Időkeret: Kr. e. XIII. sz. második felétől kb ig Források: expressis verbis a Biblián kívül más források nem beszélnek Izrael honfoglalásáról I. Biblián kívüli adottságok a.) Egyiptomi dokumentumok Merneptah sztélé (Kr. e. 1219; Théba): Izrael nevű vidéki jellegű népcsoport első említése Közép-Palesztinában későbronzkori egyiptomi források (III. Tuthmózisz Palesztina listája, Amarna levelek) b.) Régészeti leletek Kr. e. XIII. sz.: helységek sora pusztul el Palesztinában (Debir, Bétel, Lákis, Hacor stb.) Kr. e. XII. sz.: új településrendszer a Középső-hegyvidéken Kr. e. XV-XII. századi arám vándorlás → a bibliai hagyomány mindezt a következő pontokon támasztja alá Izrael ősei Palesztinába bevándorlók voltak az arámokkal való rokonság emléke (MTörv 26,5)

M ERNEPTAH - SZTÉLÉ ; K R. E „Kánaán gonoszul ki van fosztva. Askalont elhurcolták, Gézert megragadták, Jenoámot nem létezővé tették, Izrael népe elpusztítva, nincs magja.” - a feliraton szereplő három város (Askalon, Gézer, Jenoám) a hieroglif írás város szimbólumával jelölték, Izrael neve mellett ugyanakkor nem városi jellegű népcsoportra utaló szimbólumokat találunk.

II. Bibliai adatok a.) A megelőző két szempont (Izrael ősei bevándorlók, arámok) b.) A területet hódítással vették birtokba (2 hagyomány) Józs; MTörv 1-3: a 12 törzs egyetlen hadivállalkozása, Józsue vezetésével, Transzjordániából kiindulva Bír 1, hosszadalmas küzdelem a területért → el nem foglalt városállamok listája: Tengerparti-. és a Jezreel-síkság, Jeruzsálem és a tengerpart közötti lankák megerősített városai (Gézer, Ajalon, Jeruzsálem) → először a nem síksági városokat sikerült elfoglalni c.) A honfoglalás Dávid király uralkodása alatt (Kr. e ) fejeződik be Jeruzsálem elfoglalásával Kr. e. 998-ban A honfoglalás 3 modellje a.) A hódítás modell: baltimore-i iskola (W. F. Albright, G. E. Wright, J. Bright) b.) Békés beszivárgás modell (A. Alt). c.) Szociológiai modell: forradalom (G. H. Mendenhall, N. K. Gottwald); fejlődés (N. p. Lemche, J. de Geus, R. B. Cooke, K. W. Whitelam)

Konklúzió: Izrael törzseinek megjelenése Palesztinában - egy modell nem ad válasz az izraelita honfoglalás bonyolult folyamatára (szociológiai modell, A. Alt megállapításai) - megállapítások Merneptah sztélé (Kr. e. 1219): Izrael nevű vidéki népcsoport léte Közép-Palesztinában régészeti leletek: a Középső-hegyvidék új falukultúrája a Kr. e. XII. században a fent említett településrendszer elhelyezkedése (Bír 1, ) Izrael létrejötte több tényező egybeesésének köszönhető: a kánaánita népességen belüli szociológiai folyamatok, délről bevándorló nomád előizraelita csoportok (Jahve-hit és Exodus-élmény → nemzeti identitás) - a honfoglalás hosszabb időt, 200 év, vett igénybe (Kr. e. XIII. sz. és 998 [Jeruzsálem elfoglalása] közt) harci cselekmények és békés, szociológiai folyamatok együttese

A TÖRZSEK ELHELYEZKEDÉSE P ALESZTINA TERÜLETÉN 1.) A törzsek kialakulása és egymáshoz való viszonya - törzsek listái a Szentírásban - a 12 két törzs folyamatosan alakult ki, egy időben nem létezett - fogalmak: nagycsalád, nemzetség, törzs - bibliai hagyomány: a törzsek egymáshoz való viszonya változó és gyakran alkalmi volt, az államalapítás előtt (Kr. e ) létezett egy törzseket átfogó közösség: Izrael („Istennel viaskodó”, Él és nem J HWH neve → az ún. „Mózes csoport” érkezése előtti időszak) 2.) A törzsek elhelyezkedése A kánaánita városállamok területei (Jezreel-síkság, Jeruzsálem és tengerpart közti dombvidék) 3 részre bontották a törzsek területeit a.) Dél (Júda-háza törzsi kötelék): Júda (Simeon, Lévi) - Betlehem b.) Közép - József-háza: Benjámin, Efraim, Manassze - Galilea: Isszachar, Zebulon c.) Észak: Áser, Naftali, Dán d.) Transzjordánia: Manassze törzsének a fele, Gád, Ruben

A BÍRÁK KORA ( A B ÍR ELBESZÉLÉSEI ) Az izraelita törzsek küzdelmeit a letelepedés és az államalapítás közti időben a Bír elbeszéléseiből ismerjük. 1.) „Külpolitikai háttér” - az izraelitákon kívül még három népcsoport tartott igényt a területre. kánaánita városállamok; arámok és a velük rokon népcsoportok (a letelepültek: moabiták, ammoniták; félnomádok: amalekiták, midianiták); filiszteusok (egykori „tengeri népek”) - jóval fejlettebb kánaánita, ill. filiszteus haditechnika - két támadási hullám: Kr. XII. sz. (keletről); Kr. e. XI. sz. (filiszteusok ) 2.) „Belpolitikai háttér” - a törzsek között inkább vallási mint politikai szövetség - katonai fellépés: elszigetelt akciók, alkalmi szövetségek - bírák: karizmatikus szabadítók (12-es szám - 12 törzs!) „nagy bírák”: Otniel, Ehud, Samgar, Debora (és Bárák), Gedeon, Jiftach, Sámson (szabadítók) „kis bírák”: Tola, Jair, Ibszán, Elon, Abdon (jogszolgáltatás) - keleten sikeresek, de a filiszteusokkal szemben tehetetlenek Afek; Kr. e → egész Palesztinát ellenőrzésük alá vonják