Miatyánk Pecznyík Pál verse
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, a nagy világegyetemben. Jelenléted mindent áthat, azt is, mit a szem nem láthat. Mikrovilág, makrovilág, Téged dicsér, Téged imád.
Szenteltessék meg a Neved, az ég alatt, az ég felett. Dics ő Neved hallatára, felujjong a menny világa. Sötétség tábora retteg, fényed el ő tt, nem állhat meg!
Jöjjön el a Te országod, Szentséged és igazságod! Itt hazugság, b ű n vesz körül, mely lelkünkre ránehezül. Ezért országodba vágyunk, ott b ű n, nem szennyezi lábunk.
Legyen meg Szent akaratod, Te mindig a jót akarod. Megadod azt, mi jó nekünk, elveszed, amin csüng szemünk. Mert Téged csak egy cél vezet, Hozzád jusson, ki elveszett !
Mint mennyben, úgy a földön is, virág teremjen, ne tövis. Népek közt egység, rend legyen, Hozzád ill ő Szent fegyelem! Segíts minket Neved félnünk, akaratod szerint élnünk.
Mindennapi kenyerünket add naponként, hogy testünket, míg csak élünk, táplálhassuk, Szent ügyedet szolgálhassuk. Kérésünkkel Hozzád menjünk, er ő t, áldást T ő led nyerjünk.
És bocsásd meg vétkeinket, keserítik életünket. Ha Tehozzád nem mehetnénk, lépten, nyomon b ű nbe esnénk. Eléd hozzuk minden vétkünk, Atyánk, bocsáss meg minékünk!
Miként mi is megbocsátunk, minket bántókat, nem bántunk. Bántásokat elfeledjük, bántóinkat is szeretjük. Fiad tanít minket erre, bántóiért, ment keresztre!
Ne vígy minket kísértésbe, b ű nt ő l óvjuk lelkünk félve, Ha b ű n csábít, hozzád fussunk, rabságába sose jussunk. Kísértés útja bár ékes, pokolba tart, nem kétséges.
Szabadíts meg a Gonosztól, minden lelket rontó rossztól. Ne árthasson többé nekünk, hisz legy ő zted, ő sellenünk! Hirdethessük Sátán felett aratott nagy Gy ő zelmedet!
Mert Urunk, Tied az ország, beragyogja azt, Szent Orcád. Benne, nekünk is adsz helyet, élhessünk örökké Veled. Megváltottan, új élettel, Téged imádó lélekkel.
A hatalom és dics ő ség, Téged illett, örök Fenség! Dics ő séged és hatalmad, mindenhová elér, elhat. Országod örökké áll fenn, abban dics ő ítünk! Ámen.
Legyen meg Szent akaratod, Te mindig a jót akarod. Megadod azt, mi jó nekünk, elveszed, amin csüng szemünk. Mert Téged csak egy cél vezet, Hozzád jusson, ki elveszett! Mint mennyben, úgy a földön is, virág teremjen, ne tövis. Népek közt egység, rend legyen, Hozzád ill ő Szent fegyelem! Segíts minket Neved félnünk, akaratod szerint élnünk. Mindennapi kenyerünket add naponként, hogy testünket, míg csak élünk, táplálhassuk, Szent ügyedet szolgálhassuk. Kérésünkkel Hozzád menjünk, er ő t, áldást T ő led nyerjünk. Miatyánk Miatyánk, ki vagy a mennyekben, a nagy világegyetemben. Jelenléted mindent áthat, azt is, mit a szem nem láthat. Mikrovilág, makrovilág, Téged dicsér, Téged imád. Szenteltessék meg a Neved, az ég alatt, az ég felett. Dics ő Neved hallatára, felujjong a menny világa. Sötétség tábora retteg, fényed el ő tt, nem állhat meg! Jöjjön el a Te országod, Szentséged és igazságod! Itt hazugság, b ű n vesz körül, mely lelkünkre ránehezül. Ezért országodba vágyunk, ott b ű n, nem szennyezi lábunk.
És bocsásd meg vétkeinket, keserítik életünket. Ha Tehozzád nem mehetnénk, lépten, nyomon b ű nbe esnénk. Eléd hozzuk minden vétkünk, Atyánk, bocsáss meg minékünk. Miként mi is megbocsátunk, minket bántókat, nem bántunk. Bántásokat elfeledjük, bántóinkat is szeretjük. Fiad tanít minket erre, bántóiért, ment keresztre! Ne vígy minket kísértésbe, b ű nt ő l óvjuk lelkünk félve, ha b ű n csábít, hozzád fussunk, rabságába sose jussunk. Kísértés útja bár ékes, pokolba tart, nem kétséges. Szabadíts meg a Gonosztól, minden lelket rontó rossztól. Ne árthasson többé nekünk, hisz legy ő zted, ő sellenünk! Hirdethessük Sátán felett aratott nagy Gy ő zelmedet! Mert Urunk, Tied az ország, beragyogja azt, Szent Orcád. Benne: nekünk is adsz helyet, élhessünk örökké Veled. Megváltottan, új élettel Téged imádó lélekkel. A hatalom és dics ő ség, Téged illett, örök Fenség! Dics ő séged és hatalmad, mindenhová elér, elhat. Országod örökké áll fenn, abban dics ő ítünk! Ámen.