Ekkor még mindenki, friss és üde volt. A Szolnok Televízió is nyomon követett minket.
Kicsit még szégyenlősen.
A nevek megtanulása volt a legnagyobb gondunk.
Játékkal oldottuk a feszültséget.
Csoportokat alkottunk, megismerkedtünk az egész héten átívelő programokkal. Feladattal bízott meg minket Virágfölde Királya, és fontos bízott meg minket.
Aktívan küzdöttünk a feladatokkal, minél jobban szerettük volna megoldani őket.
Persze a strandolást sem hagytuk ki, fürödtünk, napoztunk, röplabdáztunk.
Összemértük erőnket is, volt kosár, foci, szkander, vizibomba, kötélhúzás.
Zánkai Kalandparkban próbára tehettük erőnket, bátorságunkat, legyőzhettük félelmeinket.
Ellátogattunk egy kovácsműhelybe, ahol nem csak megtekinthettük a készülő dolgokat, hanem ki is próbálhattunk magunkat.
A Közeli várba is ellátogattunk.
Csodálatos kilátás fogadott minket.
Királyunk utasítására, új barátainkra is vigyáznunk kellett.
Ellátogattunk a Kabóca Bábszinházba is.
A veszprémi állatkertbe is ellátogattunk, majd szétnéztünk Veszprémben is.
Hennával maradandó, látványos emléket adtunk másoknak.
Erős és bátor fiataljaink legyőzték, az ellenséget, Dörrentőt, a sárkányt.
Királyunk lovaggá ütötte összes alattvalóját, majd hajnalig szólt a nóta, és az ünneplés.