Utazás a jövőbe

XII. szín: Falanszter Innen kezdődik a képzeletbeli misztikus időutazás: a szín az író jelenéhez képest a jövőt mutatja be. Ez a szín a determinizmusra utal , ahol a létezés végzetessége és az ember szabad akaratának feloldhatatlan ellentéte mutatkozik meg. A falanszterben mindent a tudomány célszerűsége határoz meg, mert megoldást kell találni, hogy az emberiség fenn tudjon maradni a Nap kihűlése után, ez azonban lehetetlenné teszi, hogy az ember egyénisége kibontakozhasson (büntetendő a kiválóság). Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket, elpusztult minden szépség és jóság. Megvalósult az egyenlőség és a testvériség, mégis boldogtalan, embertelen ez a világ. Ádám rátalál Évára, de fellobbanó szerelmük tilos. Újra csalódik a tudomány rideg ésszerűségében.

XIII. szín: Az Űr Ádám el akar menekülni az anyagi világból, mert minden a végzetre emlékezteti. A természeti kötelék elszakítása fájdalmas, Ádám azonban dacolni próbál a Föld szellemével, de rá kell ébrednie, hogy ő nem való a szellem világába. Ádámot borzongatja a megsemmisülés lehetősége, a kietlen tér, de tovább tör felfelé. Már úgy tűnik, hogy Lucifer győz, sikerült az embert rávenni a megsemmisülésre. Ekkor Ádám megmerevedik, majd a Föld szellemének szavára újraéled, és visszavágyik a Földre. Belátja, hogy az ember küldetése az élet szolgálata, és az élet célja a küzdés maga. Az eszmék, ha elbuknak is, előre viszik az embert. Legszörnyűbb csalódása, hogy a tudomány nem menthette meg a Földet.

XIV. szín: Eszkimóvilág Ez a jövőbe tett időutazás utolsó állomása, az emberi létezés borzalmas és silány végjátéka. Ádám azt tapasztalja, hogy a kihűlt Földön a lét beszűkült, az ember elkorcsosult. Már nem az eszmék foglalkoztatják az embert, hanem a táplálék megszerzése, a túlélés állati ösztöne, hiszen csak szomszédai agyonverése által képes fenntartani életét. "Sok az eszkimó, kevés a fóka.” Ádám elborzadva ismeri fel Évát az eszkimó felesége alakjában, de a nő már elvesztette minden vonzerejét, lehullik róla minden, ami a londoni színben még glóriával ékesítette. Az álom véget ért.

A bibliai keretszín zárása

XV. szín: A Paradicsomon kívül A mű megoldása Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik a determinizmusról, mert igaz ugyan, hogy az egyén szabad, de a világ, amelyben élni kénytelen, az determinált, eleve meghatározott törvények szerint működik. A mindenben csalódott és mindenből kiábrándult Ádám öngyilkos akar lenni, de Éva anyasága visszaszólítja őt az emberi világba. Lucifer elvesztette a csatát, az ember visszatért a Teremtő világába. Ádámban felmerül a kérdés, hogy megy-e előbbre az emberi faj, van-e célja a világtörténelemben. Az Úr válasza a tragédia végszava: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!„