SZABÓ LŐRINC (1900 – 1957)

BEVEZETŐ a szerelmi lÍrához A megszállott Neved- fekete dörrenés- fájva visszhangzik bennem, és felveri minden pillanat Emlékedet és nyugalmamat. Neved, mint elítélt felett ha halálos dob pereg, szakadatlan és süketen dobol elkínzott idegeimen. Nem akarlak és rád gondolok, menekülnék és nem tudok nyugalom kéne, béke, csend, de itt visszhangzol, idebent, agyamban és véremben és sohse szűnik e hangos büntetés és csak fuldoklom- óh fekete láz! Mint pap, kit az isten lelke ráz.

KÖLTŐK, MÚZSÁK, FELESÉGEK Babitsné Tanner Ilona, Szabó Lőrinc volt menyasszonya Vékesné Korzáti Erzsébet, Szabó Lőrinc házasságtörő szerelme Szabó Lőrincné Mikes Klára, a feleség, Kozári Erzsébet volt barátnője

A BEVEZETÉS FOLYTATÁSA A szerelem mint rabság ősrégi toposz (irodalmi közhely); (Lásd a melléklet szövegpéldáit;) Hozzá gyakran társultak negatív etikai tartalmakat kifejező metaforák: tolvaj, ellopták, zsarnok, stb. Ezeknek semmi közük nincs a köznapi értelemben vett erkölcshöz, sem jósághoz vagy gonoszsághoz; Szabó Lőrinc verse úgy használja a régi toposzokat, hogy a 19. századi versbeszédtől teljesen különböző, új intimitás kódot hoz létre; Az én-te viszony a „nyilvánosan színrevitt beszéd kontrollja alatt állott, a szenvedély nyelve nem sérthette az én integritáshatárait”;

SEMMIÉRT EGÉSZEN Úgy fejezi ki „az integritáshatárokat sértő vágyat, mint amelyik nem leplezi az ego önérdekeltségét”; A nyilvános morális szemléletet módosítva viszi át az én–te viszony intimitásába; Ennek alapja a kölcsönösség elve, bár ez a kívülről szabályoz(hat)atlan elképzelés nincs tematizálva; (Lehmann); Az olvasó saját tapasztalatán keresztül tapasztalja meg a kölcsönösség valódi mivoltát, ha gondolatban a szöveg érveivel párbeszédbe kezd (és erre rákényszerül!)

„A nyelvi modalitás kiegyenlÍtő kölcsönössége” Chiaztikus (tükörszimmetrikus) ellentétezéssel tartja fönn a külső szabályrendszer érvényét, miközben elismeri, hogy a hozzá való viszonyulás az identitás szükségszerű törését okozza; A kint-bent kettős hovatartozás határhelyze- tében teszi privát döntés ügyévé a csak ennek az identitásnak a körére kiterjedő szabadság választhatóságát; Az összetartozás választhatósága olyan alternatív távlatba helyeződik, amely átfordított értékrendszerként érvényesül; Az áldozat örömének és a zsarnokság kínjának egyenértékűsége a látószögek viszonylagos- ságából adódik;

folytatás A szövegbeli hang szükségképpen én és te pozícióinak fölcserélődésével szólalhat csak meg, így az értékpólusok cseréje is elkerülhetetlenné válik; Ebben az alternáló rendszerben válik lehet- ségessé, hogy mást cselekszik, mint amit mond, azaz a „mindenért” fölajánlott „semmi” a „minden” pozíciójába kerül; A „semmi” tartalma tehát látszatfüggő: a „világ” szabályrendszere felől értelmetlen, csak a szerelmesek összetartozó kapcsolatában aktuális; Csak az összetartozásban mond(hat)ja, hogy ugyanazt a „mindent” képes adni, mint amit a megszólítottól követel;

És tovább: Az énnel azonban csakis akkor történhet meg ez a jelentéstani bravúr, ha a te elkerülhetetlenként fogadja el az önazonosság feladását; A vers nélkülözi a megbékítő feloldás létre- jöttét, az identitást támadó szerelmi „követelés” nem torkollik valami közös identitás helyreállításába; Az identitástörést gyógyítani képtelen szöve- get, a kölcsönösség lezáratlan voltát a „dialogikus nyelvi modalitás”nyilvánítja meg;

A referenciális olvasat buktatói, avagy nem látja a fától az erdőt A recepció (befogadás) szükségét érzi valamiféle etikai relativizmus mentegetésének; Sajátos életrajzi magyarázkodásra kényszerül; Egy szavatolt tudás ideológiai csapdájából szemléli a szöveget; Innen érvelve akaratlanul éppen maga keveri az antihumanizmus gyanújába a „problematikus” alkotást; Csak a szavak jelentésére figyel, nem a műegész lényegére; Vét a költészet szelleme ellen; Olyan beszédmódot referenciál (a valóság elemeire utal), amelyet éppen a valóságrelációk elutasításának szándéka hoz létre; Ezért sorolja – népszerűsége ellenére- a nem mindig jól értett klasszikusok sorába;

HUSZONHATODIK ÉV lÍrai rekviem százhúsz szonettben K.E. EMLÉKÉRE (SZÜLETETT 1902. JÚNIUS 25-ÉN, KESZTHELYEN. MEGHALT 1950. FEBRUÁR 12-ÉN BUDAPESTEN) A kötet költeményei a gyászévben, 1950 elejétől 1951 elejéig íródtak; Kevéssel korábbi keletű az Első Rész : Amit még látott , harmadik és negyedik darabja; A Második Rész: A halála után című 102 szonettet tartalmaz, míg a Harmadik Rész, az Utóhang tizennégy szonettje 1951 és 1956 között született.

TÁRGYIAS LÍRA Jellemző a dialogizáló beszédhelyzet; Felerősödik a gondolatiság (filozofikus jelleg), meditáció; Hangsúlyossá válik a szövegszerűség: a mondattani és poétikai viszonyok kerülnek előtérbe (retorikusság, soráthalások, több szakaszon átívelő összetett mondatok, stb); Töredékesség, mozaikszerűség a kihagyás és az elhallgatás alakzatának következtében; A képalkotás dezantropomorfizáló (nem az ember, hanem tárgyak az uralkodó elemek); Vallomás és érzelem kifejezés helyett érvelés; Klasszicizálódás (formaművészet);

KÜLÖNBÉKE (1933: A Pesti napló húsvéti száma; 1936: kötet) A „húsvéti jelleg belehallása” első olvasatra nehezen elképzelhető; Számvető – létértelmező költemény, idő- és értékszembesítő vers; Ironikus – humoros – groteszk hangvételéből valamiféle élettörténet is kibontakozik, egyfajta „fordított nevelődési regény”; A fordulatig (kötőszava: de) az „alászállás” történetével szembesültünk, onnan a „feltámadás” felé ível útja; Lezáratlan életút, versköltésre való utalások; Élőbeszédszerűség;

„előkelő” szöveghagyományba ágyazottság rejtett jelenléte Dante : Isteni színjáték Az „igaz út” nem lelése; Keresztútra, erdőbe kerülés; Erdő = az élet válságos helyzeteinek allegóriája; Krisztusi kor; A menekülés útja előbb a pokolba vezet: az alászállás, pokoljárás krisztusi útja feltétele a megújulásnak; Szabó Lőrinc:Különbéke Az élet „sűrűjében” szólal meg; Labirintushelyzetben: „ucca” = a nagyvárosi erdő; Harminchárom éves; A veszélyeket nem állatképek, hanem az élet mint „mocsok” jelentik, Szokatlan eljárás: költészet alatti nyelvi regiszter, közhelyek, demetaforizálás = döbbenetet kelt; PÁRHUZAMOKAT MUTAT, BÁR KORBAN, NYELVBEN, MŰFAJBAN, SZERKEZETBEN POÉTIKAI MEGVALÓSÍTÁSBAN, TERJEELEMBEN MÁS

A megzavart megértés helyzetei - értelmezésre késztetnek A 8. versszak soráthajlásos technikája „cselesen csalogatja önnön labirintusába” az olvasót – önmagunkkal is szembesít: a pokol bennem, bennünk van! A számvetés eredménye:különbéke a semmivel; „Cseles” idő- és értékszembesítés a 7. versszakban: múlt- jelen, metafora- közhely, a minden szó jelentésváltozása = a világ kettős- sége: nem az, aminek mutatja magát; Az alany nem cselekvő, hanem életidő: „S harminchárom évem átlát…” A minden- semmi ellentét- evangéliumi értelembe vett önkiüresedés, megtisztulás (Purgatórium allúzió): „ és az idő és a közöny már fertőtlenít”

„ezek között pedig legnagyobb a szeretet” (1 kor. 13,13) Hit és remény „baleknak” mutatja a „lepratáborban” élő embert, ezért választja a harmadik keresztényi erényt, a szeretetet (Pál apostol szerint a „legnagyobbat”); Az élet érdekektől megtisztított terében és idejében már lehet azt tennie,„amit csinálni kell”: - „örülni egy-egy jó pillanatnak”, - „verset írni”, - „fütyörészni, nevetni”, - „SZERETNI A GYEREKEKET” (lásd: Mk 10, 14)

DZSUANG DSZI ÁLMA (1936)

A VERS LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSEi Előzmény: Csoang Csou Kr.e. IV. századi taoista költő és filozófus példázatszerű történetekben megírt filo- zofikus művének egyik történetét dolgozza fel Sz. L.; Gondolatmenete: az álom- mesére épülő dramatizált elbeszélésbe önmagát is beleszövi, ezzel aktualizálja a történetet, és az olvasót is elgondolkodásra készteti; Értelmezési lehetőségek: 1. tudathasadásos állapot; 2. lélekvándorlás; 3. a „valóság” kiismerhetetlensége; 4. a világ csak képzet, agyunk „tükörszínjátéka”; 5. alany, tárgy és értelmezési tevékenység az EGY egymással (is) felcserélhető részei;

ÁLOM ÉS/ VAGY VALÓSÁG?

értékelés „ A harmincas évek kötészete, a kései Kosztolányi, József Attila, Szabó Lőrinc lírája azért került a világlíra magaslatára, mert a modernség története során először náluk jelenik meg a művek nyelvi valóságában az irodalomnak ez a szubverzív jellege.” Kulcsár Szabó Ernő

könyvészet Prf. dr. Kulcsár Szabó Ernő: Egy kisajátíthatatlan klasszikus. Szabó Lőrinc a líra hatástörténetében, in Száz az ezerben. Száz éve született Miskolcon Szabó Lőrinc. Szabó Lőrinc születésének 100. évfordulóján tudományos ülésszak a MTA Dísztermében. Teljes anyag in Új Holnap, 2000. május-június- július-ugusztus, 94-112 o. Dr. Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv XII. osztály számára, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2007, 135-144 o. Bara Katalin – Csutak Judit: Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a XI. osztály számára, Corvin Kiadó, Déva,1999,90- 92 o. Bara Katalin – Csutak Judit: Magyar nyelv és irodalom. Tankönyv a XII. osztály számára, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy,1999, 131-139 o. Elszeszer Valéria – Fazekas Zsuzsa: Versek a középiskolában. Elemzésvázlatok, Rejtjel Kidó,Sopron, 1996, 147- 150 o.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet! www.pocsveilerilona.weboldala.net