SZÉKELY JÁNOS (1929-1992) költő, próza- és drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító

DRÁMÁI IDŐRENDBEN: LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSEK Profán passió (1954) Irgalmas hazugság (1958) Dózsa (1964) Caligula helytartója (1978) Protestánsok (Hugenották) (1980) Vak Béla király (1982) Mórok (1991) Varázstükör (befejezetlen) (1992) – halála után került elő „egységes egész: a keresztény- európai kultúra gondolati analízisét nyújtja keletkezésétől felbomlásáig”. (fülszöveg) problematikája: a hatalom és az eszmék, a hatalom és az erkölcs, a zsarnokság és a szabadság kérdésköreinek vizsgálata a történelmi körülmények közepette vállaló korabeli erdélyi magyar drámaírás kontextusában; Mindig részei az egyetemes kultúr- és morálfilozófiai gondolatkörnek;

„PÉLDÁZAT ÉRTÉKŰ TÖRTÉNELMI DRÁMA” „Mindent metaforásítanunk kellett, vagy metaforásított az olvasó, aki folyton a sorok között, a sorok mögött keresgélt” (Kányádi) Parabolák, tandrámák, amelyekben az író „visszacsempészte” a múltba jelenének konfliktusait, az aktualizáló befogadás pedig „előrehozta” a jelenbe a tragikum múltbeli lehetőségeit. „a történelem köntös és díszlet az időszerű mondanivaló számára” (Jánosházy György) Szerzők: Kocsis István, Páskándi Géza, Sütő András, Lászlóffy Csaba; Székely János drámaírói művészete minden tartalmi és formai rokonság ellenére alapvetően különbözik a többiekétől Alkotói szándéka nem közösségi indíttatású, őt az egyes ember létkérdései foglalkoztatják, az eszmék és erkölcs lehetőségei az emberellenes világban, a mindenkori hatalom szorításában;

Atöbbi drámaíró a bukásában is diadalmaskodó igazságot, az „öntörvényű”, illetve „felemelt fejű” hőst mutatja fel; Ezek a drámák nem önvizsgálatra késztetik a nézőt, hanem az igazság győzelmének jóleső élményével ajándékozzák meg; Székely Jánost racionalizmusa, illúziótlan világképe, a csalóka reménysugarak felkeltésétől való idegenkedése visszatartotta attól, hogy ő is a katarzist rejtő heroikus bukás módozatait dolgozza ki; Természetesen a történelem modellértékű helyzeteiben megjelenített emberi problémákban (egyén és hatalom, zsarnokság és szabadság viszonyának ábrázolásában) a kisebbségi magyar közösség tagjai saját létkérdéseikre is ráismerhettek. Az ő művei azonban nem kínálnak illuzórikus magatartás- lehetőségeket és közösségi perspektívákat, inkább a képtelen, elviselhetetlen helyzettel szembesítenek, az embernek maradás végső lehetőségeire kérdeznek rá;

CALIGULA HELYTARTÓJA A hagyományos drámai cselekvés, drámai küzdelem hiánya a parabolával ötvözve rendkívül alkalmas eszmék és elvek ütköztetésére; Az 1978-ban készült dráma meghatározó dramaturgiai eleme a vita; Németh László követőjeként hiszi, hogy a „dráma inkább vívódás, mint tett”, „ a drámát drámává a lelki történés teszi. Igazi színpada nem a világ, hanem a lélek”. Az önfeltáró ( valódi vagy párbeszédnek álcázott) monologizálás mellett jellemző a drámaszöveg versformája is;

MIÉRT A VERSBESZÉD? Sz. J. hite szerint az író feladata, hogy a maga módján rendbe tegye a világ dolgait a kifejezés pontossága és fegyelmezettsége révén (is); Példázat értékű drámáról lévén szó, a választékos szófűzésű, jambikus lejtésű versbeszéd, a shakespear-i blankvers ódon veretességet, antik színezetet, időtlenség, örökérvényűség érzetét kölcsönzik a műnek; Az intellektuális befogadásra ösztönző távolságot is érzékelteti általa, amit bravúrosan alkalmazott nyelvi anakronizmusokkal nyomatékosít;

NINCS CSELEKVÉS, HIÁNYZIK A KATARZIS NINCS CSELEKVÉS, HIÁNYZIK A KATARZIS. MI LEHET MÉGIS A DRÁMA SIKERÉNEK TITKA? 1. Az egymással feleselő gondolatok, az érvek és ellenérvek szillogisztikus szerkesztésmódja már önmagában is esztétikai élményt nyújt; 2. A filozofikus vita nem öncélú, tétje egy nemzet léte; 3. A szereplőknek a vitákban megmutatkozó gondolkodása, észjárása, érvkészlete és érvelési módja izgalmasan bonyolult karaktereket formáz; 4. A párhuzamosságok, a motívumismétlések, a kulcsmondatok, szavak új helyzetbe állítása a szimmetriaelvet követik, elősegítik a mű üzenetének kibontakozását, egyszerre keltik az élőbeszéd és a veretesség hatását;

IDÉZETEK PÁRHUZAMOKRA ÉS MOTÍVIKUS ISMÉTLŐDÉSEKRE Az első képben Peteronius, a hatalomhoz hű helytartó Barakiásnak: „Végbevinni a lehetetlent,/ Ez épp a hatalom becsvágya.” A második képben Decius a hatalomban megrendült hitű Petroniusnak az őrült Caliguláról:„Kipuhatolni a teljes szabadság/ Lehetőségeit és határait./ Felmérni: meddig mehet el az ember./ A lehetetlent kísérti.” „Megtette. Mindent megtehet. Meg is tesz.” Barakiás Petroniusnak: „A hatalom természetes / Végső határa az a pont, ameddig/ Az alattvalók hűsége kitart./ Ha nincs ilyen pont, méltóságát veszti/ Az emberélet. Szégyen lesz leélni.” Petronius még így válaszol: „Csakhogy nem így van. Az alattvalók/ Kis türelmét egy polgárháború/ Kilátása a végtelenbe nyújtja.” Petronius a zárlatban: „Ha igaz, amit mondasz, Decius,/Az alattvalók egyetlen valódi/ mentsége az, hogy túlélik a császárt./Nem gondolod, hogy ez egy emberélet/Tartalmának mégiscsak kevés?/Vád ez, barátom, nem pedig vigasz.”

ZSARNOK ÉS/VAGY ALATTVALÓK ALBERT CAMUS Caligulájának célja: lehetővé tenni a lehetetlent; A „korlátok nélküli exisztencia katasztrófája” foglalkoztatja; ILLYÉS GYULA A kegyenc: Valentianus császár Petronius Maximusának magatartásában vizsgálja: „mennyit tűr el az ember, meddig mehet el a hatalom” A válasz megrendítő: mindvégig elmehet (de csak konformizmussal) SZÉKELY JÁNOS Caligula helytartója, Publius Petroniusának sorsában a korlátok nélküli hatalomnak alávetett ember (sőt a hierarchia különböző szintjén álló emberek) tragédiája foglalkoztat-ja; „Mert e nyomorult faj/ Sajnos mindenre kényszeríthető.”

PETRONIUSZ:MUSZÁJ BARAKIÁS:LEHETETLEN

A MUSZÁJ/LEHETETLEN VITA PETRONIUS BARAKIÁS Meglepi, hogy a könnyűnek hitt feladat teljesítése, a szobor bevitele a templomba akadályba ütközik; Kijelenti, hogy a császári parancsot teljesíteni „muszáj”, Az erőszakot kerülendő, indoklásul azzal érvel, hogy a hatalom bármit megtehet; Érteni akarja a zsidók „lehetetlenjének” mibenlétét; Vitapartnere érvei megingatják hitét a korlátlan hatalom létjogosultságában; Elismeri a zsidók igazát, az önazonossághoz való jogukat; Segíteni próbál rajtuk, feltalálja a „nem- cselekvő” hatalmat; Sorsa tragédiába torkollik; Azzal a szándékkal vezeti a küldöttséget a helytartó elé, hogy lebeszéljék őt a szobor beviteléről; Határozottan állítja, hogy a bevitel „lehetetlen”; Rámutat a hatalom gyengeségére: csak addig tart, ameddig az alattvalók kétes értékű hűsége engedi; Ha a szobrot bevinnék a templomba, az megszűnne templom lenni, oda többé a zsidók nem járnának, mert onnan kiköltözött az Isten; Arra a feltevésre, hogy Isten nem létezik csak a zsidók hitében, azzal érvel, hogy ott azért él olyan elevenen, mert a nép olyannak formálta Őt meggyőződésé- ben; Inkább a nemzethalált vállalná;

PETRONIUS Kezdetben laza világfi, élvezi hatalmát, gazdagságát, azt, hogy mindent megtehet; Megvan a véleménye Caliguláról, de igyekszik nem törődni vele, hogy élvezhesse a jólétet; Ő lenne az ideális (eléggé elképzelhetetlen) politikus , aki tehetséges filozófus, elmélyült tudással, jó szituáció érzékkel és cselekvőkészséggel, meg vitathatatlan erkölcsi tartással; Unikum azért is, mert annak ellenére, hogy bár legfelül, de mégiscsak a végrehajtó hatalom része, gondolkodni kezd, érveket hallgat meg és megfontolja ezeket; Ez a tragikai vétsége is, hiszen ez nem fér össze azzal a szereppel, amit a diktatúrában vállalt;

BARAKIÁS IDENTITÁS-ŐRZÉSE Petroniusszal folytatott vitájában A muszáj/lehetetlen vitában kétféle kényszer csatázik egymással, mindkettő csak a másik érvénytelenítésével győzhet; A császári „muszáj” hamisnak bizonyul, addig tart csak, ameddig az alattvalók hűsége; Barakiás „lehetetlenje”megmásíthatatlan; Sorstársaihoz viszonyulásá-ban Barakiás szembefordul Júdással, Agrippával és a zsidókkal is; Elítéli az erőszakot, a megalkuvó félreállást és a merev fanatizmust is, amit sorstársai képviselnek; Hitében Nem azonosítja magát törvényekkel, elvekkel: eleven marad;hite nem hitvallás, hanem élő hit; Zsidóságát többre tartja az életnél: zsidóságát vállalja a halál-ban;ez ellen nincs muszáj, ennek nem parancsolhatnak Caligulák

JELKÉPEK A dráma közegében természetes, hogy a szobor bevitele jelkép: az engedetlen legyőzöttek megalázásának, tönkretételének jelképe; A szobor Caligula istenképe, az abszolút hatalom jelképe; A jeruzsálemi templom is jelkép: „A nép szellemi lakhelye. Aki/ idegen istent vinne be: a népet lakoltatná ki önmagából”; A zsidók az összetartó közösség sérthetetlensé- gét példázzák (jelkép ez is);

MITŐL FÉL A HATALOM? Az elnyomó hatalom úgy gondolja, szimbolikusan felül kell lennie azon, amit a nép a legfelső hatalomnak tart; Azért, mert: - kisebbségi komplexusban szenved; - rendnek véli azt, amit ő biztosít; - csak a saját rendszerét tudja rendként elfogadni; Azért, mert: - paranoiásan fél a saját bukásától; - fél azoktól, akik az ő gondoskodására vannak bízva; - fél a szabad gondolattól; - nem szolgálatként és felelősségként, hanem tekintélyt parancsoló rangként és automatikusan járó felsőbbrendűség- ként fogja fel saját voltát és státuszát;

„ADDIG KÜZDÖTTEM CALIGULA ELLEN, MÍG CALIGULA LETTEM MAGAM IS”

PETRONIUSZ TRAGÉDIÁJA A nem-cselekvés olyan elhatározás, amivel kiprovokálja a halálos ítéletet; Gondolkodó, morális emberként nem tehet másként, csak ez méltó az emberhez; Áldozatvállalása hiábavaló, groteszkbe fordul a császár halála által; Kiderül, hogy segédtisztjeit ártatlanul végeztette ki, „mert hatalmamban és érdekemben állt” – mondja; Önmagára mond ítéletet, és felmentést nem kaphat a zsarnokká válás (ön)vádja alól: „Mert voltaképpen csakis ott van szükség mentségre, ahol nincs mentség.”

A ZSARNOKSÁG TERMÉSZETE A totális hatalom szorításában a korlátozott hatalom gyakorlója is gyilkos zsarnokká válik (Petronius); A hierarchia alsóbb fokán parancsot végrehajtó segédtisztek potenciális besúgóként szintén a zsarnokság táplálói lehetnek, miközben az idegen uralom szenvedő alanyai is; A zsidók is zsarnokká válnak, amikor kiszolgáltatják, halálba küldik társukat, Júdást, aki kétségbeesésében az erőszakra terrorisztikus erőszakkal akar válaszolni; Eredménytelennek bizonyul a megalkuvás is, a nép kiszolgáltatása Rómának, amit Agrippa, Palesztina királya választott; Barakiás: „Irts ki minket, Petronius!” „Hát jöjjön inkább a nemzethalál!” A zsarnoki hatalom viszonyrendszerében mindenki a hatalom függvénye, rabja és áldozata; A műegész így azt a paradoxont sugallja, hogy a zsarnokságban nem lehet etikus módon élni, de ez senki számára nem adhat felmentést;

IRODALOMJEGYZÉK Berszán István: Caligula ellenfele, in Berszán István: Útkereső, Kritikák, viták, esszék, tanulmányok, Ariadné Könyvek, KOM- PRESS Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2001, 155-158 o. Elek Tibor: „Az méltó csak az emberhez...”, Székely János történelmi drámái a hetvenes- nyolcvanas években, Kortárs Irodalmi és Kritikai folyóirat in http://home.hu.inter.net//kortars/0003/elek.htm , let. 2013.05.24. Bóta Gábor: A gondolat veszélyes gyújtóereje, Népszava, 2011.szeptember; Kovács András Ferenc: Iszonyú minden angyal, in Kovács András Ferenc: Scintilla animae, Ariadné Könyvek, KOM-PRESS Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1995, 134- 140 o.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! http://pocsveiler_ilona.0fees.net/