Rómeó és Júlia 19/B
1. Dramaturgia és stílus Mercutio haláláig komédia, attól kezdve tragédia Mellékszál: Róza-szerelem, Páris udvarlása: kontraszt, mennyivel igazibb a közös szerelmük Lőrinc barát prédikál és szentenciákat mond Rómeó Rózájáról petrarkai szonettben szaval Az erkély alatt is ilyenbe kezd, de Júlia megszakítja A dajka a köznyelvet beszéli, költőiség nélkül
2. Fény és sötétség Júlia olyan mint a nap Fényesebb a fáklyánál Sötétben ragyogó ékszer Fényes angyal sötét felhők között Szépsége bevilágítja a kriptát is Rómeó nappal az éjszakában Fehérebb mint a holló hátán a hó Ketten együtt a szeretet fénye a gyűlölet sötétjében Ugyanakkor tetteiket éjszaka viszik végbe A befejezésben a reggeli szürkület szünteti meg a kettősséget
3. Időtlenség és mulandóság Erkélyjelenet: a hold változékony Az egész darab néhány nap, sűrű rohanás A szerelmesek versenyt futnak az idővel Egynapi ismeretség után házasodnak A halál az időtől szabadítja meg őket Az idő folytonos emlegetése a nappali előadásból is következik A szerzőnek folyton hangsúlyoznia kell a holdat, csillagos eget stb, hogy a nézők elhiggyék: éjszaka van
4. Nők és férfiak A Hamletben Ofélia marad férfitámasz nélkül (apja meghal, Hamlet eltaszítja, bátyja elutazik) Júlia szintén magára marad, amikor Rómeó elmenekül, apja pedig ellene fordul Itt Lőrinc barát mellette marad furcsa tanácsaival A barát azonban alkalmatlan segítőnek bizonyul, működése csupán késleltető hatású Júlia ugyanakkor a többi nőalaknál aktívabb Oféliával szemben képes a cselekvésre, döntésre, bátor, és már korábban, a szerelem kialakulásában is cselekvő hős