az élethez, vagy a halálhoz való jog? Eutanázia: az élethez, vagy a halálhoz való jog? Készítette: Tóth Tünde Vezető asszisztens Rendelőintézet, Szeghalom 2010.

„Ne mondj halandót addig boldognak soha, Amíg nem látod, élte végnapjait hogyan Fejezte be, s miképpen száll sírjába le.” /Euripidész/

Eutanázia=halálba segítés Az orvosnak foglalkozása körében megvalósított szándékos magatartása, mely a gyógyíthatatlan, szenvedő beteg halálára irányul.

Eutanázia: Aktív, Passzív, Terminális palliatív medicina.

XII. Pius pápa (1957): A „rendkívüli” eszközök alkalmazása a beteg életben tartására nem feltétlenül követelhető meg.

Mindaz rendkívüli beavatkozásnak, orvosi tevékenységnek számít, ami túl nagy költséggel és fájdalommal jár, anélkül, hogy ésszerű vagy „arányos” előny származna belőle. /Korabeli források/

Az eutanázia jogi szabályozása Magyarországon: Az Alkotmány 2. § (1), 8. § (1-2), 54. § (1), 70/A § (1)‏ Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §, 10. § (1), 13. § (1-8), 15-23. §, 43. § (2)‏ Az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Kormányrendelet 3. § (1-4), 5-7. §, 10. § (2.)‏ A Büntető Törvénykönyv 166. § (1), 167. §, 168. § 22/2003. (IV. 28.) AB határozat

Alkotmány: 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény: 10. § (1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. 15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. (2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban előírt korlátozásokat.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény: 20. § (1) A cselekvőképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetőleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. (2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. (3) A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki előírások betartásával történhet.

117/1998. (VI. 16.) Kormányrendelet 3. § (1) Az életfenntartó beavatkozás visszautasítása esetén az egészségügyi intézmény vezetője vagy az általa kijelölt személy gondoskodik az Eütv. 20. §-ának (4) bekezdése szerinti bizottság (a továbbiakban: Bizottság) haladéktalan összehívásáról. (2) A Bizottságnak a betegség jellegének megfelelő szakorvos tagja nyilatkozik arról, hogy a beteg olyan betegségben szenved-e, amely az Eütv. 20. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott kritériumoknak megfelel. (3) A Bizottság pszichiáter szakorvos tagja nyilatkozik arról, hogy a beteg rendelkezik-e a döntés meghozatalához szükséges belátási képességgel. A belátási képesség megállapítása során a beteget minden esetben, a beteg hozzátartozóját [Eütv. 16. § (2) bekezdés] lehetőség szerint meg kell hallgatni. (4) Ha a Bizottság döntését követő harmadik napon a beteg - két tanú előtt - ismételten kinyilvánítja az életfenntartó beavatkozás visszautasítására irányuló szándékát, akkor a visszautasított ellátást meg kell szüntetni, illetve azt meg sem lehet kezdeni.

Alkotmánybíróság: 22/2003. (IV. 28.) AB határozat A jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt benyújtott indítványok ==> 22/2003. (IV. 28.) AB határozat

1. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát azáltal, hogy nem teszi lehetővé számukra életük orvosi segítséggel történő befejezését,elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet állt elő annak folytán, hogy a törvényhozó a Büntetőtörvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 166-168. §-ait nem hozta összhangba az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével,elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló indítványokat, melyek szerint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15. § (2) bekezdése, 20. § (3) és (4) bekezdése, 22. § (4) bekezdése és 23. § (1) bekezdése alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegeknek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát, elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV 4. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 17. § (1) bekezdés a) pontjának, valamint a 18. § (2) bekezdésben a „vagy az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 5. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15-19. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 6. Az Alkotmánybíróság az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet 3. §-a, 5. § (2) bekezdése, 6. §-a, 7. §-a és 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybírósághoz beérkezett indítványok a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők életük méltó befejezéséhez való jogával kapcsolatosak, gyakorlatilag az eutanázia aktív, illetve passzív formájának problematikáját tárják fel.

A Határozat tartalmi felépítése:

Az orvos mulasztása, büntetőjogi felelőssége. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedők önrendelkezési joga és az emberi méltósághoz való jog.

> A gyógyíthatatlan betegek halálának kívánságukra történő elősegítését tilalmazó rendelkezések története. Megállapítás: a korábbi magyar jogszabályok nem tartalmaztak erre utaló rendelkezéseket. Az 1878. V. törvény óta emberölés, tekintet nélkül arra, hogy azt gyógyíthatatlan beteg kérésére, vagy érdekében orvos követte-e el. > A betegnek az életmentő vagy életfenntartó orvosi beavatkozásnak történő visszautasítás feltételrendszere.

Saját vélemény: A bizottsági procedúra véleményem szerint eleve diszkriminál, hiszen egy minimális intervallumnak a beteg rendelkezésére kell állnia, hogy döntését elfogadják. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az idő, és az eljárással járó lelki erő minden betegnek rendelkezésére áll. Emellett kétségeket ébreszt bennem az, hogy a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen ember helyett hogy áll jogában bárkinek az ő életéről dönteni?

A határozatban érintett kérdések nemzetközi összefüggéseiben való áttekintése, számos ország törvényhozásának és gyakorlatának bemutatása, mind az eutanázia engedélyezése, mind annak mindennemű tiltása vonatkozásában.

Saját vélemény: A szakmai szempontok és tapasztalatok sok esetben ellentmondanak a jogi normáknak, a jogi gyakorlatnak. A mai modern világban a fájdalommentesség teljesen megvalósítható. A teljes fájdalommentesség elérése az orvos feladata és kötelessége. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az erős hatású fájdalomcsillapítók magas szintű dozírozásakor annak különböző mellékhatásai oly mértékben felerősödnek -például az ópiát vagy morfin származékok légzésdeprimáló hatása, az oxigén légzőközpont ingerlékenységének csökkentő hatása-, hogy meggyorsítják a halál beálltát. Az orvos mégis kötelességét teljesíti, nem sért törvényt.

Az Alkotmánybíróság érdemi indoklása:

Az Eütv. Rendelkezései: a súlyos, gyógyíthatatlan beteg számára lehetővé teszi, hogy az életének további fenntartásához szükséges kezelést visszautasítsa, azt azonban nem, hogy orvosi segítséget vegyen igénybe ahhoz, hogy életének véget vessen. Az indítványozók szerint: összeegyeztethetetlen az emberi méltósághoz és az élethez való joggal . Ebből kifolyólag alkotmányellenesek a Btk. emberöléssel kapcsolatos rendelkezései is. Az indoklás alkalmazza a „méltányossági ölés” fogalmát. Mennyire méltóságos az emberélet befejezése, ha az „ölés” szó kapcsolódik hozzá, bármiféle jelzővel ellátva is azt?

Saját vélemény: A beteg önrendelkezési joga nem sérül abban, hogy a saját haláláról való döntés mindenkit megillet, akár egészséges, akár beteg. Ezt a jogot azonban egészségügyi intézményben érvényesíteni teljesen más, ugyanis itt a döntésnek már több szereplője van, belép az ellátó személyzet. Sőt, várandós anyánál felmerül egy új életről való döntés, mely már a többes emberölés problematikáját veti fel, egyrészt az orvos, másrészt a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő várandós anya részéről is.

(Az önrendelkezési jog gyakorlásával mennyire sérül az élethez való jog? Ki alkotja az életet? Kinek van joga elvenni, rendelkezni felette?

Az életről-halálról való döntésnek a beteg saját, valódi, befolyásolástól mentesen kialakított akaratát kell megtestesítenie.

A kezelés visszautasításának az is egy módja, ha a gyógyíthatatlan beteg nem veszi igénybe a kezelést. Ebben az esetben bármely személy rábírása arra, hogy segítsen véget vetni az életének, emberölésnek, de minimum öngyilkosságban való segédkezésnek minősíthető.

A beteg emberi méltóságának fontos aspektusa, hogy az ember semmilyen körülmények között nem válhat eszközzé vagy tárggyá. [64/1991. (XII.17.) AB határozat] A halálba segítésnek, mint az orvos által végzett aktív tevékenységnek ugyanakkor éppen a gyógyíthatatlan beteg válik tárgyává.

Véleményem:

Az Alkotmánybíróság érdemi indoklásával szakmai és gyakorlati tapasztalataim alapján több ponton nem értek egyet, viszont az alkotmánybírák különvéleményei a számomra vitatott pontokon nagyon pozitívak voltak és követendőnek minősíteném azokat.

Különvélemények:

Dr. Holló András: A passzív eutanázia az életfenntartó kezelés visszautasítása az élet méltó befejezésére irányuló önrendelkezési jog alkotmányosan igazolt tartománya. ↔ Sem az Eütv., sem a bírói gyakorlat nem engedélyezi az eutanázia egyik formáját sem. Az Eütv. túlzott mértékben és határozatlanul korlátozza a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők önrendelkezési jogát. Jogbizonytalanságot okoz a „rövid időn belül”, „a tudomány mai álláspontja szerint”, mely fogalmak akár önkényes értelmezést is lehetővé tehetnek. Szükségtelenül súlyos mértékben korlátozza a gyógyíthatatlan beteg önrendelkezési jogát a Bizottság előtti újbóli megjelenés is.

Dr. Bihari Mihály: Az embernek az élethez való joga olyan abszolút jog, amely az emberi státust meghatározza, az élettel fennálló egységben abszolút és korlátozhatatlan, tehát ezen jog bárminemű korlátozása alkotmányellenes. Az emberi méltósághoz való jog viszont előzőből levezetett konkrét, absztrakt alapjog, mely a szükséges és arányos mértékben korlátozható. Ez a korlátozás viszont nem vezethet odáig, hogy az élethez való jog életre való kötelezéssé váljon, bármi áron.

§

Hospice mozgalom

A halálhoz való jog: Brian Clark „Mégis, kinek az élete?”

"Ha az egyik halált fájdalom és szenvedés kíséri, a másik pedig egyszerű és könnyű, miért ne válasszam az utóbbit? Ugyanúgy, ahogy kiválasztom a hajót, amelyen utazni fogok, ugyanúgy választom meg a halálnak azt a módját, amellyel eltávozom az életből." SENECA

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!