Az Ásítás és a Kémia! Az ásítás hátterében az agyunk oxigénellátása áll: a véráramban lévő kevés oxigénmennyiségre a szervezet olyan reflexszel válaszol, amellyel pótolhatja az elveszített levegőmennyiséget. Ezt ásítás formájában érheti el leginkább, miután azzal kiadós levegőmennyiséget tudunk szervezetünkbe juttatni.
A Fáradtság és az Ásítás Éppen az előzőek miatt nem járnak távol az igazságtól azok sem, akik az ásítást a fáradtsággal és az unalommal kötik össze. Agyunk idegsejtjeinek oxigénellátását a fáradtság ugyanis jócskán csökkenti - erre szervezetünk ásítással válaszol, mellyel elősegíti, hogy agyunkban az oxigén és a széndioxid aránya ismét megfelelő legyen. Az ásítás gyakoriságát ezen felül az agyban néhány kémiai anyag is fokozza. Ilyen a dopamin, a szerotonin, a glutamin, a glutaminsav és a nitrogén-oxid.
Az Ásítás Pszichés Hatásai Ásításra pszichés hatások is kényszeríthetnek bennünket. A kutatók több vizsgálatot végeztek már a témában, és eredményeik alapján arra jutottak, hogy az ásítás ismétlése, illetve utánzása a szervezetünk empatikus válasza, tehát egyfajta csapatszellem kifejezése. Így, némi túlzással fogalmazhatunk úgy, hogy együttérzésből ásítunk mi is, ha a környezetünkben valaki így tesz. A csoportos ásítás másik, tudományosabb oka a tükörneuron-rendszer. Ez azokat a neuronokat jelenti, amelyek a gerincesek mindkét agyféltekéjének elején helyezkednek el. Ha embertársunktól ilyen ingerek érnek minket, akkor a mi agyunk is aktiválja ezt a területét. Ezért mondhatjuk, hogy az ásítás ragadós. Az ásítás egyébként előnyös a középfül nyomáskülönbségeinek kiegyenlítésére, megfeszíti az izmokat és az ízületeket, és fokozza a vérnyomást és a szívverést is.
Különböző a Földön Élő Fajok Ásítási Formái!
Készítette: Zsók Győző 11. C