A számítógépes kartográfia output eszközei

Az output eszközök jelentősége A számítógépes kartográfiában nagyon fontos tényező a kimeneti (output) eszköz, melynek segítségével munkánk eredménye megtekinthető, illetve megfelelő hordozóra (papír, film) “másolható”. Ilyenek például a képernyő, a nyomtató, illetve az egyéb speciális eszközök.

A számítógépes képernyő A számítástechnika, a számítógépes térképészet alapvető megjelenítési eszköze a monitor, a számítógép képernyője. Ezen megjelenítési eszközök fejlődése hasonló a nyomtatókéhoz. Az első monitorok csak karakterek megjelenítésére voltak képesek. Az első grafikus terminálok a hatvanas évek elején jelentek meg, de magas áruk miatt akkoriban csak korlátozott mértékben terjedtek el. A grafikus monitorok igazi elterjedését a személyi számítógépek nyolcvanas évek elején történt ugrásszerű térhódítása segítette elő: bárki - viszonylag olcsón - vásárolhatott olyan számítógépet, amely tetszőleges grafika (pl. térkép) megjelenítésére is képes volt, eleinte természetesen csak viszonylag gyenge minőségben. A grafikus monitorok jellegzetessége, hogy a kép nem karakterekből épül fel, hanem elemi képpontok sokaságából. Ezek a képpontok egyenként vezérelhetők, címezhetők, attribútumuk (színük, szürkeségi fokozatuk) egymástól függetlenül változtatható. Azaz a monitoron látható kép is egy raszteres elven felépülő képnek tekinthető.

A grafikus kártya szerepe A monitor tulajdonképpen csak egy passzív megjelenítő eszköz, a vezérlő szerep a grafikus kártyáé. Napjaink grafikus kártyái – főleg a számítógépes játékok igényeinek megfelelően – elsősorban a 3D-s megjelenítésre helyezik a hangsúlyt. Napjaink grafikus kártyái önálló processzorral, saját memóriával rendelkeznek.

A számítógépes képernyő felbontásai Monokróm grafika esetén a képernyőt vezérlő egységnek (a grafikus kártyának) képpontonként 1 bit memóriával kell rendelkeznie. Kezdeti színes grafikus szabványok: CGA (Color Graphic Adapter): 320*200 pixel / 4 szín EGA (Enhanced Graphics Adapter: 640*350 pixel / 16 szín VGA (Video Graphics Array): 640*480 pixel / 256 szín Napjainkban az alábbi felbontások terjedtek el platformoktól, illetve a grafikus kezelői felülettől függetlenül: 800 x 600, 1024 x 768, 1152 x 824, 1280 x 1024, 1600 x 1200. Mára az ún. true color, vagy 24 bites (224 = 16 777 216 szín) megjelenítés a megszokott, elsősorban a memóriák és a grafikus kártyák árának rendkívül kedvező alakulása következtében.

Technológiai váltás A monitorok fejlődése a kilencvenes évek legvégén új fordulatot vett. A hordozható számítógépekben használt LCD (liquid-crystal display) kijelzők fejlődése elérte azt a szintet, hogy már az asztali gépekhez is alkalmazni kezdték őket, áruk azonban egyelőre még sokkal magasabb. Egy 14"-os asztali LCD monitor ára 1998 elején még meghaladta a jobb minőségű hagyományos 21"-os monitorokét, de 1998 végére áruk 1000 $ alá csökkent, 2002-ben az árkülönbség azonos képernyő méret esetén már csak 2-3-szoros. Az LCD monitorok nagy előnye a kis tömeg, a kisebb energiafogyasztás. Nem bocsátanak ki magukból semmilyen káros sugárzást, valamint képük nem vibrál, nem villódzik, így sokkal kevésbé károsak a szemre, mint a katódsugárcsöves monitorok. Térképészeti alkalmazásokra nem feltétlenül jobbak ezek a monitorok, mint a hagyományos CRT-k.

Monitorok

Nyomtatók Mátrixnyomtató Tintasugaras nyomtató Lézernyomtató Különleges típusú nyomtató Plotter Levilágító Proof

Színes nyomtatási lehetőségek Mátrixnyomtató (mára már nem jelentős a piaci súlya). Tintasugaras nyomtató (az otthoni nyomtatásban egyeduralkodó, mára már a fotóminőség sem elérhetetlen). Színes lézernyomtató (gyors, de igen drága lehetőség – mára a tintasugarasok térhódítása révén csökken a piaci szerepe). Speciális színes nyomtatók (termotranszfer, festékszublimációs, viaszos, stb. – nagyon drágák, igaz a minőségük is kimagasló). Nagy méretben: raszterplotter (nagy formátumú tintasugaras nyomtató).

Mátrixnyomtató Előnyök Hátrányok Olcsó Mára a piaci jelentősége szinte nem is mérhető, a színes nyomtatásnál nem volt soha fontos a gyenge minőség miatt. A kilencvenes évek elején az első színes hazai digitális térképeket ilyen eszközökön tudtuk kinyomtatni. Előnyök Hátrányok Olcsó Több (az eredetivel tökéletesen azonos) példányos nyomtatás Nem igényel különleges papírt Hangos Lassú Szövegnyomtatási és grafikai képességei ma már nem versenyképesek „Meggyötri” a papírt

Tintasugaras nyomtató Egyeduralkodó lett az otthoni használatú nyomtatók között: olcsó, de már fotóminőségre is képes. Előnyök Hátrányok Viszonylag olcsó Nagy méretű színes nyomtatás is lehetséges Fotóminőségű nyomtatás (igaz általában csak speciális papíron) Érzékeny a külső körülményekre (páratartalom, hőmérséklet) Viszonylag drága üzemeltetés: olcsó nyomtató, drága festék Lassú

Lézernyomtató Napjainkban szövegnyomtatásban a legfontosabb a szerepe. Mára korabeli előnyét elvesztette a színes tintasugaras nyomtatókhoz képest, így a színes lézerek ára is csökken. Előnyök Hátrányok Gyors Kiváló és tartós minőség Nem igényel különleges papírt Drága az eszköz és viszonylag drága a fenntartása (de az árak csökkennek a nagy verseny miatt) Nagy méretű, nehéz

Különleges típusú nyomtató Piaci súlya mára jelentéktelenné vált a tintasugaras nyomtatók széles körű elterjedése következtében. viaszos, festékszublimációs, szilárd tintás (halmazállapot-váltós) Előnyök Hátrányok Gyors Kiváló és tartós minőség (valódi fotóminőség) Nagyon drága az eszköz és drága a fenntartása Nagy méretű, nehéz Az egy példányra jutó nyomtatási költség nagyon magas

Plotter Korábban a rajzgépeket hívták így (tollas plotter). Mára a nagyformátumú színes tintasugaras nyomtatókat nevezik így. Előnyök Hátrányok Fotóminőségű nyomtatás (igaz általában csak speciális papíron) Drága az eszköz (igaz a korábbi lehetőségekhez képest olcsóbb) Csak folyamatos üzemeltetésben érdemes használni

A különféle nyomtatótípusok térképészeti alkalmazása 1 Mátrixnyomtatókat már nem használunk napjainkban. A színes tintasugaras nyomtatók olcsó (bár nagy térképek esetén viszonylag lassú) ellenőrzési lehetőséget kínálnak a térképkészítés bármelyik fázisában. A fekete-fehér lézernyomtatók gyors, kiváló minőségű nyomatokat állítanak elő a gyakorlott térképészek számára gyakran fontosabbak, mint a színes nyomtatás (színrebontás ellenőrzése). A különleges típusú nyomtatók túl drágák, nem érik meg a kis minőség különbséget.

A különféle nyomtatótípusok térképészeti alkalmazása 2 A raszterplotterek nagy méretű térképek esetén rendkívül hatékonyan használhatók, a térképek előállítási költségéhez képest a próbanyomatok költsége minimális. A levilágító napjainkra mindennapi eszközzé vált, de csak az ofszetnyomtatás esetén. Proof eljárások használata bonyolultabb feladatok esetén feltétlenül ajánlatos. A kis példányszámú (1-500) sokszorosítás esetén bármelyik típusú nyomtató igénybe vehető a konkrét cél és az anyagi lehetőségeink függvényében.

Levilágító Működési elve szerint tulajdonképpen a nyomtató és a fényképezőgép keveréke Felbontása: 2400-5000 dpi. Postscript lapleíró nyelv. Automatikus hívógéppel összekötve. A számítógépből közvetlenül nyomdakész film az asztali kiadványszerkesztés és az ofszetnyomtatás igényeinek megfelelően. Rendkívül drága, de nélkülözhetetlen eszköz.

A levilágító szerepe 1 Ez a nyolcvanas évek közepétől szélesebb körben hozzáférhető eszköz forradalmasította a kiadványszerkesztés egészét, hozzájárult a DTP-t, az asztali kiadványszerkesztés megteremtéséhez. Minden olyan kiadványt érintett ez a digitális forradalom, ahol a végtermék - általában ofszetnyomással sokszorosítva - papíron jelenik meg. A levilágítók megjelenése a térképkészítés folyamatát radikálisan átalakította. Az asztali kiadványszerkesztés mintájára megszületett az asztali térképkészítés. Ez az új lehetőség nem egyszerűen csak a technológiát alakította át, hanem a hagyományos ábrázolási lehetőségek, a grafikus szoftverek, illetve a Postscript lapleíró nyelv révén nagymértékben kibővültek: olyan effektusok állíthatók elő rendkívül egyszerűen, amelyeket korábban csak nehezen vagy nagyon drágán volt lehetséges alkalmazni.

A levilágító szerepe 2 A levilágítók rendkívül drága eszközök, a legolcsóbbak ára is több millió forint. A kilencvenes évek elején a széleskörű térképészeti felhasználás legfőbb gátja az volt, hogy a Magyarországon hozzáférhető berendezések mérete (filmszélesség) korlátozott volt. A leggyakoribb felbontások: 1200, 1270, 2400, 2540 dpi. Ennél nagyobb felbontású eszközök is léteznek, de térképek esetében általában ez már nem igazán szükséges. Precízebb, drágább eszközök az ún. doblevilágítók, ahol a filmet egy fix méretű dobra szívják rá. Tehát az ilyen eszközöknél mindenképpen van egy maximális méret (B1, A1), viszont működési elvéből adódóan nagyobb, akár 5000 dpi-s felbontás is elérhető.

Proof Nem eszközről, inkább egy speciális eljárásról van szó, melynek lényege, hogy a nyomdakész filmből egy speciális eljárással egy olyan próbanyomatot állítunk elő, mely a sokszorosított végtermékkel azonos minőségű. Proofokra ott van szükség, ahol az ofszetnyomással sokszorosításra kerülő színes végtermék színhelyességének, pontosságának ellenőrzése fontos és ennek elkészítési költsége beépíthető a késztermék árába (igényes színes prospektusok, atlaszok, lexikonok). S bár a próbanyomat-készítés nem olcsó, ez a viszonylag kis költség mindenképpen megéri, mert a sokszorosítási folyamat irreverzibilis: az itt elhasznált papír és festék árát mindenképpen ki kell fizetni, még akkor is, ha a végtermék - az utólag talált hibák miatt - használhatatlan, eladhatatlan.

Proof típusok Hagyományos próbanyomat: már a számítógépes térképészet előtt is használták egy egyszerű nyomdagép alkalmazásával. Színes próba, kromalin: a hetvenes-nyolcvanas években jelent meg; a speciális előérzékenyített hordozóra érintkező (kontakt) másolatok segítségével külön-külön rámásolják az egyes színkivonatokat, melyeket egyenként (színenként) elő is kell hívni. Digitális proof: minden olyan eljárást ide sorolhatunk, amely nem igényli a nyomdakész filmek előzetes elkészítését, és egy printer készíti el a próbanyomatot. Természetesen az input oldalon valamilyen számítógépes program kell álljon, így ez az eljárás csak a digitális kartográfiában alkalmazható. Digitális proof készítésére szokás akár a jobb színes lézernyomtatókat vagy különleges színes nyomtatókat használni, de léteznek speciálisan erre a célra készített output eszközök is (3M, Agfa, Kodak, Konica, Tektonix, DuPont).

Proof

Az output eszközök szerepe a számítógépes térképészetben Az új eszközök, lehetőségek megjelenése alapjaiban megváltoztatta a térképkészítést. A „mi lenne ha…” lehetőségek megjelenése, az azonnali színes nyomtatás alkalmazhatósága a térképkészítés tetszőleges fázisában olyan eszközöket ad a térképész kezébe, ami korábban elképzelhetetlen volt.