Egy történet margójára.... ea: Pecséri Edit mentálhigiénés csoportvezető „Viktória” Ápoló-Gondozó Otthon és Módszertani Központ Hodász

Intézményünk alaptevékenységéből eredő hiányosságok... A lakók között kiskorú gyermek nincs, felnőtt pszichiátriai betegek ellátást végezzük Oktatási tevékenység, vizsgára való felkészítés nem szerepel a tevékenységeink között Gyermekvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei korábban nem vonatkoztak ránk Újszerű együttműködést kíván a gyám, mint döntéshozó és az intézményvezető mint a gondozásért, ápolásért felelős személy közös munkája, a megfelelő információáramlásnak nagy szerepe van Súlyos antiszociális, állandó veszélyeztető állapotú lakóval nem volt korábban kapcsolata a dolgozóknak – korlátozó intézkedések között a lekötözés 17 éve nem szerepelt az alkalmazott módszerek között – erre viszont a kk. esetében két alkalommal is sor került A kellő számú szakszemélyzetet biztosítani nem tudtuk A megfelelő tárgyi környezetet biztosítani nem tudtuk, azt folyamatosan alakítottuk ki pl: áram nem lehetett a lakó szobájában

A gyermek egyéni esetéből eredő nehézségek: A gyermek kiskorúként 16 és fél évesen került az intézményünkbe Állami gondoskodás alatt álló ellátottról van szó Családi kapcsolatok: szülei meghaltak, testvére büntetett előéletű Az intézményünkben nem látogatták, nem keresték és csomagot, levelet sem kapott Mentálisan beteg, testileg maradandó károsodásokat szenvedett a balesetéből kifolyólag Súlyos gyógyszerfüggőként érkezett hozzánk, a gyermekpszichiáter szakorvos szerint a gyógyszeres ellátás dózisa nem volt emelhető, mert az, az élettel összeegyeztethetetlen lett volna

Az újszerű gondozási igény a következő fejlesztő munkát indukálta: Szektorok közötti együttműködés (oktatás, gyermekvédelem, egészségügyi ellátórendszer, szociális intézmény) – állandó team létrehozása, a hatóságok behívása a munkába (Szociális és Gyámhivatal megyei és helyi szinten) Újfajta munkaszervezés – állandó felügyelet biztosítása 24 órán át Tárgyi környezet átalakítása (törhetetlen üveg, szúrásra, vágásra, akasztásra, tűzgyújtásra alkalmas eszközök eltávolítása, áramtalanítás stb.) Elfogadó környezet (kórházi látogatások, női praktikákra való tanítás, rendszeres beszélgetés, odafigyelés és viszonylag állandó személyzet biztosítása) Agresszió nem érte a lakót a szakszemélyzet részéről Lakótársak megnyugtatása, felkészítése, folyamatos támogatása és fokozott megfigyelése

Eredményeink.... komfortosan érezte magát, társai befogadták, sőt figyelemmel kísérték és támogatói is voltak a lakók között, az agresszív kitörések száma az évek során csökkent Több lakó segítette a dolgozókat a kk. figyelemmel kísérésében, szülői mintát vettek fel, illetve nyomonkövették a tevékenységét Baráti kapcsolata alakult ki, aki mellett nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett A számonkérést jobban tűrte, hibáiért már elszámoltatható volt olykor elnézést, bocsánatot kért

Leválás A leválást előkészítettük de nem oly módon történt ahogyan gondoltuk. Nem volt lehetőség a két és fél év együttes megbeszélésére, értékelésére és a búcsúzásra. Sokáig feszültséget okozott a rendőrség, a gyám, illetve a gyámhatóság motiválatlansága az intézkedések terén. A gyermek után az intézmény ,,nyúlt vissza” pedig már nem volt kompetens

Bea kiköltözését követően A lakók megkönnyebbültek és nyugalom költözött a ,,B” épületbe. A dolgozók fellélegeztek, nagyfokú szakmai felelősséget és terhet veszítettek. A vezetésben szorongást keltett, hogy csak így véget vetett a nagykorúság minden problémának - Tényleg vége van?

Összegzés Kinek volt problémája? Mi volt igazán a probléma? Mit értünk el a kényszer szülte megoldással? Miért a nagykorúság a válasz a problémára? És tényleg megoldódott minden?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!