Belső-ázsiai és mongol buddhizmus. A buddhizmus Koreában. (bevezetés) Birtalan Ágnes

Témakörök Témakörök I. Belső-Ázsia földrajzi, történeti, művelődéstörténeti fogalma. A buddhizmus mint államvallás. Belső-Ázsia történetének törvényszerűségei. Kereskedelem és eszmetörténet. Témakörök II. Belső- Ázsia buddhista népei és birodalmai. A kusánok. Kelet-Turkesztán oázis városai. Az ujgurok. A xien-pei népek. A tangutok.

Témakörök III. A mongol buddhizmus története, kialakulása, eredete. Ujgur gyökerek, a tibeti megtérés(ek). A nagybirodalmi időszak. Kubiláj kán és Pagsz-pa láma. A buddhizmus a széttagoltság idején (keleti mongolság, nyugati mongolság). A „második megtérés” (a mongol kánok és a mandzsu udvar szerepe). A buddhizmus továbbélése, újjáéledése ma. Témakörök IV. Állam és egyház. A mongol buddhizmus egyházi szervezete. A bogdo gegeen intézmény. A mongol buddhizmus politikai szerepe.

Témakörök V. Témakörök VI. A koreai buddhizmus története és főbb jellegzetességei. A buddhizmus mint központi és mint perifériális vallás a koreai történelem különböző korszakaiban. Témakörök VI. Vallási szinkretizmus. Buddhizmus és a sámánizmus, buddhizmus és népvallás.

II. A buddhizmus története: Conze, Edward, A buddhizmus rövid története. Budaepst, Akkord Kiadó 2000. Skilton, Andrew, A buddhizmus rövid története. Budapest, Corvina 1997.

III. Irodalomjegyzék: Források: Asvaghósa, Buddha élete. (Buddhacsarita). Ford. Vekerdi József. Budapest, Terebess Kiadó 1999. Die weisse Geschichte. Hrsg. Klaus Sagaster. In: Asiatische Forschungen 41. (1976) Wiesbaden, Otto Harrassowitz. Dzsátakák. Buddhista születésregék. Fordította Vekerdi József. Budapest, Terebess Kiadó 1998. Kara, György, A mongol irodalom kistükre. Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és népköltés műveiből. 2. kiadás Budapest, Európa Könyvkiadó 1971. Kőrösi Csoma Sándor, Buddha élete és tana. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó 1982. Marco Polo utazásai. Ford. Vajda Endre. Budapest, Osiris Kiadó 2003. pp. 106-107., 137-138., 166-168., 217-218. A mongolok titkos története. Ford. és jegyzetekkel ellátta Ligeti Lajos. Budapest, Gondolat 1962. Örök kőbe vésve. A régi török népek irodalmának kistükre a VII-től a XV. századig. Szerk. Kakuk Zsuzsa. Budapest, Európa Könyvkiadó 1985. Plano Carpini útijelentése 1247-ből. In: Julianus barát és napkelet fölfedezése. Szerk. Györffy György. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1986. pp. 91-183. Rosenfield, J. M., The Dynastic Arts of the Kushans. Berkeley and Los Angeles, University of California Press 1967. Rubruk útleírása 1255-ből. In: Julianus barát és napkelet fölfedezése. Szerk. Györffy György. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1986. pp. 201-380. The Debate of King Milinda. Ed. by Bhikku Pesala. In: Buddhist Traditions XIV. Delhi, Motilal Banarsidass Publ. 1991. Wittfogel, K. A., - Feng Chia-sheng, History of Chinese Society Liao (907-1125). In: Transactions of the American Philosofical Society. N. S. 36. Philadelphia é. n.

Jelen előadás képeinek forrása a GOOGLE képkereső.

Alapfogalmak A Buddha, Buddhizmus, államvallás, cakra-vartin, a Négy nemes igazság, a Nemes nyolcas ösvény, saṅsāra, saṃsāra (संसार) a létforgatag nirvāṇa az ellobanás

Kleśa: tṛṣṇā, dveṣa, avidyā

catvāri āryasatyāni 1. duḥkha 2. samudaya 3. nirodha 4. marga

Arya astanga marga 1. prajñā 2. śīla 3. samādhi

Alapfogalmak Jātaka Triratna (Kor. sambo, Mong. γurban erdeni, Tib. dkon mchog gsum): Buddha Dharma, Sangha

A Buddha (563?-483?) Gautama Buddha Siddhartha Shakyasimha Shamkyamuni

37. Tittira-jātaka Egykor régen a Himálajában egy nagy vadfügefa tövében három barát tanyázott: egy fürj, egy majom és egy elefánt. Azonban hiányzott belőlük a kölcsönös tisztelet, tapintat, és az együttélés szabályainak ismerete. Egyszer aztán gondolkozóba estek: - Nincs rendjén, hogy így viselkedünk egymással szemben. Aki a legidősebb közülünk, azt részesítsük illő tiszteletben. De ki a legidősebb? Ezen töprengtek, míg egy napon ötletük támadt a megoldásra. Ahogy hármasban a vadfügefa tövében üldögéltek, a fürj és a majom megkérdezte az elefánttól: - Elefánt barátunk, mekkora volt ez a vadfügefa akkor, amikorra legrégebben visszaemlékezel? - Barátaim, amikor aprócska elefántborjú voltam, ez még csak sarjú fácska volt, át tudtam lépni fölötte. S ha fölébe álltam, a legfelső ága a köldökömig ért. Tehát azóta ismerem, amióta kisarjadt - mondta az elefánt.

Ezután a majomhoz intézte ugyanazt a kérdést a másik kettő Ezután a majomhoz intézte ugyanazt a kérdést a másik kettő. - Barátaim, amikor majomkölyök voltam, a földön ülve kinyújtottam a nyakamat, úgy rágtam le ennek a fügefasarjnak a tetejéről a zsenge hajtásokat. Tehát azóta ismerem, amióta apró fácska volt - mondta a majom. Végül a fürjnek tette fel ugyanezt a kérdést a másik kettő. - Barátaim, megelőzőleg nem messze innét egy öreg vadfügefa állt. Én annak a gyümölcsét fogyasztottam, és a magot ide ürítettem; ebből sarjadt ki ez a fa. Tehát még ki sem hajtott, amióta ismerem. Így én idősebb születésű vagyok nálatok - mondta a fürj.

Ezek után a majom és az elefánt így szólt a bölcs fürjhöz: - Barátunk, te vagy a legidősebb közöttünk. Mostantól fogva tisztelet, becsület, hódolat, alázat, figyelmesség, tapintat, előzékenység, udvariasság illet meg részünkről, és megfogadjuk tanácsaidat. Te viszont tanácsokkal és utasításokkal láss el bennünket. Ettől fogva a fürj tanácsokat adott nekik, és az erényes élet szabályaira oktatta őket, amelyeket maga is megtartott. Így mindhárman követték az erényes élet öt szabályát, tiszteletet és tapintatot tanúsítottak egymással szemben, az együttélés követelményeinek eleget tettek, és életük végeztével az istenek világában biztosítottak maguknak helyet.

20. Nalapāna jātaka Amikor a Mester Kószala tartományban alamizsna-kérő vándorútja során Nalakapána, azaz Nádszálból ivó nevű faluba érkezett, és a falu melletti lótusz-tó partján fekvő kétaka-erdőben időzött, a nádszálakkal kapcsolatban mondta el az alábbi történetet. Ugyanis akkortájt történt, hogy a Nalakapána melletti lótusz-tóban megfürdő szerzetesek a szerzetesnövendékekkel bambusznád-szálakat hozattak, hogy tűtartót készítsenek belőlük maguknak. De mikor látták, hogy minden nádszál belül végig üreges, bogok nélkül, a Mesterhez járultak, és megkérdezték:

- Szerzetesek, ez egy régebbi rendelésem következménye - szólt a Mester, és elmondta a múltbeli történetet: Valaha ez az erdőszéli táj sűrű erdőség volt. Az itt lévő lótusz-tóban egy víziördög lakott, amelyik mindenkit felfalt, aki a vízbe belépett. Abban az időben a Bódhiszattva majomkirály volt, akkora, mint egy őzgida. Nyolcvanezer majom élén ebben az erdőben lakott, népét őrizve. Óvta a majom-csapatot: - Kedveseim, ebben az erdőben méregfák és démonok-lakta tavak is vannak. Mielőtt olyan gyümölcsöt fogyasztanátok, amilyenből még nem ettetek, vagy olyan vízből innátok, amilyenből még nem ittatok, először engem kérdezzetek meg.

-Urunk, bambusznád-szálakat hozattunk, hogy tűtartót készítsünk belőlük, de ezek a nádszálak tövüktől hegyükig végig üregesek, bogok nélkül. Mi ennek az oka? -Jól van - ígérték meg azok. Egy napon olyan helyre érkeztek, ahol még nem jártak. Egész nap kóboroltak vizet keresve, és végül egy lótusz-tóra bukkantak. Azonban nem ittak a vízből, hanem leültek, és a Bódhiszattva érkezésére vártak. Megérkezett a Bódhiszattva. - Miért nem ittatok, kedveseim? - kérdezte. - A te érkezésedre vártunk. -Helyes, kedveseim - felelte a Bódhiszattva, körüljárta a tavat, és vizsgálta a lábnyomokat. Látta, hogy csak odavezető nyomok vannak, visszatérők nincsenek. Kitalálta, hogy szörnyetegek szállták meg a tavat. -Jól tettétek, kedveseim, hogy nem ittatok a vízből. Szörnyetegek szállták meg.

A víziördög látta, hogy nem ereszkednek le a vízhez A víziördög látta, hogy nem ereszkednek le a vízhez. Meghasította a vizet, kiemelkedett belőle rémítő alakban, kék hassal, sápadt arccal, vérvörös kézzel és lábbal, és megkérdezte: - Miért ültök itt? Ereszkedjetek le a vízhez, igyatok! Ekkor a Bódhiszattva megkérdezte: - Te vagy-e az itt lakó víziördög? - Igen, én vagyok. - Aki leereszkedik a vízhez, azt ugye elfogod? - Igen, elfogom. Aki ide leereszkedik, a madaraktól elkezdve, azt nem eresztem el. Benneteket is mindnyájatokat fel foglak falni.

- Mi nem fogjuk hagyni, hogy felfalj. - De inni akartok a vízből - Mi nem fogjuk hagyni, hogy felfalj. - De inni akartok a vízből. - Igen, inni fogunk a vízből, de mégsem fogunk zsákmányodul esni. - Hát akkor hogyan akartok inni a vízből? - Te azt hiszed, hogy le fogunk ereszkedni a vízhez, úgy fogunk inni belőle. Mi azonban nem megyünk oda, hanem mindegyikőnk, mind a nyolcvanezren, fogunk egy-egy nádszálat, s mintha lótusz szárán szívnánk vizet, úgy fogunk azzal vizet szívni a te tavadból. Így te nem tudsz felfalni bennünket.

A Mester tehát megoldást talált, és ezt a verset mondta: Odamenő nyomot látok, de visszatérő nyom sehol. Hát nádszálon szívjunk vizet, hogy ne vesszünk oda mi is. Így beszélt a Bódhiszattva, és szólt, hogy hozzanak neki egy bambusznád-szálat. Felidézte a Tökéletességeket, hivatkozott az Igazság erejére, és belefújt a nádszálba. A nádszál véges-végig üregessé vált, anélkül, hogy a bogok megmaradtak volna benne. Így egymás után hozatta a nádszálakat, beléjük fújt, úgy adta tovább. Ezután körüljárta a lótusz-tavat, és megparancsolta: - Minden itt növő nádszál végig üreges legyen!

Ez idő óta e tó körül növő nád mind üreges belül Ez idő óta e tó körül növő nád mind üreges belül. A Bódhiszattva a parancs kimondása után fogott egy nádszálat, és leült a parton. A nyolcvanezer majom mindegyike szintén fogott egy-egy nádszálat, és körbeülték a tavat. Amikor a Bódhiszattva a nádszálon vizet szívott, a többiek szintén a parton ülve szívták a vizet. Így inni tudtak, anélkül, hogy a víziördög egyet is el tudott volna fogni közülük. Ekkor dühösen tanyájára távozott. A Bódhiszattva is visszatért az erdőbe kísérőivel. Amikor a Mester befejezte a tanulságos történetet, mondván: "Szerzetesek, egy régebbi rendelésem következménye az, hogy ezek a nádszálak végig üregesek" -, utána a kapcsolatot is feltárta a születések között: - Akkor Dévadatta volt a víziördög, Buddha gyülekezete volt a nyolcvanezer majom, a találékony majomkirály pedig én voltam.

www.sacred-texts.com www.sacred-texts.com/bud/milinda.htm