Család: a gazdaság alapegysége „Ahhoz, hogy megmentsük a családot, forradalmasítanunk kell a nemzetet” Chesterton

A házasság. A házasság katolikus hívő ember számára szentség, egymásnak szentelt élet. Nem merül ki a párkapcsolatban, egyértelmű célja a gyermek. A házasság az emberiség fennmaradásának intézménye. Közgazdaságilag nézve a házasság az ember „újratermelésének” milliárdnyi színtere.

A család és az – „izmusok...” A család mindenkor a gazdálkodás természetes alapegysége volt, s - lenne ma is. Kommun-izmus, kapital-izmus: egyik sem tekinti alapegységnek a családot. -a liberál-kapitalizmus a bérmunkával proletárrá tette a család minden tagját.A feminista mozgalmak a nők munkavállalásáért harcolva, a család gyengítéséhez járultak hozzá. -A szocializmusnak is jó az apolitikus „magányos tömeg”. A „nők emancipálásának” szocialista szélsőségességei –traktoros lány, malteros lány- család-ellenesek.

A Rerum Novarum felismerése Mindkét izmus megsemmisítette a család vagyoni alapjait. A proletár-lét alapja a vagyontalanság. A pápai enciklika megfogalmazza a magántulajdon jogosságát, de azt is, hogy a munkás emberi létet biztosító bérre jogosult, amely családjának eltartására is elegendő kell, hogy legyen. Keresztény gazdasági tanítás szerint kívánatos a tulajdon végletes koncentrációjának megakadályozása is. H. Belloc:”A tulajdon olyan, mint a trágya. Akkor hasznos, ha szétszórjuk.”.. Chesterton: ”Ha meg akarjuk menteni a tulajdont, szét kell szórnunk azt”.

Munka és humántőke A Rerum Novarum szerint a két termelési tényező közül a munka az elsődleges. Az ember nem tárgy, személyi méltóságát tisztelni kell. A feleség nem tulajdona a férjnek, a gyerek nem tulajdona a szülőknek. A dolgozó nem tulajdona a tőkésnek Mégis: Az ember maga tőke is: humántőke. Meghatározott képességek és készségek alapján tud részt venni az érték-termelésben, s nélküle a folyamat lehetetlen is. Ahhoz, hogy a kívánt munkaerő rendelkezésre álljon, jelentős befektetés kell. Nem csak a mindennapi betevő falat, de a képzés, oktatás, egészségvédelem is része a humántőke-képződésének.

Robert Schultz a humántőkéről „Vannak, akiket az emberekbe fektetett tőke puszta gondolata is sért. Értékrendünk és hiedelmeink megakadályoznak bennünket abban, hogy emberekre, mint tőke-javakra tekintsünk. Erősen befolyásol bennünket a hosszú harc, amelyet a társadalom a szolgaság megszüntetésért és az emberi szabadságot kivívó jogi intézmények kialakításáért vívott./../.Ezért emberi lényeket vagyonként kezelni, amelyet beruházással növelni lehet, mélyen gyökerező értékekkel áll szemben. Úgy tűnik, ez a felfogás az embert ismét puszta anyagi összetevővé, a tulajdonhoz hasonló valamivé teszi, és ez lealacsonyítónak tűnket...” /R. Schultz: Beruházás az emberi tőkébe Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó/ Keresztény embernek különösen! És mégis... Át kell gondolnunk a dolgot!

A gyermek: közjószág A történelem során a munkaerőt adottságnak vették (mint a természetet is.) A közgazdaságtan nem foglalkozott, csak az utolsó negyed században, s akkor is marginálisan, a humántőke kérdésével. Pedig ezt a „termelési tényezőt” létre kell hozni: meg kell szülni a gyermekeket, felnevelni, taníttatni. Ezeket a költségeket közgazdasági értelemben beruházásnak kell tekinteni, hisz mindnyájunk érdeke, hogy a termeléshez szükséges munkaerő rendelkezésre álljon. A gyermek nem puszta magánügy: közügy is!

Demográfiai problémák Míg a világ legtöbb fejlődő országában a túlnépesedés a gond, Európa demográfiai deficittel küzd. A termékenységi mutató nagyon alacsony, a népesség csökkenését veti előre. Nem csak nálunk- az egész Európában! A keleti országokban a helyzet rosszabb, mint Északon vagy Nyugaton: úgy tűnik, az a kapitalizmus a „legjobb születésszabályozó”, amelyik a kommunizmust követte... Magyarország abszolút „listavezető”!

Társadalombiztosítás és család A család szétveréséhez- milyen ellentmondás!- a XX század egyik legnagyobb szociális vívmánya, a társadalombiztosítás is hozzájárult. A gyermekszám- a születések-csökkenése számos tényezőnek tulajdonítható: a fogamzásgátlás technikai módszerei egyszerűsödésének, az abortusz legalizálásának, de mindenek előtt az abszolút individualizmusra alapuló liberális társadalomfilozófiának. Ezeken túlmenően: annak is, hogy az időskori jövedelmek biztosíthatóak gyermek felnevelése nélkül is!

A gyermek: luxuscikk?!! A polgár tud számolni: az egy főre jutó jövedelem nagyobb, ha nincsen gyerek. A gyerek: luxuscikk.. Az élet számos tehertől mentesebb, ha nem vállalják. Viszont a nyugdíjra- a befizetései alapján – éppúgy jogosult a polgár, mint az, aki 4-5 gyermeket felnevel. Közgazdaságilag a nyugdíjbefizetés: vagyoni jogot keletkeztet, ami tőke. De a termeléshez nem csak dologi tőke kell, hanem emberi tőke is! Igazságtalan, hogy aki mindkettőt produkálja, ugyanannyit fizessen!

A társadalombiztosítás csődje A TB lehetőségei mindig attól függenek, mennyien vannak munkaképes korban, s mennyien kapnak közülük valóban munkajövedelmet, ami után járulékot fizetnek. Ha csökken az egymást követő generációk száma, akkor a járadékokat nincs miből fizetni! Be kell lépnie az államnak, s az adókból kell kiegészíteni azt! De hát ezzel se sokat oldottunk meg: az adók zömét is a munkavállalók fizetik. Az összes adó hatvan-hetven százalékát a forgalmi adók és a személyi jövedelem-adó teszi ki; ezt pedig legnagyobb részt az aktív lakosság fizeti. Ha az államra hárítjuk a terheket, akkor is az aktív munkavállalók –dupla- terhe marad a nyugdíj. Emelni az elvonásokat viszont nem lehet már. Miért?

Demográfia és globalizmus A nyugati fejlett gazdaságok elöregszenek. A megtakarításaikat felélik az idős korosztályok. Kevés a gyerek, az is hosszú ideig van az iskolapadban. Egyre több inaktív számára kellene jövedelmet biztosítani, de ha emelik a járulékokat, a vállalkozások a nemzetközi piacon versenyképtelenek lesznek! Az elmúlt húsz év megváltoztatta a világgazdaságot! Az olcsó kínai, stb áru elözönli a piacainkat, s ők fillérekért termelnek! Ráadásul társadalombiztosítás nélkül! Az idős korúak eltartását döntően nagycsaládi keretekben –nagyon szerényen - oldják meg! Tehát a járulék-emelés nem járható út...

TB-reform kisérletek Az, hogy a tb-t részben átalakították magánnyugdíj – pénztárakká, egyáltalán nem jelentett megoldást a fenntarthatóságra. Fokozta az individualizmust, de a megtakarítások értékét nem garantálja. Amibe a nyugdíjpénztár befektet, az zömében állampapír- az se több, mint egy ígéret.. Más országokban, ahol a részvény-befektetések aránya nagyobb, ott is kérdéses, hogy ki veszi meg ezeket a befektetéseket? Ugyanis, azokat pénzre kell váltani, ha abból nyugdíjat akarunk fizetni... Ki lesz, aki pénzre váltja, ha kevés az új megtakarító, ha kevés az új munkavállaló? Persze, mondhatjuk: Ma is sokan nem dolgoznak, s ez a járulék-hiány fő oka. EZ IGAZ IS.

Munkaerő-piac és a család Mivel hazánkban kiemelkedően alacsony az aktív népesség aránya, növelni kellene a munkalehetőségeket. (Nők munkába állása, ifjúsági munkanélküliség csökkentése, roma-foglalkoztatás megoldása.) Kinek is kellene ezt tennie? A külföldi tőke keveset foglalkoztat.( Tulajdon-arány: 50-50%, munkáltatás: 20:80) Mert vagy képzetlenek a potenciális munkavállalók, vagy nincs a termékeknek elegendő piacuk. A potenciális munkavállalók egy része nem is keres intenzíven munkát, segélyre rendezkedik be. Az Európai Unió is hasonló tanácsokat osztogat. A javaslatok fele helyes, csak kérdezzük: miből? Ahol magasabb a nők aránya a munkában (Svédország), ott a mienkénél sokkal fejlettebbek a gyermek- intézmények.. Mi meg most építettük le őket. A nők munkába terelése- 8 órában –egyébként is elhibázott gondolat. ( Európa se csalhatatlan bölcs!) Több gondot eredményez, mint amennyit megold.

A probléma gyökere Nem kétséges, a materialista individualizmus a felelős a kialakult helyzetért. Ezt nyilván nem lehet egy csapásra megváltoztatni. Az embereknek- a nem vallásos embereknek is- rá kell döbbenniük a család igazi értékére,, s arra, hogy nincs más szemlélettel kiút a gazdasági-társadalmi problémákból. Ez a szemlélet-váltás csak akkor várható, ha a politika is magáévá teszi, támogatja a családbarát társadalom és gazdaság létrejöttét. Ha a politika ezzel ellentétes alapon áll, nem tudjuk megváltoztatni a társadalmi intézményeket, adórendszert, tb-rendszert, munkaerő- piaci feltételeket. Ha a politika a piac mindenhatóságának liberális eszméjét támogatja, akkor kis szigetek maradnak az önfeláldozó nagycsaládosok! S a hátukon hordozzák a többiek terheit is! Nem igaz, hogy nincs más út!

Lehet: Lehet a TB járulékot gyermekszám szerint differenciálni, Lehet a nagycsaládosok munkavállalása esetén, a munkáltatónak járulék-kedvezményt adni, hogy szívesen alkalmazzanak sokgyerekeseket, Lehet részmunkaidővel segíteni az anyák munkavállalását Lehet nyugdíj-korkedvezményt adni a sokgyermekeseknek- hisz így tudnak aktív korú gyermekeiknek segíteni az unokáknál Lehet a lakáspolitikát ahhoz igazítani, hogy többgeneráci békés együttélésére alkalmas legyen

Caritas in veritate... Nem lehet igazságosság szeretet nélkül, s fordítva sem. Nem lehet jogrend igazságtalanságra alapozva. A jelen liberális jogrend- szerte a fejlett világban – az individualizmusra alapoz. Tűri, intézményesíti az igazságtalanságot. Rehabilitálni kell a családot, a társadalom és a gazdaság alapegységét! Nekünk, keresztény embereknek kötelességünk a társadalomban aktív vélemény formálóvá válni- szeretettel, de igazságban! Nem kegyet kérünk a nagyobb családosoknak: az őket jogosan megillető járandóságokat! Van megoldás! De az biztos, hogy politikai akarat szükséges hozzá!