Karakterek ábrázolása

A karakterek kódolásának elve Az ASCII, Unicode kódolási rendszerek elvei, előnyök, hátrányok A bittérképes betűképtárolás elve A bittérképes betűképtárolás alkalmazása, előnyök, hátrányok A kontúrvonalas betűképtárolás elve A kontúrvonalas betűképtárolás alkalmazása, előnyök, hátrányok

Karakter kódolás elve: A számítógép és a külvilág, vagy egy másik számítógép közötti kapcsolat megvalósítása során az információk átvitele kódolva történik. A bitcsoportoknak - amelyek elvileg tetszőleges számú bitből állhatnak - jelentést tulajdonítunk akkor kódolást végzünk. Az információátvitele során ezeket a bitcsoportokat továbbítjuk és a vevő oldalon a jelentésének megfelelően értelmezzük (dekódoljuk).

a másik pedig egy adott halmaz egy karaktere Egy karakter kódtábla vagy karakterkészlet (néha használják a code page kifejezést) egy párokból álló sorozat. egyik eleme a kód a másik pedig egy adott halmaz egy karaktere A pár kód része általában egy egész szám, vagy azok sorozata, byte vagy azok sorozata, vagy elektromos impulzus, vagy bármi egyéb, amit a számítógép tárolójában szövegként tárolni lehet, illetve adatátviteli hálózaton, mint szöveg, továbbítható. Egy mindenki által ismert példa erre a Morzekód: ami betűkhöz latin ábécé a távíró billentyű rövid vagy hosszú lenyomását rendeli.

Az ASCII Kódrendszer American Standard Code for Information Interchange Az ASCII, amely betűk, számok és más szimbólumokhoz rendelt integer, amelyet egy 7-bites bináris számként értelmez. Általában ezt a 7-bites számot kiegészítik egy külön 0 bittel, így 8-bites byte formában tárolják, és kezelik.

Az ASCII karakterkészlet 128 hétbites, különböző kódot tartalmaz, amelyik mindegyike egy egyedi karaktert reprezentál.

Az ANSI szabvány az ASCII karakterkészlet definiálásakor a kódokat két fő csoportba osztotta: grafikus karakterek és vezérlő karakterek csoportjába. 1. Grafikus karakterek alatt a megjeleníthető, látható, nyomtatható karaktereket értjük. 2. A vezérlőkarakterek: a vezérlő karakterek, a megjelenítés vezérlésére, formájának kialakítására, valamint az információcsere vezérlésére szolgálnak. három kategóriába soroljuk: - információcsere vezérlők, - formátumot befolyásolók - információ elkülönítők. Az első 32 karakter, és az utolsó DEL karakter tartozik ezekbe a kategóriákba.

ASCII után először az úgynevezett Latin-1 kódolás terjedt el, ami tartalmazza az összes angol nyelvhez szükséges betűt, illetve számos európai nyelv betűit, de például a magyar „ő” és „ű” betűket nem (ezek helyett – helytelenül – gyakran használják a hullámos illetve a kalapos betűket: û ô vagy õ). Magyarhoz lehet azonban a Latin-2 (közép-európai) kódolást is használni, ami ismeri az ő és ű betűinket, de nem ismer más fontos betűket, például a cirill, görög, vagy például az örmény, indiai, arab és héber betűket, a kínai írásjegyeket és a japán kanákat

Az UNICODE: Az Unicode nemzetközi szabvány (ejtsd: unikód vagy junikód) a különböző írásrendszerek egységes kódolását és használatát írja le. Az Unicode nem csak a kódolással, hanem a karakterek osztályozásával, megjelenítésével és használatával is részletesen foglalkozik.

A Unicode szabvány 16 biten tárolt síkokra osztja a szabvány legutóbbi változatában rögzített mintegy 100 ezer karaktert.

Legelterjedtebb kódolásai (UTF - Unicode Transformation Format) UTF32 -4 bájtos (32 bites) UTF16- 16 v. 32 bites (változó hosszúságú) UTF8- 8 bites

Unicode 1.0 kódrendszer a világ összes írott ABC-jének kódolását tartalmazza.

UNICODE előnyei: 1. Teljesség Az Unicode-t úgy tervezték, hogy a szövegek létrehozásához használt összes karaktert tartalmazza, ebbe még olyan "holt" nyelvek is beletartoznak mint pl. a szankszkrit.

2. Egyszerűség és hatékonyság Minden Unicode kód azonos, 16 bites hosszúságú és mindegyik egy tényleges létező karaktert reprezentál. Nincsenek sem vezérlő kódok sem vezérlő kódsorozatok. Ezek mind bonyolultabbá teszik a számítógépes szövegkezelést és feldolgozást.

3. Egyértelműség Minden kód egyértelműen egy karaktert jelent 3. Egyértelműség Minden kód egyértelműen egy karaktert jelent. Ezért egy karakter hibás olvasásakor csak egy a hibás és nincs előre mutató következménye.

4. Pontosság Minden kódolt karakter szabványos, a nyelvi szakértõk által ismert és elfogadott.

Betűábrázolás:

Betűábrázolás: A tipográfiában a betűkép egy összhangba hozott betűterv sorozat, ami egy teljes ábécét alkot, amelyet nyomtatásban vagy a számítógép képernyőjén meg lehet jeleníteni. A betűtípus betűrajzolatok sorozata, melyek egy bizonyos betűképen belüli karaktereket írnak le egy karakterkészletben. Betűcsaládnak nevezzük az azonos grafikus jellemzőkkel és formai sajátosságokkal rendelkező betűk összességét

A digitális betűtípusokban a karakterek képeit kétféleképpen lehet ábrázolni: 1. bittérképként (bittérképes betűtípus) 2. vagy jobb minőségű, görbékből álló kontúr-betűtípusként („vektoros betűtípus”).

A Windows operációs rendszerben megtalálhatjuk - a TrueType, méretezhető vektorbetűket (kiterjesztésük .ttf) - és a bittérképes rendszerfontokat (kiterjesztésük .fon).

A lényeges különbség közöttük: - A raszteres betűk megjelenítése egy az egyben a letárolt képpont-információk alapján történik, - A vektoros betűk méretezhetők, azaz ha egy vektoros betű méreteit megadjuk, akkor a betűcsaládnak megfelelő programrész először kiolvassa a betű körvonal információit és kiszámítja, hogy az adott méretben a vonalak hol helyezkednek el, így megkapja a betű határoló körvonalait, ebből határozza meg a megjelenítéskor érintett pixeleket.

Bittérképes ábrázolás: A képek, betűk, ábrák stb. meghatározott számú képpontokból (pixelekből) állnak. (raszter Font) A meghatározott számú kifejezés azt jelenti, hogy nagyításkor a képet alkotó pixelek (négyzetek) mérete, és nem a száma változik, pixelesedik a kép. Pixel: képpont. képpont, a bittérképes kép legkisebb önálló eleme. A letapogatott képeredeti vagy a monitor egy pontja, amelyen belül minden elemi felület fénytani tulajdonságát azonosnak vesszük, vagyis a pixel által határolt felület egy átlag értéket képvisel, ha valamilyen tulajdonságát fénytani adatokkal adjuk meg

Raszter font jellemzői Raszter font: a betű alakját raszterkép-ként tárolja –felbontás egyszer és mindenkorra meghatározott, –külön képernyő-és nyomtató betűkészlet szükséges az eltérő felbontás miatt, –minden betűmérethez (fokozathoz) külön készlet kell, +felbontáshoz, mérethez optimalizálható a betű alakja (főleg kis méreteknél fontos).

Körvonalas betűkészletek Körvonalas font: az egyes betűk kontúrját Bèzier-görbék segítségével írja le, a belsejét kitölti (pl. Open-Type, TrueType, Type1 fontok) +tetszőlegesen kicsinyíthető, nagyítható, elforgatható, torzítható, +ugyanaz a leírás használható a kép-ernyőn való megjelenítéshez és nyomtatáshoz, +alávágási táblázat (kerningtable), –torzítások eredménye sokszor kétséges, –képernyőn kis méretben olvashatatlan(helyettesítő bitmapfont kell), –kis méretben nem ad arányos betűképet.

Bèzier-görbe

Vektor font: -A betű alakját a középvonallal írja le nincs kitöltés, -egyébként minden igaz rá, ami a körvonalas fontokra, -CAD programok használják

VÉGE

Betűcsaládok, betűváltozatok

A font fogalma A Type 1 típusú font állományai, az állományokban tárolt adatcsoportok A True type fontok sajátosságai Az Open type fontok sajátosságai A fontok alkalmazásának jogi vonatkozásai A fontok telepítése, aktiválása, deaktiválása fontkezelő programokkal A fontokkal kapcsolatos teendők nyomtatáskor

A font fogalma: A számítógépen egy-egy fájlban rögzített névvel ellátott karakterek összessége. Font alatt mindig egy jelkészletet értünk, melyben lehetnek betűk, számok, matematikai szimbólumok stb. Ha szöveges információk kezeléséről van szó, akkor a font mindig egy betűkből álló jelkészletet jelent.

Betűcsalád fogalma Betűcsaládnak nevezzük az azonos grafikus jellemzőkkel és formai sajátosságokkal rendelkező betűk összességét.

Betűtípusok A karakterek több féle típusúak lehetnek. Ez azt jelenti, hogy a különböző betűtípusokhoz tartozó karaktereknek más az alakja (például van talpa a betűknek vagy nincs, milyen formán hajlanak az ívek, mennyire díszes vagy hivatalos kinézetűek a jelek).

Szövegformázási szempontból a betűtípusok két nagyobb csoportra oszthatók: talpas és talpatlan betűket. reklámbetűk

Betűválasztási szabályok: Mindig a szöveg határozza meg, milyen betűtípust alkalmazunk. Hosszabb szöveget általában nem reklámbetűkkel írunk. A hosszú szövegekhez használjunk talpas betűket (Serif), mert jobban olvashatóak, a betűk alján, illetve tetején levő kis vonalkák ugyanis vezetik a szemet. A talpatlan betűket (Sans Serif) elsősorban címekhez, rövid szövegekhez használjuk.

Elterjedt betűtípusok TrueType betűtípus a TrueType, méretezhető vektorgrafikus betűcsalád (kiterjesztésük .ttf) Minden betűtípusnak saját neve van, amely azonosítja: pl. a Times New Roman, Arial, Courier New, Brush Script, Algerian, Verdana, Garamond, Desdemona

"TrueType" fogalma. Jelentése: úgy néz ki a monitoron, ahogy a nyomtatón fog. Ez elméletileg igaz, gyakorlatilag nem 100 %, különösen a gyengébb nyomtatók esetén.

Az OpenType az Adobe és a Microsoft által kifejlesztett keresztplatformos betűformátum-leírás. Az OpenType alapja az Unicode, valójában a TrueType „sfnt” (leíró rész, amelynek alapján görbékből megrajzolható a betű, az adatok további információt adnak kódjára, méretezésére, elnevezésére, PostScriptbesorolására, kernelésére stb. nézve).

Formátumának továbbfejlesztett változata, amely támogatja a PostScript betűformátumot, és újabb tipográfiai beállításokat kínál. A TrueType betű .ttf vagy .ttc kiterjesztésű, amíg a PostScript alapú OpenType állomány .otf végződésű.