Felkészülés a II. Országos Hulladékgazdálkodási Terv végrehajtására Dióssy László Szakállamtitkár, c. egyetemi docens Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2010. február 25.

2017.04.04. Tervezés – OHT I. Magyarországon először a 2001. január 1-től hatályos 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról (Hgt.) fogalmazza meg a hulladékgazdálkodási tervezés feladatait is. A tervezési hierarchia csúcsa az országos terv Első OHT 2003-2008 közötti időszakra, a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként, azzal összhangban Felmerülő problémák: Nem volt korábbi tervezési tapasztalat Nem volt megbízható adatbázis Nem került a lakosság bevonásra, nem kapott a tervezési folyamat kellő nyilvánosságot Finanszírozása alapvetően a költségvetésre épült Az Unió az előcsatlakozási pénzügyi alapok felhasználásának feltételévé tette a finanszírozni kívánt fejlesztések és beruházások szükségességének bemutatását a hulladékgazdálkodási terveken keresztül. Ezért az I. OHT már 2001-ben elkészült, azt a Parlament 2002 végén fogadta el, a területi terveket pedig 2003 közepén hirdette ki egy miniszteri rendelet. Az OHT I és a többi terv elkészítése azonban komoly nehézségeket jelentett, több okból. Elsősorban is nem rendelkeztünk tervezési módszertannal és tapasztalatokkal, ezért nemzetközi példákat vettünk alapul, valamint uniós szakértőket vontunk be a munkába. A hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről szóló 126/2003 (VIII. 15.) Korm. rendelet lényegében egyszerre készült el a területi tervekkel, vagyis a tanulási folyamat során a módszertan, a szabályozás és a tervek párhuzamosan készültek. Másodsorban – a veszélyes hulladékok kivételével - nem voltak megbízható adatok a képződött hulladékok mennyiségéről, fajtáiról, valamint a kezelés körülményeiről. Emiatt főleg részleges felmérésekből extrapolált, vagy szakmai szervezetek által becsült adatokra kellett építkezni. Harmadsorban a tervezés – éppen annak újdonsága miatt – nem kapta meg a szükséges figyelmet a civil társadalomtól, ezért elmaradt a tervezett beruházásokkal kapcsolatos társadalmi visszajelzés. Pedig nagyon fontos, hogy a hulladékgazdálkodási fejlesztésekkel kapcsolatos lakossági elfogadottság vagy ellenállás már a tervezésnél ismert legyen, ne a megvalósulás fázisában akadályozza azt, megbontva a célok és eszközök tervezett egységét. megvalósulás fázisában akadályozza azt, megbontva a célok és eszközök tervezett egységét. Ugyancsak gátolta az OHT I megvalósulását – és a jövőre nézve tanulságul szolgál – az a tény, hogy az első terv finanszírozása alapvetően a költségvetésre épült. Időközben azonban megváltozott a költségvetés szerkezete, megszűntek a célelőirányzatok és elkülönített alapok, míg a fejlesztések finanszírozása fokozatosan az EU-s források felé tolódott. A forrásfelhasználások uniós szabályai, keretei, elosztásának módja azonban 2001-ben még nem volt tudható, így a későbbiekben végrehajtott fejlesztéseket sokkal inkább az elérhető pénzek nagysága, a kedvezményezettek köre és a pályázati feltételek határozták meg, semmint a hulladékgazdálkodási tervekben megfogalmazottak. Ezért azután a 2003-2008-as periódus főleg a kimagasló költségű komplex települési hulladékgazdálkodási rendszerek megvalósulásának korszaka volt, lényegesen kevesebb pénz jutott a többi hulladékkal kapcsolatos fejlesztésekre, valamint a hasznosítási kapacitások növelésére.

Tervezés – OHT II. előkészítése 2017.04.04. Tervezés – OHT II. előkészítése Elkészült a tervezési szabályozás és módszertan 2004-től történő adatszolgáltatás megteremtette az adatbázist Civil társadalom fokozódó érdeklődése a hulladékgazdálkodási fejlesztések és intézkedések iránt Célok és intézkedések NKP III-mal összhangban I. Beszámoló az OHT-I. végrehajtásáról II. OHT-II. 2009-2014 - stratégiai keretek - általános hg. helyzetkép, átfogó célok, intézkedések és eszközök - megelőzési program - hasznosítási program - ártalmatlanítási program - hulladékáramok Az OHT I értékelése lényeges információkkal szolgált az eredmények, a hibák és hiányosságok feltárásához. Ugyanakkor az új tervnek már egy másfajta társadalmi és gazdasági környezet figyelembe vételével kellett elkészülnie, hiszen lényegesen változott a termelés összetétele, volumene, alapanyagai, de átalakultak a technológiák, és a szolgáltatások színvonala is. Figyelemmel kell lennie a tervnek arra is, hogy uniós tagként nemcsak a hazai, hanem a közösségi tendenciákat és célkitűzéseket is integrálni kell, továbbá a mind nyilvánvalóbb globális környezeti problémák megoldása érdekében tett nemzetközi erőfeszítések hulladékgazdálkodást érintő elemeinek is le kell képeződnie a tervben.

2017.04.04. Az OHT II. kihívásai 2009-2014 közötti időszakra határozza meg a fejlődés irányait A tervezési ciklus nem alkalmazkodik az EU-s finanszírozási ciklushoz Egyre nagyobb hangsúly a megelőzésre A tervezést egy világméretű gazdasági recesszió közepén kell elvégezni akkor, amikor a válság kimenetele, elhúzódásának időtartama nem ismert, és még a legkiemelkedőbb gazdasági elemzők sem tudják megjósolni, hogy a kilábalás után a gazdaság ugyanazon trendek szerint nő-e majd, mint előtte, vagy ha nem, akkor melyek lesznek a legfontosabb strukturális változások, és ezek hogyan hatnak majd a hulladékok keletkezésére. Szintén a válsággal magyarázható, hogy az általános tőkehiány nem kedvez a hulladékgazdálkodást célzó beruházások megvalósításának. Nem mondható szerencsésnek, hogy a források eredményes és hatékony felhasználását megalapozó stratégiai keretet tartalmazó Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013) már 2006-ban kidolgozásra került, így abban nem kaphattak helyet azok a fejlesztések, amelyeket az OHT II majd csak a jövőben tart szükségesnek, ugyanakkor ezeknek a beruházásoknak éppen akkor kellene megvalósulniuk, amikor a rendelkezésre álló források nagy részét már lekötötték. A hulladék keletkezés megelőzésére a tagországoknak nemzeti programot kell létrehozniuk 2013 végéig Magyarországon, ennek a majdani megelőzési programnak a legfőbb elemeit már az OHT II-nek is tartalmaznia kell.

Stratégiai alapelvek Hosszú távon fenntartható fejlődés: 2017.04.04. Stratégiai alapelvek Hosszú távon fenntartható fejlődés: A hulladék mint erőforrás - A meg nem újuló erőforrások használatának mérséklése Az anyag- és energiaforrások gazdaságos és hatékony felhasználása A fenntartható természeti erőforrás gazdálkodás érdekében minimalizálni kell a hulladék keletkezését, maximálni kell a termelésbe való visszaforgatást - Egységes természeti erőforrás-, termék- és hulladék-politika - Használó fizet Gyártói felelősség A hulladék mint veszélyforrás A környezeti hatások minimalizálása Szennyező fizet A hosszútávon fenntartható fejlődés biztosításának alapvető feltétele a természeti erőforrásokkal való takarékos bánásmód, ami a meg nem újuló erőforrások kitermelésének és felhasználásának mérséklését, a hatékony és takarékos anyag- és energiafelhasználást és a környezet minél kisebb terhelését követeli meg. Mára világossá vált, hogy a hulladékgazdálkodás ezen célok megvalósításához nem csak a hulladékok káros hatásainak elkerülését biztosító intézkedésekkel, hanem a természeti erőforrások egy részének kiváltásával, helyettesítésével is hatékonyan járulhat hozzá. A hulladék káros hatásai elleni védelem pedig az utólagos, „csővégi” megoldások helyett – bár ezek szükségessége ma is egyértelmű – sokkal eredményesebb lehet a hulladékképződés megelőzésével, a felhasznált anyagok, az alkalmazott technológiák, az előállított és megvásárolt termékek gondos megválasztásával és megtervezésével. A hulladékgazdálkodás ily módon egyre kevésbé tekinthető egy különálló, a nem kívánatos, de elkerülhetetlen kibocsátás hatásainak mérséklésére irányuló tevékenységnek, hanem részévé válik egy holisztikus, az anyagok és termékek teljes életciklusát lefedő, a környezeti hatásokat összességében minimalizáló szemléletű tevékenységnek.

Stratégiai alapok – a hulladékgazdálkodás hierarchiája 2017.04.04. Stratégiai alapok – a hulladékgazdálkodás hierarchiája Megelőzés A hulladékképződés minimalizálása A veszélyesség csökkentése Újra-használat Újrafeldolgozás Anyag kinyerés Nyersanyag előállítás Ártalmatlanítás Égetés Lerakás Előkészítés újrahasználatra Javítás Tisztítás Bontás Egyéb hasznosítás Energia kinyerés Fűtőanyag Az EU tagjaként Magyarországnak is feladata a tendenciák követése és a stratégiai célok eléréséhez történő hozzájárulása. Ez konkrétan a hulladékképződés megelőzésének elsődlegességét, a képződő hulladék minél nagyobb mértékű hasznosítását, ezen belül a hulladék összetevőinak újrahasználatra alkalmassá tételét, ennek hiányában anyagának újrafeldolgozását, az anyagában nem hasznosuló hulladék egyéb felhasználását (pl. energia-tartalmának kinyerését), végül a fennmaradó hulladék biztonságos, de a lerakást a szükséges legkisebb mértékre szorító ártalmatlanítását jelenti. Ezen ötlépcsős hulladékgazdálkodási hierarchia elemeit a mindenkori környezeti, társadalmi és gazdasági hatások figyelembevételével, az anyag kitermelésétől a hulladékként történő kezelésének megtörténtéig terjedő teljes életciklus szemlélet alapján a környezetileg leghatékonyabb megoldást választva kell alkalmazni.

Nagyobb hangsúly a hulladék keletkezés megelőzésén 2017.04.04. Megelőzés Nagyobb hangsúly a hulladék keletkezés megelőzésén Nemzeti megelőzési program 2013-ra, de már most is Lakosság: Újrahasználat elősegítése (házi és közösségi komposztálás, javítási központok (szolgáltató-ház), újra forgalomba hozás csatornái) Gazdaság: hulladékszegény technológiák bevezetése (ösztönző rendszerek kialakítása) Termékek: Öko-tervezés, öko-címke rendszer Önkéntes vállalások Szemléletformálás! Anyagfelhasználási hatékonysági mutatók Az elmúlt tervezési periódus során a hulladékgazdálkodási beruházások nagy része költségvetési, vagy uniós forrásokból biztosított támogatásokkal valósult meg. Tekintve, hogy a gazdasági előrejelzések az elkövetkező évekre is általános forráshiányt jeleznek, a további szükséges beruházások finanszírozásához is szükséges központi források biztosítása. A meglévő infrastruktúra lehetőségeinek, illetve tényleges teljesítményének a célkitűzések eléréséhez szükséges kapacitások összevetésével a következő átfogó fejlesztési intézkedésekre van szükség.

Újra-feldolgozó társadalom 2017.04.04. Hasznosítás Újra-feldolgozó társadalom Tovább kell növelni a hasznosítás mértékét (biohulladék, építési-bontási hulladék, lakossági papír, fém, műanyag, üveg, elektronikai hulladék) Begyűjtő rendszerek fejlesztése (házhoz menő gyűjtés, hulladék udvarok) Kellő kezelési kapacitások kiépítése – pályázati források biztosítása – hazai kapacitások védelme Energetikai hasznosítási rendszer – nincsenek hagyományai, nagy a társadalmi ellenállás Lakosság, önkormányzatok érdekeltségi rendszerének kialakítása A társadalmi csoportokkal, a tudományos, az üzleti szférával és a civil szervezetekkel való együttműködés fejlesztése igen fontos tényező a hulladékgazdálkodás folyamán

2017.04.04. Ártalmatlanítás Ártalmatlanító és vegyes települési hulladék hasznosító hálózat – önellátás – hazai kapacitások védelme Lerakás minimalizálása – differenciált lerakó adó, éghető korlátozása (kizárása) – ipari egynemű TSZH-tól elkülönítve Hulladékból energia – energiakinyeréssel végzett ártalmatlanítás (vh.) – TSZH hatékonysági mutató – energiahordozó előállítása (MBH, biomassza, gumi, műanyag, biogáz és lerakó-gáz) - együttégetés Ártalmatlanítási kötelezettségek – pcb, azbeszt, higany, pop, fertőző – hierarchia nem érvényes Az ártalmatlanítás tekintetében a környezeti és egészségügyi biztonság megteremtése a cél. 2009-ben megtörtént a nem EU-konform lerakók bezárása, amely elsősorban a települési szilárd hulladék lerakókat érintette. Tekintettel arra, hogy a magas szintű műszaki védelem megteremtése és működtetése csak nagy kapacitású lerakók esetén költség-hatékony, tovább kell folytatni a települési szilárd hulladék lerakók regionalizálását. Emellett minden intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az alapvetően EU forrásokból kiépített, mintegy 8 évre elegendő lerakó kapacitás rendelkezésre állási idejét meghosszabbítsuk. Az ártalmatlanítás során önellátásra kell törekednünk.

Célok Általános cél, hogy hazánkban 2014-ben ne keletkezzen 20 millió tonnánál több hulladék, amit megelőzési intézkedésekkel kell biztosítani. (Települési: 5 Mt, Veszélyes: 1 Mt, Nem-vesz: 14 Mt) A hulladék hasznosítása terén el kell érni, hogy a képződő hulladék mintegy 40%-a anyagában, 10%-a energetikai hasznosításra kerüljön. (Települési: 40/10%, Veszélyes:30/5%, Nem-vesz: 45/15%) Ártalmatlanításra kerülő hulladék 50%. (Települési: 60%, Veszélyes: 50%, Nem-vesz: 30%) Továbbra is folyamatosan biztosítani kell a hazai, ártalmatlanítandó hulladék mennyiséget kiszolgálni képes, korszerű ártalmatlanító kapacitásokat

Települési szilárd hulladék 2017.04.04. Települési szilárd hulladék Célkitűzések A települési szilárd hulladék 2014-ben se haladja meg az 5 millió tonna (500 kg/fő/év), a háztartásokban a napi 1 kg/fő mennyiséget. A szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása a lakosság 80%-a számára. 2014-ig a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok 35%-os hasznosítása (2008/98/EK szerint 2020-ig 50%). A települési szilárd hulladék újrafeldolgozható (papír, műanyag, fém, üveg és szerves) frakciói esetében az újrafeldolgozás arányának 40% fölé emelése. A biológiailag lebomló összetevők elkülönített kezelésének megoldása oly módon, hogy 2016-ban legfeljebb 820 ezer tonna biológiailag lebomló szervesanyag tartalmú települési hulladék kerüljön lerakásra. A lerakással történő ártalmatlanítás arányának 60% alá csökkentése. A hasznosítási célok elérése érdekében teendő intézkedések jelentős része a hulladékok elkülönített gyűjtésének erősítését szolgálja. Az elkülönített gyűjtés hatékonyságának növelése minden hulladékáramnál az átvételi, begyűjtési kapacitások növelését, elérhetőségük javítását igényli. A begyűjtő kapacitások növelésével párhuzamosan ugyanezen hulladékáramokra a hasznosítási kapacitások bővítését is meg kell oldani. A begyűjtő és kezelő rendszer kialakításának és működtetésének fejlesztéséhez elengedhetetlen a hulladék(anyag)fajtákra specializálódott szolgáltatások bővítése, amit a települési szilárd hulladék összetevői esetében az önkormányzati közszolgáltatásokra célszerű alapozni. A gyártói felelősség körébe tartozó hulladékok esetében a forgalmazási helyeken történő visszavétel mellett is biztosítani kell a lakossági szelektív gyűjtési lehetőségeket, amelynek – reális, átlagos – üzemeltetési költségeit a gyártóknak meg kell fizetniük. Az átvételi rendszerek bővítése is folyamatos feladat, a hulladékok termelésbe történő visszavezetése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a visszavételi rendszer működtetésére a kereskedelemben. A begyűjtött hulladékok kezelése terén a gyártó felelősség keretében is érvényesíteni kell az újrahasználatra előkészítés prioritását, a bontásból származó újrahasználható részegységek elkülönítésével, minőségi ellenőrzésével, esetleg javításával és ismételt felhasználásával illetve forgalomba hozatalával.

Csomagolás Célkitűzések 2017.04.04. Csomagolás Célkitűzések A hulladékgazdálkodási törvény által megfogalmazott célkitűzés alapján 2012-re a képződő csomagolási hulladékok 60%-os hasznosítása az elérendő, ezen belül 55%-os újrafeldolgozása úgy, hogy papírra-kartonra és üvegre 60%-os, fémre 50%-os, műanyagra 22,5%-os, fára 15%-os minimális újrafeldolgozás teljesüljön. A 2008/98/EK irányelv 2020-ra vonatkozó célkitűzéseinek teljesítésére való felkészülés a háztartásokból származó csomagolási hulladékok újrafeldolgozásának növelésével A jelenleg összegyűjtött szelektív hulladék legjelentősebb hányada az intézményi, ipari, kereskedelmi szelektív gyűjtésből származik. A nem lakossági csomagolási hulladékok szinte teljes körűen szelektíven kerülnek összegyűjtésre, a szelektív gyűjtési arány tovább már nem fokozható ebben a körben. A begyűjtött mennyiség növelése alapvetően már csak lakossági forrásból lehetséges, ugyanakkor a sokkal költségesebb, de tisztább anyagot eredményező „házhoz menő gyűjtés” arányát is növelni kell. . A kötelezettségek azonban a pályázati rendszerben jelenleg jóváhagyott fejlesztésekkel, további fejlesztések nélkül nem teljesíthetők. Jelentős teendők akadnak még a lakossági szemléletformálás terén. A hulladék keletkezés megelőzése érdekében tudatosabb vásárlási szokások, gazdasági ösztönzők erősítésére van szükség. Abba az irányba kell elmozdulni, hogy csak a feltétlenül szükséges csomagolások kerüljenek a termékekre, a csomagolásokat minimalizálni szükséges.

Építési-bontási hulladék 2017.04.04. Építési-bontási hulladék Az új hulladék irányelv szerint az építési-bontási hulladékok legalább 70%-os hasznosítása 2020-ig 2014-re legalább 50%-os hasznosítás A feldolgozhatóság mértékének növelése érdekében jogi és hatósági eszközökkel ki kell kényszeríteni a szeletív bontást és a hulladékok külön gyűjtését valamennyi építkezési munkánál. Ennek érdekében meg kell határozni a szelektív bontás kritériumait, valamint a műszaki követelményeket. Az építési-bontási törmelék, a kohászati és erőműi salakok esetében szükséges megteremteni a hasznosítás műszaki követelményrendszerét. Az állami és önkormányzati tenderekben preferálni kell a hasznosítható építési hulladék felhasználását. Elő kell írni a hasznosítható építési hulladék meghatározott arányú alkalmazását egyes építési technológiáknál. E szabályokat az építési-bontási engedélyekben érvényesíteni kell.

2017.04.04. Támogatás KEOP - TSZH fejlesztés – komplex regionális rendszerek, meglévő rendszerek hatékonyságnövelése, szelektív gyűjtés, biológiailag lebomló elkülönített kezelése - hulladékból energia – lerakó-gáz, biogáz, biomassza erőmű, MBH könnyűfrakció - rekultiváció, kármentesítés GOP - hasznosítás és hasznosításra előkészítés, másodnyersanyag feldolgozás, energiahatékonyság növelés ROP-ok helyi igények szerint A kapacitások létrejöttében kiemelkedő szerepe van a támogatási rendszereknek. Az elkövetkező években várható piaci helyzet bizonytalanságai miatt csak a támogatáshoz kapcsolódó fejlesztéseket lehet nagy biztonsággal becsülni. Az elmúlt évtizedben az EU támogatások növekvő mértékű és jelentőségű forrást biztosítottak a gazdasági felzárkózáshoz a hulladékgazdálkodási infrastruktúra kiépítésének terén is. A Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében, a 2007-2013-as támogatási időszakban támogatásra kerülnek a települési szilárd hulladék-gazdálkodási rendszerek fejlesztését célzó projektek. A támogatási szabályokkal összhangban lévő projektek jelentősen hozzájárulnak a települési szilárd hulladékra vonatkozó országos célkitűzések eléréséhez. A KEOP további támogatást nyújt a települési szilárd hulladék lerakók rekultivációjához, illetve a Regionális Operatív Programok támogatást nyújtanak a települési szilárd hulladék lerakók, a települési folyékony hulladék leürítő helyek, dögkutak rekultivációjához is. Ezt egészítik ki a környezeti háttéripar megteremtését (hasznosító kapacitások kiépítése), egyben gazdaságfejlesztési célokat is szolgáló támogatási lehetőségek a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból (GOP), illetve a KEOP-ból a fenntartható termelést szolgáló támogatások. Az OHT-II feladata az, hogy a forrásokat a megelőzésre, és a hasznosítás intenzifikálására összpontosítsa. Az OHT-II-t elfogadó Országgyűlési határozat lehet a záloga annak, hogy a hulladékgazdálkodási tervben megjelölt célok a nemzeti fejlesztési tervekben is prioritást kapnak.

Köszönöm a figyelmet!