Dömötör Monika gyógypedagógiai tanár, szaktanácsadó 2011. április 6. Egymással és egymástól tanulni – megfelelni az együttnevelés kihívásának – Dömötör Monika gyógypedagógiai tanár, szaktanácsadó 2011. április 6.
„Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak a legnagyobb szüksége van.” Vekerdy Tamás
A gyerekközösség megváltozása. Egy tanár a pályája során 2, esetleg 3 generációt is taníthat. Vajon mi fogott meg bennünket abból, amit a jó tanáraink csináltak? Vajon tudjuk-e, hogy szeretik-e a gyerekek, ahogyan mi tanítunk? „Tanárnak születni kell”? Vajon elég-e csak egy jó módszert megtanulni? A tanár persze nem csak tanít, hanem tanul is. Önképzés vagy továbbképzés? A tanári munkába bele is lehet fáradni! Nagyon lényeges átgondolni: hol tudunk „feltankolni”?
A tanárok tízparancsolata Érdekeljen a szaktárgyad. Ismerd a szaktárgyad. Tudnod kell a tanulás útjairól azt is, hogy a legjobb az az út, amelyet magad fedezel fel. Próbálj olvasni a diákok arcáról: mit várnak, mi nehéz nekik? Képzeld magad a helyükbe. Ne pusztán tárgyi tudást adj tanítványaidnak, hanem fejlesszed gondolkodási készségüket is. Szoktassad megfelelő értelmi magatartásra, rendszeres munkára őket.
(Pólya György filozófus, jogtudós, matematikus professzor) Tanítsd meg őket a találgatásra. Tanítsd meg őket a bizonyításra. Keresd aktuális problémákban azt, ami az elkövetkező problémák megoldására hasznos lehet – igyekezz feltárni a konkrét helyzet mögött rejlő általános megoldástípust. Ne áruld el egy csapásra minden titkodat – hadd találgassanak a diákok – találjanak ki annyit belőle, amennyit csak képesek. Nem tömjed az anyagot a tanítványaidba, hanem ösztönözzed őket értelmes tanulásra. (Pólya György filozófus, jogtudós, matematikus professzor)
Adaptivitás – módszer, vagy szemlélet? Adaptivitás és differenciálás fogalmait gyakran szinonimaként használjuk, de különbség van köztük: differenciálás – deficiteket, hiányosságot kereső, és azok javítását előtérbe helyező, felzárkóztató, kompenzatorikus gyakorlat, technika
adaptivitás – megelőző szemlélet, nem módszerek összessége, hanem egy tudatosan felépített pedagógiai folyamat adaptív = befogadó, elfogadó Az intézmény képes a különböző háttérrel és különböző területeken eltérő fejlettséggel rendelkező gyerekek fogadására, és együttnevelésére.
MAG Megelőzés Alkalmazkodás Gondoskodás OKI, 2004. Országos Iskolafejlesztő Központ, Hollandia HEFOP
A tanulók három alapszükséglete Kapcsolat: „örülnek nekem” – biztonság, elfogadás, valahova tartozás, másoktól kapott elismerés A gyerekek akkor érzik úgy, hogy tartoznak valahova, ha részt vehetnek valamiben, ha vannak, akik velük szeretnének játszani, tanulni, tevékenykedni.
Kompetencia: „teljes értékűnek tekintenek” – saját képességekbe vetett hit és öröm, a megértettség A diákokban azzal fejleszthető a kompetencia érzése, ha képesek feladataikat ellátni, olyan teljesítményeket elérni, melyeket mások is értékelnek.
Autonómia: „dönthetek a saját dolgaimról” - önállóság, kezdeményezés, felelősségvállalás, másokra hatni Az önállóságot úgy lehet ösztönözni, hogy a tanulók maguk dönthetnek, választhatnak, kezdeményezhetnek és cselekedhetnek.
Maslow motivációs piramisa
MAG – program elemei A fejlesztés legfőbb célja a diákok tanulásának a fejlesztése. A fejlesztés motorja a pedagógus. A változásban részt vevők érdeklődése és tevékenysége a folyamat előrehaladtával alakul. Az iskola a változást értő és támogató környezetben tud fenntartható módon fejlődni.
Az egyetlen döntő tényező maga a pedagógus! Ahhoz, hogy a pedagógusok motiváltak legyenek arra, hogy aktívan dolgozzanak saját készségeik fejlesztésén, fontos, hogy a pedagógusok kompetensnek érezzék magukat – „teljes értékűnek tekintenek” a pedagógusok érezzék, hogy számítanak és tartoznak valahová – „örülnek nekem” segítsék elő a szakmai autonómiát („hagyják azt rám”) – „dönthetek a saját dolgaimról” Egy jó iskolavezető támogatja az együtt és egymástól tanulást!
Kapcsolat Az a gyerek, aki biztonságos környezetben nő fel, ahol érzi, hogy a többiek (felnőttek és kortársak) szeretik, elfogadják és tisztelik őt, képes lesz minden figyelmét és energiáját a tanulásra fordítani. Az ilyen gyerek kérdez, kíváncsi, szívesen tanul, kezdeményez, szeretne minél többet megtudni a környező világról, és uralni azt.
A pedagógus feladata éreztesse a tanulókkal, hogy értük dolgozik, és kész figyelni rájuk mindig szánjon időt arra, hogy interakcióba lépjen a tanulókkal mutasson érdeklődést a tanulók munkája, játékai és kulturális háttere iránt ösztönözze a tanulókat arra, hogy együtt dolgozzanak, játsszanak, segítsék egymást tartsa be a tanulókkal közösen vállalt kötelességeket szavai és cselekedetei egyaránt mutassák, hogy elítéli a faji megkülönböztetést és a diszkrimináció egyéb formáit megfelelő diszkrécióval kezelje a tanulókkal és családi helyzetükkel kapcsolatos bizalmas információkat vegye figyelembe, hogy a tanulók különbözőképpen élik meg a biztonság és elfogadás érzését
Az interakciók Az interakción keresztül a pedagógus és a tanuló egyaránt befolyásolja a másik viselkedését, teljesítményét és motivációját. Hajlandónak és képesnek kell lennünk saját érzéseink és gondolataink kimutatására.
Javaslatok Vegyük figyelembe azt, amit a gyerek mond! Dicsérjük a gyerek viselkedését! Akkor is, ha hétköznapi dologról van szó. Adjunk megerősítést a gyereknek, ha megtalálta egy feladat helyes megközelítését! Figyeljünk arra, hogy a gyerekek soha ne adják fel, és soha ne szégyenülhessenek meg! Ösztönözzük a gyerekeket a közös munkára! Mutassunk érdeklődést! Részesítsük a gyereket személyes figyelemben! Dicsérjünk nyilvánosan, hogy mindenki hallja, de a hibákat ne nyilvánosan javítsuk, mindig csak az érintettel közöljük! Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el dolgokat!
Beszéljünk nyíltan a diákokkal az osztály hangulatáról, az osztályon belüli érintkezésről! Ezt akkor se mulasszuk el, ha éppen nem jól mennek a dolgok. Mutassuk ki érzelmeinket! A kommunikáció iránya legyen megfordítható. Minden tanuló felé mutassunk elismerést! Minden tanulót tisztelettel kezeljünk! Bátorítsuk a tanulókat! Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy bízzanak egymásban! Gondoskodjunk arról, hogy a tanulók könnyen beszélhessenek a pedagógussal! Tartsunk fenn szemkontaktust! Mindig hallgassuk meg a gyerekeket!
Verbális és nem verbális kifejezések Instrukciók Verbális és nem verbális kifejezések
Kérdezzünk rá a gyerekek gondolkodási folyamataira! Próbáljuk meg elérni azt, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat akkor, amikor kérdést teszünk fel vagy feladatot adunk nekik! Gondolkodjunk velük együtt hangosan! Mindenki közreműködését értékeljük! Szorgalmazzuk a kölcsönös megbeszélést és vitát! Mutassuk ki, hogy felismertük a tanuló erősségeit és problémáit! Segítsük a közös munkára épülő tanulást!
Éreztessük a tanulókkal, hogy értük vagyunk! Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el dolgokat! A gyerekeknek szóló megjegyzéseket és kérdéseket mindig pozitív hangnemben kezdjük! Legyünk fogékonyak a jelzések iránt, és azonnal reagáljunk azokra! Próbáljuk meg a lehető legtöbb tanulót bevonni a tanítási folyamatba! Figyeljünk arra, hogy milyen a légkör a tanteremben, és a tanítás során tegyünk személyes megjegyzéseket is!
Az osztályszervezés Adjunk felhatalmazást a gyerekeknek! Adjunk nekik lehetőséget a kezdeményezésre és felelősségvállalásra!
Építsünk be oldott, fesztelen pillanatokat a napi munkába! A tárgyak elrendezésével alakítsunk ki kellemes hangulatot a teremben! Figyeljünk arra, hogy minden gyereknek meglegyen a maga területe! Vonjuk be a gyerekeket a terem megtervezésébe; hagyjuk, hogy beleszóljanak a terem kialakításába, a munka szervezésébe, a csoportalakításba és a csoportok összetételének meghatározásába! Dolgozzunk kevert csoportokkal! (Fiúk és lányok, különböző területen tehetséges tanulók, etnikai kisebbségbe tartozók és a többi gyerek) A gyerekek dolgozzanak párban, az osztálytársakkal! Teremtsünk olyan helyzeteket, amikor a tanulók együtt dolgozhatnak, játszhatnak, segíthetik egymást!
Teremtsünk mindenki számára nyitott helyzeteket! Az ellenőrzést és irányítást szorítsuk le a minimumra, és a lehető legnagyobb felelősséggel ruházzuk fel a tanulókat! Ne reagáljunk azonnal a kisebb megszakításokra, fegyelmezetlenségre! Legyen egy asztal, ahol a gyerekek saját anyagaikat kiállíthatják! Rendszeresen beszéljük meg a dolgokat, különös tekintettel a hangulatra, a közös munkára, egymás segítésére és az összetartásra! Éreztessük a tanulókkal, hogy a pedagógus értük van!
Pedagógusok tekintélye Nélküle a nevelés nem fejtheti ki hatását Hivatásból fakadó tekintély: autoritás, amely a pedagógus hivatásából és szaktudásából fakad Tekintélye akkor van egy pedagógusnak, ha nem kérdőjelezik meg a tudását, ha nem vonják kétségbe annak érték voltát, amit közvetít. Pedagógus életpálya-modell: a pedagógus pálya presztízsének helyreállítása
Ajánlások, források www.ofi.hu www.mag.ofi.hu www.mag.ofi.hu/adaptiv www.mag.ofi.hu/tartozom-valahova-fontos www.sulinovaadatbank.hu Adaptív oktatás – Szöveggyűjtemény 1.; 2. kötet (Rapos Nóra – Lénárd Sándor szerk.) letölthető: www.sulinovaadatbank.hu/index.php?akt_menu=4849 Szendrei Julianna: Gondolod, hogy egyre megy? Dialógusok a matematikatanításról tanároknak, szülőknek és érdeklődőknek. Typotex Kiadó, Budapest, 2005. Winkler Márta: Iskolapélda. Kinek kaloda, kinek fészek. Edge 2000 Kft., Budapest, 2003.