Politikai eszmetörténet 2. Előadás A politika kialakulás és a politikai jelenség lényege

Az egy élettérben élő közösség problémái 1. A koordináció problémája. A közösség bizonyos mértékben összehangolt viselkedésre épül. Ennek érdekében az együtt élő lényeknek koordinálni kell tevékenységüket, ami jelzésekkel történik. A jelzés adása erőfeszítés, idő, figyelem és kölcsönösen egyértelmű értelmezés. Mindez erőforrásokat vonhat el a lényektől. 2. A potyautasság problémája. Célszerű együttműködni, és betartani a szabályokat (pl. befektetni a közösségbe) mert onnan vissza is kapunk, még előnyösebb azonban áthágni a szabályokat, (pl. megtartani magunknak pénzünket), és arra hagyatkozni, helyettünk, majd mások fizetnek. Így sokan, ha tehetik, inkább potyautasok lesznek. Ezzel „rátermettségbeli” előnyre tesznek szert a többiekkel szemben. 3. Közlegelő problémája A „közlegelő” azt a helyzetet írta le, amikor egy közösség - önző, de egyébként racionálisan gondolkodó – tagjai a közös erőforrásokat kihasználják. Ilyenkor nyereségesebb a "dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenként alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végül azonban a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.

A közösségben fellépő szociális dilemmák lényege Az emberek (de az állatoké is) együttműködése szinte mindig un. szociális dilemmát hoz létre. Ezek lényege: célszerű együttműködni, és betartani a szabályokat, befektetni a közösségbe, és tekintettel lenni másokra, mert vissza is kapunk. Vagyis a közös lét az egyéni rátermettséget is javítja. Még előnyösebb azonban áthágni a szabályokat, (pl. megtartani magunknak pénzünket), és arra hagyatkozni, helyettünk, majd mások fizetnek. Ezért sokan, ha tehetik, inkább potyautasok lesznek. Ezzel „rátermettségbeli” előnyre tesznek szert a többiekkel szemben. Gyakran megfogalmazzák tehát, hogy az együttműködés „evolúciósan” nem kifizetődő, ezért logikátlan, és így „érthetetlen”.

A két probléma megoldása A viselkedést terelő szabályok kifejlesztése. A befolyásolás két ösztönző hatásra építhet: 1. Jutalomra: amely meghatározott viselkedés esetén elnyerhető, megszerezhető (pl. élvezetet jelent, vagy rátermettséget javító hatást fejt ki), 2. Büntetésre: amely bizonyos viselkedés esetén a környezet által előidézett kárral, vagy költséggel kell szembenézni (pl. büntetést kell fizetni, a túlélésünket veszélyeztető problémát okoznak nekünk) 3. A természet a két ösztönzőt – a jutalmat és a büntetést – többnyire együtt és összehangolva, és rendszerszerűen használja.

A természetben alkalmazott módszerek Genetikai módszer az együttműködés és a pro-szociális viselkedés beállítására (pl. hangyák – rokonsága), A pro-szociális viselkedést támogató hormonok alkalmazása (oxitocin – együttműködés hormon, vasopresszin – „hűség-hormon”), „Brutális nyomás-gyakorlás” a falkában (pl. státusz és pozícióharc, és az alá-, fölérendeltség kialakítása, és az elfogadás jelzése) A szociális kapcsolat ösztönzése az „öröm-funkció” beillesztésével (pl. kurkászás megnyugtató szerepe) Direkt reciprocitás és a „potyautasok” büntetése

A „politika” szerepe az állatoknál (1) „Alkonyatkor a bandák összegyűlnek egy sziklás területen, hogy nagy létszámukkal védekezzenek a ragadozók támadásai ellen. Napkeltekor az egyes bandák különböző területekre mennek, és a bandákat alkotó többé-kevésbé független klánok vezérhímjeinek a feladata az aznapi első táplálkozási hely meghatározása. Egy-egy klán túlságosan kis létszámú ahhoz, hogy egész nap egyedül járjon. A klán-vezérek egy kört alakítva leülnek, és a klán többi tagja kívül marad. Egy darabig az elhelyezkedéssel vannak elfoglalva, majd elcsendesülnek és feszülten figyelnek. Ekkor valamelyik klán-vezér feláll, és határozottan elindul egy bizonyos irányba, amiről az etológus kutatók, akik évtizedek óta figyelik a páviánok mozgását, jól tudják hová vezet: éppen érő gabonával borított területre, vagy bizonyos gyümölcsfákhoz stb. Az egyik vezér tehát az irány kiválasztásával jelezte elképzelését, és ha történetesen a többiek is erre gondoltak és követik, akkor aznapra meg is született a döntés, az egész banda csatlakozik. Ez azonban csak ritkán fordul elő. Többnyire senki sem követi az elsőt. Amikor az észreveszi, hogy egyedül megy, dühösen visszafordul, morog és leül a helyére. Ezután némi mocorgás után feláll egy második, és mozgásával egy másik helyet jelöl. Ha követik a döntés megszületett, ha nem, akkor visszamegy és dühöng, mint az előbbi. Így egymást váltogatva, sorra jelzik a klánok vezérei aznapi szándékukat. Előfordul, hogy egyikük néhány követőre talál, de a banda csak akkor mozdul, ha a többség követi az útjelzőt. Néha két teljes órát is eltöltenek a megfelelő terület kiválasztásával”.

Az állatok „politikai” koalíciói (2) A csimpánz csoport – 6 felnőtt és 4 kiskorú (2-3 éves) állatok – az állatkert jól felszerelt és tágas részén élt. A csoport domináns hímje, Yeroen, kemény kézzel tartotta kezében a hatalmat. Évekig sikeresen verte vissza a „trónkövetelők” meg-megújuló támadási kísérleteit. Ám 1976-ban egy felnőtt és ambiciózus hím, Luit, hosszú időn keresztül kitartóan és folyamatosan kihívásokat intézett az „király” ellen. Ez abban nyilvánult meg, hogy állandóan provokálta őt, és minden alkalmat megragadott, hogy maga kedvére intézze a dolgokat, és kiszorítsa őt, vagy legalább is betörjön „felségterületére”. Válaszként, - érezve, hogy már nem elég erős - a „király” a nőstények között keresett támogatókat. Luit válasza sem késett: ő meg a harmadik felnőtt hím, Nikkie segítségét igyekezett megnyerni. Így komoly hatalmi harc alakult ki egyrészt Luit, és Nikkie, valamint Yeroen és az őt támogató nőstények között. Minthogy azonban a nőstények harci kedvét alapvetően gyengítette az a sok büntetés, amit a trónkövetelőktől kellett elszenvedniük, a harc végül Luit győzelme felé billent. Amikor azután a győzelem nyilvánvalóvá vált Luit hirtelen alfa-hímmé nőtte ki magát, szőre felborzolódott, és egészében hatalmasnak és erősnek látszott.

A „hatalmi erőszak” szerepe az állatoknál (3) A meglehetősen nagy makákó csoportban néhány egyed gyakorolja a hatalmat, szinte rendőrként felügyelve a többieket. Három hím, és egy nőstény aránytalanul nagyszámú alávető reakciót kapnak a csoporttagoktól, jeléül annak, hogy hatalmukat mindenki elismerte. Amikor verekedés tört ki, ők voltak azok, akik rendbontók közéjük állva, szétválasztották verekedőket. Néha elegendő volt csupán kimutatni fogukat, máskor rámordultak a veszekedőkre, de ha szükségesnek látták, fizikailag is megfenyegették, sőt meg is verték egyiküket, vagy másikukat, esetleg mindkettőt - igazságot téve a maguk módján. A szó emberi értelmében markukban tartották a közösséget, saját belátásuk szerint intézve a dolgokat – erőszakot gyakorolva éltek hatalmukkal. A kutatók azt gondolták, ha eltávolítják az „hatalmasokat” a közösségből, a csoport fellélegzik, hogy végre megszabadul hatalom-éhes egzecíroztatóiktól. A valóságban a közösség szétesett. A konfliktusok mértéke, és a rendbontások száma megnőtt. A veszekedések intenzitása fokozódott, és az - egymás bogarászásában és a közös játékban megmutatkozó – „baráti” kapcsolatok fokozatosan szétszakadtak. Az egyedek térben is és szociálisan is eltávolodtak egymástól. Ritkábbá váltak a közös játékok, gyakrabban vezettek súlyos sérüléshez a korábban kordában tartott verekedések. A csoport hímjei harcot indítottak a betöltetlen vezéri posztok elnyeréséért. A korábban viszonylag stabil szociális hálózatú közösség, egymással vetélkedő klikkekre esett szét. A csoportban egyre nőtt az agresszív konfliktusok száma, és mind gyakrabban robbant ki életveszélyes harc.

Hogyan hoznak „politikai” döntéseket az állatok? Az állatoknál nem beszélhetünk politikáról, de megtalálhatók „politikai” jellegűnek nevezhető - a közösségi állatok világában az erőforrások elosztásával, a csoporton belüli „hatalmi” pozíció megszerzésével, illetve megtartásával, a közösség viselkedési szabályainak betartatásával kapcsolatos - viselkedési formák A majmok közösségében ilyen jellegű „döntések” lehetnek: A napi élelemszerzés irányának meghatározása, a telephely keresés irányítása, A közösségen belüli hatalmi pozíció megszerzése, ennek érdekében koalíciók kialakítása, A közösség hatalmi szerkezetének kialakítása, megváltoztatása, és helyreállítása, A büntetés szabályainak működtetése, a rend helyreállítása, A csoport irányítása és szervezése a zsákmány-szerzés, a ragadozók elleni védelem, vagy a „hadjáratok”, és a területvédelmi akciók idején.

A modern ember születését megelőző „politika” modellje 1. Humán etológia Dominancia-szerveződés Dominancia-behódoló vetélkedés és viselkedés A csoport összetartása Pro-szociális viselkedés Intencionalitás 2. Evolúciós pszichológia moduljai Engedelmesség, és vezetés – pszichológiai moduljai A csoport összetartás – pszichológiai modulja A koalíció-képzés pszichológiai modulja

Az emberré válás forradalmának jellemzői Emberré válás – ez még a humán-etológia korszaka Modern ember – EAK – és az evolúciós pszichológia- korszaka Szimbolikus – a kulturális evolúció fontossá válik (itt jelenik meg a beszéd) Neolit - (itt jelenik meg a kultúra a maga teljességében + egyenlőtlenség, hatalom, hierarchikus közösség) Intézményi forradalom - (itt jelenik meg az állam, és minden + írás, és egyre fejlettebb fogalmi gondolkodás)

Az ember és a társadalom kialakulásának „menetrendje” A forradalom neve A kezdete (i.e.) A „robbanás” (i.e.) Kiteljesedés (i.e.) Jellegzetesség (nóvum) Anatómiailag modern ember 2.5 millió 1.5-1 millió 500 ezer Humán etológia „Modern” emberi viselkedés 200-150 ezer 120 ezer Evolúciós pszichológia Szimbolikus Forradalom 120-80 ezer 60-40 ezer 20 ezer Szimbólumok használata Neolit forradalom 10-8 ezer 6 ezer Kulturális univerzália Intézményi forradalom 4-2 ezer napjaink Intézmények mindenütt

A társadalmi evolúció során kifejlesztett „politikai” eszközök Az együttműködést, a „csalófelismerést” és az összehangolódást segítő mentális modulok, Szimbólumok kifejlesztése és norma alkalmazása a csoporton belüli együttműködés segítésére, A kulturális univerzáliának az együttműködést, és pro-szociális viselkedést támogató, illetve az ezt megszegők megbüntetése tényezőinek alkalmazása, Az együttműködést támogató intézmények alkalmazása (állam, és vele összehangolt erkölcs, vallás, politika stb.)

A „Dunbar” szám A szociális agy hipotézis: az agy elsősorban a szociális kapcsolatok „kezelése” – számontartása és könyvelése – miatt nőtt meg és nem a tárgyak manipulálása miatt. R. Dunbar megnézte az agyméret és a közösségi méret közötti kapcsolat összefüggését és pozitív egyenes kapcsolatot talált. Minél nagyobb a csoportméret, annál nagyobb az agyméret. Ez már az ember előtt is igaz. Azt találta, hogy az ember kifejlett agyméretével legfeljebb 150 fős csoportot tud „fejben tartani” és kezelni.

A közösséget segítő mentális modulok Az emberré válás korszakában formálódnak ki a közösség egyben maradását segítő modulok: A csalófelismerő modul, Az erős viszonosságot segítő modul, Státusz-követést segítő modul, A szociális összehangolódást segítő modul A megérdemelt segítséget azonosító rászorultságot vagy a lustaságot azonosító illetve azokat elkülönítő modulra. (Egy új cikkben hivatkoznak a máig élő hatására:a hétköznapi emberek nem bajlódnak etikai értékeléssel, pusztán a „megérdemeltség” megérzése alapján ítélik jogosnak, vagy jogtalannak a közösségi támogatást)

A szimbolikus forradalom „politikai” következményekkel járó „alkotásai” ” 135-100 ezer között megjelennek az első szimbolikus tárgyak, és tevékenységek (sírok, gyöngyök, és festés), Kiterjedten használni kezdik a tüzet 60 ezertől szobrocskák, barlangi festés, ruházat, ékszerek – egyéni és a közösségi identitás jelzésére, Rögzül a munkamegosztás a férfiak és nők között (vadászó, gyűjtögető közösségek) Megjelenik 90-50 ezer között kifejlett beszéd Megnő az átlag-életkor, kialakul a „nagyszülők” nemzedéke – fontos szerepük az ismeret átadásában Megnő a közösség mérete (40-ről, 80-ra), de még nem tudják „kezelni”: a csoportok rendre szétválnak, és megkezdik a föld benépesítését (80-40 ezer között meghódítják az 5 kontinenst) Vezetői poszt kiválasztódása az egyéni kiválóság alapján, még nem öröklődik

A neolit forradalom körülményei „Common pool resource” problémák jelentkezése, Hatalmi, és munkamegosztási szempontok szerint strukturált társadalom kialakulása Vezetők és vezetettek szerepének rögzülése Munkamegosztás rögzülése Varázslók és állami vezetők örökletes szerepe kialakul, Nagyobb építkezések Védelem, szabályok, új viszonyok (egyenlőtlenség) Háborúk születése – és rabszolgák

Hogyan teszi az evolúció „kifizetődővé” a büntetést? A biológiában ha valamiről azt akarjuk, hogy az egyed megtegye, „élvezetessé” tesszük (Így élvezet szaporodni, enni, „kurkászni”, de épp így jutalmazni és büntetni is.) A legújabb kísérletek szerint a jutalmazásnál (jótékonykodásnál), és épp így a büntetésnél a fizikai kielégüléshez hasonló gyönyört élünk át. (Erre utal a „jobb adni, mint kapni” valamint a „legszebb öröm, a káröröm” kifejezések. Ez azonban arra vezet, hogy a büntetés „elszakad” eredeti viselkedés-módosító funkciójától, és önmagáért, a kollektív örömért „csinálják”. Ez az alapja a bűnbakképzés következményeként végrehajtott „népítéleteknek” és a lincselésnek.

A „potyautasság” terjedésének következményei

A potyautasság orvoslása büntetéssel a szimbolikus forradalom után A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége kikényszeríteni. A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de maguk nem tartják be. A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a normaszegőket, A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját költségen. Ám, ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága,

A potyautasság elemzése Közjavak játékok, A „potyautasság” jelensége, A különböző típusú „potyautasság”: elsődleges és másodlagos Közjavak játékok büntetés nélkül, A közjavak játékok ciklusai, Közjavak játékok büntetéssel, Közjava játékok „peer-punishment” Közjavak játékok „pool-punishment”, A tapasztalat: ha nincs másodlagos büntetés, a „peer-punishment” olcsóbb, Ha – mint a valóságban a másodlagos büntetés fontos, és azt is tekintetbe vesszük – akkor a pool-punishment rendszerek – vagyis az állam jellegű szerveződések teljesítenek jobban. Ez voltaképpen az állam létezésének matematikai bizonyítása

Így működik a kulturális normák csoportkényszere „Az észak-amerikai Papago indiánoknál az elfogadott normáktól való legkisebb eltérés is a közvélemény rosszallásával találkozik. Az olyan kis-létszámú közösségnél ahol mindenki ismer mindenkit ez igen nagy fegyelmező erő. A Papago hagyományok alapján mindenkinek ugyanahhoz a szabályrendszerhez kell tartania magát. Az elvárt viselkedés hatalmi, vagyoni, beosztási, vagy tehetségi különbségektől függetlenül egységes. Az illetlen viselkedésről mindenki hamar értesül, és azt elkerülhetetlenül követi a közösség megrovása, ezért a normaszegés igen ritka.”

A norma elégtelenné válása A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége kikényszeríteni. A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de maguk nem tartják be. A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a normaszegőket, A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját költségen. Úgy is mondhatnánk, az büntet, akit megsértettek. Ám, ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága, Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan. Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

A norma elégtelenné válása A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége kikényszeríteni. A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de maguk nem tartják be. A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a normaszegőket, A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját költségen. Úgy is mondhatnánk, az büntet, akit megsértettek. Ám, ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága, Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan. Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

A „gyűlés” típusú döntéshozás Már az állatoknál megjelenik, pl. majmok napi programjának meghatározása A törzseknél az öregek, vagy az össze felnőtt férfi együtt hozza meg a döntéseket vagy tesz igazságot, A régi görögöknél (athéniaknál) is a gyűlés volt a legfelső döntéshozó szervezet, A kereszténységnél a tanács vagy a zsinat volt döntéshozó szervezet, A középkori Itáliai városállamokban is a nagy-létszámú tanács volt a döntéshozó fórum, A szászoknál és a skandinávoknál is történelmileg tanács típusú szervezet hozott döntéseket, Az iszlám társadalmakban a tanács (shoura vagy mashrevat ) hoz döntést Lényegében ezek – hatalommegosztásos - továbbfejlesztése a demokratikus rendszere a Parlament és a hatalmi ágak elválasztása és a sokféle egymást ellenőrző intézmény

Az állam, mint a potyautasság elhárítója Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan. Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

A másodlagos büntetés szerepe

A közlegelő tragédiája A „közlegelő” azt a helyzetet írta le, amikor egy közösség - önző, egyéni érdek által vezérelt, de egyébként józanul gondolkodó – tagjai a közös erőforrásokat kihasználják. Az eredeti metaforában azt mérlegelik, hány tehenet hajtanak ki a közös legelőre. túl sok tehenet hajtanak a közös legelőre, azok „túllegelik” a mezőt, így végül minden tehén éhen pusztul. Az egyes egyén csak a saját közvetlen önző érdekét nézi, és arra gondol, ő lesz az első, aki észreveszi a készülő tragédiát, és valahogyan majd kimenekül, így „csak” mások járnak majd pórul.

Tegyük fel, hogy közlegelő tíz tehenet tud eltartani és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet és kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda és az is kicsap még egy tehenet a közlegelőre. Ekkor már minden tehén csak 8 liter tejet ad, de a két dezertőrnek fejenként 16 liter teje lesz. És így tovább, minden egyes gazda akkor jár jobban, ha még egy tehenet hajt a legelőre. Azonban nemsokára már azok is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak, akiknek két tehenük van. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. (A kilencedik gazda már nem nyerne semmit egy második tehénnel.) Ennek ellenére, ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, rosszul járna. (Rövidítések a képen: SZT=szabálytisztelők, D=dezertőrök, K=közösség) A közlegelő mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. Azonban ha egy szabályokat betartó szereplő döntési helyzetbe kerül, akkor számára bármely időpontban nyereségesebb a "dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenként alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak. A közlegelő csapdahelyzet legismertebb gyakorlati példája a környezetvédelem illetve környezetszennyezés.

A közlegelő tragédiája

Az állam, mint a közlegelő megmentője A „közlegelő tragédiája” elkerülhető, ha a tehéntulajdonosok elfogadják, kinek-kinek megszabják, hány tehenet hajthat a közös legelőre. Amikor azonban a legelő még elég nagynak látszik, mindenki újabb és újabb tehenet akarnak a közös legelőre hajtani. Milyen megoldások vannak az „elfogadtatásra”? Állam = erőszakszervezete és adminisztrációja megszabja a törvényt, és ellenőriz, és büntet, Privatizálás és piacos megoldás = valaki saját tulajdonba veszi, kisajátítja, és saját érdekeinek megfelelően használja, A közösség ellenőrző intézménye = olyan konstrukció, amelyet a közösség alakít ki, működtet és ellenőriz.

Mi az állam? Egy közösség sajátnak tekintett térsége (territorium), ahol szuverén (saját belátása szerint szabályoz, büntet, és amelyet sajátjaként szemlél és „kezel” a közösség) Intézményesült és legitim hatalmi erőszak szervezte (a hierarchikus és ellentétes érdekű egyénekből, és csoportokból álló közösség összetartására), Identitás, amely a territoriumhoz, és ősökhöz, a közösséghez kötődik („Mi” és „Mások”) Az együttélést támogató szabályok, és a betartatást kikényszerítő rendszerek (törvények, és igazságszolgáltatás) Új kifejezéssel: az állam valamiféle „platform”, amelyre sokféle alkalmazás „építhető”.

Miért állam? A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége kikényszeríteni, A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de maguk nem tartják be, mert sokba kerül, A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a normaszegőket, A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját költségen. Ám, ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága, Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés, A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan, Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

Az állam kialakulásának menetrendje Currie, Th. Et al. (2010). Rise and fall of political complexity in island South-East Asia and Pacific. Nature. Vol. 467. 801-804.

A politikai komplexitás értelmezése A politikai komplexitást a döntéshozási szintek száma és működésmódja szerint határozták meg. Azt a közösséget, ahol hiányzik a folyamatos politikai döntéshozás acephalous-nak („fejnélkülinek) nevezik Az egyszintű döntéshozás közösségét „simple chiefdom”-nak, A kétszintű döntéshozást „complex chiefdom”-nak, Azt a közösséget tekintik államnak (state), ahol a döntéshozás meghaladja a két szintet, A cikk legfontosabb megállapításai: A politikai evolúció csak apró lépésekben történik, vagyis az állam nem alakul ki egyetlen lépésben, A politikai komplexitás nemcsak nőhet, hanem csökkenhet is, vagyis bekövetkezhet a már kialakult egység szétesése, A szétesés, azonban nemcsak lépésben történhet, visszazuhanhat a közösség jóval alacsonyabb szintre is.

A lehetséges forgatókönyvek: van visszaesés és előreugrás is

Az állam és a politika kapcsolata Az állam és a politika kapcsolata, mint a gépezet és a működtetőjének a kapcsolata. Az állam valamiféle gépezet, - „platform” - amely sokféle alkalmazást és akciót tesz lehetővé, azáltal, hogy szolgáltatásokat nyújt, és ezzel megkönnyíti az erre épülő működést/életet. A politika arról szól, ki és hogyan működteti az államot: ki, milyen jogon, és milyen érdekeknek megfelelően irányítja a gépezetet, dönt a szabályokról, és fejleszti tovább a „gépezetet’, A politika - kicsit leegyszerűsítve – a gépezet irányításáért folyó harc, ki ül a kormánykerékhez, milyen irányban vezeti a gépet, milyen funkciókat lát el, honnan, kitől veszi el az energiát, milyen forrásokból építi tovább,

Mi integrálja a kiterjedt államot? A hatalom (bürokrácia és/vagy hadsereg) (Kína) A vallás (muszlim országok és a középkori Európa) Történelmileg összehangolódott és egymáshoz csiszolódott intézmények („Nyugat”: magántulajdon, piac, egyéni szabadság, hatalommegosztáson alapuló demokrácia és felelős kormányzás)

Mi a helyzet a letelepedés során Itt alakul ki a mai értelemben vett állam – pontosabban az előzménye (még nem intézmény – de szétválik a törvény és az erkölcs, megjelenik az ideológia, egyre fontosabbak lesznek a háborúk, az intézményes erőszak, a rabszolgák, a közös beruházások stb.

Az intézményi forradalom szakasza A közösségek mérete tovább nő (a falvak királyságokká állnak össze), Rögzül az egyenlőtlenség, kialakul az állam, örökletessé válik a hierarchia, csoport-identitás fontossá válik, A társadalmak szellemi újratermelés önálló „értelmiségi” csoportra hárul, főállású papság, Kialakulnak az összetett (technikai, hétköznapi, társadalmi, eszmei) kulturális konstrukciók: szabályok, szimbólumok, szerepek, rítusok, hatalmi és munkamegosztási viszonyok, mítoszok és tárgyak együttesei, A társadalmak életében egyre fontosabbá válnak a közös beruházással és összehangoltan megépített és létrehozott technikai és infrastrukturális létesítmények Alapvető jelentőségre tesznek szert az intézmények (állam, magántulajdon, piac, törvény, erkölcs, vallás, politika, szervezetek). A háborúk az élet természetes részeivé válnak

Mit jelent az „intézményi” szint? Az intézmények a korábban létrejött kultúra-elemekből „barkácsolt”, konkrét adaptív funkciót betöltő rendszerek, amelyek alapvetően formálják a viselkedést Szerepek, szimbólumok, szabályok, a kultúra anyagi és szellemi elemeiből felépülő, viselkedést irányító rendszerei, Ekkortól életünk ezen intézmények keretei között zajlik: állam, politika, ideológia, vallás, hatalom, piac stb. Ezek a környezetet stabillá és kiszámíthatóvá teszik, Működésük ráépül a korábbi szintekre, de itt már az egyén mérlegel, amikor az intézményi hatást tekintetbe veszi A fejlődést ezek az intézmények határozzák meg, egyre fontosabb lesz a csoport-szelekció, és a siker vagy a kudarc az intézmények hatékonyságától függ

Az intézményi forradalom kultúrája A közösségek mérete tovább nő (a falvak királyságokká állnak össze, és azokat utak, kereskedelmi kapcsolatok, és hatalmi viszonyok kezdik összekötni), Rögzül az egyenlőtlenség, kialakul az állam, örökletessé válik a hierarchia, csoport-identitás fontossá válik, Kialakulnak az összetett (technikai, hétköznapi, társadalmi, eszmei) kulturális konstrukciók: szabályok, szimbólumok, szerepek, rítusok, hatalmi és munkamegosztási viszonyok, mítoszok és tárgyak együttesei, Alapvető jelentőségre tesznek szert az intézmények (állam, magántulajdon, piac, törvény, erkölcs, politika, szervezetek, stb.). A társadalmak szellemi újratermelés önálló és főállású „értelmiségi” csoportra hárul, A gondolkodás világában is megjelennek az összetett intézmények (vallás, ideológia, tudomány, művészetek)

Az intézményi forradalom következménye: „városi forradalom” Eltérő időpontokban, de egymástól függetlenül több helyen létrejön. Sok egyedi jellemzővel, de bizonyos közös minta szerint szerveződik. A civilizációk olyan helyen jönnek létre, ahol lehetőség nyílik elegendő élelem megtermelésére, vagy beszerzésére, ezáltal pedig viszonylag kis helyen összezsúfolt nagyszámú ember élelmezésére, illetve olyan nem élelemszerzésre irányuló tevékenységek támogatására, amelyet elsősorban a papok, uralkodók, kereskedők, és kézművesek végeztek. A világ hat „őscivilizációja” (amelyek egymástól függetlenül jöttek létre) Mezopotámia, Egyiptom, Indus völgye, Kína, Közép-Amerika, és Peru ) alapvetően az intenzív mezőgazdasági termeléstől függöttek.

Az intézményi forradalom következménye: a civilizációk születése Új technológiák, pl. fazekasság, vagy fémművesség kialakulása A művészetek, és az írás kifejlődése. Összetett társadalmi intézmények létrejötte, szervezett vallás és oktatás, szemben más társadalmak kevésbé kialakult hagyományaival. Fejlett mezőgazdasági technikák a földművelésben, állati erő alkalmazása, öntözés, csatornázás, és emiatt magas hozamok. A népességnek egyre növekvő része – akik nem az élelemszerzésnek szenteli idejét - más foglalatosságra szakosodik, kereskedelem, kézműipar, és szellemi tevékenységek. A gazdasági vállalkozások összetett formáinak kifejlődése, a kereskedelem kiszélesedése, a pénzhasználat és a piac létrejötte. A birtokolt javak nagyobb arányú felhalmozódása. Városok kialakulása. Társadalmi hierarchia – amely osztályokra tagolt - kialakulása. Ez általában állam alapú társadalom, amelyben az uralkodói csoportot hivatalnoki réteg támogatja. A politikai hatalom a városokban összpontosul, és a legfontosabb döntések, illetve vagyoni javak intézményes birtoklási joga az uralkodói csoport kezébe kerül.

A politika – mint evolúciós konstrukció A politikát olyan evolúciós konstrukciónak tekintjük, amely különböző fejlődési szakaszokon keresztül formálódik ki, A mindenkori társadalomban felvetődő és a közösség egészét érintő sajátos, és adaptív (a közösség fennmaradását alapvetően befolyásoló) problémák megoldására, A közösséggel kapcsolatos döntések (erőforrások felhasználása, irányítására) meghozatalára, illetve a közösségi játékszabályok kialakítására vonatkozik, És e döntések meghozatalát lehetővé tevő, és/vagy közvetítő hatalom megszerzésére, illetve ennek a rendszernek a kialakítására vonatkozó tevékenységek, akciók, és nézetek összessége.

A politikai jelenség (1) Strukturált közösségben, a közösség működésével, a javak előállításával, a társadalmi szerepekkel, a közösség számára fontos feladatok ellátásával, a közösség egészének sorsát befolyásoló döntéshozatal (befektetések, közös beruházások, háborúk, territóriumok, tovább-vonulás, vagy éppen letelepedés) kapcsolatos, A politika akkor válik önálló jelenségkörré, amikor a közösségen belül kialakulnak a nem természeti tényezőkön (genetikai, életkori, nemi, rokoni) különbségek (térségi, munkamegosztási, majd osztály) és a érdekkülönbségek „megoldása” a hatalom útján történik, A politikán tehát az együttélés, és az együttműködés viszonyai, szabályai meghatározásának, és betartatásának, valamint a közösségi források felosztásának módszerét, intézményeit, elveit, és gyakorlatát értjük. (a javak elosztása, a szerepek kiosztása, a konfliktusok kezelése)

A politika jelensége (2) A politika, mint fontos intézmény a letelepedést követőn alakul ki. Előtte a befolyásolás egyéni képességeken – erő, ügyesség, karizma, ravaszság - alapuló eszközeit alkalmazták. (A vezér versenyben választódott ki.) A hatalom intézményi eszköz – szabályok, szerepek, ideológiák, szimbólumok, ösztönzők kapcsolódnak hozzá - amelyet alkalmazva az egyén, és a közösség egy része saját csoportjának érdekeit érvényesíteni képes. A tipikus helyzet: csoportok harcolnak a hatalomért, majd egyik vagy másik csoport megragadja és gyakorolja a hatalmat. Ezen keresztül befolyásolják a döntéseket, és meghatározzák a szerepeket, és szabályokat. (koalíciók létrehozása, puccsok végrehajtása, hatalmi bázis kiépítése, saját rokonok előtérbe állítása) Ez utóbbi kérdéskörrel kapcsolatos a vezetés problémája, nevezetesen a közösségben a stratégiai irányítás és koordinációs tevékenység folytatása, a vezetők és a követők kiválasztódása.

A politikai jelenség (3) A letelepedés – és részben már a pásztorkodás – alapvetően új feltételek létrejöttére vezetett: Magánvagyon keletkezik és halmozódhat fel, Kell a tulajdonjog Kialakulnak és örökletessé válnak az egyenlőtlenségek, Megjelenik a „közlegelő” problémája, amely megoldást kíván A „megoldás” egy sor intézmény kialakulása: az állam, a (szociális) vallás, a törvény, az erkölcs, és a politika. Ezen intézmények működtetésére egy egészen új szerveződés szolgál: a kormányzás

Az intézményi forradalom politikájának feltételei Hadsereg, Kereskedelem Kézműipar, Piac és pénz Írás, Törvények Városok Infrastruktúra (utal, építmények, kikötők) Kifejlett vallás Az intézményeket működtető bürokrácia születése Állam születése, Ezen a szinte alakulnak át a korábbi „kis” és falusi társadalmak a mai értelemben vett civilizációkká.

A politika, mint intézmény feladata A gazdaság világa: Termelés Munkamegosztás Piaci csere Az ideológia világa: Hitek, vallások, Szimbólumok, előítéletek A társadalom világa: Tagolt társadalom, Rögzülő szerepek, Érdek-pluralizmus A közösségek közötti versengés a forrásokért és a szimbólumokért A források szűkössége, Kielégítetlen szükségletek Csoporton belüli konfliktusok Felerősödő konfliktusok: Megoldás, és feloldás, Vagy felmorzsolódás Politika =Intézményi megoldás Konfliktusok feloldásának szabályozása Hatalmi viselkedés szabályozása Kollektív döntéshozatal szabályozása

Az átmenet fennmaradt (zsidó) irodalmi jelei A próféta (Mózes) nem egy jövőtervezettel áll elő, hanem az Isten parancsaival (a Tízparancsolattal) és ezzel az Engedelmesség próbatétele elé állítja az embert. Az első öt parancsolat a társadalom tradícióinak megalapozását szolgálja: megtiltja az idegen istenek tiszteletét, a bálványimádást, és a blaszfémiát, megparancsolja a szombat megtartását, és a szülők tiszteletét. „Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, vagy boszorkányságra adja magát..” Az öt további tiltó parancsolat – amely megtiltja a gyilkosságot, a házasságtörést, a lopást, a hamis tanúvallomást és a szomszéd javainak megkívánását – az együttélés szabályait adja, és azt hangsúlyozza, hogy az egyén szabadon dönt, hogy a tisztességet, vagy a bűnt választja.

Az átmenet fennmaradt indiai irodalmi jelei Szanszkrit írások a változásról. „Kezdetben az emberek tökéletes boldogságban éltek, vagyon-, és osztálykülönbség nélkül. Nem volt még szomorúság, csalódás, nyomorúság, nem létezett igazságtalanság.” „Később azonban az idő ellenállhatatlan ereje mélyreható változásokat idézett elő bennük, és úrrá lett rajtuk a szenvedély és a kapzsiság”. Azután a civilizáció megteremtette és felhalmozta a rosszat. A szegénységet, a tolvajlást a gyilkosságot és a hamisságot. Ekkor elkezdődött egy ciklikus fejlődés, amely az Aranykorból, egyre kevésbé kellemes és erényes állapotokat szül. Végül a Káli korszakot elemészti a tűz, és elmossa az özönvíz, hogy elkezdődhessen egy újabb Aranykor, és vele egy újabb ciklus.

Konfucius (i.e. 551-479) társadalmi nézetei Példaképe a központosított patriarchalis állam, és ehhez kapcsolódva a társadalmi hierarchia és a hagyományok vallásos tisztelete. „A régiekétől eltérő tanokhoz igazodni nagyon ártalmas dolog”. „A mester mondta: Törekedj mindig a helyes útra (tao), szilárdan ragaszkodj az erényhez (tö), igazodj mindig az emberség elvéhez (zsen), szórakozásodat pedig keresd a művészetekben (ji).

Konfucius (i.e. 551-479) politikai nézetei „Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani azokat, de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel kormányozzák és szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent, és mindig egyenes lesz.” Nem adott konkrét leírást, és tanácsot az uralom szerkezetére vonatkozóan. A legfőbb alapelv az alattvaló számára: a feljebbvalók iránti hűség, és a mások iránti igazságosság. Ha a tisztelet és az engedelmesség érvényesül a társadalomban minden rendben van!

Konfucius: miért nem vesz részt a kormányzásban? Tanítványai kérdezgették: Miért nem tevékenykedik a kormányzásban? A mester így felelt: „Az írások könyve nem azt mondja-e a fiúi szeretetről: Légy szülőtisztelő, légy szeretetre méltó a fivéred iránt, s terjeszd el ezeket az erényeket mindenütt, ahol kormányzol? Íme ez is a kormányzásban való ténykedés, miért kellene hát (közvetlenül) a kormányzásban tevékenykedem?”

A politika-tudomány kezdetei: átmenet a mítosztól, a tudományhoz (1) A mítosz = jelentése szó (végleges, döntő kijelentés – értelmében), szemben a logosz-szal, amely szintén szó, (vitatható, illetve kimutatható igazság – értelmében) A mítosz jelentése még : mese, olyan szöveg, amelyet szóban adnak tovább, és a múlt eseményeit mondja el. Számunkra a mítosz, fantázia és a mese, a görögök számára a vitathatatlan hagyomány, amely nem igényel bizonyítást. A megszentelt szó által való továbbhagyományozásuk révén a mítoszok váltak az emberi lét céljának és eredetének első hitelen történeteivé. A történeteket az írásbeliség előtt a dalnokok (aoidosz – pl. Homérosz) mondják el, adják tovább, és így örökítődik át. Az írásbeliség (Homérosz) után az aoidosz-t felváltja a rhapszódosz („dalöltögető”) a képzett előadó. Ő azonban pontatlan, sőt hűtlen az eredetihez, változtat, egyben tökéletesít is. Az Íliász és az Odüsszeia a kor működésmódját, gondolkodásmódját írja le gyakran a maga kendőzetlenségében.

A politika-tudomány kezdetei: átmenet a mítosztól, a tudományhoz (2) A történelem = hisztoré = tudakozódás, kutatás. Elsődleges célja a keresés és nem annyira a hallgatóság szórakoztatása, és elbűvölése „A halikarnasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti kutatásai eredményeit, hogy az emberek között megesett dolgok az idők folyamán feledésbe ne merüljenek, s ne vesszen el nyomtalanul azoknak a nagy és csodálatra méltó dolgoknak az emléke, amelyeket részben a hellének, részben a barbárok vittek véghez, sem az, hogy milyen okok késztették őket a háborúra egymás ellen”. Hérodotosz (484-429): A perzsa-görög háború

A politika-tudomány születése (3) „Kheopsz oly mérhetetlenül gonosz volt, hogy amikor pénze már elfogyott, saját lányát bordélyba küldte, és ráparancsolt, hogy szedjen össze neki bizonyos mennyiségű ezüstöt (azt nem mondták meg nekem, hogy pontosan mennyit). A lány meg is szerezte az összeget, amelyet az atyja követelt, de miután ő is emlékművet akart hátrahagyni, mindegyik látogatójától egy követ kért ajándékba az építményhez. Mint mondják, ezekből a kövekből épült a három piramis közül a középső, amely a nagy piramis előtt áll, s amelynek mindegyik oldala másfél plethron hosszú”. Hérodotosz – A görög-perzsa háború

A politika-tudomány születése (4) „Az athéni Thuküdidész megírta a háború történetét, amelyet a peloponnészosziak és az athéniek vívtak egymással. Művébe mindjárt a háború kitörésekor kezdett bele, mert előre sejtette, hogy az rettentő s minden eddiginél sokkal nevezetesebb lesz”. „A háború folyamán megtörtént eseményekkel kapcsolatban pedig nem azt tartottam kötelességemnek, hogy úgy jegyezzem fel, ahogyan éppen értesítettek róluk, (..) hanem amennyire lehetséges az események minden részletét felkutatva utána járok”. „Ez az alkotás maradandó értéknek készül, nem pedig abból a célból, hogy a hallgatóság pillanatnyi tetszéséért versenyezzen”. Thuküdidész (460-400): A pelopponészoszi háború

Hobbes kommentárja Thuküdidészről Th. Hobbes, Thuküdidészt szerette legjobban a görög történetírók közül, és szabad idejében lefordította a „Peloponészoszi háború történetét”. „Őt olvasván rádöbbentem, hogy micsoda sületlenség is a demokrácia, és hogy egyetlen ember mennyivel bölcsebb lehet, mint egy sokaság: lefordítottam ezt a szerzőt, aki majd elmondja az angoloknak, hogy ajánlatos óvakodni az optimista szónoklatoktól” Maga Thuküdidész nem ennyire egyértelmű: Egyrészt megjegyzi, hogy „Periklész idejében Athén ugyan névlegesen demokrácia, valójában azonban az első polgár uralma.” Másrészt azonban Athén alkotmányát példaértékűnek, mindenki számára követendőnek tartja: „Az alkotmány neve, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia.”