Speciális tanulási nehézségek

A mozgáskoordináció és térérzékelés zavarai

Miért fontos kérdés? kiemelt jelentősége van a gyermek fejlődésében, képességeinek kibontakoztatásában. segíti az észlelést, a tapasztalatszerzést, alapját képezi a magasabb gondolkodási funkcióknak, a beszéd egyik feltétele

A mozgásfejlődésről a mozgásfejlődés már az anyaméhben kezdődik, itt fejlődik ki minden, a mozgáshoz szükséges testrész, az agy és a fül mint igen fontos "mozgató berendezések". A terhesség, szülés során fellépő fizikai vagy lelki sérülés, trauma befolyással vannak a mozgásfejlődésre, eredménye lehet egy megkésett mozgásfejlődés. a mozgásfejlődés első szakaszát, kúszást, mászást, átfordulást csak saját ösztönükből végzik, követendő minta nélkül. Az vezérli őket, hogy egyensúlyban maradjanak, és a fejüket stabilan meg tudják tartani. Általában a hatodik hónapra a fej megtartása stabilan kialakul, innentől a tényleges felegyenesedés szakaszai kezdődhetnek, mint ülés, állás, járás.

A mozgásfejlődésről Az óvodás gyermek mozgásformái folyamatosan gazdagodnak, egyre változatosabbak lesznek a sokféle tevékenységnek, ill. a játéknak köszönhetően. Minél változatosabb lehetőséget kell biztosítani a kicsiknek a játékra, ill. különböző változatos tevékenységekre. 5-6 éves korra képessé válik mind az egyenletes tempójú, mind a gyorsuló futásra. Ebben a korban egyre kitartóbbá, összerendezettebbé válik mozgásuk, ügyességük is egyre nő. Könnyen megtanulnak úszni, biciklizni. Veszélyérzete még jóval kisebb, mint bizonyítási-, és mozgásvágyuk.

A mozgásfejlődés zavarai Leggyakrabban előforduló két mozgásfejlődési zavar a hipermobilitás ( túlmozgékonyság) és a mozgásgátoltság. A hipermobilitás: megnyilvánulási formái a gyors, kapkodó, céltalan mozgások, fejletlen kézügyesség, finommotorika. Gyakran tapasztalható beszédfejletlenség is. A hipermobilitás okai elsősorban szociális ártalmakra vezethetők vissza, így pl.: elhanyagoltságra, szorongásra, mellőzöttségre A mozgásgátoltság: az előbbieknek épp az ellenkezője. A gyermek (valószínűleg szintén szociális ártalmak nyomán) nem elég motivált környezetének mozgásos, cselekvéshez kapcsolható megismerésére. A negatív társas, emberi kapcsolatai visszavetik, gátolják ebben a megismerési folyamatban (nem mer nyitni környezete felé), így mozgásfejlődése lelassul, megáll.

Mozgáskoordinációs zavarok Az alapozó mozgásterápia legfőbb célja a megfelelő mozgáskoordináció kialakítása. Koordinálni a mozgást azt jelenti, hogy összerendezzük mozdulatainkat egy egésszé úgy, hogy térben és időben megfelelő választ adunk a külvilág közvetett vagy közvetlen ingereire. A mozgáskoordináció zavara visszavezethető az észlelés zavaraira, a környezet ingereinek nem kielégítő feldolgozására és az érzékszervi asszociációk hiányára. Koordinációs zavart okozhat az alapvető mozgáskészségek hiánya, amit a mozgásszegény életmód okoz. A mozgászavarra elsődlegesen a nagymozgások koordinálatlansága a jellemző, amelynek következménye a finommozgások kivitelezésének nehézsége. Különösen kifejezett azokban az esetekben, amikor nehézséget okoz az érzékszervi működés és a mozgás kivitelezése, ennek összerendezése (szem-kéz koordináció zavara). Átmeneti mozgászavart okozhat a hirtelen hosszanti növekedés.

Mozgásformák az iskolában nagymozgások (természetes mozgások: járás, futás, kúszás, cselekedetek stb.) és finommozgások (rajzolás, írás, kézimunka) zavarával, amelyek gyakran mozgáskoordinációs zavarokból erednek.

Miért kell fejleszteni? Ha a gyermek nagymozgása bizonytalan, rendezetlen, ügyetlen, akkor a tárggyal történő vagy anélküli manipuláció koordinációja nehezített. Ennek következtében az apró tárgyakkal esetlenül bánik, pl. helytelen ceruzafogás. Ha a gyereknek nincs finommozgása, akkor a gyerek nem fog tudni szépen rajzolni, kézimunkázni, varrni, szépen írni stb. – ha pedig nem tud szépen írni , akkor ez már a diszgráfia jeleit mutatja.