Speciális tanulási nehézségek

A beszédprodukció zavarai és a nyelvi nehézségek

Az anyanyelv elsajátítása A nyelv elsajátítása már születéskor, sőt bizonyos értelemben még korábban kezdetét veszi. A nyelvspecifikus prozódia következtében már képes arra, hogy a saját nyelvét más nyelvektől megkülönböztesse. A harmadik hónap körül a gyermek elkezd gagyogni. Hét és tíz hónapos korára a hangkapcsolatok megduplázódnak, és egyre hosszabb hangsorokat produkál. A beszédfejlődésükben már ekkor döntő szerep van az utánzásnak: először az önutánzás jelenik meg, és csak jóval később a mások utánzása. Az első szavakat tizenegy-tizenkét hónapos korban mondják ki. utána látszólagos stagnálás, a szókincse nem gyarapszik, csak a megértés fejlődik.

Az anyanyelv elsajátítása egyéves kor körül a gyermek már utánozza a gyakran hallott szavakat, de ezek jelentését még nem érti pontosan. globális beszédmegértés: a beszédhelyzetnek van döntő jelentősége, tehát a kisgyermek a helyzetre, a gesztusra, a hanglejtésre reagál és nem a szavak értelmére. 18 hónapos kor körül a szóelsajátítás gyorsuló tendenciáját figyelhetjük meg. A gyermek első szavai mondatértékűek (holofrázisok), azaz egy szó lehet kérdés, kérés vagy egy helyzet megnevezése is. megpróbálja kétszavas közlésekké összekapcsolni. Erre az időszakra a kulcsszó stratégia a jellemző. a kéttagú közléseket a telegrafikus beszéd korszaka váltja, ami általában két és fél éves korig tart

Az anyanyelv elsajátításának kritikus (szenzitív periódusa) Az agy csak egy bizonyos időhatáron belül képes arra, hogy elsajátítsa a nyelvi és beszédfolyamatokat. A kritikus periódussal kapcsolatban kétféle nézőpont: 1. ez egy olyan érzékeny életszakasz, amikor az elsajátítás gyorsabban végbemegy, de az elsajátítás ezután is megtörténhet, csak ekkor már sokkal nehezebben. 2. a kritikus periódus „minden vagy semmi” jellegű felfogása szerint, ami a kritikus periódus időszakában nem megy végbe, azt már a gyermek később sem tudja elsajátítani. Az eltérő megközelítések mögött az áll, hogy eltérően értelmezik a nyelvet (Valamiféle nyelvi kommunikáció még a tizenéves korban megtalált farkasgyerekek esetében is kialakul. Ezt azonban egyesek nem tekintik nyelvnek, a nyelv alapja ugyanis szerintük a szintaxis).

A specifikus nyelvi zavar (SLI – Specific Language Impairment) Elsődlegesen a nyelvi, szűkebben pedig nyelvtani fejlődési elmaradás, anélkül, hogy ezt neurológiai, szenzoros, kognitív vagy társas-érzelmi problémák magyarázhatnák. feltehetően genetikai okból, esetleg szülés körüli idegrendszeri sérülés miatt alakulhat ki. vezető tünete, hogy a gyerek nyelvelsajátítása erősen megkésik, s esetleg soha nem is éri el a megfelelő szintet. SLI-vel küzdő gyermekek ugyanakkor nem mutatják általában a kommunikációs képességek zavarát. Nyelvi rendszerük sérült, de általános kommunikációs képességük nem szükségszerűen.

A specifikus nyelvi zavar diagnosztikus kritériumai, (Leonard, 1998)

Az SLI beszéd, ill. nyelvi teljesítményre vonatkozó kritériumai

Auditív észlelés és nyelvi zavar Tallal és Piercy (1995) vizsgálatsorozat a nyelvi zavart mutató gyermekek idõrend-feldolgozási képességével kapcsolatban. ún. "ismétléses" (az egyik inger megjelenésekor az 1-es gombot, a másiknál a 2-es gombot lenyomásával kell válaszolni, miközben azokat egymásután adták, pl. 1, 1; 2, 1; 2, 2) és "ugyanaz-különböző" (ha az ingerpár egyforma az 1-es, ha különbözõ a 2-es gombot kell választani) technikán alapuló kísérleti helyzetekben. Az auditív feldolgozás vizsgálata során változó magasságú szinuszos hangokat mutattak be és az ingerek közti intervallum hosszát manipulálták. A hangokat fokozatosan egymáshoz közelítve bemérték az összeolvadási küszöböt. Eredményeik szerint a nyelvizavar-csoport teljesítménye mindkét elrendezésben visszaesett, ha az ingerközi intervallum 150 ms-nál rövidebb volt. A csoport teljesítménye javult, amikor az ingerek idõtartamát vagy a köztük lévõ szünet hosszát megnövelték. a problémát az auditív feldolgozás sebessége jelenti, azaz az érintett gyerekek nem képesek pontosan elkülöníteni a gyors ütemben, szukcesszíven adott akusztikus információkat. Tallal és Piercy érvelése szerint a hangingerek feldolgozási zavara általános, azaz nem nyelvspecifikus jellegű. Tallal és mtsai kimutatták, hogy lassított akusztikus átmenetekkel való gyakoroltatás jelentős mértékben csökkenti az érintetteknél a grammatikai tüneteket

A kognitív funkciózavarok mint a nyelvfejlődési zavar oki tényezői a nyelvi zavart mutató gyerekek gyakran olyan feladatok megoldásában is problémákkal küzdenek, amelyek kevéssé vagy egyáltalán nem kívánnak meg nyelvhasználatot lehetséges, hogy együttes elõfordulásról, semmint ok-okozati viszonyról van szó. Két magasan szervezett rendszer ugyanis egyszerre károsodhat pusztán azért, mert mind a kettő viszonylag sérülékeny, ehhez nem szükségszerű a két rendszer közti szerves összefüggés feltételezése. Az univerzális-konstruktivista álláspont szerint a nyelvi fejlõdésben nem nyelvspecifikus folyamatok zajlanak, annak szintjeit nagyban befolyásolja a kognitív fejlődés

Landau-Kleffner-szindróma súlyos nyelvhasználati zavar, melynek egyik jellegzetessége a receptív nyelvi funkciók zavara, ami súlyosságban egészen a beszédértés teljes hiányáig terjedhet. a gyerekeknek az intelligenciája átlagos. a szindróma általában a tizennyolcadik hónap és a tizenharmadik életév között jelenik meg, de a leggyakrabban a negyedik és a hetedik életév között jelentkezik. a súlyos megértési zavart a Wernicke-terület működésével, illetve a hallási bemenetet feldolgozó kérgi területek és a Wernicke-terület közötti kapcsolat megszakadásával hozzák összefüggésbe.

Landau-Kleffner-szindróma az addig egészséges fejlődést mutató gyermeknél a beszédfejlődés hirtelen elakad. nem tudja verbálisan kifejezni magát, helytelen a szóhasználata, hiányos a mondatalkotása és a szókincse is, a nyelvtani szabályokat és a szerkezeteket is helytelenül használja zavarok jelennek meg a beszédmegértés terén is, ugyanakkor nonverbális kifejezésmódja normális lehet, beszéd helyett gesztusokat, mimikát használ.

Landau-Kleffner-szindróma a beszéd fejlődésének megrekedése miatt a gyermek iskolai teljesítménye hirtelen romlik, figyelmetlen lesz, gyakran reagál indulatosan a környezeti eseményekre. bizonyos fokú mentális hanyatlás tehát bekövetkezik tünetek: a beszédvesztés, beszédzavarok, a zavartság, az agresszivitás, dühkitörés, agresszivitás, egyre kevesebb szót használ és ért meg

A megkésett beszédfejlődés a nyelvi zavar enyhébb formája, inkább csak időbeli késésről van szó, de a gyermek ugyanazt a nyelvfejlődési utat járja be, mint normál fejlődés esetén. a tünetek 2-3-4 éves kor között kifejezettek, majd 4-8 éves kor között megszűnnek. A beszédmegértés megfelelő ( a felnőttek szerint mindent megért) csak enyhe ragozási hibák (diszgrammatizmus) figyelhetők meg. a mozgásfejlődés enyhébb eltérései - a nagy- és finommozgások rendezetlensége, a grafomotoros készség gyengesége - jellemzőek.

A megkésett beszédfejlődés a beszédfejlődési zavar, vagy fejlődési diszfázia esetén a beszéd megértése és a beszéd kivitelezése is érintett lehet. A nyelv minden szintjén (hangok, szavak, ragok, mondatalkotás) jelentkezik eltérés. a beszédfejlődésből a gagyogás kimaradhat. Később pl. csak magánhangzókat mond a gyermek, vagy mutogatással fejezi ki magát, szótöredékeket mond, vagy nem beszél még 3-4 éves korban sem. lassan gyarapodik a szókincs, nem használja helyesen a ragokat, a nyelvi szerkezeteket. A beszédében megfigyelhető hangképzési hibák nem következetesek (pl. a “csiga” szó hol “csida”, hol “ciga”stb.), előfordulnak hang-és szótagcserék, kihagyások a szavakon belül (pl. bogár=gobár, kefe=feke stb.).

A megkésett beszédfejlődés később gyakran makacs, sok hangra kiterjedő pöszeség alakulhat ki. Iskoláskorban az olvasás és írás elsajátításának nehézsége jellemző, egyéb tünetek is megfigyelhetők: általában fáradékonyak, szétszórtak, nem köti le őket sokáig semmi. Mozgásfejlődésük lassabb, mozgásuk ügyetlen. gyenge az emlékezetük mind a hallás, mind a látás területén, rosszul tájékozódnak saját testükön és a térben. Játékuk eltérhet társaikétól, pl. később jelenik meg a szimbolikus és a szerepjáték. Másodlagosan magatartási problémák is jelentkezhetnek (visszahúzódó lesz, vagy éppen túl játékos, esetleg agresszív) A beszédfejlődés késésének oka lehet: öröklöttség, szülési sérülés, koraszülöttség, általános mozgásos ügyetlenség, az agyi érés késése. Kisgyermekkori agysérülések és egyes gyermekkori betegségek is vezethetnek a beszédfejlődés késéséhez.  Ha a környezet nem, vagy alig nyújt példát az utánzásra (ingerszegény környezet), akkor sem fejlődik jól a gyermek beszéde.

Elektív mutizmus Az elektív mutizmust a gyermekpszichiátria 1934 óta önálló betegségként tartja számon. Az elnevezés Moritz Tanner svájci pszichiátertől származik. Egy olyan fiú esetét írta le, aki otthon beszélt, de az iskolában nem. A tünetegyüttes nevét csak néhány éve módosították: most elektív helyett szelektív mutizmust mondunk jellemző, hogy a gyerek csak otthon, a családtagokkal beszél, az iskolában vagy az óvodában nem. Általánosságban tehát kimondhatjuk, hogy a mutizmusban szenvedő gyermek: 1. otthonától távol nem beszél, legkevésbé az iskolában; 2. (az iskolában is) inkább a társakkal beszél, mintsem a felnőttekkel, és 3. legkevésbé ismeretlen felnőttekkel hajlandó beszélni.

Az elektív mutizmus (választott némaság) Az elektív mutizmus a szocializáció jellegzetesen gyermek és serdülőkorban kezdődő zavarainak csoportjába tartozik Markáns, emocionálisan meghatározott szelektivitás a beszédben, a gyermek bizonyos helyzetekben jó beszédképességről tesz tanúbizonyságot, míg más helyzetekben nem beszél A zavar rendszerint társul jelentős személyiségvonásokkal, mint szorongás, visszahúzódás, (túl)érzékenység és ellenkezés