Bevezetés a történettudományba I. Amikor még az élet tanítómestere volt

I. Bevezető A historia görög szó, kutatást, tudakozást jelent, 1780 előtt nem lehetett ilyet tanulni, talán egyháztörténetet, teológiatörténetet, (Kevés helyen folyt ilyen tárgy oktatása) 1776/1777 adták ki az első hivatásos diplomát Göttingenben – Schlözer, a történelem több mint történetmesélés, Ma meg a legsikeresebb, legnépszerűbb műfajok egyike, lásd: History TV, NG, stb.,

I. Bevezető 2. Miért? Csoportidentitáshoz kötődik? Egyének keresnek benne önazonosságot? Vagy egyszerűen csak érdekesek az elbeszélések? Az az a történelmi elbeszélések szórakoztatóak? Vagy szédítő kápszer??

I. Bevezető 3. „Az értelem vegykonyhájában soha nem képződött a Történelemnél veszélyesebb vegyület. Jellemzői ismertek. Álmodozásra késztet, megszédíti a népeket, és békeidőben sem hagyja nyugton őket, meghamisítja emlékeiket, veszedelmesen érzékennyé tesz, beforratlanul tartja a régi sebeket, nagyzási és üldözési mániához vezet, a nemzeteket pedig keserűvé, hiúvá, elviselhetetlenné és felfuvalkodottá teszi.” Paul Valéry (1934)

A történelem alakváltozásait négy szakaszra bontjuk 1. Amikor még az élet tanítómestere volt 2. A történetírás tudománnyá válik a 19. században, 3. A történetírás kiszélesedése a 20. század harmadától, 4. A posztmodern és a történetírás,

Történelem és történelem közötti különbség, A telosz szerepe, Az események önmagukban, A történelem mindig kettős jellege volt: egyszerre szól a múltról és a róla szóló reflexióról, A történelem a 18. században lesz egyes számú fogalom,

Történelem mint szótári fogalom A középkorban nem volt sem a trivium, sem a qvadrivium része, history = hivatalos krónika (1482), A történelem = „emlékezetre érdemes tettek és dolgok elmesélése” A Francia Akadémia Szótára (17. sz.) A 18-19. században a história kifejezés helyébe újak léptek, pl. a német nyelvterületen a Geschichte, A történelem szó magyar nyelvterületen, (neológizmus) 1842 – Döbröntei Gábor „alkotása”,

Példák a definícióra „A történelem az emlékezetben őrzött múlt.” „A történelem az emberiség öntudata, tudása önmagáról. Nem a fény és az igazság, hanem annak keresése …” Droysen 1866. „A történelem az a szellemi forma, amelyben a kultúra számba veszi múltját.” Huzinga

Adalékok a szótári magyarázatokból Pallas Lexikon – 1897. XVI Adalékok a szótári magyarázatokból Pallas Lexikon – 1897. XVI. kötet 388. o. II. 1. A történettudomány: „Az emberiség vagy egyes nemzetek fejlődésében fontos események, emlékezetre méltó dolgoknak, hiteles előadása. Vezéreszméje azon törvények kiderítése, melyek az emberiség szellemi és erkölcsi életében uralkodnak.” Az irányzatai között különbséget tett, a. elbeszélő – leíró jellegű, b. a pragmatista – elemző között, c. valamint a politikai irányzat kötött. Az utóbbi alatt a nagy politikai leírások értette. A Révai Lexikon ugyanezt vette át,

Szótári magyarázatok Új idők Lexikona, 1942. XVIII. kötet 5902-5903. o. „Történelem az emberi közösségek és az egész emberi nem életéről való ismeretünk, illetve az erre vonatkozó tudomány. Tárgya a történet, melynek lényegéhez tartozik, hogy van egy alanya, egy egység (az emberiség egyeteme, az európai kulturközösség, egy nemzet, egy város és társadalmi osztály, egy irodalmi irány, művészeti stílus, egy eszme vagy esetleg egyetlen a közösség életében jelentős személyiség,) s ez azzal történő események folyamatos fejlődést mutatnak. Ez a fejlődés azonban nem mindig haladás, pusztán azt jelenti, hogy minden újabb állapot az előzőből következik és bizonyos belső céltendenciát mutat. Szoros értelemben csak az a változás fejlődés, tehát a szó igazi értelmében történet, amelyet célok irányítanak, nem puszta okozatiság. A legáltalánosabb tendencia, amely az emberi történetben mutatkozik az embernek, a humánumnak a kibontakozása. …. Történelmi anyagra, nem minden esemény csak olyan, amely lényeges a fejlődésben.

Szótári magyarázatok Új idők Lexikona, 1942. XVIII. kötet 5902-5903. o. A megfogalmazás kulcsszavai Változó alanyok, a fejlődés, a teleológia, szelektív jelleggel alakított tudomány,

Adalékok a szótári magyarázatokhoz Britannica Hungarica 76-77. o. „A történelem eseményeinek rögzítését elemzését és megértését célzó irodalmi illetve társadalomtudományi tevékenység. A történetírás és a történettudomány közötti időbeli választóvonal a 18. sz. végén húzódik. Korábban a történelem tanulmányozása szinte sehol sem állt a tudomány és az oktatás érdeklődésének középpontjában, a történelmi események rögzítése pedig elsősorban teológiai, filozófiai, irodalmi célokat vagy dinasztikus érdekeket szolgált. … A modern történettudomány módszertani alapelvei nem különböznek más tudományoktól. A források felkutatása, hitelességük ellenőrzése, kritikai vizsgálat után a kutató az eseményeket összeveti korábbi feldolgozásokkal, és mindezek szintézisét alkotja meg a maga narratív vagy elemző munkáját.”

A 18. századi kép Örökség és előzmény Historia magistra vitae - a moralitás kérdése, Lukianosz történelem szórakoztatás és tanulság, Nem tanít semmit, mert mindent magában foglal, és mindenre található példa benne.

Kitérő Lukianosz A történelmi művek kettős feladata Szórakoztatás Tanulság – csak ez az utóbbi a fontos – a tanítómester, A történetíró nem megtanulható erényei – ezeket nem lehet megtanulni Politikai érzék Erőteljes stílus, A történetíró feladta mindent úgy elmondani, ahogyan megtörtént,

Kitérő Lukianosz A történetíró erényei és feladatai Bátor, független, megvesztegethetetlen, Szólásszabadság és az igazság barátja, A nyelvi kifejező készlete, egyszerű retorikus mondatok, Egyszerű logikus Világos és közérthető, Közérthető, Gondolkodásában legyen valami költői emelkedettség, A tényeket gyűjtsön megbízható össze szemtanúkat,,

Kitérő Lukianosz A történetíró feladatai A tények aprólékos összegyűjtése, Vázlat készítése, A tagolatlan törzskészítés, Aztán a színezés, Az arányérzék nagyon fontos, „a történelmet is így kell írni, az igazság erejével és az utókor elismerésének reményében, s nem hízelkedéssel, a kortársak dicséretété vadászva. Ez az igazi történetírás mértéke és próbaköbe.”

Az antik örökségre épülő történetírás Tárgya a múlt volt, amelyeket a hagyomány és az erkölcsi értékek, ~ leckék, az intő példák forrásának és tárházának tartott és osztotta a retorikai diskurzusait, Nem volt fontos sem a tér, sem az idő, pl. Horatius Cocles, M. Scaevola,

A 18. századi kép örökség és előzmény Lényegében a retorika művészetéből fejlődött ki, ahol Arisztotelész és követői által megteremtett szabályok uralkodtak, Teológiai funkciókkal rendelkezett a történetmesélés – a filozófusok azonban támadás alá vették a racionalitás jegyében,

Kitérő a retorika A retorika módszertana a bizonyításokkal foglalkozik és az igazolásról szól, Nagy hagyománya alakult ki a görögöknél, amit később más kultúrák is folytattak, A dialektikával közös tőről származik, Önálló techné (= mesterség, művészet),

Arisztotelész (I. e./ Kr. e. 384-322) és a Rétorika Három könyvben fogalmazta meg, A retorika módszerének fajtái A szónok jelleme (éthosz), A hallgatóságra tett erő (pathosz), A beszéd, amiben a bizonyítás van (logosz), A dialektikában az indukció (feltárás) és a szillogizmus rétorikai igazolás az enthüméma A retorikában az enthüméma (a szillogizmus egyik fajtája) és a példa,

A szónoki beszéd részei Bevezetés (exordium), Elbeszélés (narratio), Tétel (divisio), Bizonyítás (confirmatio), Cáfolás (confutatio), Befejezés (conclusio, peroratio)

A szónok feladatai Feltárás (inventio), Elrendezés (dispositio), Megfogalmazás (elucutio), Előadás (pronuntiatio), Emlékezetbe vésés (memoria),

A szónoki beszéd fajtái Bemutató beszéd (demonstrativum) A jelen, Tanácsadói beszéd (deliberativum) A jövő, Törvényszéki (indiciale) beszéd A múlt,

Arisztotelész és a Rétorika Ami az indukció a dialektikában az a retorikában a példa, A példának két fajtája van, az elbeszélés a parabola, illetve a kitalált történet a mese, Az enthüméma (kevés állításból kell állnia) = a dialektika szillogizmusával, ”Ha a jelen bajok oka a háború, akkor békével kell őket orvosolni.” „Nem is szerelmes az, aki nem mindig szeret.” A látszat enthüméma = a dialektika látszatszillogizmusával,