Bevezetés a történettudományba II. A történetírás tudománnyá válása

A modern történetírást formáló tényezők 1. A retorika, 2. A történelmi regény, amely pár évtizeddel korábban születet meg, Történész és a regényíró kapcsolata, 1. A történelmi regény gyakran szolgáltat alapanyagot, 2. A regényíró alakokat jelenthet és hoz be, kortárs dolgokról szól, 3. Az irodalomtörténet a történelem része és nem csak kulturális függeléke, Miben különböznek 1. A költészet az általánost mondja el a másik az egyedit, 2. Nem találhat ki szereplőket, 3. Csak tényszerűen írhatja le a dolgokat, 4. Indítékokat szolgáltathat neki, 3. A modern tudományos világkép kialakulása

A 18. századi örökség A felvilágosodás lendületéből formálódott ki - sapere aude, A francia forradalom egyszerre zavaró és magyarázó elem lett, Egy kulturális forrongás kezdődött el A változások lényegiek voltak, A szuverenitás terén a legitimáció alapjává a nép vált, Összeomlás és újjászervezés,

Ismeretelméleti újdonságok, Egységes tudományos és módszertani rendszer és világkép, A filozófia és a tudományok különválása - az első szétválás a 18. század végén (Divorce), a filozófia és a tudományoknak a szétválása történt meg, Az egyetlen út a megismeréshez a tapasztalatok lettek, Optimista világképek,

A nagy átalakulás A történelem a professzionalizálódása a 19. században ment végbe – részben a filozófiával, részben az irodalomtudománnyal, részben a formálódó társadalomtudományokkal szemben és mindez rányomta a bélyegét a tudomány fejlődésére mind a mai napig,

Három tudomány volt, ami inkább a jelennel foglalkozott a közgazdaságtan, a szociológia és a politológia, Ehhez kapcsolódott a liberális ideológiai domináns gondolata a modernizációról, három társadalmi szféra elkülönítése ment végbe a piac, az állam, a civil társadalom.

Az elkülönülő szférákat más-más törvényszerűségeket kell keresni Az elkülönülő szférákat más-más törvényszerűségeket kell keresni. Ezek lettek a nomotetikus (a törvényszerűségek után kutató) tudományok, míg a történetírás idiografikus (megismételhetetlen, egyedi jelenség) tudományfelfogást képviselt. A nomotetikusok érvelésében két fontos tényező volt A kvantitativitásra helyezték a hangsúlyt, A törvényszerűségeknek másutt is működnek

A nagy átalakulás 1. Intézmények kialakulása, a modern egyetemek megteremtése A modern egyetem a középkorira épült rá, de új képződmény. Teljes munkaidőben dolgozó fizetett professzorok, akik nem a klérushoz tartoztak. Karokba és tanszékekbe szerveződtek és megszabták a modern tudományosság ívét.

A négykarú középkori egyetemek a filozófiából szakadtak el és lettek azok, amik. Két részre szakadt, az egyik a természettudomány, a másik a humántudományok, két kultúra alakult ki az egyik a hangsúlyt az empíriára és a hipotézisekre helyezte, míg a másik a megértésre. Az egyetemi oktatás megteremtése, a szemináriumi oktatási szisztéma kialakítása, illetve a kiválasztás új mechanizmusa – vizsgáztatás, valamint a doktori rendszerek, a 19. század utolsó harmadában már csak innét jöhettek a történészek,

A nagy átalakulás 2. Szakfolyóiratok kialakulása a 19. század közepén, 3. Módszertani rendszerének, szabályainak a kialakulása, A német szemináriumi rendszer ebben mintaadó lett, v

Öt ország játszott a folyamatban meghatározó szerepet – a művek 95% ide kapcsolódott, a többiek inkább csak mintakövetők voltak Angol – (Lord Acton, Carlyle) Francia (Michelet, Taine, Seignois és a pozitivizmus) Német változat (Leopold von Ranke és a historizmus) USA

A hagyományos (19-20. századi) történetírási paradigma főbb tételei 1. a történelem a politikával kapcsolatos, 2. a történelmi események elbeszélése, 3. Nagy emberek - államférfiak, tábornokok, életéről szól, stb. 4. Dokumentumokon alapul, ezért is fontos a források felkutatása közzététele, 5. Leíró jellegű, 6. A történetírás objektív jellegű

A német historizmus főbb tételei (Iggers alapján) 1. A természet és történelem törvényei eltérőek  Más módszert kíván a társadalom és kultúrtörténet 2. A természet ismétlődő  a történelem egyedi és megismételhetetlen cselekedet összessége

3. Az ember világa szakadatlan változásokban van, de akadnak fix centrumok ebben a rendszerben (intézmények, személyek) belső struktúrával és meghatározott jelleggel rendelkeznek, de vannak belső fejlődési tényezők  Csak a történelem közvetítésével érthetünk meg minden emberit. 4. Változatlan emberi jellem nincs  egyes emberek csak a jellemfejlődése által ismerhetőek meg.

A német historizmus főbb tételei (Iggers alapján) 5. A természettudomány absztrakt módszerei nem alkalmazhatóak a történelemben  a történelem más módszereket követel meg, mert élő emberekkel s közösséggel ismerkednek 6. A történész is az idő folyamatának a része  időhöz kötött az objektív ismeretekhez való eljutás kérdése is. Felszabadították az európai gondolkodásmódot a természettudományos gondolkodás alól.

A német historizmus alapvetései Az állam, mint öncél, államfelfogásuk arisztokratikus és bürokratikus – a társadalom alapját a művelt és vagyonos polgárosodás jelentette. Az állam nem egyszerűen a polgárainak a vagyonosodását és polgárosodását szolgáló intézmény, annál több magasabb szellemi princípium,

A normaellenesség, a hatalomra törekvést etikai alapelvvé emelte a német filozófia. Az állam függetlensége és ereje a cél és ez a szempont, csak egy erős állam képes a fejlődés minden instrumentumát biztosítani. (Ranke a politikai intézmények átültetésének a lehetetlenségét vélte) A fogalmi gondolkodás elutasítása a történelem egyszerisége korlátozza a racionális elemeknek a dominanciáját. A németeknél statikusabbak a fogalmak, optimistább a szemlélet és Ranke hatására erősen konzervatívok

A német historizmus A német historizmus nagy hatással volt a tőle keletre található etnikumok történetírására. A német területeken a történetírás – a német idealizmussal (filozófia) állt szoros kapcsolatban A források kritikai kezelése, Elsődleges és másodlagos források, A kritika fontossága: Kontextus és filológia A tények pontos leírása, A történelem és a politikai hatalom lényege, Témaválasztásuk középpontjában A nagyhatalmi konfliktusok álltak,  diplomáciai iratanyagok és minimális gazdaság és társadalomtörténeti megközelítés Politika és állam centrikusság jellemezte a szemléletet

Wilhelm von Humboldt (1767-1835) A Berlini Egyetem megalapításában is részt vett, Az egyéniségek nem többek, mint a mögöttük álló metafizika erő megvalósulása, A történelem, mozgás és káosz egyszerre, Az irracionalitás felismerése a történelemben, A történésznek a tényeket egyetlen egésznek kell bemutatni, nem halmaznak, Egyik oldalon a tények felkutatása és kritikai elemzése, a másik pedig a meg kell ragadni az ideát is,

Von HUMBOLDT: A történetíró feladatai A történtek ábrázolása, - minél tisztább annál jobb a munka, Van egész, amiből a szakadozott, szétszórt ismerhetjük meg, Ritka a szószerinti elbeszélés, A tényekhez a történet belső okozatiságát kell kapcsolni, „öntevékeny, sőt teremtő, bár nem oyla értelemben, hogy létrehoz olyat, ami nem létezik, hanem úgy hogy saját erejéből megalkotja azt.” Más mint a költő Szükségszerűségre kell törekednie a történetírónak, Két út módszertana: A történetek pontos kritikai felkutatása, A kutatás eredményeinek az összekapcsolása valami

Leopold von Ranke (1795 – 1861) A Berlini Egyetemen tanított, Az elméletmentes és gyakran a politikailag is semleges történetíró példaképe lett Wie es eigentlich gewesen – Hogyan is volt, A források kritikájával sokat foglalkozott – ez legnagyobb hatású tevékenysége ez lett, Leopold von Ranke: „Ugy tettem, hogy alapul Wuk kiadását használtam, de aztán minden eseményt, minden szót, melyeknél Wuk a tanúkat, kikkel ő beszélt, idézte, új bírálat alá vettem (Hogyan?!), úgy hogy a közlötteknek teljes megbízhatóságát értem el.” (VII.) Szerbia és Törökország a tizenkilencedik században. 2. kiadás 1842, /1890.

A filozófiától eltérő a történelem, a filozófiában az egyedi az része az egésznek, a történetírás az egyedivel foglalkozik. Egyedül csak az ő módszere a lényeges és érvényes, A történetíró elnyomja saját individuumát, kioltja, (auslöschen) – ez a legfőbb törvények egyike, A nyelv semleges közvetítő szerepű, Jól, élményszerűen kell írni,

Leopold von Ranke Az igazság tisztelete, Az alapos kutatás a tárgyba való behatolás kérdése, A kritika, pontosság és megértés, A leírás a fontos és nem az értelem keresése, mert az Isten feladata, minden korszak közvetlen viszonnyal áll Istennel,

A történész háttal a jelennek tud rá hatni, felemelkedik a tiszta tudományossághoz, Nála is van egység, haladás s fejlődés ami a jelen felé tart, A historikus rendelkezik a temporalitás készségével, az időbeliség maga a történelem, Kidolgozza a múlt tényezőinek a megismerését, amely racionális. A módszertani racionalitás kitölti a rendelkezésre álló időbeli keretet.

A történeti munka mozzanatai A tények összegyűjtése, Tények tanulmányozása, csoportosítás, magyarázat, A tények önmagukért beszéltek,

A historizmus másként Karl Popper kiterjesztően értelmezte, Hegel és Marx munkáit is átható szellem, Az emberiség történelmében egyetlen fejlődési utat vizionáltak, Egyetemesen érvényesülő, Predeterminált cél felé törő determináció uralkodna, szükségszerűen egymásra következő szakaszokkal, amelyeket minden társadalomban be kell járnia, A történelem nem monolitikus, hanem plurális sok út van,

A pozitivisták Comte, A. A tények tisztelete, tények = a törvényszerűségekkel Viszonylagos egyszerű és atomszerű a tény Az objektivitással azonos kategória, Nem magyarázat kell, „A szövegek mindig csak szövegek, semmi más, csak szövegek!” – Fustel de Coulanges