Az élethelyzethez igazított tanulás
A tanulás célja kompetencia-többlet megszerzése; ahol a kompetencia: gyakorlatban hasznosítható tudás a működtetéséhez szükséges motivációs háttérrel.
Paradigmáink: a tanulás = élettevékenység (Magyar Miklós) az adottságok különbségeit … a tanulási idő különbségeivé válthatjuk át (Csapó Benő)
Kiinduló állítások (axiómák): A tanulónak vannak céljai; azért tanul, mert úgy látja, hogy a tanultak gyakorlati működtetése segíti őt a céljai elérésében; ehhez az adott tanulás elé is célt tűzött ki. Az ép felnőtt ember bármit meg tud tanulni.
Ha létezik a tanulási cél: akkor meghatározható az áthidalásra váró „hézag”, és létrehozható, illetve az eszközök, források tömegéből kiválasztható az eredményes „készlet”.
A tanulás, természeténél fogva, sikeres! A tanulási kompetencia (látszólagos) csökkenésének az oka a motivációs háttér megváltozásában ismerhető fel: az önmagukat jutalmazó belső motívumok helyét külső motívumok foglalják el.
Az élethelyzethez igazított tanulás a tanulási folyamat minden pillanatában, a tanuló minden helyzetében fenntartja és ha kell: újraéleszti a tanulás céljához kötődő elsajátítási motivációt.
Az élethelyzethez igazított tanulás a tanulási folyamat minden pillanatában, a tanuló minden helyzetében tudatosítja a tanulás értékét, és segít reálisan pozitív szinten tartani az eredménnyel kapcsolatos elvárást.
Egy idézet egykori kedvenc geometria-tankönyvemből: Mi csak megmagyarázzuk álláspontunkat, de nem állítjuk, hogy ez az egyetlen lehetséges álláspont.