Az ikonikus/képi fordulat

A 20. század kommunikációs technológiai forradalma nem csupán a beszéd rögzítését tette lehetővé — ami az írás térvesztésével járt —, hanem képek készítését és sokszorozását is, ami az íráson túl a nyelv számára is szerepvesztést eredményez

„Az emberek elsőbben képekben gondolkodnak, s csak azután elvont szavakban.” (Nyíri Kristóf)

Az állítás mindenképpen igaz, persze igazán csak akkor, ha a kép szót metaforikusan értjük, és valamennyi érzékszervünkre vonatkoztatjuk: tehát csak akkor, ha elfogadjuk, hogy a vizuális képek mellett hang-képekben, szag-képekben, íz-képekben és tapintás-képekben is gondolkodunk. Való igaz ugyanakkor, hogy a látásnak az emberi érzékelésben elfoglalt kiemelt helye miatt a nem nyelvi gondolkodásban kitüntetett szerep jut a vizuális képeknek, s rögtön ezt követően a hang-képeknek.

A képi (miként a többi érzékszervi alapú tudattartalmakkal történő) gondolkodás az „a” szektorban történik: „nyelv fölötti” gondolkodás nyelvi gondolkodás „nyelv alatti” gondolkodás

Sajátos módon a nem-érzéki, elvont fogalmak jelölésére Platón által használt szavak — idea, eidosz — az idein („látni”) szóból származnak; ez a képi gondolkodás elsődlegességének Platón által történő akaratlan elismeréseként értelmezhető. Ez az „elismerés” persze szervesen illeszkedik bele abba a nyelvi nominalizációs gyakorlatba, amely a nem-érzéki dolgok elnevezésére az érzékelhető világban már megnevezett dolgok elnevezését használja metaforikus értelemben.

Az ember azonban sokáig nem, illetve csak igen kis hatékonysággal tudott képeket csinálni, ezért kommunikációs eszközként meg kellett elégednie a szimbolikus hangnyelvvel, majd ennek grafikus változatával, az írással.

A görög botanikusok felismerték, hogy leírásuk érthetőségéhez szükség van képekre is. Ezért megpróbálkoztak a képek alkalmazásával, de ezeket csak olyan módszerekkel tudták előállítani, amelyek alkalmatlanok voltak a vizuális tények teljes és pontos megismétlésére. Az egymást követő másolók keze végeredményben olyan torzulást eredményezett, amely nemhogy segítette volna, de gátolta a verbális közlés megvilágítását és pontosítását. Ezért a görög botanikusok tanulmányaikban felhagytak az illusztrációk közlésével, megpróbáltak legjobb tudásuk szerint szavakkal boldogulni. Ugyanakkor szavakkal képtelenek voltak úgy leírni a növényeket, hogy azokat fel is lehessen ismerni – azért, mert a különböző helyeken ugyanannak a dolognak más volt a neve, és ugyanaz a név különböző hely[ek]en mást és mást jelentett. Végezetül a görög botanikusok lemondtak arról, hogy szavakkal írják le a növényeket, és megelégedtek azzal, hogy megadták [az egyes növények] [valamennyi általuk ismert nevét], és felsorolták, milyen emberi betegség ellen használhatók. Más szóval, a tudományos leírás [és elemzés] abban a pillanatban összeomlott, amikor meggyőző képek híján kizárólag szavakhoz kötődött. (Ivins--Nyíri)

Amikor Lessing híres esztétikai tanulmányát (1766) írta a Laokoon-szoborcsoportról, nem tudhatta, hogyan is néz ki valójában a szoborcsoport, az ábrázolások ugyanis felettébb különböztek egymástól és az eredetitől is.

A főalak fényképe

Miközben az emberiség fejlődése zömében a nyelvi és a fogalmi („nyelv fölötti”) gondolkodásnak köszönhető, sok esetben ma is csak a képi gondolkodás révén juthatunk el egyes problémák megoldásáig.

Ezt példázza Arthur Koestler híres feladványa: Egy reggel, pontosan napkeltekor egy buddhista szerzetes elindul, hogy megmásszon egy magas hegyet. Keskeny, egy- két lábnyi szélességű ösvény vezet csigavonalban a csúcson álló, tündöklő templom felé. - A szerzetes változó sebességgel baktat; gyakran megáll, hogy pihenjen vagy a magával hozott szárított gyümölcsökből falatozzon. Röviddel napnyugta előtt éri el a templomot. Néhány napos böjtölés után ismét útnak ered. Napkeltekor indul el és ugyanazon az ösvényen bandukol lefelé, ismét változó sebességgel és többször megpihenve az út során. Átlagsebessége most természetesen nagyobb, mint amikor felfelé haladt. - Bizonyítsuk be, hogy van az úton egy olyan pont, amelyet a szerzetes felfelé és lefelé menet is a nap ugyanazon időpontjában érintett.

Felfelé halad a szerzetes. Lefelé halad a szerzetes. Megoldás.

Az ikonikus/képi fordulat a fényképezőgép feltalálásán alapul Az ikonikus/képi fordulat a fényképezőgép feltalálásán alapul. A képek fotokémiai úton való rögzítése nagyfokú pontosságot és ismételhetőséget biztosít.

Az ikonikus/képi fordulat további főbb állomásai: 1 Az ikonikus/képi fordulat további főbb állomásai: 1. A képek elektromos továbbítása. 2. A kép digitalizációja.

Gottfried Boehm: ‘ikonische Wendung’ (ikonikus fordulat), 1995. W. J. T. Mitchell: ‘pictorial turn’ (képi fordulat), 1994.