Nyújts kezet a csapatnak!
Egy nap a farmon élő kis egér kémkedett a gazda és a felesége után, amint egy csomagot bontottak ki. Megrémült mikor rájött, hogy a csomag tartalma nem ennivaló, hanem egy egérfogó volt. Az egérke kifutott az udvarra, hogy mindenkit figyelmeztessen. „Egérfogó van a házban!”
A tyúk felemelte a fejét és kukorékolta, „Egér Úr, én azt mondom neked, hogy ez a csapda a sírod is lehet, de nekem semmi közöm hozzá, ezért kérlek ne zaklass ilyenekkel!”
A malac az egérhez fordult: „Én nagyon sajnálom Egér Úr, de a csapdához nekem sincs semmi közöm.” Az egér ezután a bikához ment. „Úgy tűnik Egér Úr, hogy nagy bajban vagy de nekem ez nem okoz semmi gondot.”
Az egér visszament a házba. Szomorú volt, hogy senki nem akart neki segíteni, vagy közömbösen vette a nehéz helyzetét. Tudta, hogy egyedül kell szembenéznie ezzel a csapdával.
Azon az éjszakán az egész házon keresztülvágott a csapda hangja, mikor áldozatára lecsapott. A gazda felesége egyből sietett megnézni a fogást. A sötétben nem látta, hogy egy mérges kígyó farkát kapta be a csapda. A kígyó megmarta a gazda feleségét.
A feleségnek magas láza lett de a gazda ismerte a láz csillapítására a legjobb módszert, ami a tyúkleves volt. Kivitte a baltáját a tanyára, hogy a leves főbb összetevőjét beszerezze.
A feleség egyre betegebb lett, és a barátok éjjel-nappal jöttek látogatni. A gazdának etetnie kellett őket, ezért leölte a malacot.
A gazda felesége még rosszabbul lett és meghalt. Úgyhogy sok barát és rokon jött a temetésére, így a gazdának le kellett vágni a bikát, hogy meg tudjon mindenkit etetni.
Szóval ha legközelebb meghaljuk, hogy a csapatunkból valaki szembesül egy problémával és úgy gondoljuk, hogy nem érint minket, akkor emlékezzünk rá:
Ha bárki a csapatunkból gondba kerül, AKKOR MINDANNYIAN KOCKÁZTATUNK!