Kábítószer Élvezők Információs Oldala Tovább

heroin A heroin a szervezetbe jutva rendkívül gyorsan hat. Az első két percben kialakul a flash, vagyis túláradó, indokolatlan örömérzet és boldogság érzés jön létre. Ezt követi a két-három órás nyugalom. A kialakuló állapot ismerõs, megszûnik a belsõ feszültség, s túláradó önbizalom, eufória foglalja el a helyét. Ebben tehát a morfiumhoz viszonyítva nincs különbség. Más azonban a hatás idõtartama, míg az ópium vagy a morfium hatása kb. tíz óráig is eltart, addig a heroiné csak három órán keresztül. Az igazán tragikus különbség azonban abban van, hogy a heroin után vágy (mind a testi, mind a lelki függõség következményeként) a leghatalmasabb valamennyi ópiumszármazék közül… Sokan úgy váltak a heroin rabjává, hogy elõtte már más kábítószert is megpróbáltak, úgy találták azonban, hogy a legteljesebb kielégülést a heroin adja számukra, vagy a terjesztõk keverték hozzá enyhébb szerekhez, hogy a függõség gyorsan kialakuljon. Amikor az agyukban eléri, a heroin okozta mámor (a "heroin flash") a tetõpontját, úgy érzik, a világ megszûnt számukra létezni, fekete-fehér víziók veszik körül õket, s a valóságot a nirvána, álmaik birodalma foglalja el.

A heroinisták intelligenciája csak lassan-lassan csökken, de a jellemük hamar megváltozik, gyorsan elvész helyes erkölcsi és szociális érzékük, magatartásuk. S jóllehet kábult és éber állapotukban egyaránt sokat beszélnek a szexualitásról, a valóságban, életükben a heroin helyettesíti a nemi életet. Gyakorlatilag aszexuális lényekké válnak. Miként az ópiumnál is írtuk, a heroin rendszeres használata is az önkasztrálás legbiztosabb módszere. A rövid ideig tartó heroin mámort hosszas depresszió követi. Ez olyan kellemetlen, rossz érzés, hogy a heroinista megfogadja, soha többé nem él a heroin mámorral. Sajnos ez az elhatározása semeddig sem tart. Rövidesen ismét vágyik arra, hogy átélje a néhány perces bódulatot. S azután minden megy tovább feltartóztathatatlanul a tragédia felé. A hozzászokás nagyon hamar kialakul.

Ennek elsõ következménye, akárcsak az ópiumnál és a morfiumnál, hogy az alkalmi élvezetbõl a heroin mámor lesz élete értelme, célja. S ebbõl egyedül, orvosi segítség nélkül már nem tud szabadulni. Ha elhagyja a mérget, akkor a többi ópiumszármazék elhagyásakor jelentkezõ panaszoknál sokkal súlyosabb, kínzóbb tünetek mutatkoznak, kegyetlen viszketés, könnyezés orrcsöpögés, hasmenés, kínzó-fájdalmas görcsök, általában elviselhetetlennek érzett testi szenvedés. Szervezete annyira hozzászokott a heroinhoz, hogy jóformát már a halálos adag sem váltaná ki a kezdetben megismert boldogító mámort. Ezért a heroinista úgy érzi, hogy már nem is erre van szüksége, hanem csakis azért kell bármi áron megszereznie az újabb adag heroint, hogy megmeneküljön az õrjítõ-kínzó elvonási tünetektõl…

A heroinista azonban nemcsak a méregnek lesz rabja, hanem függõ helyzetbe kerül a kábítószer-kereskedõk leglelkiismeretlenebb fajtájától, a heroin kereskedõtõl is. Kizárólag tõlük tudja megkapni a heroint, õk pedig könyörtelenül kizsákmányolják áldozataikat, nagy részük a busás haszonért, kisebb részük azért, mert maguk is heroinisták, s a heroin eladásával tudják csak megszerezni a számukra is nélkülözhetetlen drog mennyiséget. Ezért a heroin nemcsak azért a legveszedelmesebb morfiumszármazék, mert a legnagyobb a függõség tõle, hanem azért is, mert a legnagyobb anyagi áldozatot követeli meg rabjaitól. A testi károsodások megjelenéséig, s az ismerõs végállomásig, vagyis a szervezet fizikai és lelki értelemben vett csõdjéig aránylag hosszú idõ telik el. De a kép teljességéhez, a heroin veszélyességéhez még hozzátartozik, hogy az elvonási tünetek súlyosabbak, nehezebben leküzdhetõk, mint az ópium vagy morfiumszenvedély eseteiben, s ezért az elvonókúra is lényegesen gyötrelmesebb a beteg számára.

A heroin fogyasztás formái igen változatosak, különösen keleten A heroin fogyasztás formái igen változatosak, különösen keleten. A kezdõk (nemcsak keleten, hanem világszerte) dohánnyal keverve cigarettában szívják. Pontosabban, a kis heroin golyócskákat a cigaretta végében helyezik el, ezt nevezik "firing the ack-ack gun"nak, géppuskasorozatnak. Egyszerre több kis golyócskát tesznek a cigarettába, s hátrahajtott fejjel, hogy a golyócskák ki ne essenek, a cigarettát függõleges helyzetben tartva szívják a heroint. A kezdõk másik szokása, a cigarettát heroin porba mártják szívás elõtt. Hongkongban egy sajátos eljárást találtak ki, s ennek jellegzetes kínai elnevezést is adtak: sárkányeregetés. Ilyenkor a heroin szemcséket, barbitonnal keverve, alumíniumfóliába csomagolják, és gyertyával melegítik. A felszálló füstöt kis bambusz vagy papírcsövecskén át szívják be. A füst a sztaniollemezkét fel-le mozgatja, s ez a felszálló füstnek olyasféle alakot kölcsönöz, amely a régi mitológiák kínai sárkányára emlékeztet. Ha el akarják kerülni a heroin ilyenfajta szívási módjából elkerülhetetlenül adódó veszteséget, akkor a heroint egy gyufaskatulyába rejtve égetik el, s innen szívják fel az említett csövecskékkel a füstöt. Ezt, a sajátságos szájmozgás miatt, szájharmonikázásnak nevezik.

Késõbb azután, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendõbe és minél elõbb beálljon a várt hatás, már injekcióban adják be maguknak. Eleinte csak a bõr alá, majd még gyorsabban akarják elérni a mámort, s áttérnek az érpályába történõ (vénás) adásra. A junkie-k körében is ez terjedt el, mivel csak rossz minõségû, erõsen hígított áruhoz jutnak, amely a szájon át bevéve teljesen hatástalan. Ezek az injekciók természetesen házilag készülnek, egyszerûen úgy, hogy a heroin port közvetlenül a beadás elõtt vízben feloldják. S még talán az a kisebb veszély, hogy a heroin port egyszerûen közönséges csapvízben oldják fel, s egy szemcseppentõre szerelt injekciós tû segítségével adják be. A sokkalta nagyobb veszély a túladagolásból eredõ halálos "lövet". Ennek oka lehet egyszerûen az, hogy a különbözõ, de ismeretlen mértékû hígítások miatt gyakorlatilag semmiféle megbízható adagolás nem lehetséges. A heroinista maga sem tudja pontosan, hogy mennyi heroint is oldott fel. Csak azt tudja, mennyit adott neki az árus, hiszen õ a heroint kiadagolva, kis tasakokban veszi meg, s nyilvánvaló, hogy az árus nem patikamérlegen mérte ki.

Sokszor azonban maga az árus sem tudja, hogy a valóságban mennyi heroin is van a neki kiadagolt csomagocskában. Csak azt tudja, hogy neki mennyit mondtak ! Így azután, ha egyszer véletlenül (a szokástól eltérõen) az adag valóban a jelzett mennyiségû heroint tartalmazza, azaz ha a szerencsétlent kivételesen nem csapják be, akkor ez az injekció könnyen utolsó lehet ! Sok heroinista lelte már így a halálát, amikor felbukkant a piacon egy új terjesztõ, a korábbinál tisztább szerrel. Az ópiumszármazékokat, mint fájdalomcsillapítókat az orvostudomány nem nélkülözhette és sok esetben ma sem nélkülözheti. Bár nagyon sok szintetikus morfiumszármazékot sikerült elõállítani, s majd mindegyiket valamilyen célra fel is használja az orvostudomány (némelyiket fájdalomcsillapítóként, másokat a mûtéti érzéstelenítés során), de olyat még ez ideig nem sikerült találni, amelyik ha a morfiumnál kisebb mértékben is, de ne okozzon megszokást. Közülük említésre méltó a heroinnál enyhébb kábítószer, a metadon. Van ugyanis egy kórházi elvonókúrás módszer heroinistáknál (akiknél, mint említettük, az elvonás igen nehéz feladat) vagy morfinistáknál, amelynek során a heroint, illetve a morfiumot metadonnal helyettesítik. A metadon elvonása ugyanis lényegesen könnyebb, mivel elvonási tünetei kevésbé kínzók, mint a heroiné vagy a morfiumé…