Készítette: Szatmári Kinga Az esztétikai nevelés Készítette: Szatmári Kinga

1. Célja és lényege: ,,Az esztétikai nevelés mint nevelési ág sokrétű nevelési funkciót tölt be és többrétüen befolyásolja a személyiség fejlődését” (Nicola-Farkas, 1995, ’96) Az esztétikai nevelés az a nevelési ág, amely alkalmassá teszi a gyermeket arra, hogy felfedezze, megőrizze és megalkossa a szépet a természetben, társadalomban és a művészetekben. (Nicola- Farcas, 1995)

A természeti szép a természeti környezetben fellelhető élőlények, alkotóelemek, jelenségek törvényszeűségeit tükrözi.

A társadalmi szép a harmonikus személyközi kapcsolatokban, az emberek egymás iránti magatatásában, attitűdjeiben, cselekvésében ragadható meg.

A művészeti szép a különböző művészeteken (irodalom, zene, képzöművészetek, filmművészet és egyebek) belül megragadható esztétikumra vonatkozik, amely a műalkotáson keresztül az alkotó (művész) és befogadó (műélvező) közt teremt kapcsolatot.

A művészeti nevelés az esztétikai nevelésnek csak egy részterülete, amely kizárolag csak a művészeti értékekkel járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez.

Hagyományos és korszerű felfogása ellentmondásai: A klasszikus pedagógia sem hanyagolta el a művészeteket, azonban ,,tanító művészetként” értelmezte. Túlságosan is meghatározott szándékkal mindig ,,nevelni akart”, előre meghatározva a műalkotás értelmezésének lehetőségeit. Idegenkedett a kortárs irányzatok elismerésétől Az irodalom elsődlegességét hangsúlyozva, alig adott helyet olyan más művészeti ágaknak, mint a zene, tánc, képzőművészet, filmművészet.

Háttérbe szorította a felnövekvők önálló kreatív megnyilvánulásait, miközben ösztönözte a hagyományos nevelési rendszerbe jól beilleszthető művészeti tevékenységeket. (pl. Iskolai színjátszás, versmondás, énekkari részvétel, irodalmi önképzőköri tevékenység). Korszerű: Napjainkra előtérbe került az esztétikum befogadásának szubjektív jellege. A befogadónak nem feltétlenül azt kell értenie a műalkotásokon, amit az alkotó értett, amikor megalkotta. Ebben a felfogásban a befogadónak jogában áll ,,újraalkotnia” a műalkotást, tehát a műalkotások értelmezésénak eltérő megközelítéseit teszi lehetővé.

2. Alapvető feladatai: A) Esztétikai attitűd B) Esztétikai alkotóképesség A) Esztétikai attitűd: a) Az esztétikai ízlés elégtétel vagy elégedetlenség érzelme révén megnyilvánuló spontán reagálási képesség. Szubjektív átélésekformájában nyilvánul meg, az érzékenységgel és képzelettel van összefüggésben. b) Az esztétikai ítélet az esztétikumnak adott értékelési kritériumok alapján,a gondolkodás közreműködésével történő minősítési képességét feltételezi. Itt már nem a képzelet és érzékenység dominál, mivel indokolni is tudjuk választásunkat. Az ízléshez viszonyítva stabilabb.

c) Az esztétikai eszmény egy olyan elméleti elv- és normarendszer, amely az emberek esztétikai magatartását irányítja. Az eszmény a ízlést és ítéletet irányítja, ezek pedig visszahatnak az eszményre, gazdagítva és kiteljesítve azt. d) Az esztétikai érzelmek olyan felsőbbrendű érzelmi átélések, amelyek elsődleges emóciók intelektualizálódásának eredményeként jönnek létre. Az esztétikai érzelmek intezitásuk, időtartamuk és mélységük szempontjából meghaladják az emóciókat. e) Az esztétikai meggyőződések a szépről alkotott olyan képzetek és eszmék összességét képezik, amelyek már belső indítékokká váltak, így jelentős mértékben meghatározzák az ember ilyen irányú magatartását.

B) Esztétikai alkotóképesség: Az esztétikum megalkotására irányul, legfontosabb alkotóeleme a kreativitás. A kreativitás egyrészt az esztétikai beállítottság alapfeltétele, másrészt az esztétikai nevelés végső célkitűzése. A gyermekek egyéni művészeti hajlamainak felismerésén, a művészeti tehetségek felkarolásán túlmenően, a pedagógus kötelessége minden egyes gyermek ilyen irányú potencialitásainak a felismerése és differenciált fejlesztése.

Az esztétikai nevelés tartalma óvodás- és kisiskoláskorban az irodalmi, zenei és képzőművészeti nevelésen keresztül valósul meg. Napjainkban a nevelés esztétikai dimenzióját a személyi siker szempontjából is tárgyalják, így ,,a személyi esztétikumot teremtő”, ,,önmagunkra irányuló esztétikai tevékenység” problematikája is felmerült (Bábosik, 1997). Zrinszky (2002) a környezeti esztétikum megteremtésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ahhoz, hogy a gyermekek kellő tapasztalathoz jussanak az esztétikus környezet megteremtésében, és majd felnőttként tudják és akarják környezetüket esztétikussá formálni, be kell vonni őket iskolájuk és lakóhelyük bélső és külső környezetének rendezésébe, szépítésébe. Tehát az esztétikai nevelés nemcsak a művészet nélkülözhetetlensége, hanem a mindennapok esztétikája szempontjából is fontos.

Köszönöm a figyelmet!