A kulturális fogyasztás kommunikációs, társadalmi kapcsolatokat építő szerepe ( Rolul comunicativ, constitutiv de relaţii sociale a consumului cultural)

A javak a társadalom közegében: szimbolikus jelleg Tevékenységeknek egyszerre van gazdasági és szimbolikus jellege Gazdasági érték: ritka javak, melyeknek áruk van, és piacra kerülhetnek Szimbolikus érték: ritka javak, melyeknek nincs áruk, és a társadalmi státuszok piacán létezhetnek

A szükségletek kielégítésének alapformái Karl Menger és Polányi Károly szerint A gazdaság meghatározása (un. szűkösség-posztulátum):,, az elégtelen eszközök allokációja az ember megélhetésének biztosítása végett..." Az eszközök elégséges vagy elégtelen voltától független gazdálkodás Nem a szűkösséghez kötődik Nem a nyereség vágya ösztönzi az embert a termelésben való résztvételre.

,,szubsztantív gazdaság" (Polányi) Fontosabb a szimbolikus jelleg. Jellemző: a gazdaság rejtettsége, a gazdasági tevékenységek társadalomba ágyazottsága

,,formális gazdaság" (Polányi) Eszközök elégtelenségéből fakadó gazdálkodás Cél: szűkösség megszüntetése A nyereség ösztönzi a termelést. Jellemző: a formális ökonómiai gondolkodásnak való megfelelés a piacgazdaság feltételei között.

Együttműködés az állatvilágban: szimmetrikus. Együttműködés az emberi világban: kiegészítő, kooperatív jellegű. Az emberi kooperáció előzetes akciótervre épül. Az ember 1. el tudja képzelni a kooperáció eseményeit, időbeli és szervezeti lefolyását és eredményét, 2. képes ezt megoszati társaival, akik így 3. egy közös csoportterv alapján alakítják ki saját akciójukat, közreműködésüket. Az emberi együttműködés az élet minden területén megjelenik.

Osztozkodás Állatvilágban: táplálék megosztás (szülő- gyerek), udvarláskor ajándék (párok) Embernél: családon belüli és családon kívüli formák A humánetológusok feltételezik, hogy az ajándékozás, táplálékmegosztás, a javak megosztásának szokása is döntően genetikai meghatározottságú.

Multiformális osztozkodás A csererendszerekben résztvevők osztozkodnak, de mindenki valami mást kap, és a viszonzás időben is széthúzódik. Az emberi agy másodrendű reprezentációk alkotására való képessége hihetetlenül komplexszé teszi az osztozkodási folyamatot: az elme 1. regisztrálja a csere eseményeit, 2. elképzeli a jövőbeli viszonzást, 3. felméri a cserével kapcsolatos együttműködési, szövetségi viszonyok politikai következményeit.

Az aktuálisan átnyújtott ajándék csupán egy egészen kicsi, külső, tárgyi reprezentánsa a bonyolult elmebeli/ társadalmi szövevénynek. Állatvilágban: tulajdonigény (pl. territórium). Emberi világban: elismert tulajdon (státusfüggő, jogilag kodifikált, a hatalmi szerkezet védi)

Az embernél a rangsor egyes helyeiért vívott versengés összefonódik 1. a szabálykövetés, 2. az együttműködés, 3. az osztozkodás, 4. a tulajdon, 5. a csere és 6. a munkamegosztás funkcióival. Ez teszi az emberi csoportok életét olyan hallatlanul bonyolulttá.

A piac megjelenésének arisztotelészi kritikája Önellátás: azoknak a dolgoknak a megtermelése, amelyek az életet fenntartják és tárolhatók. Az a mennyiség, amelyre a családnak vagy a városnak,,szüksége van", objektív követelmény. A háztartás a legkisebb, a polisz a legnagyobb fogyasztási egység, és azt, hogy mi az, ami,,szükséges", azt mindkét esetben a közösség normái szabták meg (vagyis: mennyi az,,illendően szükséges").. Tehát a létfenntartási javak lényegük szerint korlátozott mennyiségben szükségesek – akkor, ha nem halmoz a csoport tagjai közül senki.

Közösség (koinonia): tagjait a jóindulat (philia) köti össze. Háztartás (oikosz) és polisz esetében is a philia: reciprok viselkedés, amikor a terheket sorban viselik, és kölcsönösen vállalják. Autarkheia: egy közösségnek külső erőforrásoktól függtelen fennmaradása. A külkereskedelem természetes, ha megőrzi a közösség önellátó képességét, és így a közösség fennmaradását szolgálja. Igazságos ár: a philia, és így a közösség fenntartását szolgálja.

Jó élet (kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés): nem lehet se felhalmozni, se fizikailag birtokolni. Arisztotelész elvei A piaci, profitszerző kereskedelemmel ellentétben az a kereskedelem, amelyik az önellátás visszaállítását szolgálja,,,összhangban van a természettel". Az áraknak olyanoknak kell lenniük, hogy erősítsék a közösségi köteléket: különben a csere nem fog folytatódni, és a közösség megszűnik létezni.

Ceremoniális-rituális alap Inkább a paraszti társadalmakra jellemző, hogy a többletterméket különböző alapokba csoportosítják.. Pótlási alap Az a mennyiség, amely szükséges, hogy a termelő a termelés valamint afogyasztás területén szükséges minimális felszereléseit ezek elhasználódása után pótolja. A létszükségelet a paraszti társadalmakban: kalória-minimum plusz pótlási alap. Járadéki alap Az asszimetrikus társadalmi kapcsolatok követelik meg, hogy az uralkodóknak az alávetettek járadékot fizessenek. Az erre szánt terményeket, szolgáltatásokat nevezzük járadéki alapnak.

Ceremoniális-rituális alap a szertartások költségeit fedezi. Az emberek társadalmi viszonyokat építő ceremóniáinak-rítusainak a megszervezését teszi lehetővé. Közösség, ellenőrzés és a termelés-fogyasztás egy társadalmi együttese: a társadalmi kapcsolatrendszerre épülő munkacsere (kaláka). Kaláka a cserének az a típusa, melynek során a háztartások munkát végeznek egymás számára arra törekedve, hogy a cserében részt vevők mindegyike megközelítően egyenlően adjon és kapjon munkát. A cserében részt vevők szándékának kombinációi olyan kontinuumot alkotnak, amelynek egyik végpontja az altruista cseremunka, a másik a piaci cseremunka, s valahol középen helyezkedik el a kaláka. Sík Endre

A kaláka jellemzői A közösségek állapotának, a termelési jellegzetességeknek függvénye. A ceremoniális alap terhére végzett, bizonyos mértékben ritualizált munka. A recipocitás határvonalai mentén szerveződik. A kaláka szervezési-gazdasági sajátosságai Időbeli szétterítettség: a munkakölcsönt hosszú idő alatt, kis részletekben kell visszaadni. Csökkentett munkaköltségek.

Gazdaságosság: társítható az otthoni munkákhoz. A kaláka ilyan munkaidőben történik, amely éppen töredék- munkaidő volta miatt jövedelemszerzésre nem lenne alkalmas. Kaláka társadalomszervezési sajátosságai Társadalmi,,beruházás": a közös étel-italfogyasztás ceremoniális jellege nem csupán,,fizetség", hanem a társadalmi kapcsolatrendszert fenntartó tevékenység. A kapcsolatok minősége diktálja a munka minőségét: a kaláka nem engedi meg a rossz minőségű, megbízhatatlan munkát. Munkamorál és hatékonyság: a nehéz fizikai munkát hatékonyabban lehet közösen végezni, mert a fáradtságot és monotóniát csökkenti a csoportos munka.