Anyanyelvoktatás: IRODALOMOKTATÁS Forrás: Gordon Győri János (szerk Anyanyelvoktatás: IRODALOMOKTATÁS Forrás: Gordon Győri János (szerk.): Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében. Pont Kiadó, Budapest, 2003. Bókay Antal: Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban. Osiris Kiadó, Budapest, 1997.

Hagyományos értelmezés: nyelv(tan) - irodalom A. Kevert és szintetizáló jellegű a pedagógia történetének korábbi szakaszaiban szétszórtan létező tantárgyakat ötvözte egybe (pl. olvasás, irodalomtörténet, szövegalkotás, retorika, stilisztika, grammatika)

Szintetizáló jellegének oka: az irodalom sajátosságában gyökerezik: Olyan esztétikai tárgy, amely szorosan kötődik a nyelvhez → NYELVBŐL van; → irodalomként különböző nyelvekből van → NEM NÉLKÜLÖZHETI A NYELVI MEGKÖZELíTÉST

Két meghatáró szemlélet 1) Hagyományos tantárgyterületek: az irodalom és a nyelvtan szétválasztása: az irodalom dominanciája (irodalomtörténet – ismeretközpontúság) 2) Jelenlegi (nemzetközi tendencia): a nyelv és irodalom nem különülhet el egymástól (kompetencia-alapú megközelítés) Kommunikáció-központúság: Fejlesztési követelmény (kompetencia): írott szövegek értése, értelmezése → köznapi kommunikációban → irodalmi kommunikációban E kétféle beszédhelyzet elemeinek tudatosítása, a kommunikációs helyzethez és a különböző szövegsémákhoz igazított igazított olvasói magatartás

A két tantárgyterület fúziója: problémák A tanulók néhány nap elteltével egyazon tantárgy keretében tanulnak pl. Adyról és a biztonsági övek kezelésére vonatkozó műszaki leírások nyelvi kérdéseiről - A tanulási transzfer kérdése

2. Iskolai irodalmi kánon Cél: A nyelvi egyenlőtlenségek felszámolása →társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása (angolszász szemlélet: társadalmi legitimáció) Probléma: Ha az iskola a klasszikus irodalmi kánon elitista nyelvi normáit igyekszik diákjaira erőltetni, újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket Megoldás: az oktatás nyelvi demokratizálása → a populáris irodalom és az irodalman kívüli szövegek beépítése

c) Az irodalom nyelvi megközelítése → anyanyelven írott, eredeti művek feldolgozásának kedvez; → az eredeti alkotások alkalmasabbak, mint a fordítás. Következmény: a világirodalom háttérbe szorulása

Egyensúlyteremtés Szövegértés, szövegértelmezés képessége A nem irodalmi és irodalmi beszédhelyzet tudatosítása Például: Köznapi kommunikáció: beszédhelyzet, az elbeszélő közlésforma funkciói, szövegfajtái: történetmondás, élménybeszámoló, a szövegfajta sajátosságai (rendező elv, eseményszerkezet, nézőpont stb.) → Az irodalmi beszédhelyzet tudatosítása: az irodalmi kommunikációban a kommunikáció elemei más funkciót nyernek (az olvasó beállítódása, narrációs eljárások, műfajok, jellemzőik stb.)

Az irodalomtanítás funkciója: aktuális paradigma Az olvasási tevékenységnek tulajdonított képzési szerep: KULTURÁLIS ESZKÖZTUDÁS (Horváth Zsuzsanna) Olyan olvasási készségek, képességek és olvasói magatartás kialakítása, amelynek birtokában a tanuló számára hozzáférhetővé válnak az irodalmi szövegek Az irodalomolvasás képessége alapként feltételezi a szövegértés, szövegértelmezés készségrendszerének megfelelő szintű működését Kontrasztív szemlélet: köznapi kommunikáció →irodalmi kommunikáció

Az irodalomtanítás funkcióinak rendszerezése Kulturális örökség nézet A személyes gyarapodás nézete Tantárgyközi nézet Felnőttkori igények szerinti képzés A kulturális elemzés nézete (eszköztudás) (Gordon Győri János 2003)

Funkciók I. Kulturális örökség nézet a szövegek olvasásának célja: → a kulturális, erkölcsi, szellemi horizontok, a nyelvi-kulturális örökség megőrzése és továbbadása

Pedagógiai megvalósulása Pedagógiai megközelítés: ismeretátadás, nevelő oktatás I. Irodalomtudományi megközelítés: genetikus, pozitivista irodalomszemlélet (Bókay Antal: Az irodalomtanítás irodalomelméleti modelljei) Az irodalom értelmezése a) valamely társadalmi probléma, vagy személyes élmény láttatása, a mű ennek rekonstruálásával érthető, ehhez illusztráció erkölcsi nevelés: tanulság, üzenet

Tanórai megnyilvánulása - életrajz, a mű illusztárció, referenciális olvasat - műelemzési rituálék (a szöveg üzenete, a szerző mondanivalója, a „költői kifejezőeszközök leltára) - Az irodalom tárgy (kész műelemzések megtanulása) - Háttérbe szorul az olvasó, valamint annak az eszköztudásnak a birtokba vétele, amely az adott szövegek olvasását lehetővé teszi.

Funkciók 2. Pedagógiai megközelítés: ismeretátadás és alkalmazás: műelemzési modellek Irodalomtudományi megközelítés: Strukturalizmus a mű immanens, a különböző műelemzési modellek elsajátítása lehetővé teszi a műbe kódolt jelentés dekódolását (a módszer dominanciája) Iskolai alkalmazása kevésbé terjedt el

Funkciók II. A személyes gyarapodás nézete: Gyökerei: erkölcsi nevelés, értékekre szocializálás Pedagógiai megközelítés: képességközpontúság (a tartalom, az olvasott mű másodlagos)

Iskolai megvalósulása: személyiségfejlesztő irodalomoktatás a saját és a mások cselekedeteinek, mentális és lelkiállapotainak akarva-akaratlan jelentést tulajdonítunk ezt a képességet – hogyan reagálunk önmagunkra és másokra − iskolázni, fejleszteni, kulturálisan befolyásolni lehet a felnövekvő generációk jó emberismerőkké váljanak

Problémák bizonyos művek szocializációra leginkább alkalmas vonásai nem esnek egybe a művek esztétikai színvonalával Tanórai megnyilvánulása: felületes szövegértelmezés (tanulság, üzenet) drámapedagógiai megközelítések – élmények, hangulatok megélése, érzelmi intelligencia fejlesztése (www.drama.hu) a kritikai gondolkodás módszerei: olvasói válaszreakciók, vitaháló, jóslás, irodalmi törvényszék stb.

Funkciók III. Tantárgyközi megközelítés Kommunikáció-központú: - a nyelvhasználat és az írásbeliség funkcionális alkalmazása

Problémák TANULÁSI TRANSZFER Irodalomközpontú megközelítés: az irodalmi szövegek olvasása hozzájárul a szövegértéshez (pl. a fizikai feladatok megértéséhez) Nyelvi megközelítés: a köznapi szövegek olvasása (pl. használati utasítások megértése) hozzájárul az irodalmi szövegek megértéséhez

Áthidalás Kommunikáció felőli megközelítés: kulturális eszköztudás nézet a) Köznapi kommunikáció (szövegértési stratégiák) (http://www.sulinova datbank.hu/ index.php? akt_menu= 255 ) b) Irodalmi kommunikáció (szövegértelmezési stratégiák → elbizonytalanítás →alkalmazkodás a szöveg igényeihez) Az irodalmi kommunikációban a kommunikáció minden eleme megváltozik. A köznapi és irodalmi kommunikáció mint MÁS beszédhelyzet tudatosítása (reflektálás a megértési folyamatra)

Irodalomolvasás Hermeneutikai (befogadóközpontú) szemléletek: a) Élményközpontú: az olvasót is figyelembe veszi, létélmény →olvasói szokások, beállítódások, a szövegélmény megélése, artikulálása b) Szövegközpontú: műértelmezési stratégiák működtetése, olvasatok a szöveg alapján → műértelmezési szempontok, dialógus a szöveggel c) A szerző: kommunikációs partner (a szövegben teremtődik meg)

A tanár mint olvasó Minden olvasó ember rendelkezik valamilyen implicit irodalomszemlélettel. Irodalmat tanító tanár: Tudatosítania kell saját implicit elméleteit → hermeneutikai önismeret → mások hermeneutikai stratégiáinak befolyásolása, alakítása

Ajánlott olvasmányok Sipos Lajos (szerk.): Irodalomtanítás az ezredfordulón. 1991. Sipos Lajos (szerk.): Irodalomtanítás. I-II. Universitas. Budapest, 1994. (537−567) Orbán Gyöngyi: Megértő irodalomoktatás. Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 1998. Gordon Győri János (szerk.) Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében. Pont Kiadó, 2003 Fűzfa Balázs (szerk.): Irodalomtankönyv ma. Pont Kiadó, 2002. Sipos Lajos (szerk.): Iskolaszerkezet és irodalomtanítás. Pont Kiadó. 2003. Alternatív tankönyvek