A moszlim nevelésügy

Az iszlám világ a 11. században

A vallásalapító Muhammad próféta mekkai menekülése (622) Ibériai félszigettől Indiáig és a közép-ázsiai sztyeppékig a 10. század - aktivitása csúcspontja monoteista vallás legfőbb dogmája az egyetlen Istenben, Alláhban való hit az emberekhez prófétákat küld Mohamed a „próféták pecsétje” iszlámhoz tartozó = muszlim a muszlim vallástudományok: 1) a vallásjog (törvény, saría), 2) a racionális teológia (kalám) Az iszlám legfőbb törvényforrása a Korán a hadísz a közmegegyezése (idzsmá) az analógia és a következtetés (qijász) eszközei

négy jelentős jogi iskola alakult ki és élt egymás mellett az iszlám világában: 1) a hanafiták iskolája, ami Abú Hanífa (767) tanítását követi, Közép-Ázsiában és Törökországban terjedt el; 2) a málikitáké, ami Málik ibn Anaszra (795) támaszkodik Észak- és Nyugat-Afrikában; 3) a sáfíitáké, ami as-Sáfi'i (819) nevéhez kapcsolódik és Dél-Arábiában, az Arab-öbölben, Kelet-Afrikában, Hátsó-Indiában és Indonéziában vált uralkodóvá; és 4) a hanbalitáké, akik Ahmad ibn Hanbalt (855) tekintik mérvadó tekintélynek, s amelyik Arábiában vált általánossá.

a hit tartópilléreinek ('arkán') nevezi. 1) Annak megvallása (saháda), hogy nem létezik más istenség, csak Alláh, és hogy Mohamed Alláh prófétája. 2) A rituális imádkozás (szalát) naponta ötszöri elvégzése. 3) Az évi szegényadó (zakát) befizetése az állam kincstárba. 4) A ramadán havi böjt (szaum) betartása. 5) A mekkai zarándoklat (haddzs) elvégzése legalább egyszer. 6) Az iszlám fejedelmének kötelessége a hitetlenek ellen viselt szent háború (dzsihád).

Szellemi központok és fordítások korábbi hellenisztikus és keleti (perzsa, részben indiai) civilizációk örökségének tudatos asszimilációja kulturális kontinuitás Alexandria Pergamon Antiochia Edessza Niszibisz Harrán (hermetikus – püthagoreus hagyományok, a babiloni és kaldeus forrásokból származó asztronómiai és asztrológiai elképzelések) Gundésápúrban (az Antiochiai tudományos központ riválisa) Az abbászidák (750–1248) korában kibontakozó fordító tevékenység, ami olyan kulturális központot, tudományos kutató intézetet hozott létre, mint az al-Ma'mún kalifa által erre a célra alapított Dár al-Hikmna (A bölcsesség Háza) a rendelkezésre álló művek jelntős részét arabra ültette át. Platón, Plótinoszon, Prokloszon, (Ioannész Philoponoszon keresztül) Hippokrátész, Galénosz, Dioszkoridész fordítói tevékenység: a bagdadi Dár al-hikmában - Hunajn ibn-Iszháq, keresztény tudós egy harráni keresztény család, élén Thábit ibn Qurrá (Euklidész, Archimédész és Hippokrátész)

A filozófusok al-Kindí (805– 866), perzsa „arabok filozófusa” a muszlim filozófia peripatetikus iskolájának megteremtése al-Fárábí (870 – 950) al-Kindi által kezdeményezett új muszlim peripatetikus iskolát al-Fárábi (a latin Alfarabius) helyezte szilárd alapokra. Al-Fárábi a szerzője az első hatásos tudományrendszerező munkának, amit kétszer is lefordítottak latinra De scientiis címmel, s így mind a keleti, mind a nyugati „szabad művészetek” meghatározásában, az oktatási anyag kialakításában meghatározó szerepet játszott. Al-Fárábit kell tekinteni a muszlim politikai filozófia megalapítójának. Ezen a tudományterületen Platón Törvények és Állam c. munkáira támaszkodott inkább, nem Arisztotelész Politikájára, amit egyébként nem is ismert, bár az erényekről szóló értekezése az ő etikáját involválja. Avicenna (Ibn Sziná)(980 -1037) Avicenna a iszlám legnagyobb filozófus-tudósa szinte a tudományok mindegyik ágával foglalkozott. A metafizikában olyan ontológiát alakított ki, ami jól jellemzi a középkori filozófiát, és jelentős hatással volt Szent Tamásra, s különösen Duns Scotusra.

A muszlim kultúra a XI. századtól az iszlám világ nagyobb részét újraegyesítették a szeldzsukok az asarita teológiát részesítette előnyben a filozófiával és az értelmi tudományokkal szemben az új felsőoktatási rendszer hozzájárult a nyugati egyetemi rendszer kialakulásához a jog oktatását szorgalmazta, s bizonyos helyeken kizárólagos oktatási anyaggá vált támadás a peripatetikus iskola ellen Al-Ghazáli szúfi (muszlim misztikus) és teológus s mint ilyen mindkét oldal felől támadta a racionális filozófiát. összefoglalta a peripatetikusok nézeteit „A filozófusok céljai” (Maqasid al-falasifa) című munkájában Ibn-Hazm (993 – 1064) önálló iskolát alakított ki a teológiában, amiben a jogot és a nyelvfilozófiát kapcsolta össze egymással „A galamb nyakörve” (Tawq al-hamama) - a platóni szerelemfilozófia kifejtése muszlim változatban Ibn-Bádzsdzsa (Avempace, halálának éve 1038) a filozófus eljut az illumináció állapotába, azaz a világtól való elfordulás programját fogalmazza meg

Ibn-Rusd (Averroës) (1126-1198) par excellance Kommentátor .- Aquinói Szent Tamás ezen a néven említi, és Dante is úgy beszél róla önálló módon kísérletet tette a filozófia és az ész összeegyeztetésére, mégpedig úgy, hogy mind a két félnek megadta a lehetőséget arra, hogy eljussanak az igazsághoz, de nem a „kettős igazság” formájában, ami a latin averroisták által konstruált tézis, és lényegében Averroës félreértésén alapul. Értekezett a politikai filozófiáról is, amiben al-Fárábit és Platón Állam c. munkáját követte.

Péntek-mecset, Iszfahán (9. század, szeldzsuk)

Az oktatásra helyezett súly oka A vallással összefüggő ismeretek terjesztése Középpontban: a Korán magyarázata és tanulmányozása A hadísz megismerése A kánonjog (és a hozzá szükséges nyelvészeti tudás) fenntartása Kezdetben az alapfokú oktatás feladata a családé Korán-iskola (maktab) alapítások. Alapítványok tartják ezeket fenn, s nem az állam

Felsőoktatás központjai – a mecsetekben élen: kiváló tudósok (egész életükre nevezik ki őket) mindenki előtt nyitott tanórák tanterv nincs hallgatók semmivel nem bizonyithatják a végzettségüket kezdetben ha a tanár máshová távozik a hallgatóknak követniük kell a tanárság nem jár díjazással ezért a tudósok más munkát is végeznek pl. kéziratmáslás, jogi tanácsadás de: a tanárt és családja szállást kap (olykor a mecseten belül) A legrégebbi oktatási intézmények: 9. század, Bagdad Bajt al-Hikma elsősorban fordítóiroda több tudós együttese az akadémia előde : az athéni elüldözött neoplatonisták (Justinianus, 529. – I. Khoszrau) Dár al-Ilm arab forditások (szír közvevitőnyelvből) perzsából, görögből, szankszrítből (Galénosz, Hippokrátész, Ptolemaiosz, Euklidész, Archimédész stb.) forditók: moszlim ill. keresztény vallásúak híres egy pszeudo-arisztotelészi fordításuk: Theológia - a világ öröktől fogva létezik! (11. sz.-tól kitiltják e mű tanitását) kisebb könyvtára is van

1059-ben leég újraalapítják: Dár al-Kutub néven jogi diputákat tartalmazó új könyvtár is kiegészíti a korai könyvtárakból egy sem marad fenn 11. századtól a kórházak, az iskolák utána a könyvtárak is vakf állapotúak lehetnek (alapítványiak lehetnek) másoló munkákat végeznek (akár önálló intézményként, akár a temetői alapítványok részeként) az alapítványi működés politikai-gazdasági függetlenséget biztosít 969: Fátimidák elfoglalják Egyiptomot új mecsetet építenek (al-Azhar mecset) melléképülete: Dár al-Ilm szállás- és pénztámogatást ad a hallgatóknak a hittérítőket megismerteti a tannal innen mennek Szíriába, jemenbe, Indiába a szeldzsukok Dár al-Ilm mintájára sok ilyen intézményt alakitanak ki ezek voltak az első madraszák

Alsószintű iskolák Mecsetiskolák Idővel zsúfoltakká válnak a két intézmény közti kapcsolat hosszan fennmarad Állandó létszámú csoportok alakulnak ki Egyféle jogiskolát követ az iskola (alapitványi jellege miatt) – a mecset azonban nem íván (tanterem) megjelenése az épületegyüttesben Továbbá járulékos termek

Kúfi írás, 10. század: Korán XXVI. szúra

Tughrá, oszmán ornementális monogram

A kuttáb (‘iskola’) első típusai a/ - csakis írás-olvasás (=Korán-iskola) b/ 9. századtól: alapszintű iskola (=kuttáb) leginkább fiúknak városokban tanulókör jellegű alapítványi jellegűek (kalifa, stb nem szól bele) vannak, amelyeket árváknak ill. szegényeknek alapította 9. századtól alakul ki ennek iskolahálózata

Madraszat al-Firdausz, Aleppo, 1236 k.

Miri Arab medresze, Buhara, 16. sz.

Husszein sah medresze, Iszfahán, 18. sz.

Madrasza 9. századtól könyvtár-másoló műhely egyesítő intézmény (buddhista, keersztény és manicheus kolostorok az előképei) sokat az uralkodók alapítanak – a mecsetekkel egyidőben kezdetben a kánonjog oktatására használják azokat de valószínűleg a teológiát is ismertetik Tananyag a vallási ismeretek mellé természettudományos is beszivárog pl: a kibla helyének megállapitásához, az ima idejének elmondásához matematikai és csillagászati ismeretek kellenek - Omajjáda Mecset, Damaszkusz, 1180 – csillagászati óra van a madraszákban a tanitás kötöttebb a vallásjoghoz mint pl. a mecsetekben iszlám jog 12. századi szunnita iszlámban négy jogi iskola van (máig) sáfiita hanafita málikita hanbalita ezek az iskolák egymással versengenek (ezért sem államiak!) de egyre több vezíri alapitású szunnita ortodox madrasza alapul

Murád isztambuli csillagvizsgálója, 1579 Murád isztambuli csillagvizsgálója, 1579. A királyok királyának könyvéből

1068, Toledó, asztrolábium

ezek: bennlakásosak hallgató és személyzet javadalmazásban részesül (kétes érték – a gazdagabbat keresik a hallgatók) professzorokat szüntelen áthelyezik nagyobb mecsetekben kap az intézmény helyet egyetlen jogi irányzatot képviselnek a bagdadi a világ legnagyobb madraszája: 106 x 48 m , mellette temetői alapitvány van (mauzóleum)

A tudományok rendszerei Al-Khárizmi Mafátih al-ulúm (A tudományok kulcsai) című munkája a gyakorlati szempontokat követő rendszerezések közé tartozik. A tudományokat eredetük (nyelvük) szerint osztja két csoportra: 1) a vallásjog (saria) vagy az arabok tudományaira, 2) a nem-arabok (görögök) tudományaira. 1) A vallástudományok: a vallásjog a racionális teológia (kalám) az (arab) grammatika az írás és a fogalmazás a költészet és a prozódia a történettudomány 2) A régiek tudományai: a filozófia a logika az orvostudomány az aritmetika a mérnöki tudományok az asztronómia a zene a mechanika az alkimia

Ihszá al-ulúm (A tudományok előszámlálása) al-Fárábi (870-950) Ihszá al-ulúm (A tudományok előszámlálása) (Sevillai János és Cremonai Gerhard fordításában s De Scientiis címmel ismerte meg és a munka ebben a formában általánosan ismert és használt volt a keresztény középkor) nyelvtudomány logika propedeutikus tudományok a fizikai és az „isteni” (metafizikai) tudományok a társadalmi létezésssel kapcsolatos tudományok

Ibn-Khaldún (1332-1406) al-Muqaddima (Bevezetés a történelembe) a történettudomány megalapozása a vallástudományok kitüntetett szerepet játszanak benne: 1) a filozófiai vagy szellemtudományok (értelemmel elsajátítható tudományok) logika fizika v. természettudományok orvostudomány mezőgazdaság a természetfeletti létezők tudománya (metafizika) mágia és talizmánok betűmisztika alkímia a mértékek tudománya geometria (síkbeli, térbeli, optika) aritmetika zene csillagászat 2) a vallástudományok (szöveghagyomány közvetítését igénylő tudományok) a Korán tudományai: kommentálás, recitálás a hadísz tudományai: hagyományozás, kritika a jogtudomány a racionális teológia a misztika a nyelvtudományok (nyelvtan, lexikográfia, költészet és irodalom)

Moszlim-keresztény fordítói kapcsolartok A muszlim civilizáció tudományos eredményei három csatornán keresztül érkeztek a nyugat érdeklődő közönsége elé: Szicília Andalúzia Bizánc fordító iskolák kialakítása Toledóban - Domingo Gonzalvo (Dominicus Gundisalvus) (1130 és 1170) Al-Fárábi, Ibn Színá, Ibn Gabirol al-Ghazali Cremonai Gerardus (Ptolemaiosz al-Magest) Sevillai Juan (asztrológiai művek és al-Khwárizmi algebrakönyve) Adelard Bath (asztronómia) Toledói Pétert, Hermann Dalmászi és Robert de Chester (Korán) Michael Scotus (1271, al-Batrúgi c. könyv, Avicenna (Ibn-Színá) Arisztotelész műveihez készített kommentárjai) Markus szerzetes (Galénosz) Michael Scotus - Hermannus Alemannus: Averroës (Ibn-Rusd) Arisztotelészhez írt kommentárjait.