Egészségfejlesztés II. Ihász Ferenc Ph.D. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar

Népegészségügyi rendszer Egészségfejlesztés A bizonyítékokon alapuló és interszektoriális együttműködésben megvalósuló népegészségügyi programokat kiépült népegészségügyi intézmény-rendszerben hatékonyan irányítják. Az egészségismeretek oktatásának fejlesztése, és a hatékony egészségkommunikáció biztosítja a lakosság számára az egészségfejlesztéssel és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos ismeretek megszerzését. A népegészségügyi programok tudományos bizonyítékokon, a nemzetközi és hazai legjobb gyakorlatokon alapulnak, megalkotásukat és megvalósításukat nagyfokú együttműködés jellemzi; egyrészt interszektoriálisan, másrészt vertikálisan, az állami, önkormányzati, civil és gazdálkodói szférák között. A programok koordinálásában a népegészségügyi szolgálat jelentős szerepet vállal központi és helyi szinten is. A forrásokat – az állam domináló szerepe mellett – az önkormányzatok, a gazdasági szereplők, és a civil szervezetek közösen biztosítják. Az egészségügyi tárca kezdeményező szerepe erős, operatív hatáskörrel rendelkező koordinációs feladatokkal rendelkezik a kormányzaton belül.

Közegészségügy Az országosan kiépült, egységes szakmai alapokon regionálisan szervezett közegészségügyi (munka, környezet-, sugár-egészségügyi és kémiai biztonsági) szolgálat szakfelügyeleti-hatósági munkáját szakértői lista alapján választható, magas színvonalon felkészült szakértők is segítik. A közegészségügyi szolgálat képes a gyors beavatkozásra: A szolgálat felkészült a gyors reagálást igénylő események (pl. katasztrófák, járványok, élelmiszerbiztonsági problémák, vegyi, biológiai, és radioaktív terroresemények) kezelésére, mert rendelkezik a megfelelő humán, anyagi, és technikai erőforrásokkal. Az szolgálat a korábbi, elsősorban engedélyező hatóságból egy piacfelügyeletet ellátó hatósággá vált, melynek során a különböző területeken ellátja a kompetens hatósági feladatokat is. Az ország járványügyi biztonsága magas színvonalú, melyhez a szükséges, fejlett, kötelező védőoltási rendszer rendelkezésre áll. A szolgálat felkészült a régi és újonnan felbukkanó megbetegedések várható megjelenésére, a bioterrorizmus következtében előálló feladatok ellátására, valamint az előre nem látható esteges vegyi, illetve ionizáló sugárzás okozta ártalmak elhárítására és ellátására.

Az EFK legmagasabb szintű célja, az átfogó cél a magyar lakosság egészségi állapotának jelentős javítása. Az ehhez vezető főcélok: Az egyéni és közösségi döntéshozatal minden szintjén váljon értékké az egészség; Jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban, az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésében; Működjön költséghatékonyabban és magasabb színvonalon az egészségügyi rendszer.

Az egészségügyi rendszernek a lakosság folyamatosan felmért szükségletei alapján történő fejlesztése – a gazdasági és technológiai lehetőségekhez mérten – biztosítja az ellátás színvonalának emelését, a kapacitások megfelelő kihasználását és a szolgáltatások lakosság- illetve betegközpontúságát. A fenti elvek alapján az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása; 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének betegközpontú korszerűsítése; 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; 5. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; 6. Humán erőforrás fejlesztése; 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása.

Ellátórendszer Kialakult a térségi hierarchia és a progresszivitás elvére épülő, valós szükségletekhez igazodó, egységes szakmai szabályok szerint működő, regionális alrendszerekből felépülő hazai egészségügyi ellátórendszer. A rendszer regionális szervezését az Európai Unió régiós támogatáspolitikája és egyéb gazdaságpolitikai ésszerűségi megfontolások indokolják. Az új ellátórendszer szolgáltatásaira a következők jellemzőek: Biztonságos, mert valamennyi szolgáltatás nyújtása során az egészségügyi sze-mélyzet a lehető legnagyobb gondossággal jár el az esetleges sérülések, károsodások elkerülése érdekében, Hatásos, mert minden alkalmazott gyógyító-megelőző eljárás bizonyítottan terápiás hatással rendelkezik, és terápiára szakmailag indokolt esetben kerül sor, Beteg központú, mert a szolgáltatások nyújtása a beteg érdekének és megelége-dettségének középpontba helyezésével, szükségleteinek, igényeinek figyelembe vételével és értékrendjének elfogadásával történik, az őt megillető kellő tisztelet megadása mellett, Megfelelő időben történnek a szükséges ellátások, a minimumra csökkentve az időveszteség miatti kockázatokat, és optimalizálva a személyzet munkaidő kihaszná-lása is, Hatékony, mert a rendelkezésre álló forrásból a lehető legtöbb egészség-nyereséget biztosítja, és egyben a legkisebb pazarlással jár, Igazságos, mert az egészségügyi szolgáltatásokat kortól, nemtől, lakóhelytől, isko-lázottságtól, vallási vagy etnikai hovatartozástól függetlenül mindenki és mindenhol egyenlő eséllyel éri el.

Egészségbiztosítás Országosan egységes biztosítási elvek állnak rendelkezésre a regionális egészségügyi rendszerek számára A biztosító pályázati alapon − a szektorsemlegesség elvét alkalmazva − köti le a kapacitásokat. A tervezhetőség érdekében a finanszírozási szerződések megfelelően hosszú időre köttetnek, és azokat rendszeresen felülvizsgálják. Új, valós szükségleten alapuló, magánforrásból megvalósuló beruházások esetén lehetőség van hosszú távú szerződéskötésre (kapacitás-lekötésre), mely megfelelő minőségű szolgáltatás nyújtása esetén garantálja a megtérülést. A társadalombiztosítás teljes körű, de az igénybe vehető szolgáltatásokat minden esetben konkrét, személyhez kötött, számon kérhető jogviszonnyal meghatározott jogosultság alapozza meg. A szolgáltatás igénybevételekor mindig megtörténik a biztonságos beteg-azonosítás és a jogosultság ellenőrzése. A közfinanszírozott szolgáltatás tartalma, minősége, hozzáférhetősége, valamint a kötelező egészségbiztosítás által kezelni kívánt kockázatok köre pontosan definiált. Az általános szabályoktól eltérő, egyéni kívánságra igénybevett többlet-szolgáltatásért az igénybevevő közvetlenül vagy önkéntes kiegészítő biztosításon keresztül kiegészítő díjat fizet. A társadalombiztosítás elszámolásaiban – a betegmobilitás kihívásaihoz alkalmazkodva – az idegen érdekű kockázatok, károk, illetve a máshol szerzett jogosultságok alapján finanszírozott szolgáltatások költségei átterhelődnek a végső teherviselőre.

Fogyasztóvédelem, beteg-érdekvédelem Minőségügy Az egészségügyi beavatkozásokra, eljárásokra vonatkozó irányelvek, protokollok kidolgozása kijelölt szakmai szervezetek feladata. A független szakmai minősítő szervezetek ezek figyelembevételével végzik a szolgáltatók minősítését és folyamatos minőségellenőrzését. A minősítés alapján dönt az egészségügyi hatóság a működési engedély kiadásáról, illetve annak rendszeres felügyeleti ellenőrzéséről. Valamennyi szolgáltató rendelkezik minőségbiztosítási rendszerrel. A finanszírozó (biztosító) csak azzal az egészségügyi ellátóval köt szerződést, mely rendelkezik megfelelő működési engedéllyel és minőségbiztosítási rendszerrel. Fogyasztóvédelem, beteg-érdekvédelem Az egészségügyi rendszerben központi szereplő a páciens, aki nem „elszenvedője” az egészségügy tevékenységének, hanem jól informált, tudatos fogyasztó egy szolgálta-tói közegben. A szolgáltatáshoz való hozzáférés valamennyi társadalmi csoport szá-mára egyenlő esélyű. A páciens aktív fogyasztó, aki az irányítással vagy az ellátás minőségével kapcsolatos észrevételeivel, panaszaival a betegjogi képviselőhöz fordulhat. A betegjogi képviselő a szolgáltatóktól független, az ellátási felelősséggel bíró szerv által működtetett fogyasztóvédelmi „intézmény”. A betegek biztonságát és védelmét szolgálják a kötelezően megkövetelt szolgáltatói minőségbiztosítási rendszerek, és az országos fogyasz-tóvédelmi és élelmiszerbiztonsági hatóságok is.

Mit szeretnénk elérni? Fő cél: Jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban,az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésében A lakó- és munkahelyi környezetben mindenki számára legyenek biztosítottak az egészséges életvitelhez szükséges alapvető feltételek Csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségügyi szolgáltatások színvonalában, és azokat egyenlő eséllyel érje el mindenki Az egészségügyi szolgáltatások legyenek képesek illeszkedni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok sajátos igényeihez

A célállapot eléréséhez vezető többféle lehetőség mérlegelése, a nemzetközi tapasztalatok és a tudományos bizonyítékok alapján kialakított fejlesztési elvek szerint az egészségügyi rendszer olyan fejlesztése célszerű, amely egyszerre:_ tudás-központú, átfogó, más szakterületekhez is kapcsolódik, regionális, szükségletekre alapozott. A fejlesztések tudás-központúak, mert az elérhető legjobb szaktudás felhasználása a fejlesztések tervezésében és végrehajtásában, valamint az irányítás és döntéshozatal támogatásának központi-, helyi illetve intézményi szinten történő megerősítése záloga a magas színvonalú, költséghatékony egészségügyi rendszer kialakulásának. Az élettudományok eredményeinek fokozódó hasznosítása a lakosság egészségének javításán túlmenően növeli az egészségügyi szolgáltatások és a kapcsolódó vállalkozások versenyképességét, és így tőkevonzó képességét is. A fejlesztések átfogóak, mert a rendkívül összetett, sokszereplős egészségügyi rendszer minden elemét érintő fejlesztés biztosítja, hogy az egymásra épülő, egymást kiegészítő fejlesztések koherens rendszert képezzenek. A fejlesztések más szakterületekhez is kapcsolódnak, mert egyes beavatkozások arra irányulnak, hogy más szakterületeken is mérlegeljék a tervezett döntések egészségre gyakorolt hatását, és ezáltal javuljanak az egészséges élet feltételei Magyarországon, és egyúttal bővüljenek az egészségre fordított források. A fejlesztések regionálisak, mert, a regionális egészségügyi rendszerek kiépítése több forrás bevonását és nagyobb költséghatékonyságot biztosít. A térségi hierarchia és a progresszivitás elvének alkalmazásával a kapacitás-szerkezet jobban a régió szükségleteihez igazítható. A fejlesztések szükségletre alapozódnak, mert az egészségügyi rendszernek a lakosság folyamatosan felmért szükségletei alapján történő fejlesztés…

Az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása ; 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése; 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; 5. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; 6. Humán erőforrás fejlesztése; 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása.

33. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése 33. 1.Lakosság közeli ellátások fejlesztése 3.1.1 Többcélú Kistérségi Közösségi Központok hálózatának kialakítása 3.1.2 Ügyeleti, sürgősségi ellátás megerősítése 3.1.3 Mentés és sürgősségi betegszállítás fejlesztése 3.1.4 Védőnői hálózat prevenciós tevékenységének fejlesztése 3.1.5 Házi ápolási és gondozási rendszer fejlesztése 33. 2.Kórházi és szakrendelői struktúraátalakítása 3.2.1 Akut ellátás intézményrendszerének fejlesztése-átalakítása 3.2.1.1 Regionális Kórházi Központok kialakítása 3.2.1.2 Területi általános sürgősségi ellátást biztosító kórházakat kialakítása 3.2.1.3 Szakkórházak kialakítása és fejlesztése 3.2.1.4 Egynapos és rövidített idejű ellátás fejlesztése 3.2.1.5 Járóbeteg szakrendelők fejlesztése 3.2.2 Krónikus és idősellátás fejlesztése 3.2.2.1 Rehabilitáció korszerű rendszerének kialakítása 3.2.2.2 Ápolás és szociális ellátás integrált fejlesztése 3.2.3 Különleges ellátási formák fejlesztése 3.2.3.1. Hospice szolgáltatások bővítése 3.2.3.2 Ritka betegségek ellátásának fejlesztése 33. 3. Határon átnyúló szolgáltatási és szolgáltatói együtt működések fejlesztése

Az alapellátás közvetlen lakókörnyezetben (települési, de legalább kistérségi szinten) biztosított: elérhető háziorvosi, házi gyermekorvosi, védőnői, iskola-egészségügyi, foglalkozás-egészségügyi és fogorvosi szolgálat. A háziorvosok önálló vagy csoportos praxisban, illetve a többcélú kistérségi közösségi központokba települt praxisokban működhetnek. Ez utóbbi működési forma – amennyiben a háziorvos további szakvizsgával is rendelkezik – lehetővé teszi szakellátás nyújtását is, továbbá lehetőséget ad bizonyos kihelyezett szakorvosi ellátásokra és az interszektoriális együttműködésre. A háziorvosok és házi gyermekorvosok munkáját háziápolási és gondozó szolgálatok, valamint gyermekvédelmi, illetve korai fejlesztő szolgálatok segítik, amelyek központjai – időseket, fogyatékosokat támogató nappali foglalkoztató, gondozó helyekkel kiegészülve – szintén integrálódhatnak a többcélú kistérségi közösségi központokba.

Az általános járóbeteg-szakellátás a kistérségben (vagy közeli kistérségben) elérhető szakrendelőkben férhető hozzá. Ezek egy része az alapellátáshoz integrálódott (köztük vannak, amelyek a többcélú kistérségi központokban működnek), másik részük a fekvőbeteg- ellátó intézmények szakrendelőiben férhetőek hozzá. Továbbá vannak poliklinikai jelleggel megerősödött, a szükséges infrastruktúrával rendelkező járóbeteg-szakellátó helyek, melyek egyes rövid idejű („egynapos”) és kúraszerű ellátásokat magában foglalva fekvőbeteg-ellátást is végeznek, kiváltva a kórházak aktív tevékenységének egy részét, és egyben csökkentve a koncentrálódó aktív kórházi szektor terhelését. Az otthoni szakápolás rendszere a járóbeteg-ellátás integráns része.

A fekvőbeteg-szakellátás I. A progresszivitás elvének megfelelően és a szükségletekhez igazodva többszintű kórházi struktúra biztosítja. Teret kell nyerni a szükségletekhez jobban igazodó és azt rugalmasabban kiszolgálni képes szervezeti formáknak. Az egynapos és az otthonápolási ellátási formák elterjedésével az ellátás súlypontja a járóbeteg-szakellátás irányába tolódott el, ennek eredményeként nagymértékben csökkent a fekvőbeteg- szakellátást végző gyógyintézetek száma, az aktív kórházi kapacitás koncentrálódáson ment át, jelentősen csökkentve az aktív kórházi ágyszámot. Megvalósul a sürgősségi ellátás kórház előtti- és kórházi szakaszainak egységes elvek alapján történő összehangolása, a sürgőséggel érkező betegek „egykapus” beléptetése az akut eseteket ellátó gyógyintézetekbe.

A fekvőbeteg-szakellátás II. Kórházi alapszakmai ellátásokat a „települési” kórházak biztosítanak, amelyek szociális funkciókkal is kiegészültek (krónikus ellátási osztály, ápolási osztály). Ezen kórházak egy része szintén kapcsolatban van a multifunkcionális kistérségi közösségi központokkal, és az ellátási igényekhez rugalmasan alkalmazkodva különleges szolgáltatásokat is kínálnak: pl. pszichiátriai betegek támogatása „védett otthonok” segítségével, időszakos ellátás nyújtásával, nappali gondozással. Szakkórházak valamint a régión belüli legmagasabb progresszivitási szintet képviselő megyei és regionális fekvőbeteg-ellátó központok (regionáliskórházi központok), nagy értékű diagnosztikai és terápiás berendezések, eljárások. A fizikai hozzáférés lehetőségei és nem feltétlenül a közigazgatási határok a döntőek, egészségügyi ellátás korszerű technológiával és magasan kvalifikált szakembergárdával rendelkező központjai, hanem az oktatás, a kutatás-fejlesztés, és egészségipar jelentős szereplői is. A progresszív ellátás legmagasabb szintje interregionálisan valósul meg az orvos-egyetemek és országos intézetek közreműködésével.

A fekvőbeteg-szakellátás III. Az aktív kórházi szakellátás mellett fejlődött a rehabilitációra, multidiszciplináris geriátriai ellátásra, pszichiátriára, ápolásra, hospice- ra szakosodott háttérintézményi hálózat, mely az országban azonos és egyenlő hozzáférést biztosít a lakosság számára. Ápolási otthonok jöttek létre, melyeket a nappali gondoskodás egyéb szervezeti formái egészítenek ki. E szakintézmények az adott térség szakmai ellátásszervezői, koordinálják az otthoni ápolási, szakápolási szervezetek munkáját, szoros kapcsolatot fenntartva az aktív kórházi részlegekkel, egyben az otthoni ellátási formáknak mód-szertani és továbbképző centrumaiként is működnek. Az orvosi és nem orvosi rehabilitációs ellátás a régión belüli együttműködés alapján szerveződik a progresszív ellátási elvek érvényesítésével. Terminális állapotú daganatos betegek és hozzátartozóik hospice- palliatív ellátása az egészségügyi rendszer integráns részeként, az egyenlő hozzáférés elve mellett, nemzetközi standardoknak megfelelő színvonalon valósul meg.

A fekvőbeteg-szakellátás IV. Az ellátás hatékonyabb szervezéséhez, a betegutak optimali-zálásához, a felesleges betegmozgás csökkentéséhez jelentősen hozzájárul az egységes info-kommunikációs rendszer kiépítése és olyan egységek működése, amelyek szervezeti egységeken átívelve az egyes betegségcsoportokra és betegekre lebontott tervezett betegutak kialakítását végzik térségi együttműködések keretében. A betegirányítást segítő info-kommunikációs rendszer – az általános ellátási algoritmusok alapján – a hozzá forduló szakemberek illetve a lakosság számára javaslatot tesz, hogy az adott egészségprobléma kezelésére melyik a megfelelő szintű és egyben legjobban hozzáférhető ellátó hely. A szolgálat működése minimalizálja a nem megfelelő kompetencia szinthez való fordulást, a beteg és az ellátó idejének (költségeinek) megtakarítását eredményezve.