P1P1 C PU- C PU+ C PU° C PR+ C PR- C PR° C PR+ C PR- C PR° C BEHNV+ C BEHNV- C BEHNV° C BEHNV+ C BEHNV- C BEHNV° P: Személy D: Dekódolás E: Kódolás (folyamatos, megismételhetetlen, irreverzibilis) Cpu: Nyilvános támpont Cpr: Privát támpont C beh(nv): Non- verbális viselkedési támpont D E

C BEH V D D E E P1P1 P2P2 M M M M C BEH V : verbális viselkedési támpont M : üzenet

Mit tudunk eddig a kommunikációról? - INTERDISZCIPLINÁRIS TUDOMÁNY - KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK –Shannon-Weaver; Schramm; Roman Jacobson - A KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI –Információs; érzelmi; motivációs; ellenőrzési - KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK –Tranzakciós,- interakciós,- kultivációs,- participációs- iskola; rituális modell - TRANZAKCIÓS ISKOLA –Eric Berne (játszmaelmélet), Dean Barnlund modellje

INTERAKCIÓS ISKOLÁK A BESZÉDAKTUS-ELMÉLET

GYÖKEREI - a filozófiában, a logikai pozitivizmusban (képviselői: Gottlob Frege, Russel, Whitehead) Russel:a nyelvet atomi kijelentések alkotják, Azok a kijelentések értelmesek, melyekről meg lehet állapítani, hogy igazak, vagy hamisak Fredge-elv: a mondat jelentése kiszámítható az összetevők és a kapcsolatuk módjának jelentésének összegzéséből (Éva + fut halmazok) ÁM EZEK A FELTÉTELEZÉSEK NEM BIZONYULTAK MINDEN HELYZETBEN HELYTÁLLÓNAK!! Ludwig Wittgenstein: nyelvjáték elmélet  egy szó jelentése a használatával azonos

JOHN AUSTIN - BIZONYOS MONDATOKHOZ NEM RENDELHETŐ IGAZSÁGÉRTÉK!  Köszönöm. Gratulálok! - Azok a megnyilatkozások, amelyekhez nem rendelhető igazságérték, atokkal nem megállapítunk, hanem cselekszünk. Kétféle megnyilatkozás: 1. Konstatívok (Esik az eső. Sötét van. Éva most lépett ki a kapun.) 2. Performatívok (nemcsak kimondjuk, cselekszünk is vele, a kimondás maga a cselevkés) - ahhoz, hogy sikerüljenek, bizonyos követelményeknek meg kell felelniük!

Austin 6 szerencsefeltétele: 1. Léteznie kell egy hagyományosan elfogadott, konvencionális hatású eljárásnak, melynek során bizonyos személyeknek adott körülmények között meghatározott szavakat kell kimondaniuk. 2. Az adott esetben az érintett személyeknek és körülményeknek meg kell felelniük az adott helyzetekben megkívánt eljárás kívánalmainak. 3. Ezt az eljárást minden résztvevőnek helyesen és 4. maradéktalanul végre kell hajtania. 5. A résztvevőknek valóban gondolniuk illetve érezniük kell az említett gondolatokat és érzéseket és a megfelelő magatartásra is hajlandóságot kell mutatniuk, továbbá 6. később ténylegesen így kell viselkedniük

Sikertelen a beszédaktus, ha… 1. nincs ilyen eljárás Pl.: nincs olyan, hogy szóbeli vizsga közben az ember kimond egy szót, s azzal mintegy varázsütéssel átment a vizsgán. 2. téves alkalmazás pl.: nincs jogom nevet adni annak a vitorlásnak; a tanú válaszol arra a kérdésre, hogy „Akarod-e feleségedül...?” 3. Botlás pl.:a vőlegénynek megbotlik a nyelve, és nem az igen szót mondja ki. 4. Fennakadás nem vágták hozzá a hajóhoz a pezsgősüveget, a vőlegény nem teljesen mondta végig az eskü szövegét 5. Őszintétlenség Ha azt mondom egy barátomnak, hogy sajnálom, hogy nem ő kapta meg az állást, pedig egyáltalán nem sajnálom, mert én kaptam meg helyette. 6. Nem teljesítik eszem ágában sincs megadni a pénzt, elfelejtem visszavinni a könyvet

A beszélés során, Austin szerint 3 aktust végzünk, ezek a következőek : 1. Lokúciós aktus : egy bizonyos mondat kiejtése egy bizonyos értelemmel és referenciával. 1.a. Fonetikus aktus: hangok kiejtése, esetleg lehetnek zajok, zörejek. 1.b. Fatikus aktus: olyan hangsorkiejtése, mely egy meghatározott grammatikához tartozik. 1.c. Rétikus aktus: a fenti szavak határozott értelemmel és referenciával telítődnek. 2. Illokúciós aktus : valamire használjuk a lokúciós aktust: Pl. kérdés feltevése, kérdés megválaszolása, ítélet kihirdetése, szándék bejelentése. 3. Perlokúciós aktus : A hallgatóra gyakorolt hatás. Vagyis a lokúciós és az illokúciós aktussal elérünk valamit a hallgatóban.

A beszédaktusok felosztása 1. Ítélkezők: ez egy tipikus bírói aktus. Pl.: ítélet, döntéshozás, becslés, felmérés. 2. Végrehajtók: hatalom, jogkör gyakorlása során elhangzó mondatok. Pl.: kinevez, elvet, elrendel, koboz, kiközösít, stb. 3. Elkötelezők: A beszélő egy bizonyos cselekvés mellett elkötelezi magát. Pl.: ígér, elvállal, javasol, megfogad, stb. 4. Viselkedők: Az emberi viselkedésre reagálunk velük. Pl.: bocsánatkérés, gratulálás, ajánlás, stb. 5. Bemutatók: ezekkel álláspontot fejtünk ki. Pl.: állít tagad, kijelent, informál, említ, megjegyez, megmond, kérdez, stb.